Jó hírem van Lukrécia számára: az időjósok szerint megint szinte-szinte nyár lesz! Bár lehet, hogy ezzel elmulasztja az engesztelő áldozatnak szánt csirkemájat.
Nekem is volt ilyen virágom, de nem maradt meg, pedig nem is ette a macskám. Ezért aztán ennek a bonyolult, nehéz kérdésnek a megoldását rád bízom, te tudod a legjobban.
Egy okkal több, hogy rajongjak Izlandért! Viszont a Pál macskanév kandúrt sejtet, a dottir viszont az izlandi névadási szokások szerint azt jelenti, hogy valakinek a lánya. Lehet, hogy nem Pál, hanem Paula?
Vettem egy ilyen állítólag Erica nevű virágot, a macskám legnagyobb örömére. Két pofával zabálja tépi a virágát. Most bajban vagyok, hogy hova is ültessem.
Amikor a kisleányok 9-12 évesek lesznek, akkor kell nekik élő plüssállat.
........................:-(((
Ha egy osztályban az egyik kap egy sziámi kismacskát, akkor az osztály leánytagjainak 80%-a, odahaza azonnal rákezd a
Anyuuuúúú/apúúúúú vegyél nekem sziámi kiscicát
című mondokára, permanens nyávogásra.
Ha valamelyikük tényleg kap, de nem sziámit hanem burmait, akkor másnaptól, ugyanannak az osztálynak a lánytagjai már mást nyekeregnek:
Anyuuuúúú/apúúúúú vegyél nekem "x" fajtájú kiscicát
És ilyenkor X bármi lehet, csak olyan nem, ami a többi kislánynak az osztályban már van.
Szomorú, hogy a szülők/nagyszülők döntő többsége nem cicát vesz/szerez a nyivákoló bakfis leánynak hanem "x" fajtájú kiscicát vesz neki.
Vesz.
Pénzért.
Másnap elmennek a kisállat boltba/áruházba és másik kb. 50.000 forintot elköltenek cica felszerelésre.
Ez egyáltalán nem egyedi eset.
Ismerős leánya (felnőtt nő) egy ilyen áruházban dolgozik, naponta tud ilyenről mesélni.
A kislányok közötti verseny (nekem ilyen is vaaaaaan) oda vezet, hogy a bakfisok a lehető legritkábban kapnak menhelyről cicát, vagy már kifejlett cicát.
Nekik márkás kiscica kell és már azt is sérelmezik, ha nem 6 hetesen hozhatják el, hanem csak három hónaposan.
A tapasztalatom, hogy a legkezesebbek a befogadott cicák és nem is válogatósak. Mégpedig azok, amelyek családi környezetben születtek, de a lelketlen gazdik kidobták őket. Az ilyen kis jószágok nagyon értékelik, ha valaki befogadja őket. Nyilván megfelelően le kell kezelni, mielőtt kisgyerek kezébe kerülnek.
Ismerős megígérte a leány unokának, hogy karácsonyra kap egy burmai barna kiscicát.
Mert a lányunoka ezért nyávog már évek óta.
Ismerős leánya, a lányunoka édesanyja kiakadt mint a kakukkos óra. Beígérte apukájának (ismerősömnek) hogy az Antarktiszon lévő öregek otthonába dugja................:-)))
Most felhívott.
Szövetségest keres.
Beszéljük le apját (ismerősömet) hogy ne vegyen az unokának karácsonyra kismacskát.
Nem ígértem meg, de azt igen, hogy a burmairól lebeszélem.
Gyönyőrű cica, nekem tetszik is, de olyan családba ahol reggel 7-kor elmennek otthonról, és a kisleány jön haza délután 4-kor, szülők este 6-kor nem való burmai macska.
Valami más fajtát, nyugodtabbat keresek, mely jobban egyedüllét tűrő.
Szívem szerint síma házi macskát ajánlanék, de azt a nagypapa egója nem veszi be.
Most hétvégén megingattam egy kicsit.
Az elébb felhívott, hogy ha burmai nem lehet, mit szólnék az orosz kékhez ?
A toyger kölykök teljesen úgy viselkedtek, mint bármely más kölyökmacska: játszottak. Igaz, az egyikük felidézte nagy rokonát, mert vérszomjas morgások és szemvillogtatások közepette marcangolta a játékát. Mondani sem kell, ő volt a legnépszerűbb.
Pénteken látogatóban voltam Nógrád megyében, az egyik ház előtt három kölyök és az anyjuk napozott. Az egyik kölyök rögtön kelletni kezdte magát, hempergett, és amikor óvatlanul közelebb mentem, pofozgatni kezdte a bokámat. Fölvettem, úgy dorombolt, hogy már-már túlzás. Erős kísértést éreztem, hogy a mellényem alá gomboljam, bár szerintem, ha elkérem, jó szívvel adták volna, de ellenálltam a hirtelen vágynak.
Köszi a beszámolót:) Toygert még sosem láttam élőben, kíváncsi lennék rá, illetve a viselkedésére. (bár tudjuk, egyénfüggő:)). Kiállításon nyugodtan viselkednek? Bengáli most nagyon megy, ahogy látom, ott még nagy lehetőségek vannak a színezetben és mintázatban is, tehát ami egyszerű földi halandónak is érzékelhető és nem okoz nagy torzulást a macska felépítésében. Látod, Silver tudta, hogy nem kell mindenféle újdonságot megenni, meg is kapta érte a jutalomfalatot:)
De bizony, csak nem tudok túl sok újdonságról beszámolni. Lehet, hogy tévedek, de mintha kevesebben lettek volna a szokottnál. Nem a látogatók, hanem a kiállítók. Viszont könnyen lehet, hogy később még jöttek, én közvetlen a nyitásra érkeztem. A legtöbb kiállított macska a Maine Coon, illetőleg brit rövidszőrű kategóriába tartozott. Volt még jó néhány bengáli és abesszin is. három tüneményes toyger kölyök, nekik rengeteg hódolójuk akadt, magamat is beleértve.
A bengáli macskák között volt egy csodás, márványos mintázatú, pont akkor zsűrizték, amikor ott voltam, remélem, nyert.
Láttam még fehér színű munckint is, de sajnos, a kedvenc tonkinézemet nem. A kurillian bobcat-ot sem, pedig örültem volna neki. Volt viszont devon rex, csak éppen nagyon szerény volt, csak egy darabka látszott belőle, mert visszahúzódott a lakosztályába.
Elég sok és csinos nyúl is volt, no meg egy hüllőrajongó fiatalember, aki egy szép mintázatú kígyót tartott a csuklóján, két gyíkot meg az asztalon. Ez utóbbiak nyugis természetűek volta, időnként pislogtak egyet-kettőt, egyébként nem zavartatták magukat.
Volt néhány csinos fehérhasú törpesün is, ők is békés szunyókálással töltötték az időt.
Vettem valami tubusos macskavitamint, Silver nyers megvetéssel utasította vissza. A jutifalatot némi szaglászás és töprengés után kegyesen elfogadta.
Az október havi, de már megjelent Hihetetlen magazin 66-67 oldalán van egy cikk a szolgálati macskákról. Talán ez a legjobb az újságban, még akkor is, ha az én véleményem igencsak elfogult. A kedvencem a japán állomásfőnök macska, nagyon jópofa történet. Érdekes egybeesés, hogy Galaxy bemutatott egy angyali macskát is, ezúttal egy tűzoltóállomás kabalamacskáját.
