Ahhoz nagy bátorság lellett,hogy valaki az augurok jóslata ellenére csatát kezdjen.Ha megtette és vereség lett a vége,kész volt a magyarázat.Lásd Claudius Pulchert.
Utána kellett néznem a dolognak,nehogy baromságot irjak-nos,egy hidért ment a harc,döntetlen állással,amikor a gall óriás megállitotta a csatát(?)és bajvivásra hivott valakit a rómaiak közül.Ő volt Manlius,-termetre egyébként közepes-aki egy rövid hispán karddal leszúrta az óriást,majd levágta a fejét és a véres nyakláncot(torquis,is,m.-nyaklánc)a nyakába tette.Az eredeti verziót Quadrigarius irta le,Livius némi módositással átvette.
Vagy nem, és akkor az istenek vereséggel sújtották a rómaiakat, mikénk Publius Claudius Pulcher consul flottáját, aki a szent csirkéket a tengerbe hajítatta, hogy legalább igyanak, ha már nem éhesek. :-)
NA ha ez a leírás mást nem is, de azt mindenképpen illusztrálja, hogy miként gondolkodtak az akkori isten ( ek ) félő emberek. KIs jelek etántoríthatták a csapatokat a herctól. Egyébként a római sereg egyik ceremoniája a csaták előtt, az augurok jóslása volt. Ha rossz jóslatot adtak, akkor elmaradhatott a csata is!:)
In 361 BC, Titus Manlius fought in the army of Titus Quinctius Poenus against the Gauls. When a Gaul of enormous size and strength challenged the Romans to single combat, Manlius accepted the challenge with the approval of Poenus after the rest of the army had held back from responding for a long period of time. Despite being physically inferior, he killed the Gaul with blows to the belly and groin, after which he stripped the corpse of a torque and placed it around his own neck. From this, he gained the name Torquatus, a title that was passed down also to his descendants.[3]
Most olvasom,hogy Plutarkhosz Khaironeiában született!Ezt a wikipédiáról vettem:
" ezzel Mithridatész ellen indult harmincezer gyalogossal és kétezer-ötszáz lovassal. Amikor látótávolságra megközelítette az ellenséget, elbámulva látta, milyen sokan vannak; ezért elhatározta, hogy nem ütközik meg velük, hanem húzza az időt. De Marius, akit egy hadsereg élén Sertorius küldött Hispaniából Mithridatészhez, szembeszállt vele és harcra hívta ki. Lucullus erre csatasorba állította seregét, hogy megütközzék. Már éppen egymásra rohantak volna, midőn, minden szemmel látható előzmény nélkül, hirtelen szétnyílt az ég, és egy lángoló, alakjára leginkább boroskorsóhoz hasonló, ezüstszínű tárgy esett le a két tábor közé. A látvány úgy megijesztette a szemben álló feleket, hogy szétváltak. Ez a csodálatos jelenség, mint mondják, Phrügiában, az úgynevezett Otrüai közelében történt. "
Pont most olvastam egy ilyet,egy hatalmas(retorikai fogás)gallus kihivta a kisméretű római vezért(?)-ez is retorikai fogás-párbajra,természetesen a római győzött .A csata elmaradt.Igy kéne működni a történelemnek.:)
Igen, több ilyen, az ellenség közé dobott signum története is terjeng...:) De sokszor, mint írtam, a vezér személyes bátorsága is számított, pl. Alesiánál is. Az ókori csaták, még nagyon szimbolikusak, fetisizáltak, ceremoniálisak, jelképes cselekedetekkel teliek voltak. Ezek, még a korábbi időkből származtak. Én úgy is mondanám, hogy " erkölcsösebbek" voltak. pl. ilyen dolog volt, hogy ha az egyik vezér kihívta a másikat, akkor köteles volt az elfogadni, és a győztes jelképesen a csatát is megnyerte, evvel elkerülve a nagy áldozatokat. Ilyen ma nincs...:)
Rengeteg ilyen eset van,fel sem lehet sorolni.Ha már Caesart emlitetted,Appianos Munda helyett Corduvát ir,a rómaiak itt is berezeltek,Caesar bármit tett,nem tudta őket feltüzelni.Végső kétségbeesésében igy kiáltott:
"Legyen hát ez a nap vége az én életemnek és a ti katonáskodásotoknak!"-ezzel egyetlen pajzzsal a kezében előrerohant,mit tehettek a tisztjei?Ez egy iszonyúan véres csata volt,egész nap tartott.
Olvasmányaimban úgy emlékszem,régebbi korokban valamelyik tiszt a hadijelvényeket egyszerűen az ellenség közé vetette.A jelvények elvesztése a legnagyobb bűnök közé tartozott.Elég bonyolultak voltak ezek az ókori csaták.
De,ha jól keresgéltem a térképen,Munda elég messze lehetett Corduvától!
"Rómaiak,ha valaki megkérdezi tőletek,ugyan hol hagytátok Sullát,a hadvezéreteket,mondjátok:Orchomenosnál a csatában" A személyes példamutatás!:) Ez az ókorban, és még egy ideig utána is, az igazi vezérnek az ismertető jele volt. Enélkül ugyanis a katonái egyszerűen nem követték volna, a személyes példamutatás a legfontosabb dolog volt a korabeli hadvezéreknek! Bizony sokszor csak egy hajszálon múlott, hogy a rómaiak győznek, vagy nem. Ilyenkor jött a hadvezér ( de pl. egy jelvényhordozó is elég volt, mint pl. Caesar első britanniai partraszállásánál történt ), pl. Caesar és lényegében ő maga megfordította a csata kimenetelét. És tényleg, egy emberen múlott. Manapság ez már nem igaz. Sőt, már Napoleon idejében sem volt jellemző, ezért is istenítették őt, és ezért tudott sokszor győzni, a személyes példamutatásával!
Appianosz irja,hogy a Khaironeai csatában Archelaos seregének létszáma 120 ezer,Sulláé 15 ezer.A csata után Archelaosnak 10 ezer katonája marad,főleg úgy,hogy a vesztes seregből sokan átállnak Sullához.Mithridatesz gyorsan újabb 80 ezres sereget szervez,nemsokára Orchomenosnál csapnak össze.Itt a rómainak berezelnek és csak Sulla személyes példamutatása és kiváló retorikája folytán képes seregét feltüzelni.Sulla kiragad egy hadijelvényt,és ezt kiáltja:
"Rómaiak,ha valaki megkérdezi tőletek,ugyan hol hagytátok Sullát,a hadvezéreteket,mondjátok:Orchomenosnál a csatában"
Később,amikor a gladiátorlázadás kitör,leir egy esetet,amelynek a helyét nem nevezi meg,de egy reggeli csatában 6000 rabszolgát megölnek,majd egy délutániban újabb 6000-et.Crassusról van szó.A rómaiak vesztesége 3 halott és 7 sebesült!
Összességében az egész római történelem megismerhetetlen egy ember számára,ez az a kiváncsiság,amely újabb ismeretekre sarkall.Csak nagyon kevesek privilégiuma az,hogy kellő kitekintésük legyen az ókori Hellaszra és Itáliára!Akik ezeket a könyveket forditják és közülük is a nagyszerű Hahn István!(természetesen itt a klasszika-filozófia tudósaira gondolok)
Hát igen, tisztában vagyok evvel. De én már ilyen "retro csávó vagyok". Nem a ruházatomban, hanem a világképemben...:) Egyébként, a titok az, ha specializálod magad, de még így is legalább, a fél szoba megtellik! Ma már mindenki kénytelen egy - két max. témára ráállni, mert olyan sok a tényanyag, hogy egy ember képtelen mind befogadni, legalábbis megfelelő mélységben. Természetesen nekem sem megy. Így az általam legjobban érdekelt témára álltam rá. Még Rómán belül is, a többi téma ezen belül,mintegy keretként szolgál "csak". :) A többi okoskodás, néha én is csinálom, mint pl. mostanában a 48 -49 es szabadságharcos topicban ( teljesen idegen téma, attól eltekintve, amit az iskolában tanultunk ).:)) És igazából több vonatkozása van számomra a mai körülményekhez, mint a tulajdonképpeni topic tárgyához...:)
Ellenben a gall háborút elég nehéz lesz megszerezni Caesartól! Nekem is sokáig tartott... Pedig az teljesen háborús beszámoló, néha kissé túl részletes is!:)
Köszi,mindkettő megvan,a zsidó háborút olvastam is,nagyon tetszett.Egészen részletesen irja le az eseményeket,nagyszerű könyv .A másik is megvan,de még nem jutottam el az olvasásig!:)
Kérlek. J Flavius : A zsidó háború, és ha jól tudom, van is egy eladó példányom, ha kellene! A másik nagy műve a Zsidók története, de az számomra nem elég izgalmas...:)
Xenophon és Herodotosz nemrég került a birtokomba,a Gall háború egyenlőre nincs meg.Flavius könyvének cimét leirnád?Van viszont még Sallustiusom,valamint Tuküdidész.
Tehát a három legnagyobb történetirónak megvannak a főművei.Valamint el ne feledkezzünk Plutarkhoszról sem-ő a nagy kedvenc,kissé bulváros,nem is igazi történetiró,de élet-és jellemrajzai örök igazságokat tartalmaznak!
Átfogóan irtam,de a res publica egy részét fogja csak át és rendszerben szemlélve következtetéseket lehet levonni.kb.150 év és a változás iránya a lényeg.
Természetesen Polübiosz is megvan,de még nem értem odáig.Már az is lenyűgöz,hogy ott volt Carthagonál.Viszont Warmington nem adta vissza hűen Scipio Aemilianus szavait,de a contextus is más.Ezért olvasok szinte kizárólag eredeti szerzőt.
Minden ókori szerző irányában.Bevezetnek egy letűnt világba,amelyet ma csodálok és sok kérdés merül fel,akár korunkkal kapcsolatban.Mindegyik szerző műve az egyetemes kultúra része,sok mű akár a szépirodalom terén is megállja a helyét Csodálom azt az informáciotömeget,amelyet a szerző megoszt velünk úgy,hogy az információáramlás alacsony szinten állt-nem is tudom felmérni teljesitményük nagyságát.Az,hogy tévedtek,vagy nem mondtak igazat,számomra irreleváns megmaradtak az örökkévalóságnak.Egyetlen más forrás nem pótolja a képzelet szárnyalásának szabadságát.De mást is megtanultam,retorikai fogásokat,érveléstechnikát és sokmindent.Számomra a Historia Augusta is csodálatos,az,hogy hamisitvány,vagy nem,a lényegen nem változtat.
1. a köztársaság korban a provincia alapján a szenátusi határozat értelmében toboroznak a polgárok közül. Kb. 300-330 ezer katonaköteles férfiből jellemzően tíz százalék körül évente. Ezek 1-2 évet szolgálnak egyidejűleg.
2. A mariusi reformot követően hivatásos katonaság alakul, amiben a katonák évtizedekig szolgálnak. (16-25 év szolgálat) A principátus alatt a polgárok közül nagyon sokan föl vannak mentve a katonai szolgálat alól. (Általában a városi lakosság, illetve bizonyos foglalkozások űzői. Ezért döntően a falusi paraszti lakosságból toboroznak. A kimagasló fizikai adottságokkal rendelkező fiatal férfiakat viszik el katonának.) Ismert, hogy sokan megpróbálnak kibújni a katonáskodás alól. (öncsonkítás például)
3. A dominátus idején a kényszersorozás mellett elterjed az is, hogy a katonák fiai is katonáskodni kényszerülnek. (plusz jönnek a barbárok, illetve a nemzetiségi alakulatok)
Ez a fő szabály. Vészhelyzetek esetén természetesen rendkívüli intézkedésekre is sor kerül. Cannae után például állami pénzen rabszolgákat vásárolnak, akiket a fölszabadítás után besoroznak a seregbe. Itt gondot okoz az is, hogy az elpártoló szövetségesek katonaanyaga is kiesik, sőt az ellenséget gyarapítja. (Cannaenál maximum 30 ezer római eshetett el, de inkább kevesebb.) Ennek ellenére elegendő katona van ahhoz, hogy Hannibalt Dél-Itáliában bent tartsák, sőt expedíciós seregeket küldenek közben Hispaniába, Szicíliába, és Galliában is vannak római csapatok.
A polgárháborúk idején szintén rendkívüli sorozásokra kerül sor. Az optimaták természetesen szenátusi fölhatalmazással teszik a dolgukat, míg a néppártiak minden egyéb eszközt bevetnek. (Például fölfegyverzett rabszolgákkal is támadnak.)
A zsákmányszerzés a katonáskodás alapvető mozgatója volt mindenkor. A polgárháborúk alatt az arányok változtak vélhetően, vagyis a katonák többet kaptak a zsákmányból, mint korábban. (Ma sem teljesen kizárt ugyebár.) Ott van ugye Lucullus esete, aki ugyan sikeresen harcolt Kis-Ázsiában, de szigora miatt, illettve amiatt, hogy nem engedte fosztogatni a katonákat, roppant népszerűtlen volt, le is váltották hamarosan.
