Hawkeye olvtárs úgy véli, hogy a magyar rovásírást cak a 20. században találták ki, az ókorban és a középkorban az ún. "nomád" népek nem tudtak írni-olvasni. Bizonyítékait itt vezeti elő.
Ez így elég érdekes lenne - feltéve hogy valaki adatokat hozna a párthus korban amerikai kivándorlásra a sztyeppről vagy Iránból.
Abban gondolom egyetérthetünk, hogy írásrendszerek nem a széllel terjednek. Te tudsz valakiről, aki a sztyeppről Amerikába vitte a párthus ABC-t? Vagy Libisch? Vagy akárki?
Érdekes, hogy a lu6 olvasatú szumír UR-nak és a lu2ejtésű LU2-nek az ’uralkodó’ jelentése mellett ’férfi, ember, személy’ értelme is volt. Vö. a székely „lófő” méltóságnévvel.
"Így a magyarok emberként könnyen azonosíthatják magukat, mert a nyelvük által Istent viszonylag jól ismerik. Isten megszentelte népként pedig tudják, hogy Isten az ember világát szentesítette. Azaz még valóság sem lenne, ha a világ nem lenne Isten által megszentelve. A sok–sok csillagászati eredetű ünnepünk tesz minket tudóssá. Vegyük csak ilyen eredetű Szűz Mária–ünnepeinket. És tudóssá tesz az Isten ismerete. Mindezt magában foglalja a nyelvünk, mely színes és bonyolult valóságot képvisel a fejünkben."
A pálos rovás lett volna a parthus örökség, míg a székely rovásírás, amely sokkal épebben megőrződött, egy nagyobb területeken használt eurázsiai írásforma változata (gondoljunk az etruszk és a Kül-tegin-féle párhuzamokra)?
Egy szót sem szóltam a kassu írásról, csak pecséthengerről (amelyiken egyébként egy tájképen látható a kasszita kereszt, azaz a kereszt alakú Nap). Úgyhogy sem tyúk, sem ábécé.
A sumér AN jelet nem olvasták Utu-nak? Na és? Semmi ilyet nem állítottam. Csak azt, hogy a jelrendszereket túl merevnek tekinted.
A sumér dingir jel kezdetben nyolc- vagy többágú volt s abból alakult ki a kereszt alakú ékjel-változat. Ezt az irodalom tényként adja elő.
Ettől még a kereszt alakú napszimbólum létezhetett korábban is. A magyarázat az, hogy ugyanaz a folyamat többször is lezajlódhatott az írástörténet során. Pontosabban: nem a jel alakja volt fontos, hanem a jelentése. Azaz sokszor egyidejűleg használták mindegyik formát. A változatok csak lassan tisztultak le, lassan vált általánossá valamelyik későbbi forma kizárólagos használata.
Ismered? Most volt egy előadása is. Nagyon meggyőző.
Darai Lajos EGY TUDOMÁNY - EGY TÖRTÉNELEM Mottó: A rossz nem a jónak, hanem az okosságnak a hiánya
A Kárpát–medencében és környékén alakult ki a neandervölgyi és a kaukázusi ember találkozásából a cromagnon embertípus. Ez találta fel, illetve terjesztette el a földművelést és az írást. Helybéli folytonossága máig adatolható. A feltárt kevés lelet is azt mutatja, hogy az ősi jelek, jelképek megléte épebb a honfoglaló magyaroknál, mint a jóval korábbi mükénéi kultúrában. A tévedhetetlen történelmi emlékezet a magyarokat azonosítja a hunokkal és más korábbi közel–keleti, közép–keleti és afrikai népekkel. Eme népek írása és jelrendszere nagy egyezést mutat a magyar nyelvvel és írással. [65] [ Vö. Baráth Tibor, Forrai Sándor, Szekeres István, Dudás Vilmos, Maron Veronika munkásságával.] Így a magyarok emberként könnyen azonosíthatják magukat, mert a nyelvük által Istent viszonylag jól ismerik. Isten megszentelte népként pedig tudják, hogy Isten az ember világát szentesítette. Azaz még valóság sem lenne, ha a világ nem lenne Isten által megszentelve. A sok–sok csillagászati eredetű ünnepünk tesz minket tudóssá. Vegyük csak ilyen eredetű Szűz Mária–ünnepeinket. És tudóssá tesz az Isten ismerete. Mindezt magában foglalja a nyelvünk, mely színes és bonyolult valóságot képvisel a fejünkben.
Kötelező irodalom 1. Cser Ferenc: Gyökerek. Töprengések a magyar nyelv és nép Kárpát–medencei eredetéről. Szerzői Kiadás, Melbourne. 2000. 2. Huszka József: A magyar turáni ornamentika története. Nyers Csaba, Budapest. 1994. 1930-as kiad. Reprint. 3. Magyar Adorján: Az ősműveltség. Magyar Adorján Baráti Kör, Bp. 1995. 4. Giorgio de Santillana–Hertha von Dechend: Hamlet malma. Értekezés a mítoszokról és az idő szerkezetéről. Pontifex Kiadó, h. n. 5. Varga Csaba: JEL JEL JEL avagy az ABC 30000 éves története. Fríg Könyvkiadó, Bp. 2001. http://www.varga.hu
„Ez a sumér (néhol UTU, néhol dingir) jel is egy ilyen átsütés dokumentuma.”
Az egész spekulációhalmazon leginkább a saját butaságod süt át. Honnan is vetted, hogy a hettitáknál volt egy „Utu” olvasatú hieroglif jel?
„Nem tévedés, csak a jeleknek rugalmasabb volt a használata és az értelme, mint gondolod. A nyolcágú csillagból kialakult keresztet néhány (pl. kassu) pecséthengeren, vagy más ábrázoláson a Nap jeleként alkalmazzák.”
Te meg a kassu írás :DDD
Tyúk az ábécéhez…
A keresztet, így a szvasztikát pl. a Max von Oppenheim báró (Freiherr) által közölt Halaf-edényeken is láthatod a Nap szimbólumaként. Attól még a szumír AN jelet nem olvasták „Utu”-nak, mert annak megvolt a külön jelölése (köznévként a szimpla „ud” olvasatú forma), egyébként pont a horogkeresztek példáján látható: semmi szükség nem volt rá, hogy nyolc- vagy akárhány ágú csillagokat redukáljanak Nap-szimbólummá.
„…a székely »d« és a »dingir« töve genetikusan összefüggenek. Ez a »din« szótag és a magyar Ten (Du, Dana) istennév rokonok.”
A baj csak az, hogy a „dingir” olvasatú AN jel nem összetett logogram. Egyébként is elég nagyvonalú dolog egyetlen hangból (a d-ből) „genetikus” nyelvtani összefüggésre következtetni. (Egyáltalán, mit jelent itt az, hogy „genetikus”?) Az ószumír dingir inkább a magyar „tündér” és „tenger” szóval (az utóbbira vö.: „az ég vize”) áll egyértelmű jelentéstani-hangalaki rokonságban.
„Isten szavunk ten-je és a »dingir« din-je ugyanarra az istennévre megy vissza.”
„Isten” szavunk inkább a hatti Eštanra (> birodalmi hettita Ištanu) megy vissza, amint újabban már Róna-Tas is pedzegette (A honfoglaló magyar nép; Bp., 1996, 129, 159. o.). Lásd még: Makkay János: Két öreg múzeumbarátom – Appendix: A magyar nyelv isten szaváról; szerzői kiadás, Bp., 1998, 30–47. o.
Vagy: Rédey Károly: Isten szavunk eredete; http://www.c3.hu/~magyarnyelv/99-1/redeik.pdf .
„Isten” szavunk perzsa rokonságát már Ipolyi, sőt az ő elődei is észrevették. A középperzsa yazdānra lásd: Harmatta János: Iráni nyelvek hatása az ősmagyar nyelvre; in: Kovács–Veszprémy szerk.: Honfoglalás és nyelvészet; Balassi, Bp., 1997, 71–83. o. A kölcsönzés iránya persze fordított lehetett, hiszen az antik írók is, meg a régészet is egyöntetűen tanúsítják, hogy a perzsák az öltözködéstől kezdve az államszervezés tudományáig szinte minden magasabbrendű ismeretet a médektől vettek át. L. még: pehl. yaztān, yazdān, újper. yezdan, av. yazatá- stb.
Apropó: hol is tartasz az általam feltett 10 kérdésre adandó válasszal?
Volt egy Eurázsiaszerte elterjedt kőkori eredetű ábrázolási szótár, amelynek a jelei bekerültek az egyes írásrendszerekbe is. Ezek jellemzően vallásos szimbólumok voltak eredetileg.
Az egyes írásrendszereknek volt ugyan egy kialakult jelkészlete, de ezeken gyakran átsüt a kőkori örökség. Ez a sumér (néhol UTU, néhol dingir) jel is egy ilyen átsütés dokumentuma.
Nem tévedés, csak a jeleknek rugalmasabb volt a használata és az értelme, mint gondolod. A nyolcágú csillagból kialakult keresztet néhány (pl. kassu) pecséthengeren, vagy más ábrázoláson a Nap jeleként alkalmazzák.
A székely rovásírás "d" betűjével genetikus kapcsolatban lévő kereszt fityeg az asszír isten(?) nyakában. Ez a kereszt a kezdetben nyolc- vagy többágú, csillag alakú "dingir" jel egyszerűsödésével jött létre. Általában a Nap jelölésére használták.
Azaz a székely "d" és a "dingir" töve genetikusan összefüggenek. Ez a "din" szótag és a magyar Ten (Du, Dana) istennév rokonok.
Isten szavunk ten-je és a "dingir" din-je ugyanarra az istennévre megy vissza.
"Emesh - A farmer of the gods. He created the trees and fields. His brother was Enten, who was the personification of winter. Emesh was the personification of summer. .."
Fred Hamori gyűjtése:
Sumerian utu = sun
Sumerian ud =time Sumerian iti = month Hungarian idő = time Ujgur ödü =time Turkic öt = sun Turkic ot = fire Mongol ot-utsir = cause of years
Forrás:http://users.cwnet.com/millenia/scythgod.htm
Provó pedig továbbra is behúzza fülét-farkát... még mindig nem tudtuk meg, honnan is vette azt az "Utu" olvasatú hettita hieroglifát...