Azt állítottam volna, hogy latinból fordította? Idéznéd?
Felületesség az élet megrontója, ki kancsalul festett prekoncepciókba néz.
Károli valóban görögből és héberből fordította a Bibliát, de azért, a kor szokásának megfelelően, valószínűbb a latin hatás a nyelvhasználatára, hiszen latinul bizonyára aktívan beszélt is. Németül meg nem biztos.
Károli latinból fordította volna a Bibliát? Én úgy tudtam, hogy az eredeti héber és görög források alapján, de hallottam már olyan verziót is, hogy angolból.
pontosan ez a különbség a hiperaktív és a felpörgött között, az előbbi állandó személyiségjegy, az utóbbi meg egy időszakos állapot - úgyhogy erre nem tudok jobb szót
Először én is erre gondoltam, de úgy érzem, a "fel-"-ből az következik, hogy ez az állapot le is csitulhat, aki meg hiperaktív, az állandóan az. De meg aztán mennyivel szebb is az a sok változatos kifejezés, mint ez az idegen "hiperaktív", nem?
És milyen az, aki fel van pörögve? Jókedvű? Tetterős? Szexuálisan felfűtött? Vagy zavarodott, szédült, kerge? Esetleg mérges, felbőszült, magán kívül van?
Tényleg? Nekem pedig pont ez a furcsa - persze logikusnak logikus, ráadásul a "ki" igekötő úgy a rendszerváltás óta egyre produktívabb ebben a jelentésben.
Oké, Ivor, én elhiszem, de mégis nagyon furcsán cseng a fülemnek. Még leginkább a "kiéhezem az árát" jelentést fogadja be a gyomrom, de ezt is erősen "utcai szófordulatnak" érzem.
A kiemelések pedig azt hivatottak érzékeltetni, hogy nem az értelmem berzenkedik ellene, hanem csupán az a bizonyos "nyelvi ösztön", amely személy szerint bennem működik.
Ez a kettő van fönn: "Kiéhezem mig igy töprenkedem." (Vajda János: Ebéd után, ez egy vers), "És ha tudom is, hogy nem egészséges, akkor sem mindig tudok ellenállni a késõ esti vacsoráknak, mert kiéhezem." (Magyar Konyha 1980, Férfiak főzőkanállal).
Ez a "hagyományos" használat - számomra semmi meghökkentő nincsen benne, hallottam és olvastam is már így. (Igaz, a "kiéhezek" gyakrabb: 95 találat 45-tel szemben a Google-ben.) Az igekötőnek itt nem ugyanaz a jelentése, mint a "kiéheztet"-ben, hanem a "kiszárad" analógiájára működik, míg utóbbiban valódi irányfogalom van: "kiéheztet" valakit a várból a szabadba. "Kiéheztetni" valakit valamire nem lehet, ugyanakkor: "És kiéhezem a szerepjátékra..." (http://cusska.blogol.hu/?perm=686761)
Ez a másik használat már izgalmasabb:
"Majd kiéhezem valahogy az árát :)" (itt: http://forum.index.hu/Article/showArticle?go=46315822&t=9122838)
"isten bizony kiéhezem a különbséget, hogy mégis nyélbeüthessük, no" (http://www.disputa.ro/cgi-bin/disputa/ultimatebb.cgi?ubb=print_topic;f=2;t=000089)
"általában nekem sincs pénzem, de havalahová szeretnék eljutni, akkor kiéhezem, ki-nemruházkodom, ki-nemmozizom, stb" (http://www.ld50.hu/thread/ld50/mivanmost/10?page=119)
Miért ne használták volna korábban:
http://www.nytud.hu/hhc/
kiéhezett - 68 találat
kiéhezve - 7 találat
kiéhezetten - 6 találat
kiéheznek - 1 találat
kiéheztünk - 1 találat
kiéhezem - 2 találat
kiéhezettek - 3 találat
Értelmező szótáram most nincsen, de nyilván abban is benne van. Teljesen bevett szó. Vagy mire gondoltok?
Isten őrizz, dehogy! A költészetre most nem is gondoltam, hisz az mégiscsak tágabb határok között mozog, mint én, amikor helyesen szeretném használni a nyelvet.
De pl. jelen idejű igeként hirtelenjében tényleg nem tudok mit kapcsolni a kiéhezni-hez.
Az állapothatározói igeragozást Károli is használta a bibliafordításában: "Meg van írva..."
Őrá még kevéssé hathatott a német nyelv, így inkább latinizmusnak lehetne tekinteni.
De az is lehet, hogy ez hungarizmus.
És kérdsé az, hogy miért baj a germanizmus, latinizmus stb.?
Nem véletlen, hogy a fikázó nyelvművelés a 19. század második felében alakult ki, amikor a nyelvhasználat (nagyon helyesen) a nemzettudat ápolásának eszköze lett, de sajnos, ez együtt járt szegregációs törekvésekkel, azaz kimonta azt, hogy a magyar magasabb rendű. Pedig nem az, csak saját.
Igen, az én gyerekeimnek már ezt tanítják az általános iskolában. Már csak az a kérdés, hogy mit enged a tanító néni az "állapot" kategóriába gyömöszölni...
Apropó: kiéhezni is lehet, vagy csak kiéheztetni? Kiéhezés helyett inkább éheztem - bár nem szívesen (c: - vagy megéheztem (persze, ez utóbbi inkább az olyan konkrét dolgokhoz illik, mint a sertéscsülök pékné módra).
Most jövök rá, hogy korábban pont én írtam itt a XIX. században dömpingszerű német kalkokról, vonzat- és igekötőhasználatról az írott és művelt nyelvhasználatban. Hát igen - azt gondolom, ezt a hiperkorrekciós hisztériával és a bűnbakképzéssel kompenzálták. (A Magyarulez mottójában ott van Simonyi. Én őt csak erről az "antibarbarus" oldaláról és nyelvtörténeti szótár szerzőjeként ismerem - sorry, tudatlanság.)
