"Múlatni kell a szenvedéseinket, hogy fel ne faljanak bennünket. Ezt Seneca javasolja valahol. Szittyául meg úgy mondjuk, hogy ha az ember sóhajtozni nem tudna, hát megfáradna." (Móra Ferenc)
Így hangzik Nostradamus próféta leírt eredeti mondása, a VI. 97. számú prófécia, amelyet ma a 2001-es szeptember 11.-ei terrortámadással azonosítanak:
"A nagy víz másik oldalán
alászáll két nagy madár,
a királyno kinek keze tüzet tart
trónja vízbol emelkedik,
s látja amint a két ördögi torony leomlik".
S halandó gyarlóságai között csupán maga az ember halhatatlan. Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen irgalmas vára bizalomból épül; s az önmagával vívott küzdelemben csak jósága szolgálhat menedékül.
"Tudnunk kell tétlennek lenni, ami korántsem lustaság. Az álmodozás felüdíti a fáradt gondolatokat, akárcsak az éjjeli eső az út letaposott füvét. Az álmodozás a gondolkodás vasárnapja." (Henri-Frédéric Amiel)
Eszünkbe jutott mindkettőnknek Az édes, kínos pillanat, Mikor szivünk először nyílt meg A nyíló jázminlomb alatt, Mikor nem vágy volt a szerelmünk, Csak titkos, bűvös sejtelem: Talán akkor jutott eszünkbe, Hogy ez már nem a szerelem!...
Szirom borzong a fán, lehull; fehérlő illatokkal alkonyul. A hegyről hűvös éj csorog, lépkednek benne lombos fasorok. Megbú a fázós kis meleg, vadgesztenyék gyertyái fénylenek.