"...Nem volt ez másképp itt sem, miközben azzal is meg kellett küzdenünk, hogy a fákra egykor felfestett turistajelzéseket megtaláljuk...
...Amíg a kék kereszten, egy meglehetősen széles úton haladtunk lefelé, nem volt probléma. Az első elágazásnál azonban, amikor a kék körön tovább ereszkedtünk a szurdokszerű völgybe, erősen kellett figyelni, mert ezeket a jelzéseket évek óta senki sem gondozta...."
"...Persze, volt nálunk térkép, meg GPS is, utóbbit azonban a térerő hiánya miatt hiába nyomkodtunk.AZ 1998-BAN KIADOTT TURISTATÉRKÉP ENNÉL EGY FOKKAL MEGBÍZHATÓBBNAK BIZONYULT..."
Ez utóbbi megállapítás nettó hazugság. Nekem a Dakota 20 még sohasem csinált olyat hogy ne talált volna térerőt, a legmélyebb szurdokvölgyek mélyén sem.
Én nem emlékszem ott épületre. Pedig a 90-es években még vezetett ott egy P+ jelzés átkötés a Csikorgó P sávjából a Lonci-réten át egészen a Kelemen erdészházig. De a rakott fal lejtése is inkább egy rakodóra, mint házalapra hasonlít.
Nem is azért érdekel, mert gondot okoznának, sőt. Alapesetben egy egészséges emberben is sokszázféle baktériumfaj éldegél a belekben és több előnyünk származik ebből az "állatkertből", mint hátrányunk.
Úgy intéztem, hogy ma is útba tudjam ejteni a Vörös-kő forrás völgyét, jelentem: a forrás még mindig aktív, ami- januárról lévén szó - elég szokatlan dolog. A víz viszont nem szokatlan hanem a megszokott nagyon finom karsztvíz. Nem volt az véltelen, hogy a régiek szinte vallásos tisztelettel viszonyultak az ilyen forrásokhoz. Kiváncsi lennék egy professzionális laborvizsgálat eredményére, különösen arra hogy milyen "vad" baktériumok élnek a Bükk alatti barlangrendszerben (lévén egy természetes forrásvíz soha nem steril).
Abban teljesen igazad van, hogy bárki végezhet és publikálhat ilyen vizsgálatokat. Elnézést kérek, a kategorikus megfogalmazásért. De turista körökben egy öncélú vízvizsgálat végzése kifelé értelmetlen. Egészségügyi okokból, a mi esetünkben egy iható-nem iható minősítési vizsgálat már lehet egy cél. Ám ennek kihirdetése már felelősséggel jár. Ezért ilyen vizsgálatokra bármilyen labor, laborvizsgálat már nem jöhet szóba. Egy természetjáró szervezet ezért csak minősített eredményekkel adhatna véleményt egy-egy turista-forrás használatára. Ebből a szemszögből volt a sarkos megfogalmazás.
Az is helytálló, amit a laborok és azok tevékenységi lehetőségeiről írsz. De több esetben is szóba hozod a felmerülő költségeket. Ez ugye egy felelősséggel járó vizsgálatsor esetén mindenképpen elkerülhetetlen. Nem véletlen, hogy turista szervezetek esetében - akinek egyébként nem tartozik feladatkörébe ilyen vizsgálatok végeztetése - ez is fontos szempont lehet. Nem véletlen az sem, hogy az ilyen feladatokat ellátó, a lakosságot tájékoztató szervezetek, mint az önkormányzatok, Nemzeti Parkok is legtöbbször elkerülik ezt és a könnyebb, olcsóbb megoldást választva turista-forrásokat leginkább nem vizsgálnak, vizsgáltatnak, nem minősítenek. Olykor csak a vízfogyasztást tiltják. Minden mást az egyén saját felelősségére bíznak.
Amit írsz, az jelenleg is teljesül. Időszakonként egy-egy szervezet végez vizsgálatokat és azok eredményei többnyire hozzáférhetők. Igaz ezek a szervezetek nem természetjárók és nem is ilyen céllal végzik ezt. A Bükköt nézve, a keleti térfélen vannak ilyen adatok, amit a természetjárók is elérhetnek. A hevesi oldalon érdekes módon nem tudok hasonló adatokról. Pedig ott is számos forrás működik. Ott inkább a közösségi források, főleg a gyógyvizek mintha nagyobb figyelmet kapnának.
A céltámogatások turista oldalról kevéssé elérhetők, hisz nem elég a pénz, az akarat, szakmai háttér nélkül nincs nyerési esély. De mint korábban is írtam ez nem is feladata az ilyen szervezeteknek. Nem véletlen, hogy ilyen munkákatl ebben a körben, az elmúlt évtizedekben sem ismerek.
Ami a források körüli munkákat illeti, tévedsz, nem az akarás, a mozdulás hiányzik, hisz épp ilyen munkákra több esetben is sor került turista körökben. De ha ezeket előre engedélyeztetik, akkor jönnek a feltételek, korlátok, költségek, tiltások. Ha nem, akkor meg utólag jöhet a hatósági fellépés, megrovás, akár bírság. Ilyen helyzetben nem nagy a lelkesedés. De ki is próbálhatod. A saját szakosztályodnál lehetne javaslattal élni ilyenre. Kíváncsi leszek, milyen választ kapunk.
Magyarországon bárki végezhet vízvizsgálatokat, és azt publikálhatja is.
Az, hogy egy labor akkreditált, azt jelenti, hogy a NAH minősíti és tanúsítja, hogy megfelel egy hivatalos standardnak, illetve benyújtotta akkreditációs kérelmét, és kicsöngette a megfelelő eljárási díjakat. Ezért jogosult hivatalosnak minősülő ( a hatóságok által elfogadodott ) méréseket végezni és mérési eredményeket szolgáltatni.
Ettől függetlenül, egy akkreditált labor végezhet akár nem hivatalos méréseket is, szabályosan, számlával, ugyanazokkal a műszerekkel, ugyanazokkal a műszerekkel és módszerekkel. Csak nem olyan papírt ad hozzá, amivel pl. mehetsz a bíróságra vagy a rendőrségre. Illetve mehetsz azzal is, csak nem kötelesek elfogadni ( de persze elfogadhatják ).
Ugyanakkor teli van az ország magas szintű, nem akkreditált laborokkal, amik sokszor kenterbe verik az akkreditáltakat is ( pl. gyógyszergyárakban ), de ők nem foglalkoznak hivatalos mérésekkel. De ettől még jók a mérési eredményeik - csak nem köteles a hatóság elfogadni őket. Nem is cél, mert többnyire maguknak dolgoznak.
Bárki megfizethet egy akkreditált labort, hogy vizsgálja meg a vizet, vagy egy nem akkreditáltat is.
Publikálhatja is. Kifizette az eredményt, az övé.
Annyi a különbség, hogy az akkreditált eredményt nem vitathatják, azt el kell fogadni. A nem akkreditáltat meg nem kötelező. De ettől még joga van bárkinek elhinni.
Egyértelmű, hogy akkreditált laborok végezhetik. De ha csak időszakosan is, alkalmanként meg meg vizsgáltatják valamilyen civil támogatású formában a vizeket, az már jó dolog. Mint ahogy a pár évvel ezelőtti forrásvizsgálatok. És nem is kell attól sokkal nagyobb nyilvánosságúnak lenni. Van egy vizsgálat, van egy időpont, hogy ekkor még jó volt. Időközönként összehasonlítani is jó lenne akkor. Már csak valamit formát kellene találni rá, hogy lehetne egy ilyen dolgot támogatni, támogatókat szerezni hozzá és milyen formában, milyen gyakorisággal (évente, kétévente akár) lehetne elvégezni. Valahonnan muszáj elindulni. Az, hogy bürokrácia van és nem lehet és pont, az azért elég rossz kiindulási pontként. Nem igazán jó jövőt mutat, ha nem akar senki semerre mozdulni.
Öntsünk tisztább vizet a pohárba. Az egészségügyi előírások nem teszik lehetővé, hogy bárki vízvizsgálati méréseket végezzen és azt nyilvánosságra hozza. A vizsgálatokat, főleg ha bakteriológiai vizsgálatokat is végzünk, csak akkreditált laborok végezhetik és azt rendszeresen kellene végezni, hisz a vízminőség sok összetevősen változik. Ezért van az, hogy a hatóságok, területgazdák a vízvételi helyeknél (néha még a közkutaknál is) inkább kiteszik a Nem ivóvíz táblát, mert nem vállalják a felelősséget és persze a költségeket sem. Akkor hogy lehetne egy ebben nem szakmai szervezetet, vagy csoportot ilyen munkára kapacitálni. Jellemző, hogy a környezet és természetvédelemmel foglalkozó szervezetek is csak alkalmilag és messze nem teljes körű forrásvizsgálatokra vállalkoznak. A lentebbi hivatkozások is csak a Bükk forrásainak egy töredékére (igaz többnyire a leghozzáférhetőbb, felkapottabb forrásokra) terjednek ki. Még a Nemzeti Park is csak alkalmi vizsgálatokat végez, többnyire élővilág vizsgálati, védelmi szempontok érdekében, ami épp a természetvédő, értékőrző célkitűzések része. De ezt ők sem folytonosan, teljeskörűen a területük egészére kiterjedően.
A természetjáró szervezeteknek és a természetszerető egyéneknek a feladata a felszíni vizek, források védelme, környezetének kulturált fenntartás, tisztaságának óvása. Ma már egy forrásfoglalás sem olyan egyszerű, mint az volt a 60-as, 70-es években. Akkor eldöntöttük, kimentünk és kiépítettük leginkább a forrás medencét, mellvédet és a kifolyót. De vízvizsgálatra akkor sem került sor. Csak tapasztalati úton döntöttük el, egy forrás létesítését. Ma ezer korlátja van már annak is, ha egy megrongálódott mellvédet ki akarunk javítani, vagy egy eldugult forráscsövet ki akarunk ásni, tisztítani. Több példát tudnék mondani rá napjainkból. Még a meglévő forrás névtáblák felújítása is elvileg engedélyekkel történhet. Pedig több esetben maga az adott forrást kiépítő szakosztály szeretné a munkát elvégezni. Ez nem kitérés a feladat elől, ezek a mai tények.
Ez elég "szakmai" válasz volt, kitérés a feladat elől, mintsem egy logikus természetet védő és értékeinket óvó megoldás keresés. Nem kifogást,megoldást kell keresni. Az első a hivatalok dolga.
A Bükkben érintett vízművek által használt vizek vizsgálatára rendszeresen sor kerül, ezekről vannak nyilvános információk. A turista források vizét csak esetenként vizsgálják. Ezek többség tudományos munka, szakdolgozat, környezet és természetvédelmi célok, pályázatok.
Rendszeres vizsgálatoknak ellent mond a szakszerűség, szabályozottság miatti magas elvárások, a folytonosan változó felszíni vizek miatti gyakori mintavételi szükséglet, a laboratóriumi költségek. Ezért szerepel a szakmai nyilatkozatokban rendre, hogy kerüljük a szemmel láthatóan szemetes, szennyes környezetű forrásokat, és csak a gondozott források vizét kóstolgassuk. A Bükk területén azért számos ilyen forrásunk van szerencsére.
Valahol online is elérhetőnek láttam ezeket az adatokat. Jó lenne gyakrabban is pár forrás esetében legalább. Valami csoportos megoldást kellene kitalálni,hogy lehetne ezeket csinálni.
Nekem meg van a Zöld Akció Egyesület kiadványa, amelyben 2019-ben Miskolc körzetében 34 ismert, viszonylag jól megközelíthető forrás vízkémiai vizsgálatainak eredményei kerültek leírásra. Ezek csaknem mindegyike jó, vagy megfelelő minősítést kapott. Csupán egy forrás volt, aminek használatát nem javasolták.
Hasonló vizsgálatok és eredmények korábban is voltak, például a Miskolci Öko-Kör 1996 és 2016 között több mint 40 forrás vizét vizsgálta rendszeresen. A Nyugati-Bükkben nem tudok ilyen vizsgálatokról, de ott is számos forrás vizével kerültem már ivó-barátságba, minden gond nélkül. Néha azért arra figyelni kell, hogy a forrás kifolyójából vegyünk vizet, mert a kis vízhozamú, gyűjtő medence vize olykor szennyeződhet.
Igen, az Eger és Miskolc közötti hegyi út mellett az év minden napján elérhető például a Kis-Som forrás (Tamás kútja néven is ismert), ami időjárástól tökéletesen függetlenül télen-nyáron üzemel, az is finom víz és még gyalogolni sem kell érte.
Ugyan nem olyan látványos, mint a Vörös-kő forrás, de valódi bükki víz. A Vörös-kő tényleg élmény, maga a völgy is csendes, forgalom és zaj nélküli hely.
Ma déltől látogatói torlódások miatt lezárták a Bánkútra vezető utat a Közép-garadnai útelágazásnál. Igaz, a sípálya nem üzemel, mégis itt is rengeteg látogató volt szombaton. Arról nincs információ, hogy meddig lesz lezárva ez az útszakasz.
indulás pár éve, kéktúra a Bánkúti th-ból Putnokig.