Keresés

Részletes keresés

halkabb_on Creative Commons License 2020.12.19 0 0 96178

Szilágyi Domokos: Reggeli vers

 

Álmos a, morcos a képe az égnek:
Szunnyad a sokszemű, távoli menny.
Rajta a csillagok már alig égnek,
-- Hold koma, menj te is, hogy lepihenj.


Ballagok. Arcomon még ül az álom,
Fújja a hajnali friss fuvalom.
Megbújik ajkamon és szempillámon,
S ottmarad, bárhogy is zavarom.


Utcai villanyok fénye kialszik,
Ébred a város is mind hamarabb,
Gépkocsi távoli-halk zaja hallszik,
S már hunyorogva föl is kel a nap.


Szép ez a reggel, az új nap az égen,
Elhagy az álom, friss a szemem.
Indulok is. Kövön dobban a léptem --
Tárt kapuval fogad az egyetem.


(1956)

Lutra Creative Commons License 2020.12.18 0 0 96177

Penckófer János

Megnevezhetem-e általad    

          Megnevezhetem-e általad
a szavak tapintatlan csöndjét,
azt a hallgatást, amely
a mondat angyalának
érdeme? Tudom, mi áll
Tőled távolabb, minthogy
hozzásegíts a megnyugvást
ígérő némasághoz, mégis
elbizonytalanodom.
          Ma éjjel olyan közeli a fájdalom,
ebben a sajgásban a régi
napok éjei vezetnek. Szavak,
melyekkel hiába gondolták
el a kimondásodat, és
ugyanakkor épp e szavak
kínálják a megközelítésedet.
Utak, a visszatérő napok
útjai ezek.
          Láthatatlan kezek tapogatnak
bennem, de a kiújuló
remegés csak hasonlít a régi
félelemhez. Aki egy műtő
hideg vasaira gondol,
hallja a fémes koccanásokat,
de aki már látott megriadt
szemekbe nyíló távolságokat,
ő felteheti ezt a kérdést.
          Téli szél mozgatja kinn a téli
fákat, és az árnyak foltjai
a függönyről lelépnek.
Inkább nem oltom el a fényt.
Beszélnem kellene magamról,
aki szájára veszi a meg-
nevezhetetlenségedet. Arról,
hogy tudom, ez az én csak
félig vagyok én.
          Édes Istenem, hová terelnek, mondd,
hová a néma angyalok? Hová
visznek a nyelv angyalai,
hogyha még nem az el-
hallgatás beszélő csendjére
kell ébrednem reggel? S egy
mondat szótlansága tovább
feszíti az éjszakát, az éj rám eső
részét - Benned.

Lutra Creative Commons License 2020.12.17 0 0 96176

Ferencz Imre

Fogytán
 
Fogytán a tintám
fogytán a papírom
 
nincs már
megváltó tervem
lejárt már a
szavatossági időm
 
valamikor valaki
mondott valamit
és én akkor
nem értettem
egyet vele
 
ma már
nem vitatkozom
nem mondok
semmit
 
nem nyakaskodom
nem kezeskedem

más ígéretet
nem teszek
csak annyit
hogy élek
amíg leszek

Lutra Creative Commons License 2020.12.17 0 0 96175

Oberten János

Júdás vagy József?


  Mégis, mit gondol ez a nő? Én fogom felnevelni a megszületendő porontyát? Csak úgy beállít, és azt mondja: világra hozom ezt a gyereket. A pasas, akivel csinálta, persze, hallani sem akar róla, Juli pedig akarja. Semmit sem kér tőlem, nem is állítja, hogy szerelmes lett volna a pasasba, akivel lefeküdt. Arra sem emlékeztet, hogy nem ígértünk egymásnak feltétlen hűséget, kapcsolatunk szabadnak indult. Mit szabad? Most még én érzem rohadtul magam, mert miután megcsalt, itt fogom hagyni, boldoguljon, ahogy tud. Majd csak elveszi valaki vagy felneveli egyedül a zabigyerekét. A mi szép napjainknak mindenképpen vége. Keserű szájíz marad csupán. Persze, megint késik, az orvostól jön.
  Miért érzem mégis úgy magam, mint aki bajban hagyom őt? Juli elárult, cserébe én is ezt tehetném vele. Na és ha egyedül marad? Én is az vagyok. Különben is: hol itt a baj? Elmegyek, méghozzá Júdás búcsúcsókkal. Tudják, hogy a francia nyelvben az ajtón levő kémlelőlyukat „júdás"-nak nevezik? Életünk csupa árulásokból áll. Szüleink elárulnak, vagy mi őket, eláruljuk önmagunk ifjúkori eszményeit, vagy bennünket barátaink, házastársunk, szerelmünk, majd idővel gyermekünk, aki más akar lenni, mint ahogyan mi neveltük. Mondhatnánk azt is, hogy nem csak Ödipusz-, vagy Elektra-, hanem állandó „júdás-komplexusban” is szenvedünk, életünk része az árulás. El-árulni: áruba bocsátani. Valamiért megtagadni ami addig igaz volt, hogy a fordítottjába menjen át. Hogy megbocsátás is van a világon? Attól az árulás árulás marad. Mennyiért mindez? Kétezer év alatt nem sokat változott az árfolyam, a harminc sékel ma sem sokat ér.
  Ha otthagyom, nem lesz többé Juli. Természetes egyszerűsége, tiszta, ösztönös lénye hiányozni fog, nem véletlenül egészítettük ki oly jól egymást. Amit adott, kedvessége, más által nem pótolható. És ha gyereke lesz, megváltozik? És mi van a "József"-komplexussal? A mindenek fölött való, a szeretett lény iránti érzelemmel? József szépnek látta Máriát, és segédkezett a szülésnél, a köldökzsinórt elvágni, aztán később éjjel felváltva járkáltak le-fel a csecsemővel, aki nagyobbacska korában apának szólította Józsefet, hiszen tőle tanult mindent, és kapott szeretetet. Azért utána még három gyermekük született. Hány férfi kerül a világon ilyen helyzetbe, leányanyát, vagy terhes nőt vállalva?
  Mégis, mi a fontosabb? A nő, az anya, a gyermek, vagy a tudat, hogy egy másik férfi gyereke... Még ha véletlenül is történt. Elvetetni nem akarja. Azt mondta, a gyereket szereti, nem a pasast. Nem követelhetem, hogy halálra ítélje a magzatot. Nem lehetek a kis ártatlan júdása. Mindennek tetejébe az apa arab egyetemista volt. Még megérem, hogy miután felnevelem, a szent dzsihád nevében tizenévesként géppisztollyal fog odaszegezni az ajtófélfához engem, az eretnek keresztényt. Legalább ne lenne muzulmán! Én mit árulok el? A nemzetemet, hitemet? Mindezt miért?
  Elmenni. Spongyával letörölni mindent magam mögött. Nem én hibáztam. Betartottam a szabályokat. Talán jobb lett volna házasságban élni ? Mi a biztosíték, bármire? Ma ilyen a világ. Röhögni fognak rajtam. Nincs alvás az első időkben. Ráadásul, amikor tini lesz, majd a szemembe vágja, hogy pofa be, nem én vagyok az apja.
Bonyolítom az életemet. Más nő talán jobb lenne? Ha közös a gyerekünk lesz Julival, akkor ott a megkülönböztetés, ez az enyém, az a másik férfié. Káin és Ábel.
  Júdás ártatlan volt, de az ő küldetése messze nehezebb volt a többi apostolnál. Mert más lenni, a nehéz feladatot véghez vinni. József is vállalta a gyermeket, hogy ne kövezzék halálra jegyesét, szerelmét.
  Juli mosolyogva közeledik felém. Ő már tudja, miként döntöttem.

Lutra Creative Commons License 2020.12.17 0 0 96174

Böszörményi Zoltán

Útmutató az örökkévalósághoz

Ha a lélek halhatatlanságát
kutatom magamban,
a jelen -szülte gondolatba kapaszkodom.
A test és a lélek csak addig egy,
míg el nem választja őket
egymástól a halál,
mely ott van minden eddigi jelenben,
és bennem is vigyázzban áll.
Hirosimában, ha valaki
farúddal üti meg a parki harangot,
annak hangja összeköt a jelennel
minden volt és lesz pillanatot,
még akkor is, ha az erő,
mellyel ezt a gondolatot gondolom,
pusztán transzcendencia,
ellentétben áll azzal,
amit megtapinthatok.

Sodródom az időben.
Az örökkévalóságban szorongok.

Lutra Creative Commons License 2020.12.17 0 0 96173

Hárs Ernő

Mióta elhagytál

Mióta elhagytál, nyugtalanul
keresem utam nemléted ködében.
Szorítok rajta, hogyha meglazul
valamely emlék, ha nemrég, ha régen
kötött hozzád. Napi feladatul
elgondolom, miben volnál tevékeny,
ha nem tartózkodnál épp odatúl,
mikor haladunk apránként az évben.
A tél, a nyár, a tavasz és az ősz
körhintaként forog lázas agyamban.
Biztos vagyok benne, hogy visszajössz,
s ott folytathatom, ahol abbahagytam
a veled való örök párbeszédet -
Majd rájövök, hogy tán már nem is élek.


............................



Minden szerelem

Minden szerelem javarésze önzés —
sokan hirdették évezredek óta.
Ha csak ez hajtja, könnyen megcsömörlés
lesz a gyönyörre vágyó szív adója.
Másképp kell élni — tudtuk mind a ketten,
meg kell kísérelni a lehetetlent:
ne a jóért folyjék köztünk a verseny,
hanem hogy ki fogja vinni a terhet.
Most végül nekem kedvezett a végzet,
nem neked kellett egyedül maradnod.
Az én életem lett a gyászos akkord,
mellyel kicseng a varázslatos ének,
mely sok év előtt szállva ajkainkra,
most fájva tér az öröklétbe vissza.

Pannika127 Creative Commons License 2020.12.16 0 0 96172

VAS ISTVÁN

FELELET

 

Minden verssor, amelyet leírok,

Minden szivar, amelyet elszívok,

Minden pohár bor, mely kellemesen

Árad szét romló szervezetemen,

A nyugalom, minden jó vacsora,

A szeretet eszmélő mosolya,

Nyújtózás reggel vízsugár alatt,

Este minden ellopott pillanat,

Mind új vigasztalás, új győzelem

Azon, ami hadbaszállt ellenem,

Még el sem fogott, máris elítélt.

És felelet, hogy most is van miért.

 

 

Pannika127 Creative Commons License 2020.12.16 0 0 96171

GELLÉRT OSZKÁR

ÓH NYUGTALAN ÁRAM, ÖRÖK

 

Mily mozdulatlan a föld.

Mily mozdulatlan az ég.

Csak a szél száll szüntelen,

Nincs egy helyütt soha.

 

Repíti, kavarja itt lenn

A levált falevelet.

Szárnyán úsztatja tova

Ott fenn a tépett felhőt.

 

Bizonyosság a talp alatt.

Bizonyosság a fej felett.

Mily közel így a sír.

Mily közel így az Isten.

 

Ülsz mozdulatlanul

Lélegzetvisszafojtva.

Magadba vagy kövülve

Mint eleven szobor.

 

És vége. Sóhajtottál.

És mindig a sóhajod az,

Ami kiszakít magadból

És erre-arra sodor.

 

Már szárnyára kapott.

Óh nyugtalan áram, örök!

És repül és repül a vágyad

S örvénylik bánatod.

 

 

1927

Lutra Creative Commons License 2020.12.16 0 0 96170

Deák László

Fájdalom

Hiába az antennák, jelfogók erdeje,
emeletekkel fejünk felett éles kép,
tisztán csengő hír, pontos üzenet,
bizony sár az, mire ölünkbe hull,
kifog rajta enmagunk zavaros tere.

Gázol mibennünk egy csillogóbb világ,
elvág sorsdöntő, kétes napjainktól,
és egy közeli káprázattal ámít és vadít,
ahol biztos kéz, rideg lépés az úr,
ha nem tiporná el a halál nyomtalanul.

Igen, múló tény ölel s öleljük egyre,
míg elborzadunk, szakad belőlünk a sár,
nem lesz az a kép, amire virradunk,
viharzó foltokban megannyi édes nyár
és kapumélyen moccanó puha keblek.

Lutra Creative Commons License 2020.12.16 0 0 96169

Deák László

 

A tiltott kert felé

Csak a cukros giccs,
a közhelyek híg köre,
mézes szavak erdeje,
a felszínes traccs.

Csak az összeesküvés,
a zordon menetelés,
a lenézés, letiprás,
a bávatag seggnyalás.

Csak a túlélés,
a szentimentál dzsörni,
letörni se kitörni.
Ahogy a kés vés.

Lutra Creative Commons License 2020.12.16 0 0 96168

Pethes Mária

A búcsúzás mintái

nevesincs napszak
éjszaka és hajnal határán
megrekedt kor ahol folyton
alszanak a madarak
üreges csontjaiknak túlságosan
hideg a szél ami néptelen utcákon
hordja szét a jólét szórólapjait

házak homlokzatán deklasszált
nemzeti ünnep maradékaként
rúdtáncos zászlók tekeregnek
bekúsznak a nyomornegyedek
a nagyvárosokba bélrendszerükben
giliszták kanyarognak
a vezető nélküli metrójáratok

sehova nem tartoznak az emberek
elveszítik nevüket kedves arcukat
tócsák zavaros tekintetében
a búcsúzás mintáit válogatják
egy istenveled-hez
lakatlan lakás a világ úgy tűnik
mindenki odébbáll

fák sírása hallatszik a kiolvasatlan
hírlapokból ígéretek rágcsálják
az összegyűrt papírt műanyag
flakonok ácsingóznak hátha visszatérnek
egykori tulajdonosaik akik utolsó
cseppig kiitták belőlük
a remény ásványvizét

talán létezik valahol valami vérszegény
megoldás a változásra egy jogos álom
ami jelentésével nem csapja be
a sivár udvaron zajongó verebeket
talán még nem késő van valahol
egy tiszta forrás amiből félelem fájdalom
és gyűlölet helyett emberi beszéd zuhog

Lutra Creative Commons License 2020.12.16 0 0 96167

Pethes Mária

Hajléktalan vallomás

szülővárosom vagy
de akkora itt a nyugtalanság
és más időszámítás szerint szeretsz

mindezek ellenére rendületlenül hiszek
a mélyen gyökerező élet állhatatosságában
a tavasszal újra éledő gondolatok zöld koncentrációjában
a váratlan vágyban mint eredendő örömben
a jeanne d’arci nap harci hevében
a haladás elszánt menetelésében
az örök békesség felhőfreskóiban

és továbbra is tagadom a százszorszép álmok
megalkuvásokra cserélését
a meghatódottságot kiváltó másodpercek meglazítását
az emlékek zálogba adását
a várakozás üveges tekintetét
a hívásokra igent visító visszhang ragadozó madarát
a komfort nélküli szívek meghirdetését az albérlet rovatban
a sajnálatra felfeszített alamizsnaöleléseket
a kézfogások helyett legyintést
az összekapaszkodások helyett elutasítást

szülővárosom vagy
de tág térben falat időt adsz
így nem tudom megtanítani neked az adás anyanyelvét
és nem tudok alkalmazkodni a kiszolgáltatottság éghajlatához
neved a kijárat
kiköltözöm belőled

hosszú hideg hónapok közelítenek s én
már annyit térdeltem a szerelem küszöbén
keresek egy magasztosabb eszmét
amiben áttelelhetek

halkabb_on Creative Commons License 2020.12.16 0 1 96166

Szabó Lőrinc: Mi még?


Mi volt szép? Mi még? Kapásból, s ahogy
Kína mondja: a Tízezer Dolog,
az Egész Élet. Napfény, hópehely.
Nőkből, lányokból még egy tízezer.
Tízezer dal, kép, szobor. A tudás.
A nagy Szfinx s a papírgyártó darázs.
Tízezer álom, vers és gondolat.
A Cuha völgye. Mikroszkóp alatt
a lélek. A bors keresztmetszete.
Repülőgépről Svájcra nézni le.
Egy távolodó csónak. Meduzák
Helgolandnál. Kalypszó. Egy faág
a börtönből. Kislányom mosolya.
Az igazság. A régi Korcula.
Mosztár tücskei. Párizs. Titisee.
Tíz fényévem a Sziriusz felé...
Nem, nem, így a leltár is töredék:
Szép volt a vágy, hogy Semmi Sem Elég!

Lutra Creative Commons License 2020.12.15 0 0 96165

Clara Janés Nadal

Mulandóság

Minden csak por, magány és vágyak.
Minden csak éj, homály, szorongás.
Minden csak űr, céltalan imbolygás
ezen a földön.

üres kezek simogatják a szelet,

vak szemek figyelnek nem tudva, hogy vakok,
a lábak mindig ugyanarra járnak
újra meg újra.

Látatlan látunk és ködben bolyongunk.

Vagyunk, és nem tudjuk, kik vagyunk.
Van bennünk, van az örök lángból,
de csak tükörkép.
Örök őszben hullanak ránk a napok.
Álmok között illan az élet minden dolga.
Eljön egy éjjel a halál. És hallgatja
a bennünket kitöltő csöndet.

/Benyhe István ford./

Lutra Creative Commons License 2020.12.15 0 0 96164

Pál Marianna

 

Ma még


mi marad belőlünk holnapra kedvesem
ma még szemünk hűsölni rebben a tóra
lábunk előtt nefelejcsek hallgatóznak
szavak parazsán lépkedünk tétován

Lutra Creative Commons License 2020.12.15 0 0 96163

Dávid Adél

Homeless a Keletinél

Fejét balra billentve figyeli a nyüzsgést,
szereti, amikor zsizseg a tömeg,
ha nyár van, ilyenkor
még az árnyak is életre kelnek,
de a mínuszokban csak az apró
visszhangzik a műanyag pohár alján,
az is olyan sután, mintha félne az érme a hidegtől.
Álmában élhetőbb jelent képzel magának,
szárnyakat növeszt, átszeli az eget,
reggelre megszökik innen a lelke,
az aluljáró lépcsőin kicsit tétovázik,
majd lila füstté lesz.

halkabb_on Creative Commons License 2020.12.15 0 0 96162

Szergej Jeszenyin: Nem siratlak


Nem siratlak, nem idézlek, múltam,
szirmok füstjét ontó alma-ág.
Hervadás aranyködébe fúltan
tünedezik már az ifjuság.


Lassúbb lett szívemnek lódulása,
csípi dér, belémar a hideg.
Mezítlábas nagy csatangolásra
nem hívnak már nyírfaligetek.


Kóbor lelkem! Lángod már csak félve
olvasztgatja szóra ajkamat.
Hová lettél, kedvem frissessége,
szemem fénye, érzés-áradat?


Vágyaimat fukarabbul mérem;
álmodtalak volna, életem?
Mintha lovon szálltam volna fényben,
piros lovon tavasz-reggelen.


Csupa árnyak vagyunk a világon,
hull a juhar réz-szín levele.
Mégis mindörökre áldva áldom,
hogy virultunk s meghalunk bele.

 

(Rab Zsuzsa fordítása)

halkabb_on Creative Commons License 2020.12.14 0 0 96161

Radnóti Miklós: Téli napsütés


Az olvadt hó beroskad
és szertesündörög,
kondérok gőzölögnek,
mint bíbor sülttökök.


A jégcsap egyre nyúlik,
a csöppje már nehéz,
egy-egy kis tócsa pattan
s szelíden égrenéz.


S ott fönn az égi polcon
hátrább csuszott a hó,
kevésbeszédü lettem
s ritkán vitatkozó.


Ebédre várok-é, vagy
talán meg is halok?
lélekként szálldosom majd
horzsolván éjt s napot?


Árnyékom rámtekint, míg
borong a téli nap.
Kincstári sapka rajtam,
a nap fején kalap.

halkabb_on Creative Commons License 2020.12.13 0 0 96160

Tóthárpád Ferenc:
Angyalokra köd szitál


A jégcsapról vízcsepp csöppen,
eresz alatt füst vacog.
Olvad, mégis dideregnek
odakünn az angyalok


- Térjetek be jó vándorok,
szárnyatokra köd szitál!
Karácsonykor értetek is
lobban a négy gyertyaláng!


- Térjetek be, s mondjátok el,
Kisjézusunk merre jár!
A sok kedves kisgyermekre
minden házban rátalál?


A jégcsapról vízcsepp csöppen,
eresz alatt füst vacog.
Olvad, mégis dideregnek
odakünn az angyalok.

Pannika127 Creative Commons License 2020.12.12 0 1 96159

Zelk Zoltán

Zuzmara

 

Mikor az első zúzmara
megül a rózsafákon,
töpreng az ember, mit tegyen,
hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon.

De tudja, fájni fog soká,
mert büntetlenül nem lehet szeretni,
az ész végülis megadja magát,
ha majd a szív nem s nem akar feledni.

Mert zúzmara a rózsafán,
mert varjúszárnyak árnya hull a hóra. -
A nyári tücsökcirpelés
most ér a csillagokba.

Lutra Creative Commons License 2020.12.12 0 0 96158

Farkas Árpád

Simogatás

Ha a szavak bennünk elégnek,
tovább süt,
          simogat,
                 duruzsol
a kéz.

Halk áramlásában nyugalom lakik.
Kibontja ujjaim —
               tenyerem szirmait,
s míg arcodat puhán
               átlengi valami virág —
átveszi kezem minden hangulatát.

Az eddig tapintott dolgok
               most bőröm alatt égnek,
az eddig simogatott arcok
               most arcodhoz érnek,
s mert eddig embert is bántott már e kéz,
— most arcodhoz ér, s önmagába néz.

Ha már a szavak bennünk néha elégnek,
nagyon kell érezd,
                 hogy süt,
                          simogat,
                                 duruzsol
a kéz.

Lutra Creative Commons License 2020.12.12 0 0 96157

Horváth Elemér

ami sajnálatos

többek között
nem tudni németül
amikor egy trakl-verset olvasol
amely fordításban is gyönyörű

úgy ismerni a plejádokat
mint égitesteket
erato nincs
és aeolus
atmoszférikus jelenség
hinni hogy halhatatlan vagy
s túlélni a verseidet

legsajnálatosabb
    elfogadni a tényeket
    amikor a valóság csodálatosabb

Lutra Creative Commons License 2020.12.12 0 0 96156

George Trakl

Téli alkonyat

Fémfényű, fekete ég.
Parkok fölé száll a fákra
Rőt viharon át a kába,
Gyötrött, éhes varjúnép.

A felhők sugara jég;
Varjat űz a Sátán átka
Körben forogni hiába;
Lehull hét, és újra hét.

Édes-állott korhadék.
Csőrük tátog a világba.
Házsor sejlik, néma ábra;
Színház: ezer lámpa ég.

Templom, kórház, faluvég
Félve néz a félhomályra.
Összevérzett vásznak árnya
Lepi csatornák vizét.

/Israel Efraim ford./

Lutra Creative Commons License 2020.12.12 0 0 96155

Mándy Stefánia

hangtalanra

hogyan kezdeni folytatást
elvesztve minden kezdetet
kit kérdezni a végtelenről
tapasztalva a végzetet?
egy helyben állva merre menni
mikor az őrfény nem vezet
ki felel itt a kérdezőnek
ha hallja hogy mit kérdezett?

hangolni már csak hangtalanra
akinek nincs is hangszere -
a föld alatt kik hegedülnek?
ki itt maradván egyedülnek
döndül a lét üres tere —
nem járni már naptárkerékkel
egybeoldódni kék a kékkel
induljon illés szekere

Lutra Creative Commons License 2020.12.12 0 0 96154

Bogdán László

Feldobott fémpénz

feldobott fémpénz életek
pörögnek így s a gondolat
feldobom magam nézzetek
s ne mondjátok hogy nem szabad

halkabb_on Creative Commons License 2020.12.12 0 0 96153

Ady Endre: Jönnek jobb napok


Jönnek majd jobb napok is
S egyszer
(Be jó lesz, ki megéri)
Torkig a förtelemmel
S emlékezve
Megállítjuk
A gonosz széditőket,
A tegnapi időket.


És csöndesen megkérdjük:
Milyen halált akartok,
Buta és elnyűtt
Régi, ostoba kardok?
Egyszer,
Tele emlékezettel
Még kérdezni is merünk:
Jönnek még jobb napok is.

Lutra Creative Commons License 2020.12.11 0 0 96152

Szöllősi Zoltán

Ne költözz el

Ne költözz el tőlem tiszta ének
Ne hagyd még kihűlni nyári fészked
      Helyedre ne hulljon hó
Bár megőszült már életem lombja
Vagyok magát szétszóró bolond fa
      Talán varjúnak való

Bár táncolni végül Lear királlyal
Jobb volna dobálni magam sárral
      És végleg megbomolni
Tépeti lelkem asszony-ármány
Udvaron lepedőt tép az ártány
      Országom rongyos holmi

Mikor volt éjszaka mikor nappal
Ördög állt mögöttem vagy arkangyal
      Hiába hátralesni
Cserélgette helyét Nap a Holddal
Mikor szólt királyi vagy bolond dal
      Nem figyelt arra senki

Amim volt nagy kár volt szórnom könnyen
S örömömben hullajtanom könnyem
      Száraz most sírásom is
Homlokomon hideg ősz ül s gőzöl
      Űr sarjad a vágott rózsatőről
Világgá bokrosodik

Lutra Creative Commons License 2020.12.11 0 0 96151

Sárándi József

Népmese

               Aki az igazságért harcol,
               rájön, hogy nem létezik.

Amint győz a legkisebb fiú
s megszerzi a királyságot
hanyagolni kezdi népét.
Hatalma „csak” arra jó,
hogy hűbéres udvaroncostól
tollassá tegye önmagát,
s leszámoljon
a puszta létükkel szemrehányó
függetlenekkel.
A tehetséges független:
veszélyforrás,
mert szédelgéseihez
eszközként föl nem használható.
Életével ír
egy történelemkönyvet,
melyet ugyan
soha nem fognak tanítani
az iskolákban,
de szájhagyomány útján terjed,
mint a népmese.
(Egyik tesz hozzá,
a másik elvesz belőle.)
Stílusával azonban
lényegre tör.
A csak alkotmányosan
szabad többség
örökös vágyakozását
jeleníti meg,
az ehető, iható, ölelhető,
lakható, hihető
és élhető szabadságról
itt a földön.

Lutra Creative Commons License 2020.12.11 0 0 96150

Szepesi Attila

Bolondország

Világvégi Bolondország,
ne keresd a szélét-hosszát;
történelme mulatságos,
magamagával határos.

Vize posvány, hegye domb csak,
zöldje nadragulya-gvom csak.
Álma ködlő, kincse talmi
vásárfia, csempe holmi.

Népe ebek alá butul,
farkasok közt ebül tutul.
Reménytelen ordasodva
tapos vásott sárkányfogra.

Hiszi, megáll egyetlenül,
sipistáktól erényt tanul,
kupeckedne ügyetlenül,
holott nyüzsög agyatlanul.

Kincstartója pokol-márkás
ebugatta hamiskártyás
Szentje csélcsap rendőrbiztos,
megváltója Ántikrisztus.

Nap süt éjjel, Hold meg nappal,
a fohász itt: mese habbal.
A jövőt meg, ami késik,
diadalként kőbe-vésik.

Dicső ország Bolondország,
vigassága: veszett kórság.
Ami ósdi, az az újság,
a barátság háborúság.

Álmos ura roncs mihaszna,
lötyög rajta róka-maszka.
Mágus állán száraz kapor,
talpa csórók csontján tipor.

Aki inna, nyeli üsttel,
arcát keni véres mázzal,
dögön dúskál keselyűkkel,
indulója borús gyászdal.

Prófétája nyüzge kontár,
papja böllér, bölcse bankár.
Kegyosztója kancsal hóhér,
jeligéje: kár a szóér'.

Patkányvész jön, sáskajárás,
nem múlik a csodavárás.
Örökös a hókuszpókusz,
ártányokkal dagonyázás.

Unalmas itt járni-kelni,
jós-igéket vissza nyelni,
rossz bicsakkal ebet nyúzni,
sakál-lutrin sorsot húzni.

Éji utcán görbe árnyak,
vége nincs a maszkabálnak.
Elég itten megmaradni
Bolondország bolondjának.

Lutra Creative Commons License 2020.12.11 0 0 96149

László Noémi

Hajnali vers

Még óvakodva lép az ébredés.
Vékony kezét kinyújtja, várom.

Magasra nő a félelem
a láthatáron.

Felleg hajol fölém,
ma éppoly nincstelen;

ha szólna, érteném,
lassan megismerem,

ahogyan téged,
a legutolsó fedezéket.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!