"az irgalmas szamaritánus megdöbbentő módon szeretett. Az ellenség szereteténél nagyobb szeretet nincs! Erre tanít bennünket Jézus Krisztus, arra kér ama galileai hegyen, hogy imádkozzunk ellenségeinkért. A példázatbeli ember nem ezt tette? Hiszen a szamaritánusok voltak a legközelebbi ellenségek a zsidók számára! Meg tudták volna egymást ölni egy kanál vízben. A gyűlölet apáról fiúra szállt. És az irgalmas szamaritánus megáll a bajbajutott zsidó ember láttán - mert a szeretet számára nem érzelem csupán, hanem cselekedet! Úgy szeret, hogy megáll, fölibe hajol és teszi azt, ami tőle telik. Előveszi a borát és olaját, és azzal fertőtleníti ellensége sebeit. Nem adja ki bérbe ezt a feladatot; nem azt a megoldást választotta, hogy a vendégfogadó házban egy dénárral többet tesz le az asztalra, mondván: Menjetek ki, ott fekszik egy ember, de öten menjetek ki, mert elég veszélyes az út és én minden költséget kifizetek. Itt ápoljátok, majd ha visszajövök, megnézem, mi is lett vele.
- Ezt is megtehette volna a szamaritánus! És ez is nagy dolog lett volna. Hiszen a pap is és a levita is elmentek a vendégfogadó ház előtt. Ók is beszólhattak volna, hogy jöjjetek, ott fekszik vérben egy ember.
Ha valaki azt kérdezné, hogy mi a krisztusi evangéliumi szeretet, akkor azt mondanám, hogy ez: Valaki mellett megállni, aki mellett meg kell állni. Valaki fölibe odahajolni, aki fölibe oda kell hajolni. Hiszen sikolt a szem, hogy hajolj fölém, ne hagyj egyedül!"
(Gyökössy Endre)
Jól látod. Hán Szóló nem felebarátom, pláne nem testvérem, nem is úgy bánok vele, mint felebaráttal tenném. Ő sem bánt velem úgy egy pillanatra sem.
De ott tévedsz, ha azt sugallod, mindenkivel testvréként kéne bánni. Sem Jézus, sem apostolai nem ezt tanították. Sőt, olykor még köszönteni sem szabad, sem vele társalkodni, még, ha bizonyos dolgokat megtesz, mondom, testvér létére sem. Nem kéne félretettni az apostoli tanításokat humanista eszmékért! Nem kéne jobbnak lenni Krisztusnál, az eleve hamis.
Először mindkettőtöknek szóltam. Valószinü, hogy nem láttad, hiszen majdnem egyszerre küldtük el hozzászólásainkat, azért jött a figyelmeztetésem neked és nem a moderátorhoz való fordulásom. A személyeskedést nemcsak elkezdeni nem muszáj - folytatni sem. A témához való hozzászólásoddal pedig semmi bajom.
Az egymás szeretét már sokszor olvastam CSerfától, és nekem az a véleményem, pont ez az amire rámutat Jézus a írástudónak mondott példázatban. Nem azt kell keresni az írásban, hogy kit tekinthetsz felbarátnak, és kit kell ebből a körből kizárnod, hanem az a lényeg, hogy te úgy viselkedsz-e? Ez nem azt jelenti, hogy mindenkit szeretned kell szerintem. Ha a keresztények csak a saját kis csapatukkal tennének jót, viselkednének normálisan, az miért lenne üzenet a világnak, hiszen a világban ilyen érdekcsoportok mindig is alakultak.
A keresztényekben szerintem pont az az érdekes, hogy Isten kegyelmét közvetítik, és nemcsak egymással szemben szeretettel teljesek, és kritikusak, de a többi emberrel is tisztelettel bánnak, és megpróbálják életükkel (csodákkal, és Isten erejében bővölködő) bemutatni, hogy van jobb út is. A szeretetnek mindig is voltak fokozatai, de szerintem az alapvető tisztelet (legyen az egy más vallású, vagy egy kisgyerek) más emberek iránt meg kell, hogy legyen egy keresztényben.
Hán Szóló, te első szólásaidtól kezdve nem adtad meg a tiszteletet, szemtelen voltál, és csúfolódó.
Én azonban ismeretlen embernek mindig megadom a tiszteletet, ha tisztelettel szól hozzám. Ha tiszteletlenül, akkor meg megkapja, ami jár szerintem. Mint te.
És ha egy műveletlen, ostoba ember (mint te) butaságnak véli az értelmes ember írását, attól még jobb lenne, ha megállná, hogy nem szólongatja azt, aki erre sokszor felszólította, akinek írásait nem is érti, stb.
Ha te irigy vagy rám, alantas dolog így pukkadoznod, ezért üldöznöd, álandóan minősítgetned, mert elismerem, idő kell ahhoz, hogy valaki megtanuljon helyesen írni, elolvasson pár könyvet (többen is felszólítottak erre téged, éspedig okkal), de te froclizással, gyalázkodással nem fogod a képzettségbeli (műveltségbeli, iskolázottságbeli viszonyt átlépni, az értelmi képességek sem leszenk egyenlőek, csak, mert te csúfolódsz, élcelődsz. Iszonyat, amit Donnal is műveltél, gondolom, minden igyekezetedet arra fordítva sem közelítenéd meg az ő szintjét, és te magaddal tennéd egyenlővé, sőt, magadat fölé helyeznéd.
Ejnyebejnye, Hán Szóló! Így nem segítesz magadon, neked így senki nem ad igazat!
Ha képtelenek vagytok a témánál maradni, a saját vélemény közlésére szorítkozni és elviselni a másik véleményét - kérni fogom a moderálásotokat. Hiszen mindkét (vagy több) vélemény szuverén dolog - és nem pedig féltégla, amit a másikhoz kell vagdosni!
Az elején megadtam , de mivel te ordenáré stílusban kezdtél válaszolgatni nekem is azóta leereszkedtem a te szintedre.
Tudod ahogy mértek nektek is úgy mérnek.
Hameg a saját leveleidet nem tartod többnyire ordenárénak akkor a szekularizált stílusoddal van a bibi. Legyél érthető és ne használj olyan kategóriákat amiket csak te értesz úgy , hanem próbálj meg közérthetően írni , mert az alapja a kommunikációnak.
Ha pedig csak Istennek írsz - aki tudjuk mindent megért - akkor elég lenne csak imádkozni.
Azért ne szólongass, Hán Szóló, mert amióta csak fórumkodsz, nem adod meg nekem a tiszteletet, azóta szeretetlen vagy, csúfolódó, nem a békességre igyekszel, és nem kíméled a fórumtársakat sem. Szégyelld magad, hogy ezt, ezeket nem hagyod abba!
Szégyelld magad, hogy már többször békességet (mások békességét is) ajánlottam, pontosan azt, hogy engem ne szólongass, ne emlegess, ezt én is megteszem, és ne terheljük e fórumot! Te senki békességét nem nézed, hanem mindenáron rajtam akarsz valamiféle elégtételt venni, nyughatalankodsz, és háborúságot szítasz. Elég széles a Fórum, miért szórakozol állandóan velem? Miért kell nekem oly sokszor leírni ilyesmiket? Miért nem veszed végre tudomásul?
"Te meg minek szólongatsz engem?"
Miért meghaltál?
Szólongatni meg miért nem lehet téged?
Mi történ megdicsőültél, vagy mi?
Ki vagy te hogy nem lehet hozzád szólni : Orbán Viki?
Hogy te írtál valami Bibliától idegen butaságot, saját okoskodást, attól még az egyetlen parancsolata Jézusnak az, amire hivatkozom rendre. Értelmezni meg semmit nem értelmezek, úgy veszem, ahogy van.
cserfa!
Azt hogy kit kell , lehet , ajánlott szeretni és azt milyen mélyen( agape , filosz , erosz ) azt már kitárgyaltuk.
Hogy lehet hogy téged még maga a biblia sem győz meg , hanam nyomod a saját kis értelmezésed.
Kérlek nézz utána még 1x a dolognak és ne írj ilyen csacskaságokat.
Hát ez teljesen idegen Jézustól. Ha a jövőt nézzük, Ő azt az egyetlen parancsot adta, ne mindenkit szeressünk, hanem éppen a mindenki, aki arról ismer meg bennünket, hogy egymást szeretnjük. Ha Jézus parancsolt valamit, ezt parancsolta.
Aztán Jézus egész földi szolgálata alatt gyakorlolta a megkülönböztetést.
Big4, te egész más Jézust találtál, mint pl. én. Lehet, hogy az Édesvíz kiadó kiadványaiban ilyen humanista Jézus van, de a Bibliában nem. A Benne hívőről nem is beszélek.
Pár gondolat:
Én azt találtam, akik mindenkit szeretnek, sokkal-sokkal gyengébbek szeretetben, mint akik testvéreiket jobban szeretik. A mindenkit szeretők szeretete általában nem éri el azt a szintet sem, melyről a krisztusi már nem is mondja, hogy szeret. Azaz a mindenkit szeretők igen távol állnak a szeretettől is, ezért is beszélnek róla oly könnyen (nem is tudják, miről beszélnek, ha Krisztust tekintjük mércének). Semmi alapjuk nincs szerintem számon kérni a krisztusiaktól szeretetüket (mindenki felé), messze nem érik el az ő szintjüket, fel sem fogják azt. Ugyanazok a szavak is egész mást jelentenek a humanistának, meg a krisztusinak.
Azt látom, aki nem szeret igazán, az képes meghökkenni azon, miképp lehet, hogy valaki jobban szeret egy embert, mint egy másikat. Pedig különbségek vannak, Jézus is tett különbséget, még tanítványai (apostolai) között is.
Aki mindenkit szeret, tulajdonképen senkit nem szeret, ezért az ő elvárásai a szeretetről is igazságtalanok, és Krisztustól idegenek.
Én meg azt gondolom, hogy amit írsz, az csak a fele a dolognak. A másik fele, ami pontosan ugyanolyan fontos, mint a megbocsátás - a megbánás. Csak erről valahogy ritkábban esik szó. Amikor azt nézzük ki a felebarát, vajon gondolunk-e arra, hogy mi magunk viselkedünk-e felabaráthoz illően? Mert nagylelküen megbocsátani a megbánónak valahogy könnyebb, mint nyiltan belátni a saját tévutat.
Azt gondolom, hogy aki megértette Jézust, ha a jövőről beszél mindenkit felebarátnak tekint, mindig és minden körülmények közt és csak ha a múltról beszél állít olyat, hogy ez és ez nem volt a felebarátom bizonyos helyzetben.
Ugyanis kedves felebarát-szelektálók egyvalamit itt szépen elfelejtettetek: Jézus a megbocsátást is tanította...
Kedves Sophia, nem tudok válaszolni a kérdésedre. Mint ahogy azt sem tudom, Lehell fikanick, vagy sem, beteg, vagy csak gúnyolódik rajtunk. Sőt, azt sem tudom mi értelme ennek a fórumnak és az itt feltett kérdéseknek. Azonban bármiért és bárhogyan teszi Lehell amit tesz, személy szerint egyvalamit becsülök benne. Mégpedig azt, hogy itt szinten mindenki véleményezi őt valamilyen formában, szinte senki nem válaszol neki érdemben, ő mégsem reagál a vele szembeni személyeskedésre és mondja a magáét. Nem mindannyian ilyen fórumtársat szeretnénk? Ugy vélem tanulhatnánk egymástól. Mi Lehelltől egy normálisabb reagálást, ő pedig itt sokaktól tartalmi változást. Ha pedig tudunk tanulni egymástól - tényleg értelmét veszti a felebarátról feltett kérdés. De addig...?
