Csak az élet mellett döntöttem... amikor éjszaka mentem át a hídon és a vizet néztem. Arról nem, milyen tartalommal töltöm fel ezt az életet. Bár akkor kezdetnek elég volt, és azt hittem, majd ez a döntés magától visz tovább. Nem tudtam, hogy minden egyes későbbi döntés legalább ennyire nehéz, legalább ennyire meghatározó. Mindig azt mondták, tanárok, szülők, barátok, hogy csak az első lépést kell megtenni, utána minden magától fog menni. Jóindulatból mondták, de az élet nem igazolta ezt.
Szerintem ez nem ennyire egyértelmű, legfeljebb a magad nevében beszélhetsz. Soha nem merném azt mondani, hogy valaki másnak jobb. Már nem tudom, honnan van a gondolat, hogy amikor halálra ítélnek, még azt is elfogadnád, ha egy talpalattnyi helyen kéne állnod egyedül egész hátralévő életedben, csak élj.
Valami közös van Máraiban és ebben a 60 éves pasiban, és az a magányos, kilátástalan öregség, illetve 60 évesen még csak annak előrevetítése. (bár részletek nem derültek ki, de feltételezhetően ez volt az alap)
Nézd, ezzel most megint olyan, mintha semmit sem mondtál volna... nem derül ki belőle semmi rólad, hogy mit gondolsz a világról, az öngyilkosságról, a New Age-ről. Semmi.
Hiszel abban, hogy a földi életben még jöhet egy jobb világ, amikor a legnagyobb gondod az lenne, hogy mit csináljál unalmadban, amikor földi viszonylatban nincs olyan dolog amit nem tehetnél meg, tehát ha hiszel ebben, akkor az a korszak lesz a New Age.
Egyáltalán, mennyire tekinthető egységesnek a New Age? Lehet azt mondani, hogy egy irányzat? Szerintem nem... de azért érdekes ez a világvallásos szemlélet. Talán kialakul valami letisztultabb forma, egységbe rendeződik (vagy rendezi valaki önkényesen), ki tudja... te mit gondolsz erről, hogyan lenne ebből világvallás? Legalább ennyire erős még az iszlám, és a materialista-technokrata vonal. Én csak össze-vissza beszélek, nem bánnám, ha valakinek használhatóbb észrevételei lennének. :)
Te mit gondolsz a New Age-ről, mik azok az elemei, amelyeket kifogásolsz, ha kifogásolsz, miért lehet félni az újjászületéstől, ahogy írtad, te félsz-e vagy csak bedobtad ezt a gondolatot...? Nem erőltetnéd meg magad egy kicsit? :) Biztos mások is kíváncsiak a véleményedre.
Csak próbáltalak kizökkenteni az energiatakarékos üzemmódból. "Majd megismerünk", mi? Lóf@szt. :)
Tudom, mi a New Age, nem hinném, hogy ez lenne az új világvallás. Szeretik a korunkat a Római Birodalom végnapjaihoz hasonlítani. Akkoriban is vallási káosz volt. Valószínűbb, hogy jönni fog egy "világi" hatalom, ami egy irányzat mögé áll. Zavaros korszakban élünk, de talán nem is gondoljuk, hogy így is mennyire szabadok vagyunk őseinkhez képest. Már, az az 5-10% nyugati, viszonylagos jólétben élő ember.
Amúgy ez vicces, hogy azt hitték, a Vízöntő majd más lesz. Miért lenne más? A Halakban a szeretettel és a félelemmel lehetett uralkodni. Most majd a szabadság, egyenlőség, testvériség nevében fognak elnyomni minket. A környezettudatosság... ha nem pusztítjuk el önmagunkat, akkor is nagy megszorítások jönnek, és még egyet is fogunk vele érteni, mert meg kell menteni a bolygót. A Halak korában kötelező volt a szeretet, most kötelező lesz a szabadság, az egyenlőség, az álhumánus szemléletek vallása, az ember nem változott...
Lobsternél olvastam, ez a kis részlet jól rávilágít a férfiak és nők öngyilkossághoz való hozzáállására. Még akkor is, ha nem kedvelem a férfi-női különbségtételt, az öngyilkosságnál statisztikailag mérhető különbségek vannak, és én is beleférek ebbe az átlagos képbe.
Házasság, eltartás témában nem tudok nyilatkozni, ezekre nem vágyom (talán szimpla párkapcsolat, szex témakörével lehetne helyettesíteni), ellenben a testi erő nem elégséges volta az, ami sokszor tehetetlenségérzéssel tölt el. Hogy ezt sem tudom felcipelni, hogy azt sem tudom felemelni, és ezért meg kell kérni valakit. (igaz, nem sok ilyen van szerencsére) Azért, amiről nem tehetek. Vannak nők és férfiak, akik párkapcsolatokat hoznak létre ebből. Hogy Pista fölvitte a hűtőt a nyolcadikra, fölszögelte a polcot, megjavította a lámpát, aztán...Pista ott maradt. Dögunalmasan hangzik mellesleg. (pedig a túlélés érdekében kb. erről szólt régen egy párkapcsolat)
"Seligman ekkor prezentált egy elméletet, mely szerint a női szerepre nevelés a passzivitás elsajátításáról szól. Hogy még amit a legjobban akarsz (mert azt kell akarnod), azért sem tehetsz semmit, hanem meg kell várnod, hogy felajánlják neked. Csak hízelkedni tudsz, meg cukiskodni, hogy adjon már valaki házasságot és ezzel megélhetést (klasszikus nemi szerep). Normális ember ebbe a tehetetlenségbe beleőrülne. De minimum depressziós lesz. Főleg miután megkapja az áhított gyereket is és onnan már tényleg nincs kiút. Ezzel az erővel szemben aztán már tényleg tehetetlen. Viszi előre a kötelesség, töröl, pelenkáz, mos, szétteszi a lábát, de mindet csak azért, hogy elkerülje a még rosszabbat. Onnantól már nem akarhat semmit. Akkor jön rá, hogy addig akarhatott volna. De öngyilkosnak lenni egyáltalán nem passzív dolog. Nagyon is aktív tervezért, akarást és végrehajtást követel meg. Az pedig nincs beépítve, csak a lelki visszavonulás, miközben a test ellátja funkcióit és a világ marhára elégedett.
A férfiakat ezzel szemben arra nevelik, hogy tegyenek valamit. Ha szarul mennek a dolgok, az az ő hibájuk. Ha pénztelenek, az nem aranyos és elnézendő, mint a nőknél, őket senki nem fogja felemelni és háztartási alkalmazottá tenni. Aktívnak kell lenni. Így ha valamiért mégiscsak falnak megy az életük, ha úgy érzik, semmit nem tehetnek, ha nem ők irányítják többé, hogy mi történjen velük - akkor hamarabb "tesznek valamit" az ügyben. Ritkábban szorulnak be annyira, hogy elveszítség a kontroll érzését, ritkábban teljesen tehetetlenek, de ha mégis, akkor haramabb "tesznek ellene". Ha nincs kiút (tehetetlenség), egy kiút marad."
Kár, hogy megszüntették azt a régi öngyilkos weboldalt, ahol a módszerek is külön le voltak írva. Mi lehet vajon az ottani régiekkel? Blzs? Hogyan alakult a sorsuk? És újraolvasnám az akkori hsz-okat, milyen lenne mai szemmel.
Egy valakiről tudok, akivel akkor beszélgettem, 9 éve, mostanra sikeres lett, megtalálta a helyét az életben, bár ő nem is volt beteg, csak magánéletileg volt túl akkor egy nagyobb negatív eseményen. Tulajdonképpen én sem vagyok már ugyanaz, mint akkor, és mégis. Furcsa volt régi üzeneteket olvasni akkori emberektől, nemcsak öngyilkos fórumról, kellemetlen volt ez a tudatállapot újból, de nem tudok mást tenni, valahogy visszaszólítanak ezek az állapotok. Egy barátom írásában tükröződött az akkori beteges családi helyzet, ahogy azt írta, ő már rég megkattant volna. Aztán később ugyanennek a barátnak a leépítése, a kapcsolódástól való elfáradás. Hazugság a magányos burok létrehozása céljából a családban, amiről senki nem tud, így nem is tudja szétrombolni. Felépített hazugságok, amelyek megrontottak, még jobban, de tulajdonképpen csak két megromlás közül választhattam. Amikor igaz voltam, bizalmatlansággal büntettek, amikor hamis, cinkosan hallgattak a kényszerű megromlásomhoz.
