Kábé ott tartok (tartottam tavaly ősszel) én is, mint norbika. A Te válaszod nyomán sem jutok közelebb a megértéshez, mégis úgy érzem, igazad lehet, mert amit írtál, rímelni látszik az Ember a fellegvárban II. sztorijára - nem tudom, ki olvasta közületek a Dick által folytatás céllal megírt néhány oldalt, ami befejezés nélkül maradt -, ahol ugyebár csak a nácikról van szó, Göring meg Canaris meg többiek azon spekulálnak, hogyan lehetne SS-csapatokat átdobni abba az állítólagos alternatív valóságba, amit nemrég felfedezni véltek a tudósok.
Szóval tényleg olyasmi van, hogy amit olvasunk a regényben, az a valós helyzet, aztán még lehet írkálni, meg álmodni másféle világról, lehet őrült náciként fantáziálni annak is a meghódításáról - meg nekünk olvasóknak töprengeni, hogy annak a másiknak lehet-e mégis valóságalapja, és ha igen, az milyen következménnyel jár erre, a regényból megismertre, ami mellesleg homlokegyenest szembemegy az olvasó történelmi valóságával. Zavaros? Mondom, hogy én nem értem... :)
De hogy lehetne egy (fizikai) helyen két teljesen eltérő valóság? Valahogy itt igazából a kérdést nem nagyon tudom értelmezni.
A regény valósága a regény szereplői számára maga a megtörténő, egyetlen valóság, csak éppen a Sáska írója ismer egy másikat is (valahogyan, valahonnan), és ezek szerint véletlenül mások is bepillanthatnak néha abba (is). De olyan érzése senkinek nincs, hogy ez korábban nem így volt, hogy valaki megváltoztatta a valóságot, azért van most ez, ahelyett, aminek lennie kellene, szóval hogy valaki "átverte" őket, és rájuk erőltetett egy hamis valóságot, amiből ki kellene szabadulniuk az igaziba (mint sok másik valóság-nem valóság sztoriban, ahol a szereplők "kifelé" igyekeznek az illúziókból a "valódi valóság" felé).
Na, azzal viszont nagyon nem boldogultam.
Elolvastam, lestem még rá egy darabig, hogy "he?!", aztán szépen feltettem a polcra.
Ott már valahogy túl összefüggéstelennek és zavarosnak éreztem a valóságváltásokat. Vagy csak nem vagyok hozzá kellőképpen elborulva...? :)
Szerintem a regény valósága határozottan nem-valódi, mert az a japán (a nevét elfelejtettem), aki elég érzékeny hozzá, a művészet (a fémszobrocska) segítségével olyan San Franciscoba kerül át, ahol létezik egy valóban meglévő autópálya stb. és ott ők a vesztesek. De az nem derül ki, hogy ez a miáltalunk ismert történelem valósága-e vagy a Sáskáé, mert a kettő között is vannak eltérések.
Átverve biztos nincs az emberiség, szerintem ott az történt, ami történt. Inkább az a kérdés, hogy ami a Sáskában van, az egy alternatív valóság (illetve a regény világa az-e), és az írója járkál-e a két (vagy több) valóság között?
Szerintem nem kapunk rá választ (talán Dick nem is akart rá adni), inkább csak ott maradunk ugyanazzal az elbizonytalanító érzéssel, mint a csaj a végén, hogy nem tudjuk, nem a "rossz" valóságban sikerült-e megszületnünk.
Bepillantást kapott egy alternatívába, azzal a nyugtalanító mellékzöngével, hogy az a világ (egy jobb világ), amiről ők csak álmodnak, talán sokkal több puszta álomnál, és van, akik számára el is érhető.
És bizonyos értelemben (persze más világokkal) ez talán ránk is igaz lehet.
nemrég fejeztem be az Ember a fellegvárban-t, és eCCerűen nem értem... olvastam már néhány Dick-regényt, és a hatszoros ide-oda csavarok ellenére sosem volt ilyen érzésem, de ezt nem tudom hova tenni...
most akkor mi az igazság? ki győzött? igaz, amit a Sáskában le van írva? dehát a világ teljesen más. az egész emberiség átverése, vagy mi ez?
Köszi szépen, amit elmondtál, reálisan hangzik. Mindenesetre egy korrekt értelmezésként jóval több, mint amire én jutottam önerőből. Talán épp az szól mellette, hogy a Kizökkent idő egy viszonylag korai írása Dicknek, még nem volt tán annyira "körmönfont" (?). Egy barátom, akivel ugyancsak átbeszéltem ezt a témát, épp arra figyelmeztetett engem, hogy már túl sok ilyet olvastam (egyéb Dicket és másokat), túl gyanakvó vagyok, minden hasonló műfajú történettől azt várom, hogy az utolsó félmondat által kiforduljon a világ a sarkából... Lehet, hogy igaza van. A Te magyarázatod megnyugtatott, legalábbis egy időre :)
a minority reportnak is volt annyi haszna, hogy kijott egy dick novellaskotet utana. igaz, hogy a fele mar megjelent magyarul, de tobb volt, mint a semmi.
Finnorszagban vagyuok, itt most adtak ki egy Paycheck neven egy novellagyujtemenyt. eleg jo, mert mas novellak vannak benne, mint amiket ismertem.
el tudom kepzelni, hogy miben es mennyire mas.
ahogy a Minority Reportot megvaltoztattak, ugy gondolom ebbol is egy akciofilm lett, ami kevesbe tartalmazza azt, hogy Dick epp az amerikai rendszert (is) krtizalta a muveivel.
eleg jo, bar nem a kedvencem. regen olvastam. ha jol emlekszem az is drogokrol meg hibernalasrol szol. es persze van benne valami reality ckeck error is.:)
Ezen az utolsó mondaton én is rágódtam egy darabig, de aztán (szvsz) rájöttem. Az lehet a lényege, hogy Ragle egész eddig folyamatosan egy hazug világban élt, mindenki körülötte lényegében színész volt, kitörölt emlékekkel, egy egész világ, csak hogy végezhesse a munkáját. Az utolsó fejezetben kiderült, hogy senki sem az, akinek gondolta (pl. Vic nem a sógora, csak látásból ismerte korábban), stb...
Ezek után pedig arra gondol, az a fickó hasonlít W. Keitelbein-re (asszem csak akkor látja meg, épphogy első pillantásra azonosította), és egyszer csak rájön, hogy az már nem egy színész, az már egy valódi ember, álnév, ál-élet nélkül, és ezért van kurzívval, mert itt tudatosul benne, hogy a valóságban van (amely befejezés azért amúgy is igen ritka a jó öreg P.K.Dicknél...)
Persze ez csak az én értelmezésem, lehet, hogy nagyot tévedek...
Segítséget kérek!
Bár nagy "szakértőnek" (sokat látott-olvasott embernek) tartom magam a sci-fi irodalom terén, imádom a "poénos" végű történeteket, amikro az utolsó mondatban minden a feje tetejére áll (*), szóval nem volva szabad, hogy egy PKI-regénnyel nekem gondom legyen. Mégis van.
Pont az utolsó mondatnál.
Aszongya a Kizökkent idő 198 oldal alján:
"A férfi a színes lámpával megdöbbentően hasonlított Walter Keitelbeinre. Ami azt illeti, ő maga volt Walter Keitelbein."
Könyörgöm, mondja meg valaki, miért áll a kötetben az "ő maga volt" kurzív, azaz dőlt betűvel???
Olyan, mintha itt e ponton valami oltári átverésre derülne fény. Mintha az egész ügy, amit már-már érteni véltünk, hirtelen bukna. De miért érdekes, hogy W.K. jött elő? A polgárivédelmis hölgy fia? Aki azonos/nem azonos Garret Kesselmannal? Vagy éppen itt van a kutya elásva? Bill Black is nagyon rátekeredik a Kesselman/Keitelbein névtévesztésre pár oldallal korábban.
Egészen meg vagyok töppedve attól az érzéstől, hogy volna itt valami, amit nem értek, vagy nem látok át. (Szégyen, szégyen, szégyen!) Kérem, segítsen ki egy jószándékú olvasó!
* - Mond valakinek valamint ez a cím? Damon Knight: A hasonmások
Az Ubik a "melyik az igazi valóság, és ha igen, miért nem?" vonalról való, és nekem sokkal jobban tetszett, mint pl. a Palmer Eldritch, amit, be kell vallanom, nem értettem. Pontosabban azt nem értettem, hogy mit is akart ezzel az egésszel, nekem nem állt össze belőle semmi értelmes, összefüggő dolog.
Az Ubik-nak viszont van egy kerek, logikus története, ami menet közben ugyanolyan zavarosnak tűnik, mint az Eldritch-é, de legalább a végére szépen összeáll, és visszafelé minden a helyére kerül.
Philip K. Dick: Ubik
Jó hír azoknak, akik bármennyire is szeretnék, nem tudják beszerezni a Galaktika Baráti Kör által még valamikor a huszadik században kiadott Philip K. Dick klasszikust, a Ubik-ot, hogy az Agave hamarosan - várhatóan június 3-án – megjelenteti. Az újraszerkesztett SF-remekműhöz Pék Zoltán írt utószót.
Péntek reggel megvettem a a Kizökkent id?t. Estére be is fejeztem. Magábaszippantott az a könyv. Egy remekm?. És a kivitelezés is igényes, van benne fotó a mesterr?l, és a korrektúrás dolgok is rendben mehettek, mert én mindössze 4 db. helyesírási hibát találtam az egészben. Ajánlott (mit ajánlott, KÖTELEZ?!!!) mindekinek.
