"Ha a ritmust nézed, a rock zenében is az alap a legtöbbször ugynaz, igaz, ott kevésbé hangsúlyos hangszer a dob..."
Majdnem így van. A rock zenében nagyon fontos szerepe van adobnak. Pont annyira, mint bármelyik másik hangszernek(az énekes torka is hangszer). Nincsen alá-fölé rendeltségi viszony. Egyik sem tud létezni a másik nélkül. Míg az elektrónikus vackokban, ha leveszem ezt-azt, akkor ez egy remix és milyen frankó.
A ritmusok igen szigorúan szabottak. De a ritmus képek egyáltalán nem. Viszont nem hallottam még olyan mai ricsajt, amelyikben volt 2 ütemváltásnál(az, hogy megduplázzák a lábdobot, nem számít annak az egyyszeerűség kedvéért csak a pergőt nézzük, az szabja meg a ritmust) több. S ezek már a legjobb esetek. Míg egy átlagos rockznében min.2 van. De lényegtelen. És ehhez kell zenei képzettség.
"Újra, és újra megpróbálom elérni azoknál, akiknek ez a véleményük, hogy próbálják a létét megemészteni... elvétve sikerül. Most divatos fogalmat belekeverve ez zenei rasszizmus! :o)"
Engem nem érdekel, ki milyen zenét hallgat. De! Ne kezeljük már valami isteni csodaként ezeket! Még nem tettek le semmi maradandót az asztalra(az, hogy tíz éve ezt csinálja és csak egy szűk réteg ismeri, semmi. Majd ha az egész világon mindenki elismeri egy-két produkcióját, akkor igen).
Nézzük Joe Cockert. Nekem nagy kedvencem Wood stock-i idei zenéitől kezdve a mai napig. Ő megcsináltaezt. Vagy ott van David Bowie. Ő is meg tudta tenni(pedig hogy utálták, amikor egy tényleg nagy áttörést hozott a zenei palettán többedmagával a '70-es évek Angliájában/a punk megjelenésével/).
És én fordítva látom. A rockzene létét a mai nepig nem tudták megemészteni, ha lehet, mellőzik mindenhonnan.
A zenei rasszizmust teljes mértékben elutasítom! És ha ismernéd a köreimet, Te is rájönnél, hogy nem az az üdvözítő. Amit Te csinálsz, hogy azt mondod, legyen ha kell az igényteleneknek. A legtöbb rocker napi szinten hallgat nem rock zenét saját akaratából, nem kevesen a teljesen elektrónikus zene felé is nyitottak(DM, BB), de a legtöbbünk a szinfónikus, klasszikus zenét szereti. A régieket csak tisztán, nem megszentségtelenítve, rákeverve a mai vackokat, az újakat pedig eleve így hangszerelve. Ha egyszer lehetőséged nyílik rá, hallgas meg egy Therion számot. Nagyon dúrva death metallal kezdték a karrierjüket, s folyamatosan jutottak el addig a szintig, hogy az elmúlt években úgy írja az úriember a zenéit, hogy egyszerre készíti el a szólamokat a nagy kórusra, a szinfónikus zenekarra és a rockzenekarra. Nem rátesz részeket, hanem egymást egészítik ki. Vagy ott a Nightwish, aho legy operaénekes nő énekel - szerintem - gyönyörű áriákat a kemény rock zenére. Hozzád az elektróinuks zene áll közelebb, ezekre jó példa a Tiamat, a Paradise Lost, az Amorphis. Ők egyre több elektrónikus eszközt vonnak be a zenéjükbe, dominál még a rock, de egyre több a szinti és a sampler. Szóval azt hiszem a zenei rasszizmus egyáltalán nem azokra jellemző, akik rockzenét hallgatnak!
Várjunk egy pillanatot!
Én egy percig sem ócsároltam név szerint senkit! Csak leírtam a véleményemet. Viszont a nagy elődöket elismerem. Nekem is tetszenek Vangelis zenéi, a Kraftwerk számai sem idegenek tőlem, Jan művit is szivesen meghallgatom. Ezek már a megszületésük pillanatában is nagy műveknek számítottak. De ezek a mai izék, hát nem tudom, nm igazán lehet őket a művészinek titulálni szerintem. Ha megnézed, kiemelkedőt ma is csak a régi nagyok alkotnak, s van millió tiszavirág életű előadó,aki azt hiszi letett valamit az asztalra, pedig...
Azt azért ne felejtsük el, hogy a régi nagyok azért használnak elektormos hangszereket, de egyiküket sem láttam még egy lemezjátszóval operálni. S a számítógét csak segítség számukra, nem pedig hanszer. És ez lényeges különbség szerintem.
Szerintem normális volt az amit írtam. Te nyilvánítottál szar embernek, mert elmondtam a véleményemet. Nem volt egy rózsakert, amit mondtam, azbiztos, de nem szaroztam semmit. De teljesen lényegtelen.
Használok efekkteket, nem zajokat. A kettő közt az a különbség, hogy amit te effeknek nevezel, az egy hangsor mege, egy odatett valamilyen zaj(nem kell megsértődni, önnmagában ha meghallgatod az "effektet", az csak egy értelmetlen zaj). Amit én használok, az igazi effekt(nem azért, mert én használom!), mert a meglévő sinus görbét vágja, alakítja át. Ha nincsen bemeneti jel, nincsen, amit "megeffekteljen". Használok kompresszort, flangert(zengetőt), egyes tér visszhangokat, és torzítást. Mert ez is csak egy effekt. látnod kéne, mit csinál a nagyjából szép ívű sinus jelből! Olyan szépen megvágja alul-felül, a többi fx pedig másként változtatja a jel alakját(nyújtja, átméretezi, ismétli, stb.)
Egy elenyésző töredéke, ha nem tetszik, akkor nagyon sokmindent kéne plusszba nyújtania, hogy meghallgassam. Vannak olyan zenekarok, akiknek szerintem fantasztiukus zenéjük van, de amikor az énekes megszólal! Kiábrándító. És fordítva is. Öcsém is pont ilyen elektrónikus izét hallgat, Van olyan CD-je, ami egy szám ,mert az az anyámkínja keveerte a mittudoménkivel a lipcsei izében, s ez milyen fantasztikus. Dög unalom. egy árva szó nem hangzik el benne. Számomra ez fontos, de nem létkérdés. S az sem emeli a fényüket a szememben, amikor két szó ismétlődik végtelen hosszan, csak hol van alatta pergő, hol csak cin, hol csak lábdob. Ez nekem nem zene. Variációk egy témára címmel még elmenne, bár Hobo ezt is megcsinálta már szerintem zseniálisan. S igen, van akinek a Vadászat egy teljességgel emészthetetlen káosz, én például nagyon szeretem. :)
Csak tudnám miért infantilis az, aki nem úgy vélekedik, mint Te? S egyet ne felejts el! A szarozást Te kezdted el, s erre válaszoltam csak az igénytelennel. D eszíved joga engem úgy megitélni, ahogyan szeretnél. :)
Igen, én a legigénytelenebb zenéket hallgatom.
Sentenced, Therion, Tiamat, Paradise Lost, Dismember, Cannibal Corpse, Obituary, Helloween, Iron Maiden, Demonlord, Kalapács, Pokolgép, Ossian, Omen és még millió félét. De a legnagyobb kedvencem a blues.
Ne keverd a hanghordozót és a hangokat előállító eszközöket! Nem ugyan az a kettő! :)
Van valami abban, amit mondasz, met az igaz, hogy ha nem érzed a lényeget, akkor hiába tudsz mindent. De lehetsz akármilyen nagy tehetség, ha még az alap zenei ABC-t sem ismered! Valamennyi tudás szükségeltetik, mégha csak alapfokon is!
"Én viszont vigyáznék a "műzene" fogalmával. Vannak "műzenészek" - Vangelis, Jarre, Tangerine Dream, Tomita, vagy éppen a techno egyik nagyatyja, a Kraftwerk - akik igenis maradandót alkottak szvsz. Hogy hola határ a maradandó, valódi, és az értéktelen "mű" között, azt nagyon nehéz lenne megfogalmazni. Az idő viszont dönt a kérdésben. Vivaldi olyant alkotott, amit négyszáz év múltán is játszanak és szívesen hallgatnak az emberek. Bach, Beethoven, stb dettó. Dizzy Gillespie még ötven év távlatából is élvezhető. Yes, Pink Floyd, stb harminc év után is. Közben volt egy csomó olyan, akit egy-két év alatt elfelejtettek. Manapság is nagyon sok olyan van. Ezek a divatzenészek. Egy-két évig mennek, öt év után a kutya sem emlékszik rájuk.
Hogy a híres lemezlovasok mely kategóriába kerülnek, azt majd eldönti az idő. Én csak saccolni tudok, hogy a feledősbe. Viszont Vangelis biztosan 100 év múlva is ismert lesz - effelől semmi kétségem - feltéve ha létezik még akkor emberiség. Pedig Vangelis is műzene."
Ha már komolyzenénél tartunk. Orff Carmina Burana-ja meg smafu? :)
A többi meg olyan, mintha én mondtam volna. (Nyal-nyal) :)
Ha már így Vangelist meg a Kraftwerket szóba hoztad, tényleg nem a hangszer a lényeg. A "gépzenéből" is ki lehet hozni egy "The Model"-t (Kraftwerk), és Mike Oldfield-ről még nem is beszéltünk, ;-) meg egy kozso féle moslékot is.
Iron Maiden CD lesz szombatra? ;-) Én akkor is szertnék találkozni veled, ha a többiek nem jönnek. :)))
Nem azért megismételhetetlen. Jómagam soha nem használtam partyn drogokat, és nagyon élveztem. Itthon sajnos rossz a helyzet, valamilyen formában megértem, miért gondolkodsz így. Teli van kokszos kopasszal, szar a hangtechnika, és dől rólad a víz a forróságtól. Így tényleg csak speedezve jó. Ezzel ellentétben voltam már nagyon jó kis Klubban Münchenben, ahol kultúrált volt a társaság.
Ha a ritmust nézed, a rock zenében is az alap a legtöbbször ugynaz, igaz, ott kevésbé hangsúlyos hangszer a dob. A töm-te-tö-töm-te jellemzi a legtöbb ilyen zenét, még a Dire Straits-ét is.
Örülök, hogy te nem a hangszerelés miatt veted el a zenét, és hozzáteszed: "Az a techno zene, amit én ismerek".
Ha gondolod, mp3 formátumban el tudok majd küldeni elektronikus zenét - ami nem techno.
Igazából megértem, hogy ha valaki a jellege miatt nem fogadja el a technot. A techno egyik jellemzője a monotonitás, amit én szeretek benne. Ettől függetlenül Mr. Hawtin cd-jén több mint 30 különféle szám pörög le. Csak relatíve monoton.
He elolvastad az első hozzászólásomat, ÉN senkit se próbáltam bealázni, mert rockot hallgat. ITT a többség azt szereti, és én mások ízlését tiszteletben tartom.
Észrevettem viszont, hogy a rockot szeretők sajátja, más, innovatív hangzásokat szapulni (tisztelet a kivételnek). Elfelejtették, hogy annak idején ez az ő zenéjükkel is így volt. A szüleik ugyanezt mondták:"ez nem zene". Az lett. És lettek halhatatlan rockzenészek, és örökzöld "slágerek".
Újra, és újra megpróbálom elérni azoknál, akiknek ez a véleményük, hogy próbálják a létét megemészteni... elvétve sikerül. Most divatos fogalmat belekeverve ez zenei rasszizmus! :o)
Én ugyanolyan élvezettel hallgatom az 5 évvel ezelött vett zenéket, mint annak idején. Számomra könnyen felismerhető egy hangzás. Számomra már most léteznek örökzöldek, amiket rongyosra hallgatva sem unok meg.
Számomra ez érték, és abszolút mércén mérve is az.
Nagy kárnak tartom, hogy a vitában sok energiát pazaroltok személyeskedésekre, és hogy ki tud sértőbbet mondani a másikra. Ezek kérem nem érvek. Egyik oldalon sem.
Az a techno zene, amit én ismerek, nagyon repetitív, a végtelenségig ismételgeti ugyanazt a 2-2, maximum 6 hangos dallamot, mindenféle effekteket belekeverve. Dög unalom, de arra biztos jó, hogy a speedtől meglazult izületű népek jókat rángatózzanak rá egy dizsiben. És minél jobban tud hangulatot teremteni, annál híresebb a DJ. Hogy miért megismételhetetlen? azért mert jórészt iomprovizáció, amit rögtön elfelejt az előadó, vagy megjegyzi, de legközelebb biztosan nem ugyanúgy adja elő, mert nem tudja. Tehát ahogy esik úgy cuppan.
Én viszont vigyáznék a "műzene" fogalmával. Vannak "műzenészek" - Vangelis, Jarre, Tangerine Dream, Tomita, vagy éppen a techno egyik nagyatyja, a Kraftwerk - akik igenis maradandót alkottak szvsz. Hogy hola határ a maradandó, valódi, és az értéktelen "mű" között, azt nagyon nehéz lenne megfogalmazni. Az idő viszont dönt a kérdésben. Vivaldi olyant alkotott, amit négyszáz év múltán is játszanak és szívesen hallgatnak az emberek. Bach, Beethoven, stb dettó. Dizzy Gillespie még ötven év távlatából is élvezhető. Yes, Pink Floyd, stb harminc év után is. Közben volt egy csomó olyan, akit egy-két év alatt elfelejtettek. Manapság is nagyon sok olyan van. Ezek a divatzenészek. Egy-két évig mennek, öt év után a kutya sem emlékszik rájuk.
Hogy a híres lemezlovasok mely kategóriába kerülnek, azt majd eldönti az idő. Én csak saccolni tudok, hogy a feledősbe. Viszont Vangelis biztosan 100 év múlva is ismert lesz - effelől semmi kétségem - feltéve ha létezik még akkor emberiség. Pedig Vangelis is műzene.
Szerintem sem a hangszer a lényeg. Az igazság nem itt van. Hanem valahol odaát :)))
Ha normális kritikát írsz, elfogadom, de te teljes mértékben dgradáltad azt amit szeretek (+ engem is). Emígyen az én válaszom is hasonlatos volt.
Ezek szerint zajt is használsz a zenédben? Hol húzod meg a határt, honnantól lesz zaj egy hangszer, vagy egy zene? Sok olyan chill out/easy listening zenében használnak zongorát, vagy gitárt.
Honnan tudod megállapítani egy zenéről, hogy zaj, ha még nem is hallottad, nem is ismered (csak az elenyésző töredékét)?
Íme az én "ars poetica"-m: Én (néhány kivételtől eltekintve) nem szeretem a rock zenét, DE elismerem. Aki hallgatja, az más ízlésű ember, attól még lehet igényes. Az igényesség többnyire nem műfaj függő. Aki viszont mást az eltérő zenei ízlése miatt LEIGÉNYTELENEZ, azt az embert ostobának, esetleg ócskának, de legalább infantilisnek tartom.
:)
Kicsit mintha konzervatívabbnak néznél(olvasnál), mint amilyen vagyok! :) Soha nem voltam ellensége az elektrónikus hangzásoknak. De ha csak samplerek és lemezjátszók szólnak, azok számomra(és még nagyon sokakéra) soha nem fognak zenét produkálni.
Nem vagyok túl vén, s egy rock zenekarban gitározom. S én is használok dögivel effekteket. :)
De miért hasonlítasz egy über lemezlovast egy mezei gitároshoz? Legyen mondjuk Satriani és akkor már van értelme a non plus ultra kifejezésnek. :)
Az igazi művészek soha nem voltak bezárva a stílusok közé. Az igazi művész stílust teremt. A legkedvesebb ilyen példám Chuck Schuldiner(R.I.P.) és a Death. Ugyan úgy, mint a Dire Straits frontembere egyedül írta az összes szólamot az összes hangszerre, a szöveget is. Ő énekelt és gitározott egyszerre, nem is akármilyen szinten! S nem utolsó sorban egy egész stílust teremtett, ami a zenekar nevét kapta.
Teljesen más elképzeláseink vannak a zeneszerszám fogalmát illetően, soha nem fogunk tudni egyezést találni. Akkor napközben egy fabatkát sem érek, ezt megbeszéltük! :)
Hogy ócska lennék, még elfogadom. Hogy értéktelen, az is elég valószínű. De a szart azt teljes mértékben elutasítom. Csak azért, mert megszóltam azt, amit szeretsz, még lehet, hogy nem vagyok szar Ember!
Egy biztos. Nem szeretem a művirágot, a szilikon melleket, a műagyag étkészletet, a műnőket, s a műanyag zenét sem. Mert ez az én értékrendem szerint az. Ha ezért szar, ócska, értéktelen és igénytelen Ember vagyok, akkor legyen! De a szememben ez a zaj az értéktelen, igénytelen, ócska és szar. Aki hallgatja, az maximum igénytelen! De attól még lehet jó Ember!
Valóban arra utal, hogy kevsebb csatorna van benne, viszont így nehezebb eredetit alkotni. Mindenesetre néhány művésznek sikerül. Thorallur Skulasson izlandi zenész nagyon jó zenéket szerez, egyedi hangzásvilággal- relatíve kevesebb csatornán.
Természetesen érezni a cinizmust a hozzászólásodból, de legalább nem sértő, így nem is veszem fel! :o)
Felfedeztem egy két újabb ostobaságot hozzászólásodban.
Zaj legfeljebb a zenédben. A rockot, mint műfajt maximálisan elismerem, sőt sok nagy tehetségű rockzenész van, ugyanakkor rengeteg igénytelen szemét van abban is. Feltételezem te ez utóbbiakat hallgatod.
Legközelebb olvass figyelmesebben. Nem állítottam, hogy a dallamkombinációk száma bármikor is véges lett volna.
A számítógépek nem szimulálják a zeneszerszámokat, azok maguk a zeneszerszámok. Ilyen alapon te sem hallgatsz sokat igazi zenét, mert a cdről jövő hangok csak szimulálják a zenét.
A tanulás, és az érzék két külön dimenzió. Tehetséget nem lehet tanulni, de tehetséggel nem feltétlenül kell tanulni zeneiskolában. A legtöbb eszköz használata elég bonyolult, sok tudást igényel . Ezen eszközök használatát a nagy nevek, akik idestova 20-25 éve ezzel foglalkoznak, sok oktatható dolgot tudnak. Richard Hawtin torontói zenész például a techno nagy úttörője. Sok zenét szerez stúdióban, de fellépései során a következő eszközöket használja: 3 lemezjátszó, keverőpult, 909-es dobgép, effektprocesszor. Az egyik lemzjátszón csak minta-lemez van, az csak a sebességet közvetíti egy számítógép felé, amelyen a saját zenéi találhatók. A sok eszköz összehangolása elég bonyolult feladat, de lehetővé teszi a teljes, egyedi, és megismételhetetlen produkciók létrehozását.
Periódikus minden zene, még a legvadabb jazz is, úgyhogy kérdésed értelmét nem találom. Ráadásul úgy hasonlítasz valamit valamihaz, hjogy az egyik tényezőt nem ismered.
Te valószínűleg nem tartod zenének a Pink Floyd-ot sem, miv el ők is használtak dögivel elektronikus hangszereket.
Én nem arról írtam, hogy milyen szar is a rock, hanem hogy mi a jó abban, amit én szeretek.
Van olyan DJ, aki a művészetét olyan magasságokba emelte, amihez egy átlagos gitáros pengetése lepkefing.
Mivel az egész műfaj változásokon megy keresztül, igen képlékenyek a meghatározások. Ami jó, és érték, az marad, ami értéktelen az megy. Mindenesetre én jó dolognak tartom, hogy a művész nincs bezárva stílusok közé.
A számítógép (amúgy nem csak számítógéppel, hanem rengeteg más céleszközzel dolgoznak) hasonló hangszernek tekinthető, mint egy gitár. A Gitár nélkül a gitáros fabatkát se ér.
A stílusodon elgondolkozva hasonló következtetésre jutottam. Ócska, Sz@r, értéktelen.
Ennyire nem kéne belebonyolódni, hiszen a szeretett zenéjük műfaji meghatározásait sem tudják még csak körülírni sem, nem kell még jobban összezavarni őket! :)
Tulajdonkeppen mi az elektronikus zene? Zene vagy zaj? Vegulis periodikus hanghullamok szuperpozicioja. Tehat az alkotoi vegulis periodikus hangok. Ilyen alapon az iskolacsengo is lehet elektronikus zene, mert periodikus. De akkor azt miert nevezzuk zajnak?
Én kijártam a zenei általánost, ott tanítottak egy-két dolgot a zene fogalmával kapcsolatban, de amiket leírál nem voltak benne. :) S nem is lesznek soha sem. :)
"Az elmúlt évtizedek alatt olyan zenei forradalom ment végbe, amilyen nem volt még és nem is lesz több."
Arra gondoltál, hogy mindenféle mechanikus, elektrónikus, valós és mesterségesen generált zajok jelentek meg, amelyekre rángatóznak az egyedek?
"Már nem csak a dallamkombinációk száma végtelen, hanem a használható hangszerek."
A dallamkombinásiók idáig is végtelnek voltak, csak fantázia kérdése volt az egész. Ehhez pedig gondolkodó elmék kellenek, nem pedig véletlenszámgenerátorokat működtető tranzisztorok.
Hangszerek: aha, persze! elég szűk réteg fog elismerni egy lemezjátszót(na jó kettőt és egy megamaxi alap keverőt) hangszernek. A számítógépekről ne is beszéljünk!
Soha nem értettem a zajok besorolását, de látom még azok sem értik, akik szeretik, szóval megnyugodam.
Egy dolgot kéne megérteni. Amíg számítógépek szimulálják a zeneszerszámokat, addig az általuk keltett zaj is csak A ZENE szimulációja lehet. Az, aki programozónak, vagy palacsintasütőnek(DJ) tanult, soha nem lesz zenész. Mert sajnos ezt tanulni kell és legfőképpen érezni(nem fizikailag)!
Az elmúlt évtizedek alatt olyan zenei forradalom ment végbe, amilyen nem volt még és nem is lesz több.
Már nem csak a dallamkombinációk száma végtelen, hanem a használható hangszerek.
Hogy én milyen zenét szertetek? Elektronikusat. Easy listening ambienttől kezdve a MINIMAL technoig.
A techno, mint műfaj a jellege miatt valóban rétegzene. Érdekes híd a zenetörténelemben, ugyanis ugyanazokon az elemeken nyugszik, mint a törzsi zenék rituáléja. Vigyázat, a techno nem egy globális, átfogó gyüjtőfogalom! Hasonló szűk irányzat, mint pl: a house.
Óriási hiba az elektronikus zenét csak erre az igen érdekes műfajra korlátozni. Az elektronikus zenék tárháza szinte korlátlan, néhány alkotás akár mai komolyzenének is tekinthetők. Craig Armstrong például sikeresen ötvözi a klasszikus hangszereket az elektronikus hangzással.
Mindig azt hallgatom, amilyen kedvem van. Itthoni hallgatásra (+ kocsikázásra) az általam easy listening-nek nevezett műfajt szeretem (konkrét meghatározással nem találkoztam, ezért nehéz megfogni a lényegét). Ha valakit érdekel, hogy milyen, van rá mód hogy meghallgassa. A Bayerischer Rundfunk éjjeli műsora, a Space Night nekem a kedvencem. Ebben az ErarthViews című szekció fantasztikus felvételekkel és nagyon jó zenékkel igazi csemege (7 rész van ezeket össze-vissza játsszák éjjelente, a legelsőt kivéve mind ilyen zenét tartalmaz - a korábbiak sokkal mélyebbek, míg az újak talán szélesebb rétegnek tetszenek). Akinek UPC előfizetése van, vagy fogja az ASTRA műhold adását, érdemes felvennie videóra - és természetesen megnéznie!
Sajnos Magyarországon azok, akiket nem érdekel ez az irányzat (valóban elég macerás utánajárni), csak az igénytelent hallják kiszűrődni a kokszos-kopaszok mergájából... innen nézve jogos az ítéletük.
Az elektronikus zene hátránya, hogy alapszintű zenét (lásd: Ámokfutók) nagyon könnyű összerakni - akár egy pc-n is lehetséges. A magyarországi előadók -tiszetelet az IGEN ritka kivételnek- ebbe a kategóriába tartoznak. Az alapszintű zenéket a fentebb említett alapszintű emberek hallgatják.
