Hopp, bécs 1683-as ostroma és a kifli (már ha ez édesség...)?
Az ostrom alatt szűkében voltak a kenyérrevalónak, állítólag ezért találta ki egy bécsi pék a kiflit (kisebb adag, meg mégis tetszetős kis újítás). A másik variáció, amiről hallottam az, hogy az ostrom sikeres visszaverésének emlékére készült, tehát a török félholdat szimbolizálja.
Csak a "mi történt ma"-nak kellett utánanéznem. ;oP
Nemrég voltak itt párhuzamos feladványok - eszembe jutott egy újabb.
Olvasgatom a mai "postát", látom, ma van valaminek a napja, amihez egy érdekes kulináris esemény fűződik. Más legenda szerint ez egy pár év múlva történt hasonló jellegű, de máshol megtörtént eseményhez köthető. A legenda lényege viszont ugyanaz.
Azaz egy étel első megjelenéséről van szó, ami egy mai napi érfordulójú eseményhez köthető. A párhuzamos kérdés, szintén egy étel, amelyet a legenda szerint szükségből találtak ki.
Mindkét esetben édességről van szó.
(megjegyzem az elsőről most olvastam róla először, innen jutott eszembe a párhuzamos rejtvény)
Lotti !
Ez nem jön senkinek fejből. Keresni kell, ez is szép benne. Ma van tehát valaminek - egy történelmi eseménynek - az évfordulója.
A fiatalos hév már megint meggondolatlan cselekedett okozott :)
Olasz volt a lelkem? vagy Inkább a kor meghatározásával kezdeném, mert élt egynéhány V betűvel kezdödő nevő építész, aki könyvet is írt. középkor vagy újkorban járunk? :) a Magyarország miatt. Az esetleges félreértések elkerülése végett a középkor végét datáljuk 1492-re.
Következő feladvány (lehet, hogy kicsit nehéz, de bízom bennetek):
Építész, Magyarországon is működött. Híressé mégis egy könyv tette, nem pedig épületei.
A hadjárat a poteidaiai hadjárat i.e.432-ben, a korinthosziak, makedónok és az athéniak közti hatalmi konfliktus egyik lényeges szakasza.
De nem csak meditált:
"
Mikor az a csata volt, amelyikért a hadvezérek nekem ítélték a vitézi kitüntetést, az életemet ő mentette meg,és senkimás; nem volt hajlandó otthagyni sebesülten, sőt velem együtt a fegyvereimet is megmentette" mondja Alkibiadész.
És amikor az athéni csapat visszavonulásra kényszerült: " Úgy látszott, mintha ott is csak úgy járkálna föl-alá,mint a te versed szerint, Arisztophanész.....Nyugodtan jártatta tekintetét baráton és ellenségen, s egészen messziről látszott rajta, hogy ez az ember derekasan védekezne, ha hozzányúlna valaki. Ezért biztonságban vonulhatott el, ő is meg a társa is...."
"......de azt is érdemes meghallgatni, hogy "mit is tett még, s mit tűrt ez a nagyszerű férfi" a hadjárat közben. Egyszer töprengeni kezdett valamin, s hajnal óta állt egy helyben és vizsgálódott; mikor pedig nem jutott előbbre, nem hagyta abba, hanem továbbra is ott állt és kutatta magában. Már dél volt, az emberek észrevették, s csodálkozva mondták egymásnak, hogy :::::: hajnal óta egy helyben áll és gondolkozik valamin. Végre mikor beesteledett, néhányan közülük vacsora után - mert éppen nyár volt - kivitték vackukat a szabadba, így a hűvösön aludtak, s egyben figyelték, ott fog-e állni éjszaka is. Ő pedig ot állt egészen adig,míg hajnal nemlett, s fel nem kelt a nap; akkor egy imát mondott a naphoz és eltávozott."
