A neten összebogarásztam infók szerint ez a bő háromnegyed órás film egy tévés dokumentumfilm-sorozat része volt, amelyben különböző bandák kaptak lehetőséget egy saját készítésű portréra. Azaz így látta magát a New Order 1984-ben, a Factory-t és Tony Wilsont, a Haciendát (és így tovább). Zavarbaejtő módon hasonlít Julien Temple Sex Pistols-filmjére, A rock'n'roll svindlire, olyannyira, hogy amannak manchesteri verziója lehetne (és valószínűleg annak is szánták a készítők, akik, ha igaz, Ian Curtis halottvirrasztásán is azt nézték).
Martin Hannett, Rob Gretton, Mike Pickering, stb. stb., kis körút a Hacienda belsejében és 3 rövid részlet a NO egyik ottani koncertjéből, a banda tagjai (Gillian gyönyörű, de FIGYELMEZTETÉS: az anyaszült meztelen, egy kád tiszta vízben ücsörögve pontifikáló Tony Wilson látványa, ha lehet, még traumatizálóbb, mint az egy kád zavaros vízben ülve magyarázó Malcolm McLarené)
A basszusgitározása miatt zseni az ember, ezt már semmivel se lehet tőle elvenni (bár nem tudom, hová tette az eszét, ha tényleg a fia játszik helyette a The Lightban, vagy rosszul emlékszem?)
Bár ne kéne keserű szájízzel hallgatni az olyan, egyébként szórakoztató stílusban előadott anekdotákat, mint hogy "Peter, hát ti hogy értesültetek a koncertről? Hát az úgy volt, hogy megláttam a hirdetést az újságban, aztán felhívtam Barney-t..." Meg az olyan híreket, mint h a következő koncertjén a teljes Substance-t fogja előadni. "Pot calls the kettle black."
Egyébként a muzeális jelleg ellenére is jó volt a műsor (és még egy hónapig meghallgatható), még Glen Matlockot is előhalászták vhonnan Amerikából + a végén előadott 2 számot egy Pins nevű manchesteri (csaj?)banda, kellemes Stooges-beütéssel. :)
Nosztalgiázás a manchesteri Lesser Free Trade Hallból annak a bizonyos negyven évvel ezelőtti Sex Pistols-koncertnek az örömére, jó pár régi arccal, az első félórában Peter Hook (csak ne keserítené az ember szájízét az, ami mostanában történt)
Nem vagyok az a sznob, aki szerint egy adott neves előadó, jelen esestben Bowie összes dalát ismerni kell, különben suttyó az ember, de mondjuk a Let's Dance egy alapvetés.
Bármiből lehet dalszöveget írni, ami elindít egy gondolatot. Bár azt hiszem, olyan dalszövegek is születtek már a történelem során, amelyek megírásához semmilyen gondolatnak sem kellett elindulnia.
