Keresés

Részletes keresés

bogáncskóró Creative Commons License 2006.08.04 0 0 1582

Rónay György-A KISDUNA HARASZTINÁL

 

Ezen a vízen vitt át az apám.
Gyerek voltam, négy esztendős talán.
Hátán ültem. Féltem. Fogtam a vállát,
és így gázolt velem a Kisdunán át.

 

Óriás volt. S a víz: akár a tenger!
Szemközt vártak a nyárfák a szigettel.
Egy gólyapár úszott kerengve, lassan –
emlékszem – a lágy nyári alkonyatban.

 

Hány éve is már, hogy nem voltam erre?
Bizony lassan több mint négy évtizedje.
S most, hogy kinézek a falura, meglep,
minden, minden mennyivel kicsinyebb lett.

 

A Duna is: egy vékony kis szalag.
Simogatja a parti nádakat,
csónakot ringat, s azt hiszem, nem ér itt
az egész folyó legföljebb derékig.

 

Azóta hányszor nagyobb folyamokban
kellett küszködnöm magamra hagyottan.
s még többször úgy, hogy a nálam is gyengébb
tőlem várta, hogy karjaim kimentsék!

 

Sodort a nagy víz, örvénylett az árja,
s én kapaszkodtam volna az apámba,
csakhogy hol volt már! De úgy bíztak bennem,
hogy ki kellett a partra verekednem.

 

S most nézem, nézem ezt a Kisdunát:
hátha az a nagy víz is, odaát
csak ennyi lesz majd: enyhe fény alatt
egy ezüstösen csillámló szalag;

 

gólyák húznak szelíden át felette,
letelepszenek szemközt egy szigetre,
s a nyárfák alól, úgy, mint hajdanán,
mosolyogva integet az apám.

 

bogáncskóró Creative Commons License 2006.08.04 0 0 1581

Heinrich Heine-LORELEY

 

Nem értem, a dal mit idéz föl,
s hogy oly bús mért vagyok:
egy régi, régi regétől
nem szabadúlhatok.

 

Már hűvös az este; a Rajna
nyugodtan folydogál;
a hegycsúcs sugarasra
gyúlt alkonypírban áll.

 

Ott fenn ül – ékszere csillog –
a leggyönyörűbb leány;
aranyhaja messzire villog
aranyfésűje nyomán.

 

Aranyban aranylik a fésű,
s közben a leány dalol;
hatalmas zengedezésű
varázs kél ajkairól.

 

A hajósnak a kis ladikban
szive fáj, majd meghasad;
nem le, hol a zátony, a szirt van –
fel néz, fel a csúcsra csak!

 

Végül a ladikot s a ladikost a
mélységbe sodorja az ár…
s hogy ez így lett, ő okozta
dalával, a Loreley.

 

bogáncskóró Creative Commons License 2006.08.04 0 0 1580

Robert Louis Stevenson


HAJÓS-JÁTÉK

 

Hova mennek a hajók?

A folyó színe barna,
suhanva-suhan,
két sor fa a partja,
homokja arany.

 

Rajta lombok úsznak,
hab-palota ring,
hajóim hajóznak –
de visszatér-e mind?

 

Az ár viszi őket,
a malmon is túl,
eltűnnek a völgyben,
a dombon is túl.

 

Utánuk oly messze
elmenni ki tud?
Kifogják őket egyszer
más kisfiúk.

bogáncskóró Creative Commons License 2006.08.04 0 0 1579

Czesław Miłosz - Bogáncskóró, csalán

 

„le chardon et la haute
Ortie et l’ennemie d’enfance belladonna”
Oscar Milosz


Bogáncskóró, csalán, lapu és nadragulya –
Ezeknek van jövőjük. Az üres rét övék,
S a rozsdás sínek is, meg fönn az ég, s a csönd.

 

Ki leszek azoknak, akik századokkal utánam születnek,
Mikor a nyelvek zsivaja után a csönd lesz csak becses?

 

Úgy hittem, engem megvált a szó-fűzés adománya,
De késznek kell lennem a nyelvtantalan földre

 

Amelyen bogáncs nő, csalán, lapu és nadragulya
S fölöttük szellő leng, álmos felhő és csönd honol.

Gömöri György fordítása

bogáncskóró Creative Commons License 2006.08.04 0 0 1578

Gyűlölni tanulom

 

Gyülölni tanulom már a szót is: SZERELEM
Mikor ünnepet ül az értelem felett: az ÉRZELEM
Mikor háborodottként jár-kel és beszél a barátom 
meg minden más, máskor normálisnak mondott ember
Magából kifordul és folyton magára haragít
idétlenebbnél idétlenebb tetteivel
Úgy viselkedik és úgy tesz
mint akinek hályog van a szemén
Kedveséről annyi valótlant állít, beszél
csak úgy folyik belőle a szó és csak áradozik
Ó, mennyi sok értelmetlen locsogás és fecsegés
Tudom mennyi kegyetlen hazugságot, mennyi gátlástalanságot,
csalást és sok mocsok dolgot követtek és követnek miatta el
Mennyi szépet, jót, tisztát, értékest áldoznak gyakran oltárán fel
Mennyi kínt, gyötrelmet okoz a szerelem és megannyi szenvedést
OLYAN NAGYON KEVÉS ÖRÖMÉRT - ilyen nagy árat fizetni 
                                                                            ÉRTELMETLENSÉG

bogáncskóró

2006.08.03.

methan84 Creative Commons License 2006.08.03 0 0 1577
Bocsánat, hogy így utólag. Igen saját. Azonban csak részlet és nagyon fiatali és kiforratlan.
Előzmény: dolna (1566)
lüketóni Creative Commons License 2006.08.03 0 0 1576

Felöltötte lelked

 

Felöltheti lelked újra méltó ruháját
mocsokban, sárban, vérben gázolva
maga után húzva, szép hosszú uszáját
A buja sokaság téged újra öntőformájába
gyömöszöl. Sártengerben sürögve-forogva
állati ösztönöktől hajtva, mint barbár ünnepel
Vad ritmusok, hízelgő szavak, s áruló tekintetek
forgatagában.... bűzös járatok legmélyén lelkedet
ismét fellelheted. Csúszó-mászó, gusztustalan féreg
módjára hason kúszva-mászva, a hőn áhított fényt újra
meg újra keresheted.Tiltakozni, lázadni ezután sincs jogod
hisz e mocskos helyet, a sárban-tiprást és  a bűn útját  ismét
te magad választottad. S ha gőgöd, zsarnokságod, büszke
mivoltod megengedné, a rút alvilág útvesztő labirintusán
biztos lábakkal átgázolhatnál, mert a tiszta beszédnek
a tiszta szónak hangját, tisztának született szíved
eltompított, megvakított,  besározott  elmédnek    
mégoly halk hangját  is,  mindenféle  kísértés
ellenére  is, meghallanád! Nem mondanád:
Nincs kiút! -  és a kőkemény valóság ize
szádban nem  lenne olyan, mint a vér
és nem járhatná többé örömtáncát
a kísértés, s nem száradna többé
a kegyetlen éjszakába...a fény!

L.Tóni

060803

lüketóni Creative Commons License 2006.08.03 0 0 1575
jav.: összedőll - helyett: összedől
Előzmény: lüketóni (1574)
lüketóni Creative Commons License 2006.08.03 0 0 1574

Amerre jársz

 

Amerre jársz
az emberek
hullanak, mint
a legyek

 

Amerre jársz
a fergeteg
hozzád képest
kisgyerek

 

Amerre jársz
az ég s a föld
bánatában

összedőll

 

Erre nem jársz
jaj, de jó!
Itt minden rendben
H A L I H Ó !

 

lüketóni

060803

lüketóni Creative Commons License 2006.08.02 0 0 1573

 

Szó
  Kép
    Hang
       Elakad
         Csend Herceg
            Mulathat
               Néma
                  Kiáltás
                    Valóban velőt ráz
Vers
Dallam
Hangulat
A lelkek ma tobzódnak

 

ma ilyen napja van "a" lüke-Tóninak...

dolna Creative Commons License 2006.08.02 0 0 1572

 

"Játszunk, - így száll csak énekünk fel.
            Játszunk
     szavainkkal és életünkkel,
mert, jaj, csak az vagyunk, aminek látszunk.
Legyetek értelemmel hát irántunk,"

 

Illyés Gyula

Előzmény: a.t.tapman (1571)
a.t.tapman Creative Commons License 2006.07.31 0 0 1571

 

 

  "Már ezután játszom

   Virággal és éjjel,

   Játszom az utolsó

   Csókkal, reménységgel.

 

   Játszom a jövővel

   És a szerelemmel,

   Az én eltört, árva,

   Furcsa életemmel.

 

   Játszom szép szavakkal,

   Leányszívvel, bállal,

   Fehér szemfedővel,

   Fekete halállal."

 

   Juhász Gyula

 

 

Előzmény: dolna (1567)
worldart Creative Commons License 2006.07.31 0 0 1570
"alszik"-ez a vége, bocs, de lemaradt , bár talán, jobb is így... mintha Rilke most is élne..., ugyan is ez a sírfelirata volt
worldart Creative Commons License 2006.07.31 0 0 1569

"Rózsa, te tiszta ellentmondás, gyönyörűség,

 annyi temérdek pille alatt senki sem

Rainer Maria Rilke

dolna Creative Commons License 2006.07.31 0 0 1568

"A kerten, hallatlan semmit idézve
bálvány hőség borong,
pókhálót fog kicsiny ráncos kezébe
s untan legyint a lomb."

J.A.
dolna Creative Commons License 2006.07.27 0 0 1567

 

"Ó mennyi ábránd háborítja
e szép, e csöndes életet.
Tündérruhákba jönnek, aztán
ellengenek szivünk felett. "

Kosztolányi

Előzmény: a.t.tapman (1565)
dolna Creative Commons License 2006.07.27 0 0 1566
Nagyon szép! Saját?
Előzmény: methan84 (1564)
a.t.tapman Creative Commons License 2006.07.26 0 0 1565

 

 

  "(S nem tart soká. Ha rám figyelsz,

   majd egyre égibb hangot hall füled.

   S a végső szó után meséld el,

   hogy bordán roppantott a rémület.)"

 

   Radnóti

 

 

Előzmény: dolna (1563)
methan84 Creative Commons License 2006.07.25 0 0 1564

........................................

 

Eljött végre az új tavasz, az élet kezdete,

Te elhunytál, én élek. Míg ez az élez rendje.

Már nem fáj a sok gond, a baj; nem fáj, mert elhagyott,

Életedben egy dolog volt az, hogy itt vagyok.

De immáron a sok keservet ledolgozhatod nálam:

Lelkeset a pokolban, testednek itt az én váram.

A földben hordja el azt minden féreg,

Táplálván engem. Keményedjen a kéreg!

 

Jöttek az új barátok, kik ápolnak, s védenek,

Oktatnak, szeretnek s lehetek mindenetek,

Aminek képzeltetek, de náluk igazán az vagyok,

Aki lenni is akartam: Önmagam ragyog!

Meghallgattatott immár a fohászom,

Van élésem, otthonom és barátom,

Akikért áldoznám boldogan magam,

De ők mind azt adják, mi kézzel foghatatlan.

 

.....................

 

N. Zoltán              2002. február 20.

Előzmény: dolna (1563)
dolna Creative Commons License 2006.07.20 0 0 1563
:-)

"Im, a könnyü szél elősurran,
tereget szép búzamezőt
s tovaringatja lágy fodorban
a zümmögő időt"

J.A.
Előzmény: a.t.tapman (1562)
a.t.tapman Creative Commons License 2006.07.18 0 0 1562

 

 :-) 

 

  "A csönd csak megölt igéktől beszédes,

   Ne mondd ki a szót, és ím, megleled.

   Hagyd magára e látszatos világot,

   És maga a világ lesz majd veled!"

 

   Juhász Gyula

 

 

Előzmény: dolna (1560)
dolna Creative Commons License 2006.07.15 0 0 1561

 

"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,

mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz. "

J.A.

dolna Creative Commons License 2006.07.15 0 0 1560

"csak a csend képes
magába zárni
a végtelen létezést"

Komáromi János

:-)
Előzmény: a.t.tapman (1553)
lüketóni Creative Commons License 2006.07.15 0 0 1559

Csalogató - Veres Miklós

 

Napraforgó, aranytál!
Egész nyáron ragyogtál.
Ragyogtál, forogtál:
mezôk szépe te voltál.

 

Napraforgó, megértél!
Pergess magot, itt a tél.
Mag, mag bújj elô,
Vár a rigó, vár a cinke,
vár a madáretetô.

 

 

 

Erdô szélén házikó

 

Erdô szélén házikó,
Abban lakik nagyapó.
Lám egy nyuszi ott robog,
Az ajtaján bekopog.


Kérlek, segíts, én rajtam,
A vadász a nyomomban!
Gyere nyuszi, sose félj,
Megleszünk mi kettecskén!

lüketóni Creative Commons License 2006.07.15 0 0 1558

Fénylik a hegy

 

Tegnap még csak mosolygott. Most nevet.
Ha felmennék, fény záporozna rám.
Tenyerembe kitenném szívemet
s a nap felé magasra tartanám.

 

/Áprily/

lüketóni Creative Commons License 2006.07.15 0 0 1557

Verőfény

 

Öleljetek meg, drága, súgaras napok,
Még néha most is megdidergek s borzadok
Míg tél szakad rám s hófuvással eltemet,
Dédelgessétek sajgó emberségemet.

 

(Áprily)

lüketóni Creative Commons License 2006.07.12 0 0 1556

hááát én is...

 

mért akarnék én
verset írni,  hisz
mind elhalnak
szavaim
mért akarnék
bot füleknek
édes nótát
zengeni
verset és dalt
mért akarnék
dalolni e
világba
hisz
mindenki
csak azt
hallja meg
ami fülét
csiklándja
hát ezután
csendbe leszek
több dalt, verset
már nem szerzek
kőszívekbe
nem plántálok
szívemből nőtt
virágot

 

Előzmény: a.t.tapman (1553)
lüketóni Creative Commons License 2006.07.12 0 0 1555

Áprily Lajos -  Túl minden párton

 

- Nagy sziklás szigetnél horgonyt vetek
s kunyhót rakok magamnak szűz kövén.
Akik hallották, azt mondták, beteg.
Csak most gyógyult meg - válaszoltam én.
 

lüketóni Creative Commons License 2006.07.12 0 0 1554
Haaajrá......drukkolok neked
Előzmény: a.t.tapman (1553)
a.t.tapman Creative Commons License 2006.07.11 0 0 1553

 

 

  "Szoktatom szívemet a csendhez."

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!