Ezt vitatom. A HQ-nál elég korrekt pl. az elkó választék. De a Lomex is jó. Ami náluk nincs, azt pl. a mouser.com-ról szoktam rendelni. A fuvardíjak néha elég "érdekesek", figyelni kell.
Hol veszitek az alkatrészeket? Újrakondiznék egy-két cuccot, de eddig még nem találtam olyan hazai boltot, ami a Jamicon, Samxon, Chengxing, Hitano és hasonló ezerórás kínai vackokon kívül árulna mást is. A Farnell szuper lenne, ha lehetne mindent darabra is venni és nem csak a legjobb esetben ötösével, de inkább tízesével. Ebay ugyanez, a legtöbb tételből nem kell 10 db, csak mondjuk 2-3 max. Ha valamelyik hazai bolt véletlenül árul Rubycont, Panasonicot vagy Nichicont, akkor nincs semmilyen választék. Még a középkategóriával is kibékülnék ha lenne olyan bolt, amelyik a teljes választékot árulja és nem csak néhány típust.
Ellenállás, zener ugyanez, ahol van X ott nincs Y. Ha mindkettő van, akkor nincs Z.
Vagy teljesen reménytelen a dolog és nagy tételben kell méregdrágán vásárolni Farnellről, aztán majd jó lesz valamire később?
A Hifi Magazin utolsó, megszűnés előtti számában többek között arról volt szó, hogy kis színes korongok felragasztásával hogyan lehet javítani a hangképet. A szerző azzal ért el komoly javulást, hogy a közeli utcasarkon levő közlekedési lámpára ragasztott néhányat.
Most kezdjünk el műszaki érveket sorolni egy ilyennek...
Tulajdonképp az lenne a korrekt, ha az audio spektrumot szétszednék frekvencia szerint és mindet külön illesztett kábelen továbbítanák és a végén újra összegeznék...
Persze. Időnként mocorog bennem a kisördög, hogy ilyen elvakult népségnek feldobjam az impedancia illesztett audió kábelek rémálmát. Mert ugye akkor nincs reflexió, visszaverődés. Tehát tisztább lenne a hang. Biztos be lehetne bolondítani rendesen a világukat vele.
Szerinte a TTL kapuk pedig a 74xx-es IC-k korát jelentik, ami mára erősen elavult
A kapuáramkör nem avult el, tele van vele a zsebed. Hogy aztán az TTL, DTL, ECL, CMOS, vagy más, valamilyen exotikus megoldás (például csöves), az m,ár technikai részletkérdés.
hogy hol van olyan, ellenőrzött, hiteles, lektorált tankönyv, ami leírja, hogy melyik "állatka" mire jó
Ilyen nincs. Meg kell tanulni az alapáramkörök működését és a többi már jön magától. Az "állatkák" meg szaporodnak, mint a gomba...
Ja, köszi, látom ezt is, csak kíváncsi vagyok, melyik évtizedben számított utoljára problémának: "Many S/PDIF implementations cannot fully decouple the final signal from influence of the source or the interconnect. ... If the DAC does not have a stable clock reference then noise will be introduced into the resulting analog signal." :--)
Hadd válaszoljak én is: nem véletlenül emlegettem korábban a mentorálást. Mivel egy ember egész élete sem elég, hogy "mindegyik állatkáról" megtanulja, hogy mire való és annak ismeretében hozzon döntést, hogy melyiket alkalmazza, így kénytelen hallgatni valakire. Az, hogy kaptál néhány választási lehetőséget, azt jelenti, hogy a megszólalók szerint vannak olyan paraméterek, amiken te is el tudsz gondolkodni, hogy melyiket válaszd, és utána arrafelé kutatni, tanulni tovább. Nem fogsz olyan könyvet találni, ami ne csak egy részterületről adna áttekintést vagy ne lenne túl felszínes, csak címszavakat érintő, mert több egy könyvbe sem fér már bele - főleg magyarul nem találsz olyat.
A másik pont a tanulási folyamat megváltozása és a hitelesség és lektorálás. Megint csak a hatalmas ismeretanyag miatt ma már nem így szerezzük be az információkat, egy-egy kiemelt forrásból, mert hálózatban élünk és alkotunk annak minden előnyével és hátrányával. Hogy mást ne mondjak, egy ideje a szoftvercégek, a nagyok is, hatalmas mértékben támaszkodnak a szabad szoftveres világ közösségei által készített és karbantartott szoftverekre (fel is van tüntetve mindenütt, hogy mi mindent használtak fel). Cserében (és jó esetben) ők is visszaadnak valamit a közösségeknek, időnként nem is keveset. Arra is kialakultak a módszerek, hogy hogyan lehet a veszélyeket kordában tartani (pl. közös adatbázis a világban a sérülékenységekről, amik automatikusan és kötelezően figyelembe lesznek véve a "kommersz", vagyis nagyszoftverek fejlesztésénél, karbantartásánál stb.). Ma fokozottan igaz, hogy a tankönyvek inkább csak felkészítenek rá az alapok megismertetésével, hogy hogyan tudod utána megszerezni, értékelni a minket körülvevő rengeteg leírásból, információból a számodra szükségeset. A mások által jobb-rosszabb minőségben összehordott anyagok, építési-, működési leírások, rengeteg hasznot hoznak - cserében időnként pontatlanabbak, amikkel meg kell birkóznod.
És ezzel eljutottunk ahhoz, hogy miért prüszkölnek a topikban, hogy ez így nem fog menni neked - mindenki a saját stílusában. Az általad írtak alapján túlságosan nagy különbség van a tudásod és aközött a tudás között, amivel ezt a projectet meg tudnád valósítani. Minimális elektronikai (!) és számítástechnikai ismeretek, nyelvismeret hiánya (a hálózat közös nyelve az angol) stb. - ennek ellenére egy saját utat kérsz számon másokon és nem alkalmazkodsz, nem látszik, hogy próbálkoznál a felkínált lehetőségeknek legalább utánanézni (vannak még fordítógépek is szép számmal).
Apróság, de a wiki szerint az S/PDIF a Manchester kódolás egy változatát használja, amiben minden bit elején van szintátmenet az órajel szinkronizálására.
Amikor analóg (jeleket átvivő) kábeleket hallgatnak meg, akkor vakteszten pl. öt emberből 3-4 fel tudja ismerni a különbséget, ez már szignifikáns, tehát valamilyen jelenség biztosan van, pár évtized alatt azért összejött némi tapasztalat.
A hálózati kábel más tészta: mikor a falban és a szolgáltatóig akármilyen vezeték is lehet, de pont az utolsó méter számít, az nemcsak műszakilag, logikailag is röhej.
Mivel az utánad író korlátoltságról és rosszindulatról tett tanúbizonyságot, amit többen erősen támogattak, így a tények:
Nem tartozom azon suttyók közé, akik egy kémprogram által adott milliónyi irreleváns reklámtalálatot tartanak referenciának.
Azok közé tartozom, akik a tényeket, valódi tudást, információt keresem és az alapján próbálok valamit hasznosítani.
Ha weben rákeresel, találsz egyetemi elektronika tankönyvet, ami az alap elemektől eljut a tranzisztorig, sőt a TTL kapukig.
Ennyi.
Elektronikai mérnök ismerősöm kiröhögött, hogy nincs olyan, hogy "a" tranzisztor, mert az egy állatorvosi ló, egészen másról van szó, amikor erősítésre vagy kapcsolásokra kell használni, ha jól értettem a két végletet a hosszas hadarásból.
Szerinte a TTL kapuk pedig a 74xx-es IC-k korát jelentik, ami mára erősen elavult, és a valódi tudást csak egyetemi mérőlaborokban szerzett gyakorlattal lehetett megszerezni, ezért van magas fizetése.
Amiről viszont itt a fórumon beszéltek, azok különböző IC-nek nevezett "állatkák", amiket a rájuk írt kódokból azonnal tudtok.
Úgyhogy továbbra is az a kérdésem, hogy hol van olyan, ellenőrzött, hiteles, lektorált tankönyv, ami leírja, hogy melyik "állatka" mire jó, amiket ezen a fórumon is néhányan írtak, hogyha "ez" van ott, akkor az "erre meg arra" jó, de ha "az" van ott, akkor az "erre, meg emerre meg amarra" jó.
Remélem, így már a suttyóknak is érthető a valódi helyzet.
Ha DAC-ot táplálsz az illető órajellel, akkor az mindenképpen számít, de hogy mennyit és mennyi csak a túllihegése a dolognak, azt nem tudom megmondani, eléggé hajlamos ez a világ a túlzásokra... Építettem-vettem párat, volt is különbség a hangjukban (sajnos főként csak fejhallgatózni tudok itthon), de sokkal prózaibb okokból - leginkább a műveleti erősítők környékén voltak meglepetések -, valamint nem az ilyen írásokban szereplő szinten. És persze az egyirányú aszinkron átvitel miatt az abszolút pontosság is számít, de azt pl. nem nagyon látom, hogy OCXO-kat használnának. Talán csak ki kell várni és egyszer az is divat lesz. :--)
Ja, nem említettem: az S/PDIF-en mindig egyirányú adatátvitelről van szó, nincs párbeszéd, így hosszú távon, ha a küldő és a fogadó készülék protokollal foglalkozó áramköreinek órajeleiben különbség van, akkor hosszú távon mindig lesznek olyan pontok az átvitelben, amikor a fogadónak vagy el kell dobnia egy frame-et, vagy közbe kell szúrnia egyet. Ez nem olyan torzítás, mint amire a linken hivatkoznak, és pattanás sem lesz a hangban, ennyit simán el lehet titkolni a hallgató elől. :--) Feltéve, ha nincs nagy százalékos különbség a kettő közt, nem nagyon gyatra az eszköz, mindenesetre az órajel abszolút eltérése is számít a névlegestől. ADI-2 DAC FS-t egyébként rögtön felismertem, ismerős volt a hátsója a fotókon, de az nem ad hozzá túl sokat a leírtakhoz - talán az sem, hogy az induláshoz képest már a duplájába kerül, szóval extra kategóriájú, de azért még nem számít(ott) milliomos-játékszernek.
Műszaki fórumba írtad a kérdést, nem hifis-be, ezért gondolom arra vagy kíváncsi, lehetséges-e a különbség. Analóg átvitelnél még el tudom képzelni a nüansznyi különbségeket tranziens-átvitelben meg hasonlókban, a digitálisnál viszont mérhetőnek kell lennie a vett jelfolyam megváltozásának, adatvesztésnek, ill. tudni kell, hogy befolyásolja-e a lejátszást a jitter vagy sem, amiből valamennyi minden átviteli úton és protokollal keletkezik.
Mivel digitális jelfolyamról van szó és nem valami magas sebességről, elég egyszerű lenne megnézni, hogy a vevő ugyanazokat a biteket látja-e, mint az adó, de nem tették meg. Egy olcsóbb logikai analizátor is röhögve naplózná neked ezt a néhány megahertzes jelfolyamot (ha nincs tömörítés alkalmazva), és össze lehetne hasonlítani őket. Másfelől a vakteszt is segít - bár kis különbségek esetén nem szeretik az A/B teszteket, inkább összbenyomást írnak le. Ami csak annyira precíz, amennyire az ember: ehhez szerintem elég kevéssé. Annak idején a CD-kről való grabbelés köré is mítoszokat szőttek, aztán kiderült, hogy a jobb CD-játszók bitről bitre ugyanazokat az adatokat szolgáltatják...
A másik kérdés a bitek helyességén túl a jitter szokott lenni. Az S/PDIF protokoll aszinkron jelfolyamot használ, vagyis nincs órajel átküldve az optikai kábelen, tehát a jel ütemezését vissza kell állítani a vett jelből, a bitek változásának sebességéből. NRZ(I) kódolást használ, ami azt jelenti, hogy ha egy ideig nincs változás a bitekben, pl. csupa nullák, akkor a küldő beszúr egy ellenkező "stuff bitet", hogy a fogadó ne essen ki a szinkronból, meg tudja tartani a sebességet (ha pl. csupa nulla értékű hasznos bitet kell átvinni, pl. a hang hiányát).
Ez már egyfajta jitter, hiszen egy kicsit változni fog a küldő és így a fogadó órajele a stuff bitek mennyiségétől, csakhogy az S/PDIF ennél bonyolultabb: amúgy sem lehet közvetlenül ezzel a jelfolyammal táplálni a DAC-ot a vevőben, így ez a jitter nem hiszem, hogy érvényesülne. Ugyanis az S/PDIF-ben frame-ek vannak plusz adatokkal (és PCM-ben kódolt hanggal), tehát eleve gyorsabb ütemezéssel kell küldeni az információt, hogy abból - egy másik, belső órajel szerint - tökéletesen egyenletesen lehessen lapátolni az adatokat a DAC chip-be. Pl. egy buffer töltődik adatokkal a készülék mikrokontrollerében az egyik oldalról, és az a saját órajele alapján, ütemezetten továbbítja a DAC-ba, de meg lehet ezt az egyenletességet még másként is támogatni. Mindenesetre ennek a végső órajelnek a minősége számít.
Ami általában az átviteli módszereket illeti, akkor kell gyanakodni, ha eleve hibajavító algoritmusok vannak beépítve egy adott protokollba, mert akkor ott eleve számítanak rá, hogy az átviteli közeg eleve nem lesz elég jó. :--) Én viszont csak az elméletet ismerem egy kicsit, ebben még nem mélyültem el sosem, így nem tudom, hogy milyen egyszerűsítéseket, olcsósításokat alkalmaznak a gyártók vagy milyen itt nem említett problémák szoktak előfordulni, de egy rövid optikai kábel esetén, pár MHz sebességnél nehezen tudok nagy problémákat elképzelni, úgyhogy ezzel az egész teszttel kapcsolatban, amit belinkeltél, egyelőre szkeptikus vagyok. Nyilván nem az egyetlen a világban, majd lesz másik is...
Nem mintha különösebb kihívás lenne egy LED-panelt legyártani, de mivel ez 230V-ról üzemel, ez mindenféle kérdéseket vet fel.
Magamnak minden további nélkül megcsinálnám, de másnak...
Öcsémnek csináltam egy kertvilágítás vezérlést, aztán felébredtem éjjel, hogy annyi pénzem nincs, hogy új házat vegyek neki, bár elvileg semmi probléma nem volt a panellel, mégis újra terveztem és kicseréltem.
Sziasztok, keresek valakit , aki elkészítene 6db, a fotón bemutatott LED-es áramkört,.
6 db-ra lenne szükségem. A méret 35x118mm, 16 hideg ,
4000K feletti fehér led van rajta kb 2W.
230V a bemeneti feszültség. Várom a jelentkezést és az árat.
Süllyesztett támfalvilágításban kellene cserevilágításnak, mert időközben megszűnt a lámpa forgalmazása, és egyikben már pislákol a led, szóval kelleni fog cserélni.
A legfontosabb a nyák mérete 35mm x 118mm, hogy belepasszoljon a süllyesztékbe.
És ami még fontos lehet ,az a bevonat a nyáklemez hátsó oldalán is, amit a képen is látni, hogy kültéren is használható legyen gondolom.
