Az az érdekes a metálban, hogy a közismerten elfogadott hamis erkölcsi, vallási, fefogásbeli bálványokat és képviselő tekintélyeiket nyers egyenességel megtámadják, mivel ők nem akarják ösztönösen elfogadni.
Nem mintha nem lenne balgatag szövege néhol némelyiknek, de ez előfordul nem metál zenében is.
Okawana szigetéről nem tudok semmit, igazság szerint azt sem tudom, hogy hol van. (Sőt, a neten sem találtam róla semmit).
A zenére visszatérve, gyerekkoromban én is hallgattam Bon Jovit, Guns N' Roses-t, de ennél továbbnem mentem.
Hát, én ezeket már anno is messze elkerültem :-)
Ja, egyébként a félreértések elkerülése végett. Én a metált, mint stílust abszolút nem szeretem.
Egyes zenekaroknál vannak zeneileg (vagy éppen mondanivalóban) érdekes kezdeményezések - de ezek is inkább már kifele lépgetnek a metálból (valszeg úgy van, hogy onnan indultak, aztán kinőtték). De még ezeknél is az a helyzet, hogy a körítést, a tökös/kemény/elborult/fekete/koponyás/haláléletérzés/gyűrűkura designt egészen egyértelműen a szánalmasnak tartom.
Amennyiben a gagyit - az életpótló, képmutató panelegyéniségeskedés szánalmasságot sátánnak tekintjük, akkor egyetértek. Ezek bizony nem király dolgok. Ettől függetlenül a metál zenéket alkotók maguk is csak emberek, jó és rossz tulajdondásgokkal, és a jó és rossz dolgok is kiütköznek a zenéjükből.
Ugyanúgy, mint más zenei stílusoknál, vagy az élet bármely megnyilvánulásában.
Az a vicces az egészbe, hogy a visszafelé hallgatott prédikációkban, rendszeresen tagadnak a keresztény prédikátorok, mikó ÁMEN-t mondanak akkó az visszafelé tagadás NEMÁ.
Ha Ők visszafelé hallgatva találnak "értelmet" akkó Ők visszafelé hallgatva tagadnak
A zenének attól függetlenül hatása van, hogy a zenésznek egyébként milyen az életvitele. Lehet egy rockzenésznek akár példamutató is az élete, zenéjének akkor is az a hatása, ami...
Amúgy csak olyan zenék léteznek, amik Jézushoz, vagy a sátánhoz szólnak? Az nem lehet, hogy a zenét semmilyen ideológiához nem kötik, csak a zene szeretetéért zenélnek? A művészetért?
A pánsíp gyönyörűen szól, én szeretem. Nem a tárgyakkal van gond. Az a lényeg, hogy milyen szívvel játszunk és mit rajta. Eddig csak szépen hallottam pánsípon.
