Miért beszélsz elhallgatásról? A jogu szabályozás szerint felvételkor nem tartozik rá a dolog.
(Nem azért, mert a dolognak nincs hatása a munkáltatóra, hanem azért mert hagyománya van annak, hogy mit kezd az információval.)
A probléma ott van, hogy ez a mentalitás vezet oda, hogy inkább az utolsó utáni pillanatig titkolás és utána táppénz lesz a statégiája a már felvett munkavállalónak is. Ahhoz, hogy ez változzon, ahhoz el kellene mozdulni kooperáció irányába.
Első körben pl. a munkaadói oldal az Országos Érdekegyeztető Tanácson keresztül, a munkavállalói oldalt bevonva, együtt mehetne a kormányhoz annak kapcsán, hogy a várandósság milyen aránytalan terhekkel jár a munkaadóknak. Bár ebben az a nehéz, hogy az OÉT inkább a nagyvállalatok képviseletében erős, ez meg elsősorban a KKV-kat érinti... Valamilyen módon a KKV-k képviseletének össze kellene fognia a szakszervezetekkel a témában.
Amúgy meg ne csodálkozzon az ilyen munkaadó, hogy őt is az első lehetséges időpontban otthagyják. A mostani munkaerőpiaci helyzetben, egyre gyakrabban adódik... Könnyű mindig a másiktól várni, hogy először ő működjön együtt, és nem sok jóra szokott vezetni.
Ne a vadkapitalizmust nevezzük minimális korrektségnek. A vadkapitalizmus nem korrekt.
A munkáltatói lét kockázatátvállalással jár, és ez bizonyos szintig korrekt.
A "bizonyos szintig" persze igencsak lényeges.
A probléma ott van, hogy az állam eleve nem korrekt.
A szabályozás oldalán érthető, hogy közérdek, hogy javuljon a demográfia, és innen indulva teljesen egyetértek a meglévő védelmekkel.
A finanszírozás oldalán viszont sajnos nagyon nem korrekt az állam.
Elég sokat elvesz a várandóság alatt, és ha visszaad is valamit adókedvezményben, azt is csak sok év múlva az esetleges visszatérésnél. A magyar munkaerőpiac meg nem a tőkeerősségéről híres.
Az interjúnál irreális elvárás, hogy a potenciális munkavállaló maga ellen beszéljen. Ez lehet, hogy a munkáltatóval szemben korrekt lenne, de inkorrekt elsősorban a társadalom egészével szemben, és csak másodsorban a jelölttel szemben.
A jelenleg felvázolt helyzet egy picit más, mert már nem csak nettó veszteség lehet a színvallásból.
Nincs joga faggatni, de amikor összejön ééés mondjuk ikrek lesznek, akkor ugye 3 év után minden hazudozásból származó kárát visszaszerezheti? Amikor az oviból telefonálnak, hogy mindkettő lázasan hány és tessék érte jönni, a munkáltató pedig nem fogja elengedni a kedves munkatársat és még lehetne sorolni.
Hülye vicc ez a nem tudták kártyát kijátszani lombik esetén...
Hát tudod, azért most az eszem megáll :-( Igen, valóban, kicsit be kéne tolni az elején, ha okosan csináljátok, úgy két havi járulékot, cserébe viszont két évig lenne biztos pénze és biztosítottsága. Akár egy következő babához, - mert ki tudja mit hoz a jövő.
Ha valakinek ez nem éri meg, háááát , hadd ne mondjak véleményt....
Diszkriminációra kollégák már hivatkoztak céges szabályzattal, mikor nőnapon az illetékesek előbb hazamehettek melóból, akkor az szerintük hátrányos megkülönböztetés azokra nézve, akiknek maradni kell. Okés, 40 kilós lányok nyilván ne emelgessenek irodabútort, bár nekem sem mindig az lenne a munkaköröm. Viszont gyerekesek és közte főleg a nők sokkal több előnyhöz jutnak, mert beteg, orvoshoz megyek, szülőire megyek, óvodába viszem, baja van a gyereknek, ez van a gyerekkel, az van a gyerekkel. Ez számunkra szintén éves adott napi mennyiséget kitesz. És még variálhatnánk ide-oda, kinek jár jobban a távmunka, mint a padtársának.
Egyet értek. Ez szerintem sem "egyenlő bánásmód", hanem igencsak pozitív diszkrimináció :-(
Azt azért ne felejtse el senki, hogy már egy baba után is irdatlan összeget kell kifizetnie a munkáltatónak, a nagy büdös semmire.... Ugyanis: kismama dolgozik egy hónapot, elvonul táppénzre. Kb már a baba gondolatára, de legyen csak fél év a táppénz. Ez alatt a munkáltató fizeti a táppénz egyharmadot. Aztán: fizetett szabadság jár a fél év táppénzre, a CSED fél évére, és a GYED első fél évére. Ez tehát másfél évnyi fizetett szabadság azért, mert otthon babázott.... Nem kevés.
És ha a babázás után meg akar szabadulni a dolgozótól, az otthon töltött idő beleszámít mind a felmondási időbe, mind a végkielégítésbe. Ja, és ugyanazzal a bért kell neki megadni, mint amit az kap, aki közben tolta a cég szekerét, továbbképezte magát, stb....
Gondolkodjatok, számoljatok.
Azzal is, hogy nem minden munkáltató multi, vagy közszféra... Egy kisebb céget akár taccsra is tud tenni egy egymás után 2-3-4 gyereket bevállaló "munkavállaló".
Ha jan 1-el emeltek bért elvileg de még mindig semmi papírt nem kaptunk róla, a héten mindenképp kiderül igaz vagy kamu?
Tavaly decemberben jelentették be, hogy jan 1-el emelnek. De mind a mai napig semmi papírt nem kaptunk az emelt bérről, ami azért érdekes mert új szerződést kellett volna adni, hiszen a mostani szerződésben a régi bér van, és az már több mint egy hónapja nem érvényes-elvileg.
De semmi papír.
Viszont a héten pénteken megjön a januári bér, ami már az emelt. Elvileg.
Vagyis a héten legkésőbb mégis kell új szerződést adni az emelt bérről?
Azért vagyok ilyen bizalmatlan mert szó elszáll amíg csak ígéret van az emelésről és nincs semmi papír, addig megteheti hogy nem is adja oda.
Ha lenne papír nem tehetné meg (mert akkor bíróság lenne belőle).
Azért csöppet érdekes, hogy tavaly december óta nem voltak képesek ennek a 20 embernek aki itt van új szerződést írni ha csak a bér módosul és semmi más.
Egyenlő bánásmód meg a nők jogai akkora homályzónás újhullámos baromság, mint szürke szamár a ködben. Itt kellene kezdeni, csak kicsit túltolták a jogvédők.
Ebben a témában részben a munkáltatóknak, részben az OEPnek kellene kezdenie.
A munkáltatók meg azt várják, a munkavállalók legyenenek jó fejek az interjún, hogy ne kelljen felvenni őket, más kérdés, hogy ha rákérdeznek a várandósságra, abban a pillanatban sértik meg az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos szabályokat...
Mondjuk nem tudom melyik szabályra gondolsz, de a kérdező sokkal nem lesz előbbre így sem, mert seperc alatt kiderül a történet. Munkaadó meg szopolik. Aztán olyankor jönnek azok, mikor egyik melóhelyem bevallotta, hogy max. decemberig tud alkalmazni, máshol meg szintén akadtak szabályok, aki a helyemre jött annak hosszú távot és karriert ígértek akkor is, mikor tudták, hogy pár hét van hátra a záróráig. Ezért is lenne jobb kölcsönös jó fejnek lenni ugye, hogy mindegyik oldal tudja hányas a kabát.
El vagy tévedve a témaban a jelenlegi szabályozással, de nagyon. Sajnos a jelenlegi szabályozásnak megvolt és a jelek szerint még mindig megvan az oka.
Nem vagyok munkaadó, de tisztességtelennek tartanám, ha a leendő új munkatárs ilyen lényeges információt hallgatna el, és eszem ágában sem lenne vele megegyezni.
Nem gondolod hogy esetleg a munkaadónak újra kell kezdenie a keresést, interjúztatást?
Sosem értem, sokan miért adják oda nyakló nélkül mindenkinek az érzékeny személyes adataikat, cél nélkül. A kérdésfelvetés rossz.
Amúgy meg a következő hozzászóló a legjobb illusztráció, miért ne.
A jelenlegi helyzet picit más, persze munkaerőpiaci helyzet függvényében. Amennyiben erősen keresleti a piac, van egy kölcsönös egymásra utaltság, és egy közös veszteségminimalizálásra lehet esély.
Hát pl. azért, mert egy munkaviszony a kölcsönös bizalomra épül, és illik a munkaadó tudomására hozni, hogy épp folyamatban van a babacsinálás: hogy úgy számoljon a munkavállalóval.
Ha én megtudnám, hogy akit próbaidőre felvettem gyereket vár, és elsunnyogta előlem hogy gyerekkel próbálkoznak, azzal biztosan elveszítené a jóindulatomat.
Még azt se lehet mondani hogy "bocs, besikerült", az inszemináció elég célzatos dolog.
