Kedves szalonna ez nem volt szép Tőled.
Az még hagyján, hogy magam elé motyogok néha, de hogy a fulladozzam is, és ezen még vigyorogni támadjon kedvem - ez sok volt már a kollegáimnak. Szent borzongással néznek azóta is rám :))))
"Te légy a párnám, ha fáradt vagyok,
Te légy az ágyam, ha elszunnyadok,
Te légy az árnyék, ha bánt már a fény,
És te légy a sírom, ha meghalok én!
Te légy az írás, és te légy a szó,
Te légy a friss méz, és te légy a só,
Te légy a csónak, az ido vizén,
És te légy a sírom, ha meghalok én!
Te légy a jókedv és te légy a gond,
Te légy a vesszo és te légy a pont,
Te légy a léggömb a múltam egén,
És te légy a sírom, ha meghalok én!
Te légy a virág, ha elmúlt a nyár,
Te légy a mécses, ha késore jár,
Te légy a tuzhely az élet telén,
És te légy a sírom, ha meghalok én!"
Hát ott bizony vannak útszakaszok, ahol az embernek egyedül kell küzdenie!
És vagy hajlandó szóbaállni a bennszülöttekkel - akármennyire is félelmetesek számára ismeretlenül, vagy pedig magára hagyva egyedül kell megbírkóznia tízszer annyi erőfeszítéssel a problémáival...
Biztos ez??? Én csak egy vén takarítónő vagyok. A körmeim is koszosak a kezem is ráncos fodrásznál se voltam mióta. Én kérem még a sejtgyűlésen ismertem meg a Lajost a régi mozgalmi időkben, amikor várt ránk a síííkság.
én nem rettenek meg holmi Lajosoktól, ha az én Editemért kell harcba szállni!!!!!!!
Edit !!!!!!!!!!!!!!!!!!!
"Úgy várom jössz-e már,
Mint álmot vár az éj.
Mért lehet rút a régi táj,
Ha másvalaki vár,
Mondd miért ?
Úgy várom jössz-e már,
Hogy újra elkísérj.
Nélküled szívem meg-megáll,
És huvös lesz a nyár.
Mondd miért?
Miért szép a vén világ,
Ha végre látlak én?
Kínálhat életem új csodát,
De nézni vagy várni rád,
Többet ér.
Miért jó a furcsa láz?
Ne szólj, tudom miért.
Mert veled a ballagás,
A szó, vagy a hallgatás
Többet ér.
Oly sok kérdés válaszra vár,
És ha szólnál, mit mondanál?
Jöjj hát, felelj, mondd, mondd, mondd,
Ha választanál, hogy más kell, vagy én,
Ugye kedvemre döntenél?"
Kedves barco, itt az ideje, hogy reagáljak én is a felvetésedre.
Miután az érzéseket vetetted fel ugyebár... :)))
1. Néha talán keményebben fogalmaztam, mint a valóságban tettem volna, de soha nem "fikáztam" :)) (De hülye szó!)
2. Borzasztó izgalmas volt találkozni. Mikor valaki bemutatkozott bámultam rá - és közben gyorsan az írásokat kotortam elő az agyamból a megjelent személy mellé :)))
3. Milyen érzés azóta? Jobb. Sokszor látom az arcot is. Örülök neki, hogy elmentem, és most is köszönöm azoknak, akik kapacitáltak a személyes megjelenésre. (Azt hozzá kell tennem, hogy nem telt sok idejükbe :)), de fontos volt számomra kedves invitálásuk!!!)
Ki- és bejelentem, kedves kis sünilány, hogy nem ijedek meg egy boxkesztyűs izompacsirta fényképétől. Bántani egyébként nem akarlak, de ha nem hagyod békén az Úrnőt...
Hé, ez a Lafarc előbb még zongorán akart a sündisznóval, most meg Editnéni érzelmeit kócolja?! Csélcsap öreg szalmabábu. Rozoga, mint a Nyugati Center daruja, de férfiassága úgy buzog, mint egy szökőár. Szedtevetteteremtette!