A héber nyelv Kr. e. 1000 körül már létezik és használatban van, de a „héber nyelv” mint kifejezés csak később (főleg az Újszövetség idején) jelenik meg."
Nem héber volt az. Hisz te magad idézted Ezsdrás írását , ahol azt olvastad ki belőle , hogy arámi, a fordítás szerint.
Ézs 36: 11És mondá Eljákim és Sebna és Jóák Rabsakénak: Szólj, kérünk, szolgáidhoz arám nyelven, mert értjük azt, és ne zsidóul szólj hozzánk, e kőfalon levő nép füle hallatára.
Két nyel van megemlítve , a szövegben. Az arámi, amely rebsaké nyelve volt, És a zsidók nyelve.
Az eredeti szövegben ,az van, hogy júdeaiul. Úgyhogy maradjunk az eredeti szövegnél.
Két nyelv van megemlítve, egyiket sem nevezik azok, akik beszélték akkor hébernek.
Ebből te mégis azt a következtetés vontad le, hogy kr.e. 1000 körül már létetezett héber nyel.
Hogyan létezhetett volna, amikor épp az általad idézett íráshely se tartalmazza azt a kifejezést, hogy héber nyelv?
Úgyhogy nyugodj bele, amikor azt állítottam , hogy a Szentírásban sehol nem találsz olyan
kifejezést, hogy héber nyelv, nem a kisújomból szoptam ki,hanem megvizsgáltam az ertedeti szöveg alapján.
Az egyik, a mindenki számára érthető Júdeai szó a másik a szláv eredetű zsidó szó.
Ami pedig az εβραϊκός(ebraikosz)kifejezést,illeti,annak tökéletes magyar megfelelője a héber kifejezés.
A zsidó és a júdeai tehát a Ιουδαιστί (judaiosz) görög kifejezés magyar megfelelői,
A héber pedig az εβραϊκός(ebraikosz) magyar megfelelője.
A két kifejezés a zsidó és a héber nem összekeverendő.
Ami a származást illeti. Ha valaki Héber nevű őstől származik,de későbbi felmenője Júda törzséből van, akkor az illetőt lehet hébernek is és zsidónak is nevezni.
Ellenben ha valakinek őse Héber nevet viselte, de későbbi felmenői nem származtak Júdától,
akkor őket nem lehet zsidónak nevezni.
Ami a héber kifejezésnek, mint írott vagy beszélt nyelvre való használatát illeti nem fordul elő
sem az Ó szövetség írásaiban, sem az Evangéliumokban, vagy az apostolok írásaiban.
A héber kifejezésnek írott vagy beszélt nyelvre való használata nem a Szentirásból ered.
Újkeletű dolog. A valós tényeket nem ismerő, agy szüleménye, amit fokozatosan tudománnyá
fejlesztettek.
Ahebraiosz, hebraikosz a Ἐβέρ(Eber) szóból származik, ami a Szentírásban az Új-Szövetségnek elnevezett írások között csask egyetlen helyen fordul elő, mégpedig a Lukács Evangéliumának a harmadik fejezetében, az Úr Jézus nemzetségének a felsorolása közben.
Luk. 3: 35 Ez Sáruhé, ez Ragávé, ez Fáleké, ezEberé, ez Saláé, 36 Ez Kajnáné, ez Arfaksádé, ez Sémé, ez Noéé, ez Lámeké,
Az Ó-szövetség könyveiben mindössze 8 helyen található.
SearchMózes I. könyve 10:21Sémnek is lettek gyermekei, aki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja vala.Mózes I. könyve 10:24Arpaksád pedig nemzé Séláht, Séláh pedig Hébert.Mózes I. könyve 10:25Hébernek is lett két fia: az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld; testvérének pedig neve Joktán.Mózes I. könyve 11:14Séláh pedig harmincesztendős vala, és nemzé Hébert.Mózes I. könyve 11:15És éle Séláh, minekutána nemzé Hébert, négyszázhárom esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.Mózes I. könyve 11:16Héber pedig harmincnégy esztendős vala, és nemzé Péleget.Mózes I. könyve 11:17És éle Héber, minekutána nemzé Péleget, négyszázharminc esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.Krónikák I. könyve 1:25Héber, Péleg, Réu,
Mind a nyolc esetben Sélah fiára és Péleg apjára utal.
Gyakran a héber nép eredetével (héberek) hozzák összefüggésbe, amely a folyamon túli (az Eufráteszen túli) területről érkezőkre utalhat.
Az Ἐβέρ(Eber) -ből képzett Ἑβραῖος(Hebraiosz) kifejezés már nem mint tulajdonnév, hanem mellélknév jelenik meg.
Az Ó szövetségben első alkalommal az 1. Mózes 39:14-ben fordul elő,ahol Potifár felesége Józsefet nevezi hébernek.
1. Mózes 39:Összehívá a háznépet, és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fennszóval kiálték.
Ebből arra lehet következtetni , hogy a kifejezés jelentése valóban lehet túloldali,folyamon túli,
vagy egyszerűen csak idegen.
És azok is voltak Izrael fiai Egyiptomban, idegen telepesek.
Ezért ,amikor Mózes Istene fáraóhoz küldte Mózest, azt mondta neki, hogy Ő a Héberek Istene.
A tévhittel ellentétben a Ἑβραῖος(Hebraiosz) kifejezés beszéd agy írásnyelvre vonatkozóan sehol sem
fordul elő a Szentírásban. Ez azt jelenti, hogy Mózestől kezdődően Izrael fiai egy több nemzet által beszélt nyelvet használták.
Ezzel magyarázható, hogy Jákób értette az egyiptomi fáraó nyelvét és fordítva.
Természetesen az Izrael fiai által beszélt nyel az idő múlásával megváltozott.
A zsidók azaz Júda leszármazottai a birodalmi arámi nyelvet, vették át.
Ezt a nyelvet beszélte az Úr Jézus is, az arámit.
Olyan nyelvről, hogy héber sem az Ó-szövetség írása, sem az Új-szövetség írásai nem tesznek említést.
Erre te idézve Ezsdrás írását - ahol szó sincs arról, hogy hébernek nevezte volna egyik vagy másik fél a nyelvet, amit beszélt - és rávágod hogy i.e. 1000 körül mér a héber nyelv használatban volt.
1mó 42:23 És nem tudják vala ők, hogy József érti őket, mert tolmács vala közöttük. József mint egyiptomi mutatkozott be, testvérei pedig nem tudják, hogy érti őket, amikor egymással beszélnek. Azt gondolják ez egy egyiptomi... Tolmács kellett ahhoz, hogy értsék az egyiptomi embert. Szóval elkülönül az a két nyelv...
Ézs 36: 11És mondá Eljákim és Sebna és Jóák Rabsakénak: Szólj, kérünk, szolgáidhoz arám nyelven, mert értjük azt, és ne zsidóul szólj hozzánk, e kőfalon levő nép füle hallatára.•
A héber nyelv Kr. e. 1000 körül már létezik és használatban van, de a „héber nyelv” mint kifejezés csak később (főleg az Újszövetség idején) jelenik meg.
Hogy egész pontos legyek a héber nyelv, még ha nem is igy nevezték. Létezett korábban is. Hol háttérbe szorut, hol pedig erőre kapott. A héber nyelv a vallás nyelve lett, mig a köznapi beszédben az Arámi hatás honosult. Majd, az arámi lassan eltünik Jézus idejében már kevesen értik, és maradt a héber.
Mert a népcsoportok nyelvének, megértésének, kialakulásának, semi köze a bibliai "bábeles" meséhez.
Amikor az ismerethiányos, és ismeretlen szerzők legyártották a "bábeles" koncepciót, a Föld felszínén más fejlett kultúrák is voltak, és beszélték a nyelvüket, amit az állítólagos "építkezők" eleve nem érthettek VOLNA.
A Biblia szerinti Bábel tornyának építése a tudományos és teológiai álláspontok alapján nem köthető pontos naptári időponthoz, mivel a történet a mítoszok világába tartozik. A kutatók többsége azonban a Mezopotámiában épült ziqurratok, különösen a babiloni Etemenanki (időszámításunk előtt a 18-6. század között) hatása alá helyezi a történetet.
Nem kívántam nyilvánvaló hülyeséget kibontani:-O:-P
Az egyik, a mindenki számára érthető Júdeai szó a másik a szláv eredetű zsidó szó.
Ami pedig az εβραϊκός(ebraikosz)kifejezést,illeti,annak tökéletes magyar megfelelője a héber kifejezés.
A zsidó és a júdeai tehát a Ιουδαιστί (judaiosz) görög kifejezés magyar megfelelői,
A héber pedig az εβραϊκός(ebraikosz) magyar megfelelője.
A két kifejezés a zsidó és a héber nem összekeverendő.
Ami a származást illeti. Ha valaki Héber nevű őstől származik,de későbbi felmenője Júda törzséből van, akkor az illetőt lehet hébernek is és zsidónak is nevezni.
Ellenben ha valakinek őse Héber nevet viselte, de későbbi felmenői nem származtak Júdától,
akkor őket nem lehet zsidónak nevezni.
Ami a héber kifejezésnek, mint írott vagy beszélt nyelvre való használatát illeti nem fordul elő
sem az Ó szövetség írásaiban, sem az Evangéliumokban, vagy az apostolok írásaiban.
A héber kifejezésnek írott vagy beszélt nyelvre való használata nem a Szentirásból ered.
Újkeletű dolog. A valós tényeket nem ismerő, agy szüleménye, amit fokozatosan tudománnyá
fejlesztettek.
A hebraiosz, hebraikosz a Ἐβέρ(Eber) szóból származik, ami a Szentírásban az Új-Szövetségnek elnevezett írások között csask egyetlen helyen fordul elő, mégpedig a Lukács Evangéliumának a harmadik fejezetében, az Úr Jézus nemzetségének a felsorolása közben.
Luk. 3: 35 Ez Sáruhé, ez Ragávé, ez Fáleké, ez Eberé, ez Saláé, 36 Ez Kajnáné, ez Arfaksádé, ez Sémé, ez Noéé, ez Lámeké,
Az Ó-szövetség könyveiben mindössze 8 helyen található.
SearchMózes I. könyve 10:21Sémnek is lettek gyermekei, aki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja vala.Mózes I. könyve 10:24Arpaksád pedig nemzé Séláht, Séláh pedig Hébert.Mózes I. könyve 10:25Hébernek is lett két fia: az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld; testvérének pedig neve Joktán.Mózes I. könyve 11:14Séláh pedig harmincesztendős vala, és nemzé Hébert.Mózes I. könyve 11:15És éle Séláh, minekutána nemzé Hébert, négyszázhárom esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.Mózes I. könyve 11:16Héber pedig harmincnégy esztendős vala, és nemzé Péleget.Mózes I. könyve 11:17És éle Héber, minekutána nemzé Péleget, négyszázharminc esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.Krónikák I. könyve 1:25Héber, Péleg, Réu,
Mind a nyolc esetben Sélah fiára és Péleg apjára utal.
Az Ἐβέρ(Eber) ,mint személynév fordul elő.
Van akik azt állítják, hogy a jelentése:Jelentése:
Gyakran a héber nép eredetével (héberek) hozzák összefüggésbe, amely a folyamon túli (az Eufráteszen túli) területről érkezőkre utalhat.
Az Ἐβέρ(Eber) -ből képzett Ἑβραῖος(Hebraiosz) kifejezés már nem mint tulajdonnév, hanem mellélknév jelenik meg.
Az Ó szövetségben első alkalommal az 1. Mózes 39:14-ben fordul elő,ahol Potifár felesége Józsefet nevezi hébernek.
1. Mózes 39:Összehívá a háznépet, és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fennszóval kiálték.
Ebből arra lehet következtetni , hogy a kifejezés jelentése valóban lehet túloldali,folyamon túli,
vagy egyszerűen csak idegen.
És azok is voltak Izrael fiai Egyiptomban, idegen telepesek.
Ezért ,amikor Mózes Istene fáraóhoz küldte Mózest, azt mondta neki, hogy Ő a Héberek Istene.
A tévhittel ellentétben a Ἑβραῖος(Hebraiosz) kifejezés beszéd avgy írásnyelvre vonatkozóan sehol sem
fordul elő a Szentírásban. Ez azt jelenti, hogy Mózestől kezdődően Izrael fiai egy több nemzet által beszélt nyelvet használták.
Ezzel magyarázható, hogy Jákób értette az egyiptomi fáraó nyelvét és fordítva.
Természetesen az Izrael fiai által beszélt nyel az idő múlásával megváltozott.
A zsidók azaz Júda leszármozottai a birodalmi arámi nyelvet, vették át.
Ezt a nyelvet beszélte az Úr Jézus is, az arámit.
Olyan nyelvről, hogy héber sem az Ó-szövetség írása, sem az Új-szövetség írásai nem tesznek említést.
Ha a beszéd tanult mintázat, akkor a Bábelben leírt „nyelvek összezavarása” értelmezhető-e úgy, hogy Isten az emberi agy mintázatfeldolgozó rendszerébe avatkozott be?
Ez a megközelítés teljesen összhangban van a modern neurológiával, és nem sérti a bibliai szöveg integritását.
Mintázatfelismerés „szétkapcsolása”
A nyelv megértése azon múlik, hogy az agy felismeri-e a hangok, szavak, mondatok mintázatait.
Ha ez a képesség csoportonként eltérő módon módosulna, akkor:
- ugyanazt a hangsort másképp értelmeznék,
- más grammatikai mintázatokat tartanának természetesnek,
- a közös kommunikáció megszűnne.
Ez pontosan megfelel a szövegnek:
„Nem értették meg egymás beszédét.”
Nem olyan lehetetlen a dolog. Ha a szoftver irója tudja, hol kell megbontani a rendszert.
1. A „Jah” név körüli érved már az első lépésnél saját magát rúgja bokán
Kezdjük azzal, hogy az Őrtorony Társulat „Jah” magyarázata önmagában még nem bizonyít semmit a katolikus hit ellen. Az, hogy a Jehova Tanúi egy kiadványukban azt írják: „Jah” a Tetragramma rövidített költői formája, és az Új Világ fordításban aztán olyan alakot adnak vissza, hogy „Jah Jehova”, legfeljebb az ő fordítói következetlenségükről vagy sajátos szóhasználatukról nyit vitát. De ebből te egyből azt akarod kihozni, hogy „Jah” valójában egy egyiptomi holdisten, tehát a bibliai JHWH/Jahó nem Izrael Istene. Ez nem érv, hanem hangzásalapú babonás szóvadászat.
Az óegyiptomi Iah valóban holdisten volt, és a magyar Wikipédia-cikked is helyesen írja, hogy neve eredetileg a holdat mint égitestet jelentette. Csakhogy ugyanaz a cikk, amelyre hivatkozol, egyenesen kimondja: elterjedt tévhit, hogy az egyiptomi Iah/Jah névnek etimológiailag köze volna Jahve nevéhez; a hasonlóság véletlen egybeesés. Vagyis a saját linked nem támogat, hanem cáfol téged. Szép teljesítmény: idézel egy forrást, amely a végén kiveszi a kezedből a kardot, és még csak észre sem veszed.
Az, hogy két ókori nyelvben két rövid hangalak hasonlít egymásra, nem bizonyít közös eredetet. Magyarul is van „ár”, „úr”, „ér”, „őr”; ebből nem építünk vallástörténeti rendszert. A te módszereddel bármelyik két hangzásban hasonló szó közé titkos pogány kapcsolatot lehetne rajzolni. Ez nem nyelvészet, hanem kávézaccból teológia.
És ami az Új Világ fordítás „Jah Jehova” alakját illeti: az sem bizonyítja, hogy két külön istenről volna szó. A héberben a rövidebb istennévi forma és a teljesebb forma költői, nyomatékosító kapcsolásban is megjelenhet. Ez nem olyan, mintha azt mondanád: „Péter Péter apostol”, tehát két Péter van. Hanem olyan, mint a fokozó, ünnepélyes megnevezés: az Úr, az Úr; Isten, az én Istenem; Jah, az Úr. Te ebből rögtön két istent gyártasz, mert a rendszerednek állandóan isten-szaporításra van szüksége. Ez a henoteista reflexed: ahol a Biblia címet, nevet, költői formulát vagy liturgikus ismétlést használ, te rögtön külön istenséget hallucinálsz.
2. Ketef Hinnom: „ó-kánaáni” vagy „paleo-héber”? Ez nem az a döntő csata, aminek képzeled
Azt írod, hogy „rosszul tudom”, mert a Ketef Hinnom-i ezüsttekercsek nem paleo-héber, hanem ó-kánaáni írással készültek. Ez megint az a fajta kioktatás, ahol nagy lendülettel rontasz be egy nyitott ajtón, majd diadalittasan bejelented, hogy legyőzted.
A „paleo-héber” és az „ó-kánaáni” megnevezés itt nem úgy viszonyul egymáshoz, mint igazság és hazugság. Az óhéber/paleo-héber írás a kánaáni-föníciai íráscsalád regionális változata. Ha Komoróczy „ó-kánaáni mássalhangzó-írásnak” nevezi, az nem cáfolja, hogy a szakirodalomban ezt gyakran paleo-héber vagy óhéber írásként tárgyalják. Te úgy teszel, mintha a címke eldöntené a vallástörténeti kérdést. Nem dönti el.
A lényeg nem az, hogy a betűformákra melyik terminust használjuk, hanem az, hogy a Ketef Hinnom-i ezüsttekercsek első templom kori jeruzsálemi leletek, és olyan szövegrészleteket tartalmaznak, amelyek a Számok könyvében található papi áldással párhuzamosak. A leleteket általában Kr. e. 7–6. századra datálják, paleo-héber/óhéber írásúként írják le, és több helyen tartalmazzák a JHWH nevet.
Erre te azt mondod: „Hogy ároni áldás lenne, azt csak a jehovizmus megszállottjai állítják.” Ez egyszerűen hamis. Nem Jehova Tanúi-tanításról van szó, hanem Gabriel Barkay, Marilyn Lundberg, Andrew Vaughn és Bruce Zuckerman által újraértékelt, komoly szakirodalomban tárgyalt leletekről. Ezeket nem az Őrtorony Társulat ásta ki egy brooklyni pincéből, hanem régészek és epigráfusok vizsgálták. A „jehovizmus” szó mantrázása nem helyettesíti a paleográfiát.
3. A Hinnom-völgy és a gyermekáldozat: a lelőhelyet nem lehet automatikusan kultikus gyilkossági bizonyítékká változtatni
A következő mutatványod még látványosabb: mivel Ketef Hinnom a Hinnom-völgy környékén van, és a Hinnom-völgyhöz bibliai szövegekben gyermekáldozati bűnök kapcsolódnak, ebből te levonod, hogy a JHWH-s ezüstamulettek valami bikaistennek áldozott gyermekekhez köthetők.
Ez már nem érvelés, hanem bűnügyi regényírás. A Ketef Hinnom-leletek sírkamrából, temetkezési környezetből kerültek elő. A leírások szerint az amulettek temetkezési lerakódásokból származnak, nem pedig bizonyított gyermekáldozati oltárról.
Az, hogy egy térségnek bűnös kultikus múltja is van, nem jelenti, hogy minden ott talált vallási tárgy ugyanahhoz a bűnhöz tartozik. Ezzel az erővel, ha Rómában találunk egy keresztény feliratot, akkor azt mondhatnád: „Róma pogány város volt, tehát a keresztény felirat is Jupiter-imádat.” Ez az érvelés nemcsak gyenge, hanem önleleplezően tendenciózus.
A Ketef Hinnom-i leletek éppen azért kellemetlenek neked, mert jeruzsálemi, korai, bibliai áldásszöveghez kapcsolódó, JHWH-nevet tartalmazó emlékek. Ezért kell őket neked „borjúistenes amuletté” átkeresztelned. Nem a lelet kényszerít erre, hanem az elméleted.
4. „Sehol nincs bizonyíték, hogy Izrael fiai héberül beszéltek volna” — ez már nem vita, hanem nyelvészeti karikatúra
Azt írod, hogy a Szentírásban sehol nincs bizonyíték arra, hogy Izrael fiai héberül beszéltek volna. Majd idézed 2Kir 18,26-ot: „Beszélj szolgáiddal arámul, mert megértjük. Ne beszélj velünk júdai nyelven a várfalon levő hadinép füle hallatára.”
Barátom, te most saját magadat cáfoltad. A szövegben a júdai vezetők kifejezetten megkülönböztetik az arámot és a júdai nyelvet. Az arámot a diplomáciai beszédre alkalmas nyelvként értik, a „júdai nyelvet” pedig a falon levő köznép is érti. Ez pontosan azt mutatja, hogy a nép nyelve nem az arámi volt, hanem a júdai/héber nyelv egyik helyi formája. A fordítói és nyelvészeti szakirodalom is úgy magyarázza 2Kir 18,26-ot, hogy itt az arámi, mint diplomáciai nyelv áll szemben Júda nyelvével, vagyis a héber júdai változatával.
Nehémiás 13,24 is ellened dolgozik. Ha a gyermekek „júdaiul már nem tudtak”, akkor nyilván volt olyan nyelv, amelyet júdainak neveztek, és amelynek elvesztése problémának számított. Tehát a saját példáidban ott áll az ellenkezője annak, amit bizonyítani akarsz.
De menjünk túl a bibliai szövegen. A 8. századi jeruzsálemi Siloám-felirat héber/paleo-héber írású emlék, a 6. század eleji Lákis-levelek pedig óhéber nyelvű katonai és adminisztratív levelek Júda bukása előtti időből. Ezek nem valami késői maszoréta fantazmagóriák, hanem vaskori júdai feliratok.
Tehát a „nem beszéltek héberül” állításod összeomlik. Az, hogy a Biblia nem a modern „héber nyelv” terminust használja mindenhol, nem bizonyítja, hogy a nyelv nem létezett. Az ókoriak nem a modern nyelvtudományi címkéiddel beszéltek. Attól, hogy valamit „júdai nyelvnek” neveztek, nem lesz arámi. A „júdai nyelv” éppen a júdai héber.
5. A Halbturn-i Semá-amulett: megint saját magad ellen idézel
A Halbturnban talált aranylemezt is előhozod: görög betűkkel átírt héber szöveg, a Semá-ima: „Halld, Izrael: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr.” A belinkelt cikk szerint a szöveg görög betűkkel írt héber felirat, és a gyermek nyakában viselt amulett-tokban volt; a cikk azt is hangsúlyozza, hogy nem varázsszöveg, hanem komplett ima.
Te erre azt mondod: „ne tévesszen meg senkit, ez görög betűkkel írt káldeus arámi szöveg.” Miért? Mert neked így kényelmes. A cikk héber szöveget mond; te aráminak nevezed, mert a rendszeredben minden héber gyanús, minden Adonáj igaz, minden JHWH borjú. Ez nem forráskezelés, hanem szellemi iratdaráló.
A Halbturn-i Semá valóban azt mutatja, hogy a késő ókori zsidó közösségek az imában Adonáj-szerű olvasati formával éltek. De ebből nem következik, hogy a Tetragramma pogány. Ez csak azt bizonyítja, amit a katolikus és zsidó hagyomány is tud: a Tetragrammát a felolvasásban tiszteletből helyettesítették. Te ezt két külön istenné szabdalod: „Adon az igaz Isten, JHWH a bikaisten.” Ez ugyanaz a daraboló gép, amellyel Krisztust is kettéfűrészeled.
6. Az Ebal-hegyi ólomlemez és a „Biblia-tagadók” elleni diadal — itt is óvatosabban kellene hadonásznod
Belinkelted az Izraelinfo cikkét az Ebal-hegyi ólomlemezről. A cikk valóban beszámol Gerson Galil erős állításairól, miszerint ez „halálos ütés” volna a késői bibliaírás elméleteire, és azt is írja, hogy a leleten Jahve neve szerepel. Ugyanakkor a cikk maga is jelzi, hogy az Ebal-hegyi oltár azonosítását jelentős számú akadémikus vitatta.
Te tehát nagyon érdekes helyzetbe kerültél. Amikor egy lelet JHWH koraiságát mutatja, akkor vagy bikaistennek nevezed, vagy gyanúsnak nyilvánítod. Amikor egy kutató azt mondja, hogy ez a bibliai hagyomány koraiságát erősíti, akkor hirtelen átváltasz Ezsdrás 94 könyvére, és azt mondod: „igen, mert az 5. században lett lediktálva minden.” Vagyis mindig az az adat számít, amelyet pillanatnyilag fel tudsz használni, de az adat teljes következményét soha nem engeded végigfutni.
Ha az Ebal-lelet valóban korai JHWH-előfordulás, akkor ez megint nem segíti a „maszoréták később fertőzték be a szöveget” elméletedet. Ha pedig vitatott, akkor ne használd bizonyítékként semmire. Mindkét esetben rosszul jössz ki belőle.
7. Negyedik Ezdrás és a 94 könyv: apokaliptikus látomásból csinálsz könyvtári leltárt
Újra előveszed a 4Ezdrás 14-et, mintha ez lenne a kánontörténet atombombája. Csakhogy már századszor: a 4Ezdrás késői zsidó apokalipszis, nem Ezsdrás korából származó jegyzőkönyv. A szakirodalom általánosan a Kr. u. 70 utáni időszakra, gyakran kb. Kr. u. 100 körülre teszi; a mű pszeudoepigráf apokalipszis, vagyis Ezsdrás neve alatt megszólaló késői vallási irodalom.
A 94 könyv motívuma nem bizonyítja, hogy az összes bibliai könyv Kr. e. 5. században ténylegesen újradiktáltatott. Ez apokaliptikus tekintélyteremtés: a szerző azt mondja, hogy a szent hagyomány elveszett, majd isteni sugallatra helyreállíttatik. Ez irodalmi-teológiai motívum, nem történeti gyorsírói jegyzőkönyv.
Az sem bizonyít semmit, hogy a Vizsolyi Biblia első kötetében megtalálható volt. A régi protestáns Bibliákban sokszor nyomtattak apokrif iratokat olvasásra, történeti vagy erkölcsi használatra, anélkül hogy azokat a zsidó, katolikus vagy protestáns kánon azonos módon sugalmazottnak tartotta volna. Egy könyv nyomdai jelenléte nem azonos a kánoni tekintéllyel. Ha így volna, akkor egy 17. századi Biblia előszava is sugalmazott lenne, mert ugyanabban a kötetben nyomtatták.
A te érvelésed itt teljesen körkörös: 4Ezdrást azért tekinted igaznak, mert alátámasztja a 94 könyves elméletedet; a 94 könyves elméletedet pedig azért tekinted igaznak, mert 4Ezdrás ezt mondja. Ez nem bizonyítás, hanem teológiai körhintázás.
8. A Jah/JHWH és az egyiptomi Iah összemosása: a hangzás nem származástan
Visszatérve a Jah/Iah kérdéshez: az általad idézett magyar Wikipédia-oldal maga mondja, hogy az egyiptomi Iah név eredetileg a holdat jelentette, majd holdistenként személyesült, később pedig más lunáris istenségekkel azonosították. Ugyanez a cikk azonban kifejezetten tagadja az etimológiai kapcsolatot Jahve nevével.
Tehát amikor ezt a linket beidézed, valójában két dolgot bizonyítasz: volt egy egyiptomi holdisten, akit Iah/Jah néven is írnak át; és ennek a névnek nincs etimológiai köze Jahve nevéhez. Az első igaz, a második is igaz. A te következtetésed viszont hamis.
Ez pontosan ugyanaz a szekta-logika, csak fordított előjellel, mint amit a Jehova Tanúinál láttál. Ők a név hangalakját fetisizálják, te pedig démonizálod. Ők mindent „Jehova” köré akarnak rendezni, te minden „Jah/JHWH” előfordulásból bika-, hold- vagy borjúistent gyártasz. Egyik sem katolikus, egyik sem apostoli, egyik sem józan.
9. A Jehova Tanúi 1931-es névfelvétele: jogos kritika, rossz következtetés
A Rutherford-féle 1931-es névfelvételt nyugodtan lehet kritizálni. Abban igazad van, hogy a Jehova Tanúi névfelvétele egy szektaszerű szervezeti önazonosítás része volt, és az Őrtorony-társaság az Ézsaiás 43-at saját magára alkalmazta olyan módon, amely súlyosan vitatható. A katolikus hit szempontjából a Jehova Tanúi krisztológiája, szentháromságtagadása, egyháztana és fordítási gyakorlata téves.
De ebből nem következik, hogy JHWH neve önmagában „borjúisten” volna. Ez olyan, mintha valaki a Jehova Tanúi rossz krisztológiájából azt vezetné le, hogy Jézus neve is hamis, mert ők is használják. Nem, a visszaélés nem semmisíti meg a nevet.
A Jehova Tanúi hibája nem az, hogy tudják: a héber Bibliában ott áll a Tetragramma. Ezt minden komoly biblikus tudja. A hibájuk az, hogy ebből szektás névteológiát, Krisztus istenségét lefokozó rendszert és önkényes újszövetségi névbetoldásokat csinálnak. Te pedig, érdekes módon, ugyanilyen önkényes vagy: csak nem betoldod a nevet, hanem démonizálod.
10. Lukács 4 és Ézsaiás: Jézus „Úr”-t mond, nem azért, mert JHWH pogány, hanem mert így működött a zsidó felolvasási hagyomány
Újra és újra visszatérsz Lukács 4-hez: Jézus Ézsaiást olvas, és azt mondja: „Az Úr Lelke van rajtam.” Ebből te azt következteted, hogy Jézus nem ismerte el JHWH-t, hanem csak Adont/Kürioszt.
Nem. Ebből az következik, hogy Jézus és az evangélisták a korabeli zsidó és görög szentírási nyelvhasználatot követik. A Tetragramma felolvasásában az Adonáj/Küriosz helyettesítő forma bevett volt. A görög keresztény írások a Küriosz szót használják, és éppen ez lesz a krisztológiai robbanópont: Jézus Krisztus az Úr.
Ha Jézus az Ézsaiás-szöveget úgy olvassa, hogy „az Úr Lelke”, az nem JHWH elutasítása, hanem a szent név liturgikus helyettesítésének elfogadása. Te viszont ezt úgy állítod be, mintha Jézus rejtett háborút indított volna a Tetragramma ellen. Ilyet nem olvasunk az evangéliumokban. Ez a te fejedben zajlik.
11. „Adon az igaz név” — nem, Adon/Adonáj cím és liturgikus helyettesítő, nem rivális tulajdonnév
Az egyik legnagyobb félreértésed az, hogy Adon/Adonáj/Küriosz és JHWH között rivális istennévi ellentétet állítasz fel. A zsidó hagyományban Adonáj nem egy másik isten neve, hanem az Úr megszólítása és a Tetragramma tiszteleti olvasata. A görög Küriosz ugyanezt adja vissza.
A Halbturn-i Semá is ezt mutatja: a szöveg görög betűs átírásban a zsidó imádságot adja, és az „adóne” alakban az Úr megszólítását őrzi. Ez nem bizonyítja, hogy JHWH hamis. Ez azt bizonyítja, hogy a zsidó imádságos gyakorlatban a kimondott forma az Úr-megszólítás volt.
Tehát amit te „Adon kontra Jahó” küzdelemnek képzelsz, az valójában írott név és olvasott megszólítás viszonya. Ez annyira alapvető különbség, hogy ha ezt nem teszed meg, az egész névteológiád homokra épül.
12. A katolikus válasz: nem névfetisizmus, nem névdémonizálás, hanem Krisztus-központúság
A katolikus Egyház nem Jehova Tanúi-módra imád egy hangalakot. Nem tanítja, hogy a „Jehova” kiejtés volna a helyes. Nem teszi be önkényesen a Tetragrammát az Újszövetségbe. Nem csinál üdvösségi feltételt abból, hogy valaki hogyan ejti vagy nem ejti az ószövetségi szent nevet.
De nem is követi a te ellenkező előjelű mániádat, amely szerint minden JHWH-előfordulás borjúistenes fertőzés. A katolikus hit tudja, hogy Izrael vallástörténete összetett; tudja, hogy volt szinkretizmus; tudja, hogy voltak borjúk, Aséra-oszlopok, bűnös kultuszkeveredések. De azt is tudja, hogy a prófétai kinyilatkoztatás ezeket ítélte el, és hogy a szent névhez kapcsolódó ószövetségi hagyomány nem azonosítható a népi vallásosság összes torzulásával.
Te a torzulást teszed eredetté. A katolikus hit a torzulást torzulásnak nevezi.
13. Végső pont: a te rendszered nem a Jehova Tanúi ellenfele, hanem annak torz tükörképe
A legnagyobb irónia az, hogy miközben a Jehova Tanúit támadod, módszeredben továbbra is ugyanabban a szektás gondolkodásban mozogsz. Náluk minden a „Jehova” név körül forog; nálad minden a „JHWH borjúisten” rögeszméje körül forog. Náluk az Egyház hamis; nálad az Egyház hamis. Náluk a történeti kereszténység elbukott; nálad is. Náluk Krisztus nem egylényegű az Atyával; nálad sem. Náluk a bibliafordításokat saját dogmához igazítják; nálad minden fordítás és kézirat vagy igaz, vagy hamis aszerint, hogy beleillik-e a saját rendszeredbe.
Ez nem szabadulás az Őrtoronyból. Ez az Őrtorony módszerének magánkiadású, még zavarosabb változata.
A katolikus hit ezzel szemben nem két Krisztust hirdet, nem több isten rangsorát, nem titkos 94 könyves ezoterikát, nem borjúistenes összeesküvést, hanem az apostoli hitet:
egy Isten, három személy; egy Krisztus, két természet; egy Úr, Jézus Krisztus, akiben az ószövetségi kinyilatkoztatás beteljesedett.
Te pedig addig fogsz egyik linktől a másikig rohangálni — Iah, Amherst, Ketef Hinnom, Ebal, 4Ezdrás, Rutherford —, amíg be nem látod, hogy a hangzás, a szinkretista torzulás, a rossz Jehova-kiejtés, a Jehova Tanúi szektás névfelvétele és a bibliai Tetragramma történeti jelenléte nem ugyanaz a dolog.
És ha ezt nem látod be, akkor nem az Egyház van bajban. Hanem a saját rendszered: az a barkácsolt, henoteista-nesztoriánus labirintus, amelynek minden kijáratán ugyanaz a mondat áll:
Ezt pedig A.i.-val foglalttam össze. (Ne kelljen már annyit irnom. )
- W. G. Waddell, The Tetragrammaton in the LXX, Journal of Theological Studies 45 (1944), 158–161.
Mit tartalmazott röviden?
- A tanulmány bemutatta a Fouad 266 papirusz egyik töredékét (Deuteronomium). - Leírta, hogy a szöveg görög uncialis betűkkel íródott. - Egyértelműen megállapította, hogy a tetragrammaton héber (arámi „négyzetes”) betűkkel szerepel a görög szövegben. - A cikk nem említ semmilyen manipulációt, kaparást vagy utólagos beírást — egyszerű leíró közlés volt.
---
🧩 2. Említi-e a görög–héber vegyes írást?
Igen. Waddell kifejezetten azt írja le, hogy a görög szövegben héber négyzetes betűkkel jelenik meg a tetragrammaton. Ez a papirusz egyik legfontosabb jellemzője, és már az első publikációban szerepelt.
---
🧩 3. Milyen vizsgálatokon esett át a lelet 1944 óta?
A források alapján a következő főbb tudományos vizsgálatok és elemzések történtek — egyik sem mutatott ki beavatkozást vagy változtatást:
(1) 1957 – A. Vaccari elemzése - A Watch Tower által közölt fotók alapján kritikai vizsgálat. - Megállapította, hogy a tetragrammaton eredeti része a szövegnek, nem későbbi betoldás.
(2) 1959 – W. Baars vizsgálata - Paleográfiai és szövegkritikai elemzés. - Nem talált semmilyen manipulációra utaló jelet.
(3) 1971 – George Howard tanulmánya - A leletet a legkorábbi görög Deuteronomium-szövegek között értékelte. - Megerősítette, hogy a tetragrammaton eredeti, nem utólagos.
(4) Paleográfiai és papyrológiai katalogizálás (papyri.info) - A papirusz töredékei több adatbázisban szerepelnek. - A leírások szerint a tetragrammaton eredeti réteg, nincs kaparás vagy tintacsere.
(5) Modern fényképészeti és UV-vizsgálatok (közvetett források) - A publikált képek alapján a kutatók egyetértenek abban, hogy nincs fizikai beavatkozás. - A tinta egységes, a rostok sértetlenek.
---
🧩 4. Összegzés
- Nincs 1943-as publikáció; az első közlés 1944-ben történt Waddell által. - A tanulmány egyértelműen leírta a görög–héber vegyes írást. - A papirusz több vizsgálaton esett át (1957, 1959, 1971), és egyik sem talált beavatkozást. - A tetragrammaton eredeti, nem későbbi betoldás.
Nézd, nekem nem célom, hogy szétszedjem, megkérdőjelezzem az elgondolásod. Ha Te, azt gondolod, hogy "ezek" megtették, akkor szélvihar sem fog eltántoritani ettől az elgondolásodtól.
Itt, ebben a témában, leletek kapcsán két embertől is kaptál információkat. Olyan infokat, amik logikailag, történelmileg, és vallási gyakorlatok szerint is kétségbe vonják az elgondolásod. Felsoroltuk, hogy fizikai beavatkozásnak, vagyis hamisitásnak nins nyoma. Arról is eset már szó, hogy nem csak Fouad 266 darabkái rendelkeznek ezzel a stilus jeggyel, hogy görög szövegben Héber betük. Más lletek is birnak ezekkel a tipusjegyekkel.
Most, hogy elértél arra a pontra, hogy a logika kizárja a lehetőségeket, kezdesz stilust váltani. (Nem helyes.) Nem tudom hogy van-e értelme a múzeumi szabályokról, szabályzatokról beszélni. Pl. Arról, mert ez a felvetésed egyik alapja, hogy J.T.-k hazavitték a leletet, és ott kisérleteztek vele.
A múzeumok a 20. század közepén már szigorú, intézményesített szabályok szerint kezelték a papiruszokat. Eredeti kéziratot soha nem adtak ki magánszemélynek vagy vallási közösségnek, csak másik múzeumnak vagy egyetemnek, szerződéssel és biztosítással. Jehova Tanúi 1947–48-ban csak fényképezési és publikálási engedélyt kaptak, ami teljesen szokványos volt kutatóknak. A Fouad 266 darabjai üveglapok között, kurátori felügyelettel voltak tárolva, így fizikai manipulációra nem volt lehetőség. A későbbi UV-vizsgálatok sem mutatnak semmilyen kaparást, tintacserét vagy beavatkozást. A „hazavitték és meghamisították” felvetés ezért történetileg és technikailag is kizárt. https://collectionstrust.org.uk/spectrum/spectrum-5/
Röviden; A múzeumok szabályzata, irányelvei mit engednek meg és tesznek lehetővé.
Tegnap, valóban feljött egy giliszta, partra vetette magát mint öngyilkos bálna. De, nem szólt egy szót sem, csak némán kiszáradt. :)
Semmit sem akartam a képpel. A cél az volt, hogy sikerül-e feltennem képet. Ez akadt a kezembe. Egy illusztrációs terv félre sikrült példánya. A kép semmmit sem jelent tehát.
HOGYAN TÉVESZTETTE MEG AZ ŐRTORONY TÁRSASÁG ELNÖKE JEHOVA TANÓIT, AMIKOR A BORJÚ ISTEN TANÚIVÁ TETTE A BIBLIAKUTATÓKAT?
Az Őrtorony kiadvány így számol be az eseményről:
"5 Ez a kiváltság 1931-ben a Columbusban (USA, Ohio állam) tartott kongresszusunkon lett a szellemi örökségünk része. A programfüzeten fel volt tüntetve két betű: „JW”. Egy testvérnő ezt mondta: „Találgatásokba kezdtünk, hogy mit is jelenthet a JW: Várj! [Just Wait.] Virrassz! [Just Watch.]” Voltak néhányan, akik kitalálták, hogy a Jehova Tanúi (angolul Jehovah’s Witnesses) elnevezésre utal. Korábban Bibliakutatóknak hívtak minket, de 1931. július 26-án elfogadtunk egy határozatot arról, hogy a Jehova Tanúi nevet fogjuk viselni. Felvillanyozó élmény volt felvenni ezt az Írás szerinti nevet. (Olvassátok fel:Ézsaiás 43:12.) „Sosem fogom elfelejteni, hogy milyen ujjongás és harsogó tapsvihar töltötte be az összejöveteli helyet” – emlékszik vissza egy testvér. A világon egyetlen más vallási csoport sem akarta felvenni ezt a nevet, de Isten megáldott minket, amiért több mint nyolc évtizede használjuk azt. Valóban különleges kiváltság, hogy Jehova Tanúi lehetünk!"
Vajon feltették-e jehova tanúi ebben a fontos kérdésben maguknak a kérdést, hogy miért
ilyen hirtelen került sor a jehova név felvételére akkor, hisz egy komoly kérdésről volt szó.
Mielőtt az apostoloknak dönteniük kellett olyan fontos kérdésben, mint a körülmetélkedés
és egyéb fontos kérdések, előbb a Szent Szellem segítségét kérték, majd a dolgot közölték a gyülekezetekkel. Ezzel szemben mi történt az 1931-ben Columbusban megtartott kongresszust
megelőzően? Senkit sem kérdezett meg az OT társaság akkori elnöke Rutherford , hanem titokzatos módon, meglepetésszerűen kész tények elé állította a jelenlevőket, akik csak találgatni
tudták, hogy mit is jelenthet a "JW" a programfüzeten, nemhogy előre felvilágosították volna őket,hogy egy ilyen fontos kérdésben kell döntést hozniuk. Igy aztán nem is tehettek mást,
mint ahelyett, hogy saját maguk viszgálták volna meg a kérdést, csatlakoztak az akkor már
bizonyíthatóan rossz szellemű Rutherford bíró önkényes döntéséhez. Tudták ugyanis, hogy
ellentmondani Rutherford bírónak a szervezetből való eltávolítást jelentené.
Igy hát nem maradt más hátra a számukra, mint kitörő tapsviharral köszönteni egy alattomos ördögi terv kivitelezését, miszerint őket egy olyan istennel kapcsolták össze, akinek a neve
korábban egyetlen egyház tagjait nem fémjelezte, csak a tarott kártyákat használó spiritiszta köröket.
Az ördög szelleme, amely uralta a kongresszus szószólóit és rajtuk keresztül kiáradt a jelenlévokre is, olyannyira elvakította a jelenlévőket, hogy nem is érdekelte őket, hogy
honnan is ered a jehova név, és hol is használják azt. Azt sem vizsgálhatták meg ezek a jelenlévők, hogy mit is jelent" tanúnak " azaz Isten tanúinak lenni az Ésaiás 43: 12-ben
Isten kijelentése alapján.
Pedig még mielőtt döntöttek a jelenlévők arról, hogy elfogadják a jehova tanúi nevet,
e két fontos dologgal illett volna tisztában lenniuk.
1. Honnan is ered a "jehova" név.
2. Mit is jelent az Ésaiás 43: 12 szerint tanúnak lenni.
Azon sem gondolkodtak el, hogy amikor Izrael Istenének a Khrisztosza idézte az Ésaiás próféta Írását,nem azt állította, hogy ő a borjúisten jehova szelleme által van felkenve?
Lukács 4:15 És Ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől. 16 És ment Názáretbe, ahol felneveltetett: és bement szokása szerint szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. 17 És adták néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez volt írva: 18 Az ÚrnakSzelleme van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az Evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat,
Sajnos jehova tanúi a mai napig nem hajlandóak mevizsgálni e két fontos kérdésre
a választ. Vajon miért? Ezért az Úr szelleme sem vezeti őket igazságra, mert nem akarják meghallani az igazságot,amit Khrisztosz hirdetett.
AZ IZRAEL TERÜLETÉN TALÁLT LEGRÉGEBBI LELET AMEL TARTALMAZZA A BIKAISTEN JHWH NEVÉT
Gerson Galil, a Haifai Egyetem professzora a lapnak elmondta, hogy eddig egy i. e. 10. századból származó, a Kiafa romnál, az Ella-völgy közelében talált írásos héber szöveget tekintettek a legősibbnek.
“Az új felfedezés halálos ütést minden Biblia-tagadó számára” – hangsúlyozta Galil professzor. “Sok bibliakritikus azzal érvelt, hogy az i. e. 13. században Izrael népe nem tudott írni és olvasni, és ezért nem írhatta meg a Bibliát. A Biblia-tagadók azt állították, hogy a Biblia nagyon későn, a perzsa vagy hellenisztikus időszakban (i.e. 5-2. század) íródott” – tette hozzá a tudós."
Itt szeretném megjegyezni ,nem ok nélkül állították a tudósok, hogy a Biblia i.e. az 5-2. században íródott. Ez ugyanis a valóság. Mivel a Szentírás könyvei Jeruzsálemnek a babiloniak általi pusztítása idején mind megsemmisültek i.e az 5. században Ezsdrás kérésére Izrael Istene Ezsdrásnak és öt írnoktársának lediktálta az összes könyvet, amelyek korábban megirattak. Összesen 94 darab köny lett megírva i.e. az 5. században.
Erről tanúskodik Ezsdrás negyedik könyve 14. rész
[21] Mert a te törvényedet elégették, és így senki sem ismeri már a dolgokat, melyeket Te cselekedtél, vagy amelyeket cselekedni fogsz.
[22] Ezért, ha kedvességet találtam előtted, küldd el a Szent Szellemet nekem, és én majd leírok mindent, ami a világban történt a kezdettől fogva, mindazokat a dolgokat, melyek írva voltak a te törvényedben, hogy az emberek megtalálhassák az ösvényt, és hogy azok, akik az utolsó időkben élni szeretnének, életet találhassanak."
[23] Felelt nekem, mondván: „Menj, gyűjtsd össze a népet, és mondd meg nekik, hogy ne keressenek téged negyven napig.
[24] És készíts elő magadnak sok író-táblát, és vidd magaddal Sareát, Dabriát, Selemiát, Etánuszt és Ázielt – őket ötüket, mert ezek megtanultak gyorsan írni;
[25] És gyere vissza ide, és én meggyújtom majd szívedben az értelem lámpását, amely nem fog kialudni, amíg be nem fejezed, amit le kell írnod.
[26] És amikor befejezted, néhány dolgot nyilvánosságra hozhatsz majd, de lesz néhány, melyet titokban kell a bölcseknek átadnod. Holnap ebben az órában elkezded az írást."
[37] Azután magam mellé vettem az öt embert, ahogyan parancsolta nekem, és kimentünk a mezőre, és ott maradtunk.
[38] A következő napon, íme, egy hang szólt hozzám, mondván: „Ezsdrás, nyisd ki szájadat és idd meg, amit én adok neked inni."
[39] Akkor kinyitottam a számat, és íme, egy teli poharat kínáltak nekem; olyasmivel volt tele, mint a víz, de a színe olyan volt, mint a tűznek.
[40] Elvettem és ittam; és amikor megittam, a szívem megtelt értelemmel, és mellkasomban megnövekedett a bölcsesség, mert szellemem visszanyerte emlékezetét;
[41] És megnyíltak ajkaim, és nem voltak többé bezárva.
[42] És a Magasságos értelmet adott az öt férfinak is, és váltásban írták, amiket diktáltam, olyan betűkkel, melyeket korábban nem ismertek. Negyven napig ültek, és nappal írtak, és éjjel ették kenyerüket.
[43] Ami engem illet, nappal beszéltem, és nem hallgattam éjjel sem.
[44] Így a negyven nap alatt kilencvennégy könyv íratott meg.
[45] És amikor a negyven nap véget ért, a Magasságos ismét szólt hozzám, mondván: „Hozd nyilvánosságra az első huszonnégy könyvet, amit írtatok, hadd olvassák az arra érdemesek és az érdemtelenek egyaránt;
[46] De őrizd meg a többi hetvenet, hogy a néped között levő bölcseknek adhasd azokat.
[47] Mert bennük van az értelem csírája, a bölcsesség forrása, és a tudás folyama."
Ha valaki ezt nem tudja tényként elfogadni, akkor ne a tudósokkal vitatkozzon - akik ugyanazt állították, amit Ezsdrás, hogy a Biblia könyvei az 5. században keletkeztek, mert a nyelvezetéből ezt tudták megállapítani - de az Istenek Istenét és Khrisztoszát megtagadó, és a római császárok háromarcú istenét imádó álkeresztény egyházak teológusaitól se tudakozzon,mert azoktól igazság nem származik.A hazugságokat szólják, mindenben ellentmondva az Istenek Istene és Khrisztosza beszédeinek.
Ha valaki ebbe nem tud belenyugodni, akkor menjen el az Ebál hegyhezés kutakodják, hátha megtalálja az Isten által Mózessel leiratott ősibb nyelvezetű írásnak a hiteles másolatát, amelyet
Józsué készített:
Józsué 8: 30 Majd oltárt épített Józsué az Úrnak, Izrael Istenének Ebál hegyén, 31 Miképpen megparancsolta Mózes, az Úrnak szolgája Izrael fiainak, amint meg van írva Mózes törvényének könyvében; oltárt ép kövekből, melyeket vas nem érintett és vittek arra egészenégő áldozatot az Úrnak, és áldoztak hálaáldozatokat. 32 És felírta ott kövekre a Mózes törvényének mását, amelyet az írt Izrael fiai elé.
Ami az Ezsdrás negyedik könyvét illeti azt az 1590-ben kiadott Vizsolyi Biblia első kötetének 445-473
oldalain megtalálhatja. A 14. fejezet,amelyből idéztem a 473. oldalon kezdődik.
8. Ketef Hinnom: amit most te idézel, az megint ellened fordul
A Ketef Hinnom-i ezüsttekercseket is említed, és helyesen mondod, hogy ókori mássalhangzó-írásos leletekről van szó. Csakhogy ezzel éppen saját állításodat lőtted lábon. Ezek a kis ezüst amulettek a Kr. e. 7–6. századra datálhatók, Jeruzsálemből származnak, és a papi áldás szövegének párhuzamait tartalmazzák. A leírás szerint paleo-héber írással készültek, és több helyen szerepel bennük YHWH."
Rosszul tudod. Nem paleo -héber írás, hanem Ó-kánaáni. Csak a hébermániások nevezik paleo-hébernek.
Komoróczy: Géza Maszóra, maszoréták című munkájában a Régi bibliai kéziratok elıkerülése az ó- és középkorban (a maszóra elızménye): felsorolásában írja:
A Biblia mássalhangzó-szövegének legkorábbi dokumentumai: A kohanita / “ároni” áldás (Num. 6,24 skk.) szövegének lejegyzése a két kicsiny Ketef Hinnom-i (Jeruzsálem) ezüst-tekercsen9 (ó-kanaáni mássalhangzó-írás) (ca. i. e. VII. század). I r o d a l o m : Gabriel Barkay, “The Priestly Benediction on the Ketef Hinnom Plaques”, Cathedra, 52 (1989), pp. 37–76 Biblia-kéziratok a Holt-tenger menti barlangokból (ca. i. e. 250–i. sz. 68) Tefillin- és mezuza-kéziratok a Holt-tenger környéki barlangokból. K i a d á s a : Karl G. Kunh, Phylakterien aus Höhle 4 von Qumran (Heidelberger Akademie der Wissenschaften, Philosophisch-historische Klasse, 1957, I) (Heidelberg: Carl Winter, 1957) 9 Israel Museum, Jerusalem.
Hogy ároni áldás lenne azt csak a jehovizmus megszállottjai állítják.
A zsidók i.e. a VII. században a Hinnom völgyében gyermekeiket áldozták fel a bikaistennek
JHWH-nak. Ezzel magyarázható, hogy miért találtak a Hinnom-völgyben JHVH-s amuletet.
Visszatérve a mániákus hébernyelvezésedre szeretném megemlíteni, hogy a Szentírásban sehol, de sehol nem találsz olyan bizonyítékot, hogy Izrael fiai héber nyelven beszéltek volna.
Az Izrael Istenét testében hordozó, és a benne lakozó Isten akaratából beszélő Messiás Jézus,
sem héberül beszélt az evangéliumok tanúsága szerint, hanem arámi nyelven.
I.e. a hetedik században, amely korból az JHWH-s amuletet származását datálják a Júdea területén élő zsidók judeai ,érts zsidók a birodalmi arámi nyelvet használták.
Nem az a bizonyíték, hogy a jehovizmus megszálottjai és a hébermániákusok mit elítanak egy bizonyos korban beszélt nyelv megnevezéséről, hanem az a bizonyíték ,hogy minek nevezték az abban a korban élők az általuk beszélt nyelvet.
Ime a példák a Szentírásból:
2. Kir.18: 26 Ekkor Eljákim, Hilkijjáhú fia, Sebná és Jóáh ezt mondta a kincstárnoknak: Beszélj szolgáiddal arámul, mert megértjük. Ne beszélj velünk júdainyelven a várfalon levő hadinép füle hallatára!/MBT/
Nehémiás 13: 24 és gyermekeik fele asdódi nyelven beszélt. Júdai nyelven már nem is tudtak, hanem valamelyik másik nép nyelvén beszéltek./MBT/
Te pedig hozz fel olyan bizonyítékot a Szentírásból, ahol az van leírva, hogy héber nyelv.
Azt állítják jehova tanúi egyik kiadványukban, hogy Jah tulajdonképen a JHWH rövidített
formája.
Idézem az Őrtorony kiadványt:
"Jah
A legfelségesebb Isten „Jehova” nevének rövidített, költői formája (2Mó 15:1, 2). Ezt a rövid alakot a héber יהוה (JHWH) tetragram első fele jeleníti meg, tehát a héber ábécé tizedik és ötödik betűje: a jódh (י) és a héʼ (ה)."
Forrás: Jah Tanulmányozd a Szentírást éleslátással
Ennek ellentmond a jehova tanúi által kiadott Új Világ fordítás,ahol Jah és JHWH egymás mellett szerepelnek.
Ésaiás 12:2 Isten az, aki megment engem.Bízni fogok, és nem rettegek,mert JahJehova az én erőm és hatalmam,ő ment meg engem.
Ésaiás 62:Örökké bízzatok Jehovában,mert JahJehova az örök kőszikla.
Ezzel szemben a régészeti leletek mást igazolnak:
Iah vagy Jah(ỉˁḥ)ókori egyiptomi holdisten. Neve eredetileg csak a holdat mint égitestet jelentette, később vált istenséggé,[2] majd magukba olvasztották más lunáris istenségek (Thot, Honszu).[3]
Ábrázolása antropomorf: álló férfialak, gyakran Honszuhoz hasonló, fején félhold vagy telihold szimbólummal, gyakran atef-koronával. Honszu oldalfürtje helyett hármas parókát visel. Thottal való azonosítása miatt íbiszfeje is lehet.[3]
Már a Piramisszövegekben előfordul neve, ahol a király apjának és fivérének is nevezi.[4] Alakjának fejlődésében nagy szerepet játszhatott a kapcsolat más közel-keleti államokkal, hatással lehetett rá az akkádSzín holdisten. Kultuszának fénypontja a második átmeneti korra és a korai Újbirodalomra tehető, a bevándorló majd Egyiptomot uraló hükszoszok és az őket kiűző XVIII. dinasztia idejére. A királyi család tagjai nevében is mutatta az isten iránti elkötelezettségét: a Jahmesz (Ahmesz, Ahmosze; „Jah gyermeke” vagy „Jah megszületett”) nevet többen is viselték közülük, és Kamosze fáraó nevére („a bika megszületett”) is hatással lehetett, hogy Szín istent is említették bikaként. III. Thotmesz egyik feleségének a neve Szatiah, „Jah leánya”; ez után az idő után nincs sok nyom, mely Jah kultuszára utalna.[2]
Elterjedt tévhittel ellentétben a névnek etimológiailag nincs köze a Jahve névhez, hasonlóságuk véletlen egybeesés.
szerk.: Erman, Adolf & Grapow, Hermann: Wörterbuch der Aegyptischen Sprache., Im Auftrage der Deutschen Akademien (óegyiptomi és német nyelven), Berlin: Akademie Verlag (1971) , I., p.42
^ Ugrás ehhez:ab George Hart: The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses. London–New York, Routledge, 2005. ISBN 9780415361163 p.77
Richard Wilkinson: The Complete Gods and Goddesses of Ancient Egypt. London, Thames and Hudson, 2003. ISBN 978-0500051207, p.111
3. A kaparásnak amit emlitesz, nyoma marad. Ezt az utólagos későbbi vizsgálatok nem mutatták ki a nagyfelbontású képeken. Uv spektrummal is átvilágitották 1970s években, ez sem tárt fel hamisitást."
Azt érzem a szavaidből, hogy "ezek" mindenre képesek szerinted. De, tényeket nem lehet, nem lehet megcáfolni."
Így igaz.
Akik képes volt az Evangéliumokat betelepíteni a borjúisten JHWH(JAHÓ) nevével azok
minden aljasságra képesek.
Képesek voltak kirekeszteni maguk közül , azokat, akik elváltak házastársuktól, mivel azt
állatszexen kapták. Az egész világ előtt hirdették az Őrtorony kiadványuk által, hogy az állatokkal való sexelés nem váló ok. Ezért aki mégis elválik azt ki kell közösíteni, ami jehova tanúi tanítása szerint azt is jelenti, hogy az illető el fog pusztulni armageddonban. Nos ide vezetett az, hogy belehamisították
az Isten Szavába a borjúisten JHWH nevét. Az Istenek Istene megcsúfolta az egész világ előtt
jehova tanúit ,amiért a borjúisten JHWH nevével beszennyezték a Szentírást.
Idézet Az Őrtorony 1972. január 1-i (angol) számának 31. és 32. oldalairól:
Olvasók kérdései
Egy házas személy homoszexuális cselekedetei Szentírási alapot képeznek a válásra, szabaddá téve ezzel az ártatlan félt az újraházasodásra? - U.S.A.
A vezető etstület válasza a kérdésre:
A homoszexualitást határozottan elítéli a Biblia, úgy mint egy olyan dolgot, amely megakadályozza, hogy az egyén Isten helyeslését élvezze. (1 Kor. 6:9, 10) Azonban azt, hogy az ártatlan társ a Szentírás szerint újraházasodhat-e miután a homoszexuális cselekedetekben bűnös társától jogilag elvált, az alapján kell meghatározni, amit a Biblia ír a válásra és az újraházasodásra vonatkozóan...
... Bár a homoszexualitás és az állatokkal való fajtalankodás undorító perverzió,egyik esetben sem szakad meg a házassági kötelék. Csak az olyan cselekedetek törik meg ezt a köteléket, amelyek egy személyt "egy testté" tesznek egy másik, ellenkező nemű személlyel, az ő törvényes házastársán kívül.
Akik mindezek után még mindig azt hiszik, hogy jehova az igaz isten,azok magukra vessenek.
2. J.T. -k. Nem elvitelre kapták az iratot! Hanem fotozásra, ott helyben!!! Felügyelet alatt, és publikálásra kaptak engedélyt. Szóval hozzá sem érhettek, csak nézhették fotozhatták."
Ezt honnan szedted, hogy nem elvitelre kaopták az anyagot?
Öntözés közben a kertben feljött a földből egy giliszta, és megmondta neked.
A magyar nyelvnek semmi köze a héber nyelvhez. Mi ezt úgy vesszük hogy Mezopotámiába Egyiptomba magyarul beszéltek .A Sumér nyelvhez a magyar áll a legközelebb. Én pedig úgy veszem, hogy a magyar szavakat nem szedegettük össze semmilyen nyelvekből, hanem a magyar szavak magyar szavakból származnak, A szavak egymással állnak logikai kapcsolatban. A magyar nyelv egy teljes kerek egész.Én ezt kutattam egy életen keresztűl. A Biblia magyar nyelven érthető a legteljesebb egészében. A többi nyelven nem tudom hogy értik.
A magyar nyelv uráli nyelvcsaládba tartozik. A héber nyelv pedig a sémi nyelvcsaládba. Te azt feltételezed, hogy a két nyelv azonos tőről fakad. És talán a magyar az ősibb. Hogy mit gondolsz, nem vitatom. Talán, asszociativ társitott logikában értelmezed. És bizonyára kötöd is a Bábeli történethez.
Nálam ez két külön tő, sémi, és urali. Károli, hébernek forditja (1mó 11:14) az Éver-t Ez jobban simul a magyar nyelvbe. Abban biztos vagyok, hogy bármily régi, és ősi a magyar nyelv nem hordozza magában a teremtés titkos kódját. Szép gondolat, de messze van a Bibliai tényektől.
Két külön nyelv, és nem csak nyelv. Hanem gondolkodásmód is. Példa; A harag. Nálunk azt jelenti, hogy érzelem, egy belső pszichés állapot. Ez a nyugati gondolkodás abasztrakt fogalom a héberben a harag (aph) egy képleirás. Fújtató kilégzés, maga az orr.. a héber nem egy elvont érzelmet lát, hanem egy fizikai reakcót, amikor valaki dühös, akkor kitágulnak az orcimpái, kipirul nehéz légzése lesz. A megharagudott valaki, ha leforditanánk így hangzik. „meggyuladt az orra” (charah aph) zsolg 103:8; Károli azt mondja „irgalmas és kegyelmes az Úr, késedelmes a haragra és nagy a kegyelmessége. A héber pedig a haragra (erekh appayim) Ami itt megduplázza az orr, hosszú, megnyújtott. Ha károli szó szerint forditota volna, akkor igen bizar szöveg jönne ki. :) Ha valaki hirtelen haragú, az orra azonnal „meggyullad” (fújtat). Ha valaki türelmes, akkor hosszú ideig tart, amíg a harag tüze végigér az „orrán” és kitör belőle. Isten tehát azért „hosszú orrú”, mert végtelenül türelmes, és nem lobban lángra azonnal a dühe.
Vagy akár a gyülölet szavunk, ami indulatot tartalmaz, a héberben azt jelenti, kevésbé szeretni.
A héber képekben beszél, mi fogalmakban. A szentség nem valami ragyogó fényes felhő, hanem valaminek az lekülönitése.
A Bibliát nem azért nehéz érteni, mert a magyar fordítás „rossz”, hanem mert mi fogalmakat keresünk ott, ahol az írók képeket és eseményeket rögzítettek. Ha megértjük, hogy a bibliai szavak mögött hús-vér, fizikai tapasztalatok állnak (mint a fújtató orr vagy az átkelő vándor), akkor a szöveg megelevenedik, és megszűnik száraz tanításnak lenni. A magyar nyelv zsenialitása abban segít, hogy ezeket a képeket mi is átélhetővé tegyük, de a forrás mindig a közel-keleti, konkrét életérzés marad.
És hát azért a Bibliát héber nyelven irták, mi csak a fordításokat, és a fordítók egyéni nézeteit (felekezetezti függőség) olvassuk.
Értem, hogy fáraó lánya, ránézésre megmondta, hogy a gyerek nem egyiptomi. De, ez nem jelenti azt, hogy a héber = fehér. :)
Mozes 1 könyve,11,14 Sélah pedig harmincesztendős vala, és nemzé Hébert.
Mozes 2 könyve 2, 5,6, És aláméne a fáraó leánya, hogy megfürüdjék a folyóvizben,szolgálóleányai, pedig járkálnak vala a viz partján.És meglátá a ládácskát a sás között,s elküldé az ö szolgálólányát,és kihozá azt.És kinyitá, és látá a gyermeket;és imé egy siró fiú.És könyörüle rajta.és monda:A Héberek gyermekei közül való ez.
