Akkor te egy másik relativitáselmélet olvastál. Einstein elméletében c+c=c
Francokat. Az emlegetett képletet soha nem írta le Einstein, mert hamis (nyilván). Mutass nekem egyetlen írást tőle, ahol ez van leírva.
Vegyél két db c-vel mozgó űrhajót, amelyek szembemozognak. Mennyi a relatív sebességük?
c-vel csak a fény mozog. De vegyünk két 0.9c-vel mozgó űrhajót, amelyek egymással szembe mennek. Az (előjeles) sebességük különbsége 1.8c. Bizony. Ez általános iskolai matematika. Ellenben bármelyik űrhajó rendszerében (tehát bármelyik űrhajóból nézve) a másiknak a sebessége
(0.9c+0.9c)/(1+0.81) = (180/181)c.
Ez a relativitáselmélet. Ellenőrzésképpen: (0.9c-(180/181)c)/(1-0.9*180/181) = -0.9c.
Egyszerűen nem érted az elméletet, nem tudsz vele számolni, stb.
Arról én se tudok, hogy Riemann a fizikában való hasznosíthatóság miatt kezdett volna foglalkozni a görbült geometriákkal.
A Göttingeni Egyetem magántanári habilitációs eljárása során, az előírások szerint a jelöltnek három témakört kellett előterjesztenie, amelyek közül a tanszékvezető választhatott tetszése szerint egyet kidolgozásra. Hallgatólagos szokás volt ugyan, hogy mindig az első témát választották, de 1854-ben Gauss a harmadikat kérte, mert az érdekelte a legjobban, hisz maga is foglalkozott a görbült felületek geometriájával.
Ebben az előadásban elhangzott viszont egyetlen mondat, ami utalt a fizikában való hasznosíthatóságra:
Ezen öncélú és haszontalan téma talán segít megszabadulni a geometria évezredes előítéleteitől. Lehetőséget teremtve a metrikus viszonyokat befolyásoló erők felismeréséhez, s egyszer meghaladni a fizika Newtontól lefektetett alapjait.
Az első hiba a gondolatmenetben, hogy nem veszed figyelembe azt, hogy a forrás is mozoghat a közeghez képest, meg a megfigyelő is, és mindkettő befolyásolja a megfigyelő által tapasztalt frekvenciát.
Olvastam, még 14 éves koromban. Meg azóta is, érettebb fejjel.
Einstein pontosan azt mondja, hogy ha c sebességhez bármilyen sebességet hozzáadunk, akkor megint csak c-t kapunk.
Nem ezt mondja. Nyilván c+c az 2c, és nem c. Ez matek, nincs köze a fizikához.
Einstein (pontosabban Lorentz) azt mondja, hogy ha egy IR-ben van egy konstans v sebességgel közlekedő megfigyelő, és hozzá képest (tehát a hozzá rögzített IR-ben) konstans w sebességgel mozog egy tárgy (ugyanabba az irányba), akkor a kiindulási IR-ben a tárgy sebessége nem v+w, hanem (v+w)/(1+vw/c2). Az utóbbi képlet persze w=c esetén c-t ad, de ez nem jelenti azt, hogy v+c az c lenne. Jól is néznénk ki, ha Einstein egy matematikai ellentmondásra épített volna.
Ha (c+v) helyére c-t helyettesítünk (ahogyan Einstein mondja)
Einstein sose mondta, hogy c+v=v. A bal oldal természetesen nagyobb a jobb oldalnál, pontosan c-vel nagyobb. Továbbá Einstein sose definálta át az összeadás fogalmát. Egyszerűen zagyvaság, amit írsz.
Nagyon-nagyon-nagyon fárasztó veled beszélgetni. (Én nem is folytatom.)
A Doppler effektus ugyanúgy működik fény esetében is, mint hang esetében.
Ha egy megfigyelő szembe mozog a hanghullámokkal, akkor magasabb (nagyobb frekvenciájú) hangot hall.
Ha egy megfigyelő szembe mozog a fényhullámmal, akkor úgy érzékeli, hogy a fény hullámhossza a kék felé tolódik el (magasabbnak érzékeli a fényhullám frekvenciáját).
Miért van ez? Hát azért, mert a szembe mozgó megfigyelő sebessége (v) hozzáadódik a hullám sebességéhez (c). Vagyis a megfigyelő és a hullám relatív sebessége (c+v) lesz. A megváltozott frekvencia:
fm = fe* (c+v)/c
ahol fe az eredeti frekvencia, amit az álló megfigyelő észlel.
Csakhogy Einstein szerint a fényhullám esetében (c+v=c), vagyis a mozgó megfigyelő is c sebességűnek érzékeli a fényhullám sebességét. Ha (c+v) helyére c-t helyettesítünk (ahogyan Einstein mondja), akkor
fm = fe* c/c
Vagyis:
fm = fe
Tehát, a mozgó megfigyelőnek is az eredeti frekvenciát kellene érzékelni Einstein elmélete szerint.
De a kísérlet szerint a mozgó megfigyelő mégiscsak magasabb frekvenciát érzékel, ami ellentétes Einstein elméletével.
Nem tudok erről. Riemann-t érdekelte a geometria, az analízis, a számelmélet, ahogy akkoriban minden komoly matematikust. A geometria és a számelmélet terén konkrétan Gauss kutatásait vitte tovább, aki az ő témavezetője volt korábban.
> Nem tudja megmagyarázni a Doppler hatást fény esetében
Akkor itt valami sajnálatos regresszió történhetett, mert amikor legutóbb néztem, tetszőleges hullámjelenség esetén meg tudta magyarázni a Doppler-effektust. Mondjuk az igaz, hogy középiskolai matektudás kell hozzá, az 'azértsemeszemmegaspenótot' hozzáállás nem elég.
Nekem meg te tűnsz értetlennek, aki el sem tudja képzelni, hogy a relativitáselmélet nem tökéletes.
Pedig nem oldott meg több fontos kérdést. Például, hogy hogyan terjed a fényhullám a semmiben, hogyan néznek ki a fotonok, hogyan lehet definiálni az inerciarendszert, és még sorolhatnám.
Nem tudja megmagyarázni a Doppler hatást fény esetében, a H.K. kísérletet, stb.
De téged mindezek nem ösztönöznek arra, hogy elgondolkodj.
Úgy viszonyulsz a relativitáselmélethez, mint egy szerelmes kamasz, aki csak a szépet látja szíve választottjában.
És felháborodsz azon, hogy esetleg mások nem látják olyan szépnek, mint te.
Asszem Riemann is már a fizika kölcsönhatásainak egyesítésére szerette volna felhasználni, és azért dolgozott a geometriáján, csak ideje korán meghalt szegény.
Mivel a nyolcadikos fizikát sem érted, természetes, hogy ezt aztán végképp nem.
Amit érthetnél ebből, az a következő:
Több, a Föld különböző pontjain elhelyezett szerkezet mért valamit. Az idő adatokból kiszámolták, hogy merről jött, amit mértek. Ezután a csillagászok arra néztek, és meglátták.
