Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én néha megőrülök az agyhalott libák nyafogásától.
Helyszín: metró (nem, még nem a 4-es).
Időpont: ma reggel.
Jelenet szereplői: két darab 16-18 év körüli szénné szoláriumozott bőregér, neonszínű szerkóban, csaknem tűzpiros hajjal, hatalmas fekete-narancssárga mintájú, félmázsás betonpatában, hatalmas világos-zöld karmokkal.
Téma: a műköröm.
Előzmény: rövid, de vérfagyasztó sikoly.
A/ csaj: - Basszus, letört a körmöm! (és majdnem sír!)
B/ csaj: - Ne is mondd! Húsvétkor jól összevesztünk a Karával, mert az anyja meghívott magukhoz, de hát hogy mehettem volna el letört körömmel. És a körmösöm persze zárva, pillanatragasztót nem találtam. Erre a Kara agya bedurrant, hogy már úgyis hülyét kap a műkörmeimtől, de az anyját megsérteni emiatt, az tök durva.
A/ csaj: - De égő! Mondjuk én se mentem volna el letört körömmel, inkább bekötöztem volna az egész ujjamat.
B/ csaj: - Úgy összevesztünk, hogy azóta nem is találkoztunk.
A/ csaj: - De szemét! Ha ennyi megértés sincs benne, ne is bánd, hogy ha vége.
Fél szemmel a matricás türkiz karmokra sandítottam, aztán elgondolkodtam: Istenem, milyen anya lesz majd ezekből a tinikből! :-/
Semmi bajom a műkörmökkel. Az esküvőmre én is csináltattam zseléset, persze nem "túl hosszút", s koránt sem az undorító szögletes fajtából, hanem csak lekerekített, ovális, decens körmöcskéket. Szép volt... utána még hetekig töltettem, mert tényleg szerettem. De azóta sem volt. Kényelmetlen a házimunkában, útban van zipzár felhúzásakor, gombok begombolásakor, egy csomó mindenkor. De hogy valaki egy párkapcsolatot dobjon oda a műkörmeiért, ez számomra tényleg érthetetlen.
Lehet, hogy már öreg vagyok és begyöpösödött??? A férjemnek tetszettek az esküvői szolid, színtelen, teljesen valódinak látszó körmöcskéim... de azért nem bánja, hogy már nem körmészkedéssel töltöm az időmet, hanem vele... rövidre vágott, saját "stüszi" körmökkel! :-)
Fiúk, lányok (kutyák, macskák)!
Mi a véleményetek erről az egészről? :-)
