Villamos egyenesen át Budára, leszálló népek el szanaszét. Felhők odafent, autók idelent áramolnak számolatlanul. Adódik némi embermentes nyugalom a villamosmegállóban, előszedem a házilag laminált itinert és a furmányos telefon segítségével elkezdem rögzíteni a túrát. Utolér lassan a technika. Villamos egykori végállomástól villamos jelenlegi végállomásig, majd HÉV végállomásig sétálok. Utóbbi lényegül majd át ötös metróvá. Majd egyszer. A susnyán túl az egykori nagyvásártelep óriási háta nyúlik el a szürke ég alatt. Átkelek a Kvassay-hídon, az itt induló Ráckevei-Duna kísér hosszan a mai túrán. A mai program a Csepel-sziget: a Duna egyik legnagyobb szigete, vezéri szálláshely, királyi birtok, ipari fellegvár, majd az agglomeráció egyik súlypontja. A sziget ismert a Csepel Művekről, az egykori repülőgépgyárról, Ráckeve történelmi központjáról, a lakihegyi adótoronyról, a szabadkikötőről és Zámbó Jimmyről.
A híd tövénél emlékdarab a korábbi csepeli felsőkikötői rácsos hídból, susnyásodó kis téren. Emitt a gyorsvasút ideiglenes végállomása, amott Weisz Manfréd emlékmű, majd séta a híres gerincút mentén. Mindenki szembejön, zúdul a sziget lakossága a város felé, ki autóval, ki a mindennapi retrót biztosító HÉV-szerelvényeken, néhány elszánt vállalkozó pedig kerékpáron a szembeszélben. Elsétálok a Szabadkikötő bejáratánál, odébb keresztezem a kikötőt kiszolgáló vágányokat és csekélyebb forgalmú, lakott területre érkezem. Egy boltban ellátom magam étellel-itallal, kicsit túlkészülve a várható beszerzési nehézségekre. A szocreál építészet egy hosszú, domborműves példája, egykori munkásszálló mellett ballagok el, majd paneltömbök mentén sétálok túl a Karácsony Sándor utcán. A panelházak King Kongját ábrázoló falfestésen, meg azon tűnődve, hogy a Kossuth utca a Görgey térre érkezik, végre feltűnik, hogy valamit benéztem. Vissza a helyes útvonalra, a sporadikusan megjelenő kék négyszöget követem innentől jó sokáig.
Kisétálok a Daru-dombig, itt kanyarít rá a túra a parttal párhuzamos Kolonics György sétányra. A parthoz és az itt található második ellenőrzőponthoz érve, kiváló dramaturgiai érzékről tanúskodva elkezd csendesen szakadni az eső. Nem ez a nagy dolog, hanem majd amikor eláll, de addigra Ráckevén is túl fogok járni. Csőhíd alatt sétálok el, strandnál állapítom meg, mennyire nincs strandidő, Kolonics-emlékhelynél állok meg egy pillanatra, majd a Molnár-szigeti révnél húzódok be a fedett buszmegállóba, hogy bekarikázhassam a következő kérdés válaszát. Busz érkezik, intek neki, hogy részemről mehet tovább. Közben átér a komp az innenső partra, lehajtanak róla az autók és a magányos, ázó révésszel visszasiklik a túloldalra. Séta tovább. A folyóban tevékenykedő vízimadarakat figyelem, amíg még elöl vannak. Fiókákat nevelő szárcsapár, vízityúk, számtalan réce és hattyú úszkál a vízen. És lassan elfogy a partközeli sétány, ideje betérni a nyaralótelep sziget felőli oldalára. Ez már Szigetszentmiklós, Pest megye hirtelen megnőtt városszörnyeinek egyike, a sziget legnagyobb önálló települése. Innentől az élővilág helyett a közlekedőket figyelhetem meg. Valószínűleg menekülőútvonalnak használják ezt az alig másfél sávos aszfaltcsíkot, mert a forgalom meglepően sűrű. Valahogy mégsem látok senkit a horgásztanyától a kisebb palotáig terjedő állapotú hétvégi házak közül kihajtani. A következő szusszanást az autópálya hídja alatt tudom megejteni, élmény, hogy itt nem ömlik a nyakamba a víz.
Keresztezem a ráckevei HÉV vonalát, tilosat ad a fénysorompó, vonat halad a város felé. Szuper, legalább álltó helyemben is ázok egy kicsit. Innentől a Rév utcán sétálok, amelyet egy hangulatos csapáson a Duna sorra váltok, ezzel végre szabadulok az autósok tömegétől, visszatérhetek a víz közelébe. Madarak, nyaralók, stégek, majd hirtelen kanyar, megnézzük a híres úszólápot. A Batya-szigetre két gyaloghíd vezet, az északin be, a délin ki, közötte hangulatos ösvényen ballagok, kitérővel a szigetcsúcshoz. Nagyjából itt kezdi megadni magát vízhatlanság szempontjából a kabátom ujja és a cipőm, valamint a nadrágom a térdnél. Szuper, mert egyelőre semmi jele annak, hogy csökkenne az eső intenzitása. Mindenféle bungalók, nyaralóházak között kirándulgatok, védett fánál találom a következő igazolóhelyet. A Taksony vezér híd szigeti hídfőjénél Szigethalomra váltom 'Miklóst, és innentől a jó öreg Pest Megyei Pirosat követem. A jelzések kiváló állapotban vannak. Hallal haverkodó horgász szoborkompozíció következik, nála elhagyom egy időre a burkolt utak világát, jön a jól felázott homok, amely még mindig jobb a száraz homoknál.
Sárga sáv, piros kereszt és piros négyszög jelzések csábítanának a Tököli-parkerdő felé, nem engedek ennek a csábításnak, lassan elhagyom a lakott és félig lakott övezetet. Nem sokáig: pocsolyákat kerülgetve érkezem Szigetcsép legszélére, kíváncsi kóbor kutya tekint meg távolról, majd lassan elüget. Az országútra érve hídon keresztezem a Bobonkov-szakadékot és máris a csépi szerb templomnál állok meg. Újabb ellenőrzőhely. Végigballagok a falun, a központban néhány szaki tart ebédszünetet a dohányboltnál, rajtuk kívül nincs különösebb mozgás. Feltűnik, hogy kezd enyhülni az eső. A falut elhagyva el is áll, amely nagy segítség, mert itt épp elég kilépegetni a vizes, füves padkára az autóforgalom elől. A forgalom mértékét jelzi, hogy ezt nagyjából ötven méterenként kell megtenni. Elérem Szőlőtelepet, itt egy kis járdakezdemény is akad, és úgyis be kell térni ismét a Duna felé, földútra, majd egy füves töltésre. Ez a füves töltés megadja a kegyelemdöfést az amúgy is átázott cipőmnek, majd a vizes bokrok eláztatják a szélben épp száradni kezdő kabátomat. Hamarosan rendes földútra térek, ez vezet Szigetszentmárton üdülőövezetébe. Ismét nyaralók, ismét Dunapart. Kinézek a kikötőnél a vízhez. Szép. Ennek örömére ismét rákezd a csendes, kitartó típusú eső. Battyogok tovább a végtelen házsor mentén. Kézzel rajzolt táblák figyelmeztetnek az úton vonuló teknősökre. Egyébiránt semmi különös. Megyek, esik, néha kikerül egy-egy személyautó.
Ráckevére érkezem, balra bolt, jobbra vasútállomás, egyik sem érdekel most. Kőkeresztnél igazolókérdést válaszolok, majd besétálok a központba, ismét a piros sávon. Árpád-szobor, Árpád híd, piros sáv balra el, belváros szebbnél szebb épületekkel. Pékségbe ugrok be kávéért és valami harapnivalóért, mert hiába cipelek mindenféle kaját, egyszerűen nincs kedvem levenni a táskát és kibontani a vízhatlan ponyvájából (ez az egy holmim, ami tényleg nem ázik át). Elkortyolom a kávét, közben kanyarogva követem az itiner utasításait. Népi építészeti emlék mellett sétálok vissza meglepetés a Duna-partra, sétányon indulok el ismét dél felé. Eláll az eső, és egy későbbi erőtlen, pár perces szötymörgéstől eltekintve nem is kezdi újra. A sétány folytatása a nyaralók és stégjeik között húzódik, itt is mindenféle állapotú ház és hozzá tartozó partszakasz szemlélhető meg. Néhány lelkes horgász kint van, csodálkozva köszönnek vissza. Ahogy távolodok Ráckevétől, egyre elhanyagoltabbak az épületek és egyre gondozatlanabb előttük a part. Egy alkalmas helyen betérek a párhuzamos Keszeg sorra. Ez immár Szigetbecse. Valahol fellépek a gáton vezető köves útra, a sziget felőli oldalon vízügyes telep, majd halnevelde látható. Elérem a zöld kereszt jelzést, a korábbi kék négyzethez hasonlóan csak néhol bukkan fel, de nagy űrt nem okoz a hiánya: a part menti utat kell úgyis követni, nagyon-nagyon hosszan.
Mellettem nyugatra a kulcsi magaspartot vélem felismerni, fölötte felhőket kerget a szél. Elhagyom Szigetbecsét és Makádon folytatom a túrát, ez a nyaralókból nem mutatkozik meg, az útburkolat változásából viszont igen. A Duna túloldalán Dömsöd házai és templomtornya vehetőek ki. Csatorna partját érem el, lassan elfogynak az üdülők és elfogy a burkolt út is, döngölt homokon kerülgetem tovább a tócsákat. Hirtelen felkanyarít az út a gátra, ismét aszfaltot taposok, hadd fájjon. Sajnos el kell kezdenem számolni: vagy elérem a háromnegyed hetes buszt, vagy kitérek a Csepel-sziget déli csúcsára. Stílusos lenne kitérni a Nagy-Dunáig, nincs is messze, de nem sok kedvem van sokáig ücsörögni egy buszmegállóban az 51-es főút mellett. Ahogy ezen jár a fejem, elérem a Makádi-gátőrházat, itt a gát kivezet a parthoz. A vízhez közeli földúton lakókocsik sorakoznak, nem is kevésnél elszánt pecások várják a kapást. Egyelőre fent maradok a töltésen, de nem sokkal később, amikor már nagyon bánt az aszfalt, elhagyom. Lent legalább a puha homokon lépkedhetek. Túloldalt a tassi üdülőket nézegethetem. Táblák jelennek meg a parton, tudnom kellene a hajózási szabályzatot a pontos nevükhöz ("Áthaladni tilos", "Duzzasztómű", és a kedvencem "A hajóútnak a hajó bal oldala felé eső oldalára köteles áthajózni"), de a jelentésük így is eléggé egyértelmű. Visszamászok a gátra, ezen érem el a nemrég üzembe helyezett Sajó Elemér többfunkciójú vízleeresztő műtárgyat, amely igazából egy vízerőmű.
A Ráckevei-Dunától a tassi zsilipnél búcsúzom el, némi bűntudattal nézek ki a Duna főága felé. Ha vállalnám a kocogást, beleférhetne a kitérő, de nem vagyok olyan állapotban, hogy kocogni tudjak. A lakókocsiknál megálltam enni egy falatot, onnan sem valami nagy lendülettel indultam tovább. Táblák, pihenőhely, majd az üdülőtelep határán álló kápolna tájékoztat arról, hogy zarándokúton járok, amelyet utóbbi kápolna után el is hagyok, a Kiskunsági-főcsatorna partján vezető földút kedvéért. Az aszfalt mellőzése most különösen jólesik, de a csatorna hídjára azért kitérek. A déli parton indulok el Tass felé, a hétvégi házakat hátrahagyva dél felé nyílik kilátás a zord ég alatti végtelen Alföldre. Délnyugat felé fordulva a Dunai Vasművet és Dunaújváros házait tekinthetem meg. A magaspartról gyakrabban néztem errefelé, mint erről az oldalról a magaspart felé. A csatorna elnyújtott U alakú kanyarában magányos hattyú úszkál lassan. Elhúzódik a földút a vízparttól, az első házaknál a Március 15. utcára térek. Elteszem a túrabotot, megérkezem a főúthoz, van bő tíz percem, amíg jön a busz. A szigetcsúcs tényleg csak futva fért volna bele. A Bácsalmás és Baja felől érkező járat pontosan gurul be, táska a csomagtartóba, Droid az utastérbe kerül. Bőven válogathatok az ülőhelyek közül. Jó móka volt a sátáni túra, ezúton is köszönöm a lehetőséget.
Nem jól értelmezed. Csak nézőként vehetsz részt védettségi igazolvánnyal sporteseményeken. Csak a versenysport és a versenysport-edzés engedélyezett versenyengedéllyel rendelkező sportolóknak, de sportlétesítményeket 18 év felett ők is csak oltási igazolvánnyal látogathatnak. A szabadidősport rendezvények továbbra is az általános rendezvény tiltás hatálya alá esnek.
Ha jól értem, akkor védettségi igazolvány nélkül is részt lehet venni teljesítménytúrákon, sőt még maszkon sem kell közben viselni, mivel sporteseményen résztvevőként ez alól mentesülök.
Van valamilyen létszámkorlát, ami miatt bizonyos túrákat nem rendeznek meg, vagy ők csak rettegnek a járványtól és nem vállalják?
Pl. a Mátrában a Téli Mátra és a Mátrabérc sem lett megrendezve, az előbbi törölve, a másik ismeretlen időpontra halasztva.
Japánban mostanság ünneplik a cseresznyefa virágzását.
Nálunk is lehetne ünnepelni, mivel most virágoznak a vérszilva fák. Vannak olyan települések, melyeknek utcáin tömegesen virágoznak a vérszilvafák látványos, rózsaszínű virágai.
A Karancs andezit bányájának újranyitása és az ottani kitermelés robbantásos eljárással való beinditásának megakadályozása után (- úgy néz ki véglegesen - a bányaigazgatóság és a természetvédelmi hatósággal szemben, akik zöld utat adatak a projektnek); itt a következő "NO-GO-PROJECT"!
" Mustó János festményeit a Dornyay Turistházban állítanák ki, más, szlovákiai magyar festők, fafaragók, illetve iparművészek alkotásai mellett. "
MIÉRT NEM AZ EREDETI FUNKCIÓJÁBAN ÉLED ÚJJÁ A TURISTAHÁZ?
" Az Európai Uniós támogatások az önkormányzatok részére nem teszik lehetővé, hogy kereskedelmi szálláshelyet alakítsanak ki az ilyen pályázatok részeként. Szálláshelyek fejlesztésre csak specifikus kiírásokon, jellemzően a vállalkozások számára adódik lehetőség. Az elmúlt egy évtizedben a korábbi magántulajdonos és az egykori Salgótarjáni Helyi TDM Közhasznú Egyesület is próbálkozott az eredetivel közel teljesen megegyező funkcióval újjáéleszteni az ingatlant, de az erre vonatkozó pályázataik nem jártak sikerrel.
Óhutáról a Zabarlán át fel Regéc várig, (piros négyzet) utána le Regécre, majd onnan a kéken fel a 700-as gerincútra, megnéztük a Nagy-Péter-mennykőt, a Pengő-kőt, a Nyírjesi eh.-t, majd a Mlaka-réten át mentünk vissza a sárgán a Huták-völgyébe. Úgy emlékszem ez így volt 22km.
Elmentünk a Sólyom-kő mellett nem sokkal, magát a Sólyom-kőt már csak azért nem néztük meg mert eszünkbe jutott az encsi "Anyukám Mondta" étterem díjnyertes pizzája, és röhögve elkezdtünk rohanni a kocsiig.
Úgy emlékszem lányom lépésszámlálója 30 000 körül volt. Érdemes körtúrázni, mert a Nagy-Pétertől Nyírjesen át Mlaka-rétig, Sólyom-kőig szép a Zemplén.
Regécről a Nagy-Péter kb 7km (+vissza)
Huták-völgyéből Sólyom-kő kb 3.5km (plusz vissza)
A Huták-völgyét Regéccel egy kis aszfaltos út köti össze, ezt sokszor legyalogoltam már, de ha éppen erre jön egy azót akkor biztosan megáll ha intesz.
Ezzel kb mínusz 4-5 km nyerhető a 22 kilométeres körtúrából.
1. Regéc
2.-3. a kék jól járható, szerintem gyerekkel jobb mint a zöld
4. Pengő-kő
5. Nagy-Péter Mennykő (párás idő volt)
6. Nyírjes
Huták-völgye, Óhuta (lány már csak a pizzát várta. :-) )
Figyelem! A 2021. február 28-ra tervezett (Budapest Kupa, TTMR, ÉVTT, ÉVKTT) díjátadók ELMARADNAK! A vírushelyzet alakulása, a járványveszély növekedése miatt a TTT elnöke a 2021. február 28-ra Máriaremetére tervezett Budapest Kupa, TTMR, ÉVTT, ÉVKTT díjátadás ELMARADÁSÁRÓL döntött. Az aznapi egyéni túrázási lehetőséget ez nem érinti. A Budapest kupák díjátadója, vagy díjátadása későbbi időpontban (valószínűleg csak több hónappal később) kerül majd megrendezésre, erről a TTT honlapon és a Túranaptárban is tájékoztatást adunk. A TTMR, ÉVTT, ÉVKTT díjazásokat postázzuk 1-2 héten belül.
Ha egy túraboltba mész be, akkor nem nagyon lőhetsz mellé. Akár az, akár másik boltok. Illetve olyan nadrágot keress, ami megfelel az igényeidnek. Pl télen, hidegben, magasabb hegyi viszonyok között nem hátrány ha meleg a nadrág és mindezek mellett kellő mozgásszabadságot biztosít:) Azért az úgy általánosságban elmondható, hogy a drágábbak minőségre is jobbak. A szabás is sokat számít. Pl. van olyan nadrágom, ami lényegében semmit nem csúszik fel ha bármilyen magasra is lépsz, mert úgy van kialakítva. És lehetőség szerint próbáld fel.
Sziasztok! Tudtok valakit aki egyéni szervezésben végigment a Lebanon Mountain Trail-en? Most kezdtem el tervezgetni és bár kicsi az esélye, de talán van itt valaki aki megcsinálta / ismer valakit és adna pár tanácsot :)
Huták-völgye, Óhuta (lány már csak a pizzát várta. :-) )