Kedves Pindiy, akkor jó! Az ember sose tudhatja biztosan ebben a mai világban. Meg aztán az én figyelmemet is elkerülhette egy-egy forrásközlés a Kárpát-medence 9. századi történetéről. ;-)
Üdv, Andris
Ez valóban nem ez a téma... de azért pontosítok, mert ami nekem magától értetődő, az másnak nem biztos. Szóval a természtetet leíró törvények differenciálegyenletek, mert változást írnak le. A másodfokú egyenlet és a kör egyenlete nem természettörvények, hanem matematikai objektumok modelljei. A való világ modelljeit úgy alkotják meg, hogy lehetőleg lineáris differenciálegyenleteket kapjanak. E mögött pedig az van, hogy a természetet csak hibásan (mérési hiba, Heisenberg, stb.) lehet megfigyelni, de ha a hiba ismert, az egyenletek lineárisak, akkor az ebból fakadó jóslás hibája is jósolható, és kordában tartható úgy, hogy ha a mérési hiba csökken, akkor a jóslat hibája is csökken. Nemlineáris esetben csak akkor tudsz jósolni, ha a mérés hibája 0, mert a legkisebb eltérés is exponenciális hibát okozhat az eredményben. Na, de erről itt többet valóban fölösleges beszélni, nehogy a linearitást is bevigyék a Parlamentbe - ami ide tartozik az az, hogy a politikusok, történészek és filozófusok kenyerét a káosz miatt a matematikusok egyelőre nem veszélyeztetik.
Kedves Cactus, biztos tanultad a másodfokú egyenleteket.
Nos az nem lineáris.Viszont semmi köze a kaoszhoz.
A linearitás pedig f(x+y)=f(x)+f(y).
Azt, hogy nem minden irahtó le lineáris vagy linearizálható egyenletekkel, már Asimov elött pár ezer évvel ismert volt.
Gondolj a körre.
A kaosz az télleg egy bonyolult dolog, meg a törtdimenziós terek.
Nem érdemes ezzel foglakozni és én csak arra céloztam, hogy vannak dolgok amelyenek állapota nem függ a múltjától ( a memoriámon kivül is ), aztán vannak olyanok amelyeknek függ.
Erről nem is érdemes itt többet beszélni.
OFF Kedves Pernahajder kolléga, csak szeliden invitáltalak, mert sejtem, hogy szereted a történelemfilozófiát is. Persze, olvasd végig, s kiváncsian várom a véleményedet. Üdv, Andris UFF
Általában a költségvetések deficitesek szoktak lenni. Dániában sem néhány év alatt változott meg a gazdaság szerkezete (jelenleg kábé 4%-a a mezőgazdaság). Szerintem túlságosan szigorú mércét használsz Magyarországgal szemben, amikor a Brit Birodalommal veted össze. A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerpiac azért nem lebecsülendő, meg ez adódott a történelmi örökségből. Az iparosodást a dualizmus korszaka pörgette meg. A politikai okokból későn meghozott törvények még mindig jobbak, mint a soha meg nem hozott törvények. A magyar paraszt mennyire rendelkezett szabad tulajdonjoggal a komcsi latifundiumok kialakulásakor? Történelmi relativizmust meg inkább hagyjuk, disputázunk és nem anyázunk. :-)
Kedves András,
egyetértek a dualizmusról kifejtett véleményedről. Gazdaságilag kivételesen prosperáló, békében élő évtizedek voltak azok. Eleink kiépítettek egy modern államstruktúrát, és azt kiegyensúlyozott módon működtették. Az 1880-as évek második felétől kialakított tudatos infrastruktúra-építő politika hatására az ipari termelés felfutott, a rendkívül ügyesen alkalmazott vasúti tarifakedvezmények versenyképessé tették a magyar mezőgazdasági termékeket stb.
Mindez persze nem jelenti azt - már ha valaki így kívánná értelmezni - hogy a Monarchia tejjel-mézzel folyó kánaán volt. Gondoljunk csak a választási rendszerre, a földbirtokviszonyokra stb. Akkor is volt korrupció, álszenteskedés, szemforgatás - tehát az akkor élt emberek nem voltak "jobbak" :-)))))), mint manapság.
De az egyenleg - az én benyomásom szerint - mindenféleképpen pozitív.
magam sem vagyok a dualizmus kor szakértője, ezért én is csak kulcsszavakban: a költségvetés egy-két évet leszámítva végig deficites volt, a fizetési mérleg mindig negatív, Magyarország agrárország maradt, az állam az egész korszakban tulajdonosként és megrendelőként aktív szerepet játszott (kb minden ötödik munkavállaló állami alkalmazott volt , míg a korabeli Angliában minden 500-ik), a Nemzeti Bank közös volt és a Monarchiában csak a mezőgazdasági termékeknek és az élelmiszeriparnak volt piaca, Magyarország sohase vált adós országból hitelező országgá. Az 1871-es földtulajdonlási törvény pedig szégyenletesen későn történt, mint ahogy a 48-as jobbágyfelszabadítás is.
Szűcs Jenővel kapcsolatban igazad van, rosszul fogalmaztam, én sem harmadik útra gondoltam, csupán fejlődési sajátosságokra.
Az ötvenes évek esetében pedig csupán a ma oly divatos relativizálási gyakorlatot alkalmaztam. Például a fasiszta nagytérgazdaság és a szocialista KGST között sem nehéz felfedezni a hasonlóságot. Csak az ideológia volt más.
Ismét tanultam. Rákosi-féle iparosítás a dualista gazdaságpolitika egyenes folyománya, minek következményeképpen az akkori Európa egyik legdinamikusabban fejlődő (népi demikratikus) államává váltunk. A téeszesítési program pedig valójában egy tagban álló latifundiumok létrehozása volt, amelyek egy tisztességes versenyben kiszorították a kulákokat a szocialista piacról. A kommunista párt elitje pedig -- felismerve történelmi hivatását -- reformok élére állva vitte előre hazánkat a fejlődés "út-ján".
Szűcs Jenőről. "A két szélső modell közés eső régió, mint láttuk, újonnan képződő <> feltételek közepette és domináns, de hiányos <> szerkezetekkel lépte át az újkor küszöbét." Szó sincs harmadik útról, inkább a számonkérhető nyugati modellről.
Nem vagyok ennek a korszaknak a szagértője, de máshogyan látom ezt a dualizmus-kérdést. Volt is erről egy topic, abban leírtam a véleményemet, amit fenntartok, azzal a kiegészítéssel, hogy az ott folytatott szuverenitás-vitában Pernahajder álláspontját fogadom el (Kádár-Deák kiegyezés topic, amit PuPu nyitott talán juniusban). Szóval az ott leírtakat nem ismételném meg.
De, kulcsszavakban: tőzsde (1869), unió Erdéllyel, önkormányzatok (1870), vízszabályozás, csatornázás, városépítés (Demszky? smafu), a föld szabad tulajdonlása (1871), ipartörvény (1872), közigazgatási törvény, Csemegi-kódex és jegybank (1878). 1871-1874 közötti időszakot leszámítva a kivitel mindig magasabb volt a behozatalnál, Magyarország volt akkor a világ 4. bortermelője. Monarchia pedig biztos piacot jelentett (132 millió). Külkereskedelmi forgalmunk 1900 körül 1 milliárd forint volt, s mint mondtam pozitív egyenleggel. Ez a külkereskedelmi többlet idővel elégségessé vált az eladósódásból származó kamatok törlesztésére. Röviden ennyi.
"Volt egy-két ország, amelyik elvesztette a világháborút, de megnyerte a békét: Németország, Japán."
Kedves Tappancs,
folytatva a gondolatmenetedet, az otvenes evek Magyarorszagan sem tortent mas, mint (bekeben, de haborura keszulve) szervesen folytattak a dualizmus koraban megindult fejlodest. Peldaul aranytalanul fejlesztettek a mar korabban is allami tulajdonu es mindig is veszteseges nehezipart (Diósgyőr, hadiipar stb.), helyreallitottak a nagybirtokot (ld. zold barok) es minden szempontbol tamogattak a mindenkori uralkodohoz es kormanyhoz hu nemesseget (klientura).
A harmadik regio fogalmanak bevezetese (hala Szucs Jenonek) epp azert zsenialis, mert ezek utan pl. a Magyarorszag fejlodesen nem lehet szamon kerni a keleti (pl. Japan), vagy a nyugati (pl. Németország, de helyesen inkább NSZK) fejlődési modell sajátosságait.
ha már természettudományos alapokra emeltük a történelmet, akkor hozzátenném az én véleményemet is. Éppen ellentétesen látom ezt a kérdést, mint te: a történelem nem markovi, és nagyon is kaotikus.
Miért nem markovi: mert nem igaz az, hogy egy adott társadalomra csak a megelőző társadalmi kísérlet lenne hatással, és így tovább, láncszerűen. Az emberi társadalomban meglévő egyfajta "kollektív" tudatosság miatt nincs ez így. Erre egy példa napjaink eseményei; hatással van rá az elmúlt 50 év, a környező világ, és ma tudatosan törekszenek arra, hogy a megelőző kor változtatás nélkül épüljön be a mai világba. Éppen azért, mert az emberiségnek van olyan fogalma, hogy "történelem".
Káosz: amikor pl. közgazdászok megpróbálnak bizonyos társadalmi törvényszerűségeket matematikailag modellezni, kikerülhetetlenül nemlineáris egyenletekbe botlanak. Ez pedig egyenlő a káosszal. Ha pedig kaotikus, akkor nem megismerhető a jövő! Pontossága a meteorológiával egyenértékű; kemény munkával megmondhatod, hogy holnap talán sütni fog a nap, de egy hónap mulva csak abban lehetsz biztos, hogy ősz lesz.
Ez teszi lehetővé a történelemhamisítást is. Hiszen egy apró változtatása, félremagyarázása egy múltbéli eseménynek akár az egész jelenlegi rendszert megalapozhatja. Lásd. kommunizmus, ahol az őskorban kezdték, megállapítva, hogy az embert a munka és az eszközhasználat emelte ki elsősorban az állatvilágból. Így minden, ami a kommunizmus előtt volt, természetellenes.
És ma is ez történik. Apró hamisítás, helyes levezetés - bármilyen történész rendelésre bármikor megcsinálja.
Asimov: bár nem vagyok irodalomtörténész, de annyit tudok, hogy amikor az Alapítvány született, egyik legfontosabb természettudományos modellépítő elem volt az a hipotézis, hogy minden leírható lineáris vagy linearizálható egyenleteket tartalmazó modellekkel. Akkor a káoszt még nem vették komolyan. Ha pedig ez így van, akkor a társadalom - amely a természet része - is kezelhető igy, már csak a megfelelő lineáris egyenleteket kell megtalálni, és lehet kezdeni jósolni. Azóta változott a világkép. Ma már nem írna regényfolyamot Asimov a pszichohistóriáról.
Kiegészítés saját magamhoz: az is a szervetlen fejlődés következményének tekinthető, hogy a háborúkban Magyarország melyik (a "szerves" előzményekből következően természetesen a vesztes) oldalon vett részt. Vesztesként pedig (háborús károk, békeszerződések, jóvátétel stb.) elég nehéz szerves fejlődésről még álmodozni is.
jelezve, hogy persze minden nézőpont kérdése, szerintem a dualizmus időszakában nem volt szerves fejlődés Magyarországon. Nem volt befektethető hazai tőke, külföldire volt szükség, nem volt saját vámrendszer, hadsereg stb. Nem a kicsiből lett közepes, majd nagy, a fejletlenből fokozatosan fejlett, hanem az elmaradott struktúrékra szervetlenül épült, rakódott rá a modern, aminek elég súlyos következményei lettek az első, majd a második világháború után. Például (és csak nagyon nagy vonalakban) a földtulajdonlásban, az iparszerkezetben, a külföldi eladósodásban, vagy a polgárság hiányában.
"Azért úgy gondolom, hogy legalább eggyel többször volt itt az ék, t.i. amikor a magyarok bejöttek, amelyről nem illik megfeledkezni, oszt itt is maradtak."
Az ázsiai ék -- Szűcs Jenő terminológiája szerint -- kétszer hatolt be a Kárpát-medencébe.
Egyszer a 16. században, egyszer a 20. században. A meglévő európai államalakulatot és társadalmi-gazdasági szerkezetett igyekezett szétzúzni a rendelkezésére álló idő alatt. Nincs ismeretem arról, hogy a 9. században (bár már Engel Pál pedzegette, hogy László Gyulának igaza lehet) a magyar honfoglalók valamilyen államalakulatot zúztak volna szét, illetve kiírtottak volna valamilyen népességet. Vagy legalább törekedtek volna rá. Várom a felvilágosítást.
Most mennem kell, a többiről majd ebéd és kávé után.
Üdv, Andris
Utóirat. Brezsnyev elvtárs meghal és megérkezik a pokolba. Ott találkozik Nagy Szulejmánnal, s megkérdezi tőle. -- Mondd csak Szuli, hogy a fenébe tudtátok a büdös magyarokat kordába tartani 150 évig? -- Nézd Leó, nem kellett mindenkinek muzulmánnak lennie, nem vezettük be a török nyelvet és nem kellett minden évben megünnepelniük a mohácsi győzelmet.
Megismerni a tényeket. Hogyan? Honnan? Milyen eszközökkel? Mik a tények? Amiket leírtak? Amit elhallgattak? Honnan tudod, mi a tény? Önnön farkába harap a kígyód. A történelem pedig sajnos matematikailag leírhatatlan, ha leírható lenne, meg lehetne előzni a jövőbeni katasztrófákat. Ha bármilyen okból ez nem lehetséges, vagy mert tudományosan lehetetlen, vagy mert szubjektív akadályai vannak, akkor modelled teljesen érdektelen és használhatatlan.
A társadalomban a legfőbb igény, hogy hagyják békében élni az embereket. Ha ezt akadályozza valami, valamely választ adnak rá az emberek. Vagy nem adnak. Angliában adtak, Oroszországban nem. Kalkulálhatatlan. Másrészt az általános alany vonatkozik a társadalmi elitekre, gazdasági, politikai, szellemi értelemben egyaránt. A magam részéről óvakodnék Szent István vagy Mátyás és mondjuk Rákosi vagy Kádár között párhuzamot látni. Ugyanis utóbbiak a teljes múltat akarták visszamenőlegesen megváltoztatni, eltörölve ezzel együtt mindazt a pozitív hagyományt is, ami a múltban gyökerezik. Hozzá vegyítettek egy jó adag erőszakot és lelki terrort. Eredmény: a megbukott szocializmus. István vagy Mátyás állama évszázadok viharait túlélte, országfelosztásokat, háborúkat, belharcokat. Rákosi államformája előzmény és következmény nélkül megszűnt. Akkor is, ha szociológiai és gazdasági következményeit évtizedekig fogjuk még nyögni, ám államjogi értelemben elpusztult.
Az értékeket pedig nem a választásokon dobjuk sutba, hanem a mindennapi élet során.
A szerves fejlődést az elmúlt ezer évben sok minden megakasztotta, pl. a török hódítás. De az árpádházi és Anjou királyok alatt szerves fejlődésről beszélhetünk, s a dualista Magyarország esetében úgyszintén. Aztán vannak vitatható korszakok, de sokan a 18. századot vagy a Horthy-érát is plasztikusabban látják, mint a marxista történetírás.
Természetesen én mindannyiotoknál jobban tudom, hogy fogalmam sincs a történelemről.
Ismeretét és tanítását fontosnak gondolom, mert ez is valamelyest közelebb vihet az ember, mint olyan és egyáltalán megismeréséhez még, ha a vizsgálat inkább tán a sokaságra vonatkozik, amely mozog az időben és igen csak sajátságos dolgoknak engedelmeskedik, aztán hat magára és hat a jövőjére is.
Ami a dologban engem szórakoztat azok éppen az érveléstechnikai kérdések, nevezetesen, hogy egy más tudományterület nyelvezetével hogyan lehet megközeliteni megint más terület valamilyen leírását, annak a saját terminológiájának használata nélkül.
Ez persze egy marhaság, de érdekes, mert lehetőséget ad különböző, bár természetesen érvénytelen modellek megalkotására és abból valamely ellentmondásmentes rendszer felépítésére.
A matematika tudománynak a világon semmi köze a való világhoz, nem is célja annak megismerése, hanem önmagában való dolog és egyetlen kedvelhető tulajdonsága van, hogy szép.
Tulajdonképen nem csinál mást mint kigondol fogalmakat és azok tulajdonságait vizsgálja.
Én is csak azt csinálom hogy találok néha itt fogalmakat és megnézem, hogy mit lehet belőle csinálni.
Igy találtam rá a "Magyarország a magyaroké" cimű fogalomra, amelyre egy sony márkenevű mélymagyar dobott be, hivatkozva a MIÉP-re.
Enyi az egész.
"Európa középső régiójába két ízben hatolt be egy ázsiai ék, amely a fejlődés eredeti irányát deformálta."
Más.
Azért úgy gondolom, hogy legalább eggyel többször volt itt az ék, t.i. amikor a magyarok bejöttek, amelyről nem illik megfeledkezni, oszt it is maradtak.
Semmi nem támsztja alá, hogy ez az eset nem ismétlödhet meg a jövőben másokkal.
Asimov lyó és az Alapitvány nagyszerű.
Valószinüleg Ő is kedvtelve játszott el a gondolattal, amit megírt, mert addig nem lenne hüjeség a gondolat, hogy a múltba bele van írva a jövő egy sztochsztikus világban és jóisten tudja, hogy a folyamat, hogyan fog a továbbiakban zajlani és ha az ember mindentudó lenne akkor ő is tudna, és természetes lenne az igény, hogy bizonyos időszakok rövidebb volta hasznos lenne és ennek érdekében lyó lenne beavatkozni.
Ha olvasod iudexet és másokat itt is találkozol ilyen igényel vagy nézd rezső elhallgatási problémáját.
Nos, ha észreveszed akkor rájössz, hogy amiket írtam azért írtam, hogy kiderüljön az, hogy a dolog általánosságban nem megy.
Persze ez el ment volna 5 mondatban is, de az csak egy kijelentés lett volna igy meg egy vitában derült ki::))))))
Más.
"Ha így néznénk a történelmet, akkor teljesen feleslegesen vergődnénk itt a medence közepén, a ruszkik néhány évtized múlva ismét megszállnak bennünket. Ez 1815 óta "kormányprogram". Jobb szeretném, ha a természetes fejlődés iránya megmaradna."
Ne légy optimista.
Egyébként ahogyan ismerem az embereket, ha ujra megszállnak bennünket, zömmel azt fogják akkor a fejlődés természetes írányának tartani::)))))
"meg hát az sem mellékes, hogy egész európában hazánkban volt az egyik legliberálisabb kisebbségi politika a XIX. században. "
Hát csak nagyon szemelvényesen, hogy még Európa legliberálisabb nemzetiségi törvényeinek is voltak hiányosságai.
"The Hungarian bourgeois revolution proved unable to address the nationality problem in 1848. As it turned out, this became one of the greatest burdens during the revolution and War of Independence, and even though the outlines of a possible solution emerged by the summer of 1849, the progressive Nationality Bill was enacted far too late for it to have any influence on the outcome of the war.
During its last session, on July 28, the National Assembly enacted the Nationality Bill - perhaps the most enlightened legislation in the Europe of the day. Sadly though, it was passed far too late to have any influence on the final outcome of the War of Independence. What was nonetheless remarkable about this Bill was that it was drafted together with Romanian politicians, proving that common ground could be found and that reconciliation between formerly hostile nations was indeed possible."
Hadtörténeti Múzeum 1848-49-es katalógusának (Bp. 1998) angol fordítása (sorry, csak ez volt kéznél, a magyar nem)
"On 10 May a gathering of Slovaks at Liptószentmiklós asked for national rights within Hungary. On 15 May a mass meeting of Roumanians at Balázsfalva (Blaj) protested against the Transylvanian Diet's voting the union with Hungary before the Roumanians were properly represented on it. The Saxons demonstrated in a similar sense. It is true that when, on 30 May, the Diet pronounced for the union, the Saxons voted with the majority, but this was a matter of tactics. They remained only partially reconciled, while the Roumanians were openly hostile."
"Meanwhile, the Serbs, encouraged from Vienna and also from Belgrade (which had sent some 10,000 armed irregulars to help), had held a congress which had demanded national and territorial autonomy, in alliance with Croatia, and had opened hostilities in South Hungary."
"The history of Hungary's relations with the nationalities after 1867 is the same dismal hen-and-egg story as before 1848, embittered on both sides by the memories of the intervening years. As we have said, the nationalities had accepted the Law of 1868 only under force majeure, and few of them thereafter showed any wish to make a success of it; the majority continued to hope openly for a situation to arise in which at least their old programmes could be revived.
"But neither had many Magyars accepted in their hearts the notion that the primacy which the Law allowed the Magyar language was simply a pragmatic concession to administrative convenience, and that Hungary was no more the Magyars' state than that of the Ruthenes or Roumanians. For them, the Magyar national character of the state was axiomatic, and the conduct of the nationalities in and after 1848, and the attitude of Vienna towards them, had only confirmed their conviction that the very survival of the Hungarian state depended on the maintenance of its Magyar character."
"While Deák and Eötvös were still there to exercise a restraining influence, the Law was still, up to a point, observed, but even then the national character of the administration was complete; that is to say, the officials might deal with the public in the local language - and indeed, local administration was so conducted up to the last, of necessity and not, as a rule, reluctantly but they did so as the representatives of a state which identified itself with Magyardom, and were seldom admitted to the service of the state unless they accepted the identification. Any cultural aspirations on the part of the nationalities, above the humblest level, even where permitted, were eyed with suspicion. The advent of the Liberal regime brought a further change for the worse. Now the whole public atmosphere at the centre of affairs (it is fair to make this qualification, for there were many localities which took their own multi-lingual character as natural and harmless; it was a case of the higher, the worse) became charged with poison. Parliamentary demagogues, and the national press which aped their tone, treated as treasonable even protests against non-fulfilment of the Law itself, and those daring so to protest were overwhelmed with the most intemperate abuse."
"The Magyarisation of the educational system, of which so much has been written, was at first justified by its authors, as it had been in the 1830s, as the necessary means of producing a Magyar administrative class, but the target was soon enlarged as, by a natural transition, it came to be assumed that all members of society above the peasant-worker level should at least speak and understand Magyar, and before long chauvinists were again dreaming of a day when the whole population should be Magyar. ... The Serbs and Roumanians, however, possessed few establishments above the primary level, and permission to add to their number was regularly refused. The higher direction of the Roman Catholic and Greek catholic churches; and the Lutheran outside Transylvania, not to mention the Calvinist (which was purely Magyar in any case) was Magyar even where the congregations belonged to another people, and their own authorities saw to it that all secondary education in their schools, with trivial exceptions, should be in Magyar, and Magyar was also represented far above its due even in their primary schools. The schools which the state began to found itself in the 1705 - originally, and ostensibly, where the local church or commune was too poor to look after its own needs - were from the first deliberately used as instruments of Magyarisation, and although most of them were founded in non-Magyar districts, the language of instruction in them was almost always exclusively Magyar. The Hungarian Statistical Annual for 1906-7 listed 16,618 elementary schools in Inner Hungary, of which 2,153 were state, 1,460 communal, 12,705 confessional and 300 private. The language of instruction in 12,223 of these, including all the state schools, was Magyar; in 492 it was German, in 737 Slovak, in 2,760 Roumanian, in 107 Ruthene, in 276 Serb or Croat, in 10 Italian, and in 19 another. In the 400 burgher schools, the languages were: Magyar 386, German 5, Roumanian 4, Serb 3, Italian 2; in the 205 secondary schools, Magyar 189, German 8, Roumanian 6, Italian 1; one was mixed Magyar-Roumanian. The Slovaks had none at all: one of Tisza's first acts had been to close the three secondary schools which they had founded in the 1860's, under the pretext that they had been teaching Pan-Slavism, and they had been refused permission to open another. Their cultural association, the Slovenská Matica, suffered the same fate."
Macartney, C. A.: Hungary - A Short History
http://www.hungary.com/corvinus/lib/macartney/macartney14.htm
http://www.hungary.com/corvinus/lib/macartney/macartney16.htm
http://www.hungary.com/corvinus/lib/macartney/macartney17.htm
"Hát pontosan erről van szó, meg arról, hogy szakmai alapra kellene helyezni az egészet, s nem belemenni ebbe a "licit"-be, amire azért néhány magyar történész is hajlamos olykor."
Éppen arról beszéltem, hogy míg a magyarok szakmai alapra helyezték az egészet, ezeknek a fiatal "államalakulatoknak" öndefiniciójában árulással egyenértékű a történelmi igazság elfogadása. A magyar történész(ek)re kérnék azért példákat.
"be tudom bizonyítani korrekt történészi módszerekkel, hogy a dákóromán kontinuitás úgy marhaság, ahogy van (mint ahogy az), vagy nem. Ha nem, akkor nincs mese, és el kell fogadni, ha igen, akkor viszont nem szabadna túllépni a történészi kereteken és nekiállni bizonygatni, hogy már emiatt is jogos a "kultúrfölény" vagy mittudoménmicsoda."
Szerintem ez is bebizonyosodott, régóta megcáfolták már ezeket a történelmi viziókat külhonban és belföldön egyaránt. Csak erről a románok, szerbek és szlovákok nem vesznek tudomást. Az ezeket cáfoló cikkekben nincs kulturfölényről szó, de egy szlováknak meg egy románnak hogyan magyarázod el, hogy Klausenburg és Kolozsvár, Pressburg és Pozsony, s a román illetve szlovák értelmiség felemelkedésének egy módja volt annakidején: hungarussá vált. Cseres Tibor pedig ékes bizonyítéka annak, hogy mennyit érnek a gesztusok. Hideg napok után egy szerb történész sem vállalkozott arra, hogy megírja a Vérbosszút Bácskában. Ez van, meg a pesti értelmiségi nyavajgás, "csak meg ne sértődjenek!"
Sértődjenek! Azóta leszerepelt jobb napokat látott labdarugó írta régesrégen: "Mi is érzékeny nép vagyunk!" Aczél mondogatta egykoron, hogy az erdélyiek túszok a repülőgépen, ahol nem tanácsos lövöldözni, s elegánsan lemondott a magyar bértelmiség az elszakított testvéreinkről. Ezért olvasgatok mostanában Wass Albertet. S hallgatok Gymest.