Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Nézd meg az indikátor fotóját! A karcok az indikátor teljes szélességében tartanak. Az végig világított, de csak nagyon halványan. A számok kissé intenzívebben világítottak. Bár nem látszik, de az indikátor cső előtt három vékony plexi volt, amire a rasztert és a számokat karcolták. Mindhármat külön lehetett megvilágítani.
Arra már nem emlékszem, hogy a megvilágítás erősségét lehetett-e állítani.
Nem elméleti, hanem gyakorlati lehetőség volt az az öt. A K9 kabint úgy csinálták meg, hogy öt tűzcsatorna vezetésére van lehetőség. A mienk is olyan volt. Gatcsinában volt egy tanárom (harcászatot tanított) aki az iskola előtt egy ötcsatornás Vega parancsnoka volt. Nem volt hajlandó elárulni, hogy hol. Viszont nagy koponya volt. Ő magyarázott el olyan dolgokat, hogy hogyan megy az ötcsatornás osztálycsoport. Annak idején szerzett egy Magyarország térképet, és odabökött valahová a Kisalföldre, meg valahová Bács - Kiskun déli részére, hogy ő ezekre a helyekre tenne komplexumot. Aztán azt is mondta, hogy bár pontosan nem tudja, de véleménye szerint ide fogjuk telepíteni. És a Mezőföldre mutatott.
A kitérítés mértékétől függő megvilágítás itt is megvolt, de csak egyszínű volt. Az indikátorkép viszont kissé "sűrűbb" volt, mert az állócélok jobban látszottak, mint a Nyevánál. A Nyevának egyébként sokkal üzembiztosabb SZDC-je volt, mint a Volhovnak. A Nyeva SZDC-jét kifejezetten abba a berendezésbe tervezték, és már eleve úgy készült. A késleltetés - kivonás is egyszerűbben volt megoldva, mert nem bonyolult elektroncsöves késleltető áramköröket használtak, ott a késleltetés egy érdekes formájú vastömb volt. Ott a késleltetés mértékét csak reszelővel lehetett állítani. A Volhov SZDC-vel meg folyton vacakolni kellett. Nagyon nem is szerettem.
Ebből volt későbbi kiadás is. Abban például részletesen le volt írva, hogy egy rakéta osztály szállításához hány darab KS, hány darab RS és egyéb kocsi kellett. Egyetlen egyszer kerültem ahhoz közel, hogy ilyen szállítást kellett volna rendelni, de szerencsére a vasutas sokkal tapasztaltabb volt, és kívülről fújta a szükséges szállító teret.
Hát azért az előfordult, hogy ha nem vagyunk észnél, akkor a vasútállomáson leszállított őreimet a mozdonyvezető otthagyja a pusztaszabolcsi vasútállomáson, Előzetes nélkül úgy elindult, hogy csak na. Füttyentett egyet, de akkor már mozgott is a szerelvény. Olyan is előfordult, hogy Börgönd és Nyírtelek között majdnem 10 napig utaztam, mert nem volt sürgős. Aztán 1984-ben meg december második felében, egy csütörtöki este indultunk, még gondoltam is, hogy na minden igaz, akkor megúszom a karácsonyi szolgálatot. Nem odahúztak szombat hajnalra? Kénytelen voltam kedd délelőttig ott szobrozni, mert akik a technikát átadták, azokat csak keddre tudtuk odaszervezni. Lehet, hogy nem volt szándékos kitolás, de én akkor annak éreztem. Azóta persze... Időnként egy egy régi helyszínen olyan jókat tudok nosztalgiázni. Én például még mentem keresztül a Dunaföldvári hídon vonattal. Pontosabban én gyalog mentem, de még így is gyorsabb voltam, mint a vonat. Állítólag max 5 km/h volt engedélyezve. Azóta már az odavezető pályát is felszedték.
Mindazonáltal három olyan vasutas va, aki valaha a kezem alatt szolgált, mindhárom mozdonyvezető. Egy Székesfehérvár, kettő Bu8dapest - Keleti. A V43 1059 nem tudom, mond-e Neked valami, de amikor az egyik mozdonyvezzetőnk hozta a mozdonyról a képet, a parancsnokunk azonnal lenyúlta és kirakta a dicsőségfalra.
"az R-102-es az volt, amelyik Csepel dobozban, óriási rádiócsővel működő rh-adó volt?"
Igen!
Az R118 utóda, 2 db. GU-??? (hát már ennyire butulok, hogy elfelejtettem) végcsöve volt 800 W-ot tudott cw üzemmódban , AM-ben 200-at, ha még jól emléxem!
Közben belejutott a fejembe, hogy GU-81 volt a végcső.
Akkora, mint egy 2 literes befőttesüveg, nagyon szép hangulatlámpát is lehetett belőle csinálni, ha volt elég áram a felfűtéséhez.
Az anódja rossz kihangolás esetén szép meggyvörösen izzott, ebből lehetett észrevenni, hogy valami el van b...va.
Utána lett az R140, amit csak egy-két alkalommal láttam, amikor leszereltem, azután lettek nagy számban hadrendbe állítva.
Aztán meg valamikor (talán a '80-as évek elején) lett az "Apolló" program (talán csak rosszul emlékszem a nevére?) ami a digitális hírközlés kezdeti lépései voltak.
Úgy látom a topicnyitó elképzelésétől jelentősen eltértem, ezért elnézést kérek.
Csináljunk egy új topicot a "Honvédelmi híradás" címen esetleg?
A Csepelben azt hiszem, hogy R-405 volt. Emlékezetem szerint a légvédelmben még akkor is megvolt, amikor telepítették a 5JA-62/63 mikrohullámú rádióreléket. Megtartották, és rendszeresen használták tartaléknak. A céltájékoztatás például mindkettőn jött. (legalábbis 1990-ig)
Az az R-102-es az volt, amelyik Csepel dobozban, óriási rádiócsővel működő rh-adó volt? Ezek meddig működtek? Mert hogy én is voltam egy ilyennek a parancsnoka, de nem sokáig, mert kaptam egy új 142-est (Gaz-66-on magyar felépítmény, benne öt rádió). Börgöndön.
Minden fedezékbe két rakéta fért. Ha az SC-200-as CD-n figyelsz, akkor meg is láthatod, bár ott csak annyi látszik, hogy egy kétrészes épületnek nyitva van az egyik kapuja, és azon gurul ki a ZM kocsi. A másik zárva volt, de amögött is rakéta volt.
Voltak különféle lehetőségei, (volt vagy három rávezetési módszernek felfogható módszer, de ezekre nem emlékszem) de az alapvető rávezetési mód az Üldözéses rávezetési mód volt. Ez valami olyasmi, hogy a rakéta irányítására jellemző vektor folyamatosan a célra néz. Ám ez már csak akkor valósult meg, amikor a rakéta önirányítása stabilizálódott. Itt is létezett az, hogy a repülés első szakaszán a rakéta nem irányítható. (amíg a starthajtóművek fent vannak) Ám ha azt is figyelembe veszed, hogy a Vega rakéta 48 fokos induló szögön indult, először azt a szöget is le kellett küzdeni. A Vega rakéta alapvetően már a földön elfogta a célt, ám volt olyan lehetőség is, hogy a rakéta még nem látta a célt, de az RPC már igen, akkor úgy is lehetett indítani, mert a rakéta képes volt arra, hogy a stabil visszaverődés alapján elfogta a célt. Ez leginkább alacsony magasságon fordult elő.
Nem volt optikai követés, de értelme sem lett volna, hiszen ez a rakéta elment 250 kilométeren túlra. 1987-ben emlékezetem szerint 180 kilométeren volt a cél, amikor leszólítottuk a levegőből.
