Elolvastam a beszámolód, mintha két különböző úton jártunk volna. :-) Én mindenhol csont száraz utakkal találkoztam. Nem is értettem, hogy a turistautak.hu-n lévő piros miért kanyarog az erdősávban, amikor ott a jó út, de így már teljesen érthető.
Nálam az élővilág kimerült a közelből felszálló és rikoltozó fácánoktól, amitől az ember rendesen meg tud ijedni. Mondjuk a GCRECE-hez kitérve láttam egy pár szürkemarhát is.
Ne töröld ki, inkább kezdj egy új regisztrációt, mert ha kész lesz a teljesítés-archiváló, kisebb munka az új szakaszaidat átírni a régibe, minthogy újra bejelölgesd a teljes teljesítést. Ugyanis ha ezeket törlöd, nem lehet visszaállítani
Nem fontos ám annyira ,este ha több időm lesz kitörlöm az összes szakaszt és bejelölöm az egy teljesítést meg ezt a túrát.Talán ez lesz a legegyszerűbb.
No, erre még nincsen felkészülve :) Egyelőre még csak azt tudja lekezelni, hogyha régebben teljesítetted. Illetve most is tudnál újat kezdeni, ha törlöd az összes szakaszodat, és beírod, hogy egyszer már teljesítetted, de gondolom nem szeretnéd ezt a megoldást. A közeljövőben (egy-két hét) írok hozzá egy archiváló funkciót, hogy megmaradjanak az adatok, és lehessen újat kezdeni.
Májusban jártam ott (lásd a régi élménybeszámolómat): akkor nem lehetett az erdőszéli utat végig követni a tocsogó miatt, gondolom, most csontig száradt. Ami viszont a május mellett szól: virágzó akácok és kilométerekre hallatszó méhdöngicsélés.
Bejelöltem a Szakasz nyilvántartódon hogy egyszer teljesítettem a kéktúrát,és szerettem volna a második teljesítés első szakaszát is regisztrálni azt viszont már nem tudtam mert úgy látom hogy nem törölte az első befejezett teljesítés adatait. Hogyan kell ezt csinálni?
Magyarul nem tudtam bejelölni a Mátraháza-Galyatető szakaszt mert teljesítettnek veszi a progi még az első teljesítés miatt.
Visszaérvén a szállásra a füzetek és jelvények kiosztása után még egy rövidebb sétára indultam a Galyavárhoz.Kilátóhelyként említi a térkép de már eléggé benőtték a fák,viszont ennek ellenére is megérte kimenni,felfedezhetőek voltak az egykori vár sáncai,kilátás is volt azért,emellett egy nagyon megkapó emléktáblát is találtam.Ezt sokáig nézegettem,tetszettek a sorai...
kilátás a régi galyatetői sípálya felől,háttérben a Karancs és a Sátoros(Siator)
a nyugati Mátra a Galyavárról,háttérben a Tepke-gerinc
az emléktábla a Galyavár szikláján...megkapó sorok
Ezúttal is szerencsénk volt az idővel (lekopogom).Minden előrejelzés ellenére a kéktúrás befejező (afterparty) túránkra megemberelte magát az időjárás és megajándékozott minket az egyik legszebb őszi nappal a Mátrában,pont mint két éve mikor még "élesben" nyomtuk ezt a szakaszt.Mivel ez volt a fiam és az uncsitesó kedvence így ide jöttünk vissza még egy túrára,amivel én meg is kezdtem a második teljesítésemet egy régi-régi füzetbe nyomtam be az első pecsétet.Valamiért nagyon megtetszett ez a füzet...
Na szóval:fél 10 körül értünk Galyatetőre,és miután elfoglaltuk a szállásunkat a "Fogadó a Táncoló Kecskékhez" nevű műintézményben rögtön nekifogtunk a Mátraházáig tervezett rövidke túránknak...azaz hogy nekifogtunk volna,ha nem állunk meg a Hegyi Kisvendéglőben pecsételni (itt is van pecsét,szép új!) és ezzel együtt enni,inni.Palacsintát ettünk,tót koktélt ittunk (forralt borok keverve ha jól emlékszem).
a vendéglő,most már pecsételőhely is
elindultunk,szerencsére gyönyörű időben
Nagy nehezen végre elindultunk,az idő csodaszép volt,emellett rengeteget röhögtünk,sztorizgattunk,régebbi túrákról,igazi befejező túra hangulat kerekedett.Szép újulatos erdőben mentünk,majd a műutat keresztezve fenyves következett,pár száz méter után pedig egy régebbi tarvágás,amely már kezd ugyan növögetni de most még szép kilátást engedélyezett számunkra észak és kelet felé is.
észak felé,és a keleti Mátra a Kékessel
őszi képek a Mátrából...
Rövidesen elértük a Nyírjesi erdészházat,pecsételetem a régi-új füzetbe majd rövid fenyőerdős rész után gyönyörű bükkösben értük el a galyatetőre vezető aszfaltutat amelyet kereszteztünk ,és megkezdtük a rövid de szuszogtató kapaszkodót a Csór-hegy oldalában.Itt sok régi kék jelet is tudtam fotózni.
Ez a túra a pecsételőhelyek túrája,2-3 kilométerenként van egy bélyegzőhely,hamarosan megtaláltuk a következőt a Vörösmarty turistaházat ahol ettünk egy jót is,csoportot fogadtak,így a csoport menüjéből kaptunk gulyáslevest és túrós csuszát,nagyon finom volt mindkettő.
Életképek a Vörösmarty turistaházból:
1.A kétféle bélyegző mindkettő jó állapotú
2.rá van írva ...:-)
3.Ezt a könyvreklámot már két éve is láttam,de még megszerezni nem tudtam,pedig érdekelne...
Innen már csak két kilométer volt Mátraháza,így három órára át is értünk,ekkor indult ugyanis a buszunk vissza Galyatetőre.A buszállomást éppen átépítik,így a bélyegző most a kis tér túlsó sarkában a Mátra Büfében van,nincsen az ajándékboltban sem!
Nagyon szép és jó hangulatú túrán vagyunk túl,este pedig a szálláson odaadtam a fiúknak a kéktúrás füzeteiket a jelvényekkel,egészen megilletődve nézegették őket pedig már nem kis gyerekek,két nagy lakli kopasz srác,de mégis megérintette őket a dolog!:-)
Tegnap - nem a legideálisabb időjárási körülmények között - sikerült befejeznem a Holló-kőtől Vöröskőig túramozgalmat. Perőcsényben a pecsét, Holló-kőn a kód rendben. (Sajnos a kilátás 0 volt, szerencsére már volt alkalmam látni jó időben, meg ide úgyis vissza-visszatér az ember. Másik hiányosság: a csúcskönyv nem volt a helyén. Nem tudom, kinek kellene szólni ezügyben.) Egy kis kitérővel a Berecz Bertalan-emlékhez is eljutottam, ezzel az Emlékhelyek I. mozgalmat is befejeztem (kérdésre a válasz leolvasható állapotban).
Az útbaeső Várak a Börzsönyben-kódok (Jancsi-hegy, Salgó-vár, Magyar-hegy) megvannak.
Különös hangulatú volt tegnap a Börzsöny (csak a szalamandrák hiányoztak). A szintidőben 5 percet benthagyva elértük a buszt is Nagybörzsönyben. Oda- és visszaúton sokat sütött a nap, de a mi útvonalunk felett végig felhők "állomásoztak".
Én tavaly júniusban jártam arra, egy meglehetősen csapadékos időszak végén, kaptam esőt a túrán is - egymást érték a záporok, zivatarok -, ha a képet alaposan megnézed, akkor látszik, hogy a gép lencséjén is maradt egy csepp! :-)
Itt van még egy kép a zivatar utáni erdőről, annyira párás volt a levegő, hogy a lencsetörlő szarvasbőr teljesen átázott, már nem akarta a nedvességet a lencséről letörölni.
Apajpusztánál kiszúrót kellett hogy találjál, elvileg azzal kellene "érvényesítened" a füzetedet (vagy nyomhatsz hozzá bélyegzőpárnát és úgy a füzethez)
Igazából már a beszámolód elején se értettem minek neked bélyegző a kisboltban, persze így már értem :-)
Sokat gondolkodtam, miként kellene teljesíteni ezt a szakaszt, ugyanis Apajpuszta elég nehezen megközelíthető tömegközlekedéssel. Gondolkodtam azon a verzión, hogy van egy-két busz mely elhalad Apajpuszta előtt(buszmegálló nincs, tehát a sofőrt kell megkérnem, hogy leszállhassak), vagy vonattal érkezés Dömsöd vá.-ra(mely csak nevében utal Dömsödön, valójában Apaj település vasútálllomása), és onnan egy kb. 2-3 km aszfalton gyaloglással tudom elérni Apajpusztát.
Végül a második verziót választottam, mert így tudtam Apajon bélyegezni, nem kellett vissza irányban letérnem a pirosról, hogy be menjek a településre bélyegezni.
Dömsödre fél 2 körül ért le a vonatom.
A vasútállomásról besétáltam a település központba, ahol a boltban szinte természetesen adták a bélyegzőt a füzetembe. Már 1 km-t ledolgoztam az aszfaltból, maradt még 2. Gondolkodtam, hogy stoppoljak-e, de kevés kocsi jött, az is főleg haszongépjármű volt. Így is viszonylag gyorsan 20 perc alatt odaértem Apajpusztára. Itt nem találtam bélyegzési lehetőséget, csak lefotóztam a PMP kezdetét jelző táblát. A tábla alatt volt egy jelzés és egy kód is. A kódot tudja valaki mire jó?
Apajpuszta területén a jelzések jók, de ahogy kiértem a pusztába Apajig összesen 3 db-ot számoltam össze. Végig GPS-szel követtem az utat. Nagyon tetszett a környék, igazi hortobágyi puszta hangulata van.
Apaj határát elérve a TSZ-knél tettem egy oda-vissza 2km-es kitérőt a GCRECE ládához. A geoládás kitérő után folytattam utam a piroson északnak Apajról kifelé mezőgazdasági épületek között. A települést elhagyva továbbra is északra kell tartani a kis erdősáv bal oldalán. Itt a jelzés néha bekanyarodik a kis erdősávba, de érdemes szerintem a legerősebb úton menni az erdősáv szélén, mert benn az erdőben még GPS-szel is nehéz a nyomvonalat követni.
A Sáfránytanya utáni balost lehetetlen elvéteni, mert egyenesen nem folytatódik az út tovább. A kanyar után egyenesen a műútig kell menni. A műútra kiérve jobbra kell menni egészen a Dömsödi-árapasztóig. Itt a jelzés átmegy a közúti hídon a csatorna túlpartjára, de vissza is jön erre az oldalra a vasúti hídnál.
Lényegében mindegy melyiket választjuk. A csatornát egészen addig követjük amíg a következő hidat el nem érjük. Itt félbalra kanyarodunk, és egyenesen megyünk rajta Dömsödig.
Dömsödön még kimentem a Duna-partra a Petőfi fához. Akinek van egy kis ideje, ajánlom ezt a 300m-es kitérőt a pirosról gyönyörű.
Hazafelé autóbusszal jöttem a település központjából óránként jönnek a buszok Budapestre a Népligetbe.
Nagy menet volt, még két napra osztva is! Sikerrel kihasználtad az utolsó két szép napot!
Nekem az tetszik lejobban a templomban, hogy a hegyek felől érkezve először a sipkáját látjuk meg, aztán feltűnik a torony, végül az egész templom a faluval!
Felbuzdultam a hétfői túra sikerén, és nekiugrottam két egymást követő napon.
Erősen motivált hogy azt jelezték, jön a rossz idő.
Cserhátsurány nem könnyen megközelíthető, de az égiek velem voltak.
Hajnali 5:00-kor indultam, 6:56-kor szálltam le a csühögőről, Magyarnándor állomáson.
Cserháthaláp nincs messze, nem vett fel senki.
Végig a falun, az elágazásig, és akkor, mintha megrendeltem volna, érkezett a tanárnő, és elvitt Cserhátsurányba.
7:45-kor már indultam is.
9:45-kor már a boltban pecsételtem, a kerti padon megreggeliztem, majd irány Hollókő.
A tempó marad, az út száraz, jól járható.
12:30-kor érkeztem.
Mázlim volt, kaptam szép lenyomatot a Tourinform irodában.
Sör is akadt a kocsmában.
A Hollókő utáni völgy mOst száraz volt, és az útvonal is átkerült. Évekig kellett a susnyásban bóklászni, ha az embere jeleket akart látni az amúgy hangulatos erdei szakaszon. Most már nem kell, az erdő visszavette, ami a sajátja, a tehenek már nem legelnek a völgyben.
Szegény Rockenbauer Pál!
Ha ezt látná!
Előny, hogy jól lehetett haladni, 14:00-kor már Felsőtoldon voltam.
A Told-Gold fogadóig mentem.
Palócgulyás és sör volt a "jutalom".
Nem maradtam, hisz erre nem készültem, irány haza, másnap vissza.
A Bableves Csárda csak 11:00-kor nyit, de már a felszolgáló ott volt (10:00-kor) és kihozta a szép bélyegzőt.
Hogy mi van, ha korábban ér oda a túrázó?
A Cserhát csodálatos, patak-meder száraz, a kapaszkodó még mindig gyilkos.
Az országút után a sűrű akácost irtják, jól járható a szántóföld melletti földút, nem kell a szántásban tapickolni.
Tegnap már nem siettem, 1 óra a Tepkéig, majd újabb 1 a nyeregig.
Nagyon tetszik ez a szakasz.
A nyereg után még egy kis kapaszkodás, majd indul a hosszú hullámvasutazás.
Szép az erdő, száraz az út. Nagyon száraz.
A nagy jobbos kanyar után már annyira kimosta az utat a víz, hogy nehezen járható.
A templom még mindig megkapó.
A falu kihalt, a hivatalban bélyegeztem.
Sámsonházán már nagyon kellett a sör, ezért felfedeztem a kocsmát.
A balra lekanyarodás előtt, jobbra indul egy kis ösvény, ezen kell kb. 200 métert menni, és a jutalom nem marad el.
A völgy is száraz, jól járható.
A kapaszkodó meredek, csúszós.
A lefelé ösvény már-már jól járható, egy-két jelzés nem ártana azoknak, akik felfelé közlekednek.
Az állapotok továbbra is siralmasak, de a kocsma nyitva volt.
Végül a 16:58-as vonattal jöttem, nem sok hiányzott, hogy elérjem a 16:01-es buszt.
Köszönöm mindenkinek a válaszokat. Visszanézem majd a korábbi beírásokat is.
A logisztikát úgy oldjuk meg, hogy egy kocsi marad a kiindulóponton (Hernádcécén), egy pedig a végcélnál (Tornabarakony). Négyen megyünk srácok két kocsival. A közbenső szállás pedig Felsővadászon van. Ígysok az autózás, de nem vagyunk a tömegközlekedésre utalva, a költségeket meg elosztjuk egymás között.
A Csereháton pedig szinte végig nagyon kell figyelni,sokszor hiányosak a jelzések,nem is annyira az erdős részeken inkább a füves-legelős-cserjés szakaszokon ahol nincs igazán mire festeni.
Irotától Rakacaszendig a Kecske-pad kivételével szinte mindenhol lutri,GPS nem ártana ott.
Vasárnap indulunk Hernádcécéről. Két napos túra lesz Tornabarakonyig. Van esetleg infótok valamilyen megtévesztő jelzésről vagy olyan szakaszról, ahol problémás lehet a tájékozódás?
Nem vagyok barátkozós fajta, ezt már szerintem levettétek. ;)))
Tegnap és ma reggel néztem meg a pecsételőhelyek fórumát. Nem volt beírás. Max az, hogy a fa leégett, de az, hogy átmenetileg itt most fotózni kell következő dobozhely megtalálásáig, arról szó sem volt.
kilátás a régi galyatetői sípálya felől,háttérben a Karancs és a Sátoros(Siator)
a nyugati Mátra a Galyavárról,háttérben a Tepke-gerinc
az emléktábla a Galyavár szikláján...megkapó sorok
a vendéglő,most már pecsételőhely is
elindultunk,szerencsére gyönyörű időben
észak felé,és a keleti Mátra a Kékessel
őszi képek a Mátrából...
a pusztuló vadászház
