Persze nemcsak többé-kevésbé nyílt erőszak révén szerezték meg az amerikaiak az indián földeket, hanem különféle földvásárlási szerződések útján is.
Pl. a mai Arkansas, Missouri és Iowa államok teljes területe lényegében puskalövés nélkül, szerződések útján került az amerikaiak kezébe.
Ez a hatalmas földterület majdnem akkora, mint Spanyolország. Lényegében a nagy része termékeny alluviális síkság, csak az Ozark-fennsíkon vannak inkább hegyvidéki formációk.
Ma olyan metropoliszok terülnek el ezen a területen, mint saint Louis és Kansas City.
Ez a közel Spanyolország méretű termékeny területet az ott élő őslakos törzsek jelképes összegekért - lényegében húgyért-szarért, hogy parasztosan fogalmazzak - vesztegették el és adták el az Egyesült Államoknak.
Pedig ha csak az akkori szántóföldi átlagárat kérték volna ezekért a földekért, akkor is akkori áron számolva dollármilliárdokat kellett volna kapniuk ezekért a földekért!!!
A polgárháború kitörésének idejére, 1861-re ebben a három államban lényegében csak elenyésző méretű rezervátumok maradtak az őslakosság kezében.
A földvásárlási szerződések utólag vizsgálva szabályosnak és jogszerűnek tűnnek, persze az más kérdés, hogy vajon etikusak voltak-e?????
Egyes esetekben a szerződéseket aláíró indián főnökök nem rendelkeztek a népüktől olyan felhatalmazással, hogy ilyen horderejű szerződéseket írjanak alá, míg olyan esetekről is tudunk, hogy a szerződéseket aláíró indián vezetők - hmmm - erős alkoholos befolyásoltság alatt álltak....
Gyűlnek-gyűlnek a terhelő bizonyítékok az Egyesült Államok ellen:)))
Egy Kaliforniáról szóló amerikai internetes oldal adatai alapján (fordítás tőlem):
1845-ben, az amerikai-mexikói háború kitörése előtti évben becslések szerint kb. 150 ezer indián élt a mai Kalifornia területén, 1870-ben azonban már kevesebb, mint 30 ezer.
Az amerikai telepesek kíméletlenül üldözték, pusztították az indiánokat, sok esetben a milícia és a hivatásos hadsereg is a segítségükre volt ebben. Bár kalifornia területén az 1872-1873. évi Modoc War kivételével nem igazán volt igazi indián háború.
Becslések szerint 1849 és 1870 között kb. 4.500 indiánt öltek meg Kaliforniában a fehérek.
Szerinted az igaz, hogy a komancsok annyira jó lovasok voltak, hogy még a száguldó ló hasa alól is tudtak tüzelni a hadseregre (vagy a Texas Rangerekre)?
Ehhez képest csodálkozok rajta, hogy a komancsoknak az angolszászok ellen vívott háborúkban egyetlen valamire való győzelmük sem volt, olyasmi mint pl. a sziúknak a Fetterman Massacre vagy a Little Bighorn.
Sőt, ahogy én emlékszem az eddigi olvasmányaimra, a reguláris hadsereg ellen a komancsoknak még ikszre sem igen futotta.
Stan Steiner amerikai író 1976-ban írta The Vanishing White Man című remek könyvét, amelyben számos riporton keresztül a Nyugat-USA (lényegében a Sziklás-hegység, a Nagy-medence és a Délnyugat, ill. a két Dakota állam) társadalmi és környezetvédelmi problémáit mutatja be, külön kiemelve az indián őslakosság helyzetét.
Több indián törzsi és vallási vezetőt is megszólaltat remekbe szabott könyvében. Érdekes, hogy sok indián már az 1970-es évek közepén meglátták, megérezték a „fehérek” ipari civilizációjának hosszú távú fenntarthatatlanságát. Több indián ökológiai bölcsesség is olvasható a könyvben.
Ebben van egy fejezet, amelyikben azt írja, hogy a korai új-angliai puritánok szellemi vezetői, lelkészek, prédikátorok engesztelhetetlen gyűlöletet éreztek a földrész őslakói iránt.
Nagyon érdekes könyv, 35 év után is aktuális, sőt ma talán még aktuálisabb, mint a megírásakor.
Magyarul a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg 1985-ben Szegény sápadtarcú címmel a Szivárvány-könyvek sorozatban.
Feltétlenül szerezzétek be és olvassátok el:-)
A pauni (Pawnee) a hozzá igen közel álló arikarával együtt alkotja a kaddó (Caddo) nyelvcsalád északi ágát.
A kaddó nyelvcsalád déli ágába tartozó nyelveket valaha a mai Kelet-Texas és Oklahoma vidékén beszélték, de úgy tudom, hogy ezek a nyelvek mára teljesen kihaltak.
Egy rövid pauni nyelvű párbeszédet hallhatsz a Farkasokkal Táncoló c. filmben, amikor 4 pauni harcos arról beszélget, hogy megtámadják az öreg szekerest, aki Dunbar hadnagyot (Kevin Costnert) vitte az állomáshelyére.
A párbeszéd úgy kezdődik, hogy: „Eksh taka hida”…
Hát igen, a protestantizmus egy nem túl szép arculatát mutatta az amerikai őslakókkal szembeni magatartás területén.
Először is az új-angliai puritánok prédikátorai azt hitték és széltében-hosszában terjesztették meggyőződésüket, hogy a rézbőrűek az Ördög gyermekei és nem Isten teremtményei. Másodsorban a protestáns lelkészek sé prédikátorok sok esetben helyeselték vagy egyenesen támogatták az őslakók elleni megtorló háborúkat, irtó hadjáratokat.
Egyes esetekben maguk is részt vettek ezekben az akciókban, pl. John M. Chivington, a sandcreeki-i mészárlás kitervelője és vezetője, aki mellesleg metodista prédikátor is volt.
De még azok a protestáns papok is, akik nem vettek részt az indiánok elleni akciókban, erősen helyeselték az indiánok hagyományos kultúrájánák és társadalmi szervezetének szétzúzását, vallási szokásaik eltörlését, betiltását, az őslakók "átnevelését", beolvasztását az amerikai fehérek társadalmába.
Korábban volt fönn egy-egy tanulmány a neten a Mohawk és Mingo nyelvről, mindkettő az irokéz nyelvcsalád északi ágába tartozik. Elég jó részletesek voltak, még ragozási táblázatok is voltak bennük. Nem tudom, hogy fönn vannak-e még, próbálj keresővel rákeresni.
Egyébként a Cherokee (csiroki) is irokéz nyelv, csak az nem az északi, hanem a déli ágba tartozik.
OFF:
Szerinted a sok kopasz újgazdag vállalkozó közül, aki Cherokee terepjáróval szaladgál, hányan tudják, hogy a márka egy indián törzsről kapta a nevét?......:-))))
Régóta gyűjtögetek szavakat, szólistákat Amerika őshonos nyelveiről, Alaszkától a Tűzföldig. Van azonban néhány idióma melyekről eleddig még nem tudtam semmit összebogarászni. Engedelmetekkel néhányat ezek közül leírnék hátha tud valaki segíteni esetleg egy linkkel stb. Előre is köszönöm!
A kérdéses észak-amerikai nyelvek, zárójelben az ethnologue kódjuk:
Tillamook (til);
Kalapuya (kyl);
Cayuse (xcy);
Pawnee (paw);
Caddo (cad);
Tübatulabal (tüb);
valamint igen szegényes anyaggal bírok az irokéz nyelvekről is.
Mostanában az indián háborúkon túlmenően az észak-amerikai őslakos népességek vallási nézeteivel, világnézetével, szellemiségével is foglalkozok a csekélyke szabadidőmben.
Rádöbbentem arra, hogy hú vazze, ezek a rézbőrűek már Jimmie Lovelock előtt több száz évvel fölfedezték a Gaia-elméletet meg az ökológiai tudatosságot.
Van egy könyvem is é-amerikai indián imákkal és bölcsességekkel, Balogh "Sánta Őz" Csaba gyűjteménye.
Ebbe a topikba időnként be is szoktam pötyögni egyet-egyet a szebbek vagy tanulságosabbak közül:
A jútok életét is a ló megjelenése változtatta meg véglegesen és végletesen. Az 1630-as, 40-es években kerültek kapcsolatba az új-mexikói spanyolokkal, akiknek szárított húst és prémeket adtak cserébe késekért és egyéb fémeszközökért, valamint mezőgazdasági terményekért, melyeket a pueblo indiánok és a spanyolok termesztettek. Később a ló lett jútok által keresett legfontosabb csereáru, mely akkoriban rendkívül drága volt. A jútok még gyerekeket is adtak lovakért cserébe, belőlük a spanyolok általában kitűnő csordásokat neveltek. A jútok addigi gyalogos vadász és gyűjtögető életmódját felváltotta a lovas bölényvadászé - és a harcosé. Mivel egyre több lóra volt szükségük, egyre agresszívabbak és harciasabbak lettek. Egyre gyakoribb (és nyilván nem éppen békés) kapcsolatba kerültek a környező népekkel: az arapahókkal, kajovákkal, csejenekkel, sziúkkal, komancsokkal, akiknek több lovuk volt mint a jútoknak. Mivel lóháton portyázni és fosztogatni kifizetődőbbnek bizonyult mint vadászni, a jútokból bizony vérbeli zsákmányolók váltak, akik gyakran törtek rá indián szomszédaikra és az új-mexikói spanyol településekre.
"Azt nem mondom, hogy a sarki boltban nem b@szták át (néhány dollárral) az indiánokat, de úgy látszik, hogy ez a 19. századba meg még a 20. sz. nagy részén is teljesen elfogadott dolog volt az Egyesült Államokba, úgy néz ki, hogy belefért az ottani protestáns etikába."
Ahhoz képest, hogy te magad is hívő "főáramú" protestáns vagy, eléggé vagdalod a protestánsokat itt a topikon:-)
Ha már statisztikázunk, a veszteséglisták is kiolvashatók belőle:
White River Agency: 10 amerikai civil halt meg, köztük Nathan C. Meeker, az ügynökség vezetője
Battle of Milk Creek: 13 halott amerikai oldalon (10 katona, 3 civil), köztük a legmagasabb rangú Thornburgh őrnagy. Továbbá 44 sebesült.
A jútok összességében - az ügynökségnél és a Milk Creeknél együtt - 37 halottat veszítettek.
Szóval mint mondtam, nem ez volt Észak-Amerika történetének legvéresebb indián háborúja, de végső soron ez vezetett az északi jútok Coloradoból Utahba való áttelepítéséhez.
Szóval, kedves Tibbie, ha már statisztikázunk, a White River War-ra vonatkozó részt kipipálhatjuk:-)))
"Érdekes különben, hogy 1880 előtt a nem túl népes, talán 6-8 ezer főt számláló jútoknak milyen óriási földterületek voltak a birtokukban, gyakorlatilag a mai Colorado állam teljes nyugati harmada jút törzsi terület volt."
Még annyit sem.
Most olvastam egy netes oldalon, hogy az 1885. évi hivatalos adatok szerint csak 3.391 jút élt a rezervátumokon.
Egyébként nem 1880-ban, hanem 1881-ben költöztetták át őket az Uintah-Ouray rezervátumba.
Ezen kívül maradt még két kisebb rezervátumuk is Colorado, Új-Mexikó és Utah határvidékén:
Ha már a Utah Territórium szóba került, meg kell említeni a mormon egyházat vagy felekezetet is, hivatalos nevén a Utolsó Napok Szentjeit.
Ez eredetileg egy kis protestáns szekta volt, amelyik a Biblia tanításait a valláslapító Joseph Smith, egy új-angliai parasztgyerek látomásaival egészítette ki.
Mivel a többi protestáns egyház és felekezet (a 19. sz. közepéig az USA "fehér" népességének túlnyomó többsége protestáns volt) a mormonokat hamis nézeteket hirdető eretnekeknek tartották, kiközösítették és üldözték őket.
Ezért a mormonok mind nyugatabbra vándoroltak, míg végül 1847-ben egy hatalmas szekérkaravánnal a mai Utah területére vándoroltak, ahol a sivatagban felépítették Salt Lake City-t.
Bár a mormonok vallásilag nézve tényleg elég fura dolgokat tanítanak, azt el kell ismerni, hogy dolgos, szorgalmas telepesek voltak, akik zöldellő farmvidéket és városokat varázsoltak a kiszikkadt utah-i sivatagba.
Ami még lényeges a topi szempontjából, hogy a mormonok türelmesen, emberségesen és igazságosan próbáltak bánni az őslakos indiánokkal. Főleg pajútok, goszijútok és sosónik éltek azon a száraz, sivatagos vidéken.
Ezért is volt az, hogy a mormonok és az őslakosok között igen ritka volt a fegyveres konfliktus. Bár ami azt illeti, az itteni törzsek is jóval kevésbé voltak harciasak, mint a síkságok lakota, csejenn, komancs és kajova portyázói.
Azt nem mondom, hogy a sarki boltban nem b@szták át (néhány dollárral) az indiánokat, de úgy látszik, hogy ez a 19. századba meg még a 20. sz. nagy részén is teljesen elfogadott dolog volt az Egyesült Államokba, úgy néz ki, hogy belefért az ottani protestáns etikába.
De legalább a falvaikat nem ágyúzták szét és a gyerekeiket, asszonyaikat nem mészárolták le, meg nem akarták mindenáron kiirtani az őslakókat, már az is egy nagy eredmény abban a korban.
Külömben ezt az irdatlan nagy kiterjedésű rezervációt a Colorado Territórium nyugati harmadában a jútok egy 1868-as szerződés alapján kapták meg.
Egyesek szerinn jutalomból azé, mert felderítőként és zsoldosként szolgáltak a katonaság oldaláén az 1863/1864. évi navahó háborúban.
Csak hát aztán az 1870-es évek közepin kiépült a vasúthalózat Coloradoban is, aminek következtében egyre több lett a telepes. Ezek meg elkezdték csesztetni, hogy annak a néhány ezer jútnak minek egy egész országnyi terület.
Ráadásul aztán gazdag ezüstteléreket is találtak a coloradoi hegyekbe, ez és a White River War aztán megpecsételte a jútok sorsát, győztek az áttelepítésüket szorgalmazó erők.
Utánanéztem kicsit ennek a White River Warnak is különben, meg a jút (Ute) törzs történetének. Már ami szűkös anyag a neten fellelhető.
A White River War rövid összefoglaló története fönn van a Wikipedian is White River War szócikk alatt.
Nem ez volt É-Amerika legvéresebb indián háborúja, ami azt illeti, de a jútok történetének nagyon fontos eseménye volt, mert részben ennek következtében telepítették át őket 1880-ban Nyugat-Coloradoi otthonukból a sivatagos Utahba, az Uintah-Ouray rezervátumba.
Érdekes különben, hogy 1880 előtt a nem túl népes, talán 6-8 ezer főt számláló jútoknak milyen óriási földterületek voltak a birtokukban, gyakorlatilag a mai Colorado állam teljes nyugati harmada jút törzsi terület volt.
Cseszte is ez egyébként rendesen a földéhes fehér telepesek csőrét és a coloradoi – finoman szólva is nem indiánbarát – helyi kormányzat is mindent elkövetett, hogy eltávolítsa őket az állam területéről. A Meeeker-ügynökség lemészárlása és a Milk Creek-i események (vagyis hát a White River War) végül is kiváló ürügyet nyújtott a jútok áttelepítéséhez.
1882-ben egy északi jút csoport engedély nélkül visszatért Coloradoba, nagy riadalmat keltve a fehér telepesek körében. Mozgósítottak ellenük egy katonai különítményt, amelyik a jút főnököt, bizonyos Jack kapitányt megölte, a csoport többi tagját pedig elfogták és rövid úton visszatoloncolták az Utah Territóriumban lévő rezervátumba.
Osborn csak azokat számolja, akik atrocitások áldozatai lettek (civilek, sebesültek, foglyok lemészárlása, megkínzása, megcsonkítása). A csatákban annak rendje s módja szerint az örök vadászmezőkre távozott indián harcosok és fehér katonák ebben nincsenek benne.
"Ez az oldal hivatkozik többször is Michno egyik könyvére. Ha emlékezetem nem csal, Encyclopedia of the Indian Wars a címe."
Igen, ez az a könyv. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem, ha lesz egy kis pénzem, meg fogom venni. Már csak a részletes statisztikai adatok miatt is megérné!
"Egyébként nem Michnot akartam megbántani, hanem aki ezt a genocídiumos oldalt a Wikiben összedobta."
