Köszi a könyvajánlót: a topik olvasói elég sokmindenen "átestek" már (a tradícionalistákon, Guénonon is). A saját élményedre, tapasztalatodra is kiváncsi lennék. Egy belső út ui. attól belső.
Ha már Guénont emlegeted, jó tudni ő mit tart a beavatásról (túl a vallásszociológia, stb. elméleteken). Szerinte - nagyon helyesen - a mai vallások nem viszik túl a lényt saját állapotán: megtartják ott, ahol van. Abban a tudati-lelki állapotban "babusgatják" , látják el "bölcsességgel", amiben van. Márpedig az igazi beavatás - így Guénon - az, amikor a lény túlkerül saját létállapotán. In: "Megjegyzések a beavatásról".
Hát, ha igazán értené valaki a beavatás MINŐSÉGI változását, ezt idézné GUÉNONTÓL BEAVATÁS ÜGYBEN. :) Ez a lényeg ugyanis. A többi általános vallásfilozófia, elmélet. Nem változtunk egy tapodtat sem.
Márpedig a "beavatás" (ha szeretjük ezt a szót:)) a misztériumvallásoktól napjainkig, a belső keresztény irányzatoknál, keleten, mindenütt egy minőségi átalakulást jelent.
"Tradicionalisták", "történelemóra", "az olvasás meg a könyvek mind egy nulla" - ezek az érvek már többször elhangzottak. Ezek üres frázisok. Egyéb érv nincs a tarsolyban?
A kérdés ugyanis nem erről szól. Arról, hogy miért (nem) folytatható a hagyomány.
:) Azt a "szerkesztői választ" már idézték itt párszor: látszik nem vagy olvasója a topiknak :)
Ha mélyebben érdekel a beavatás, akkor lépj túl a tradícionalistákon, Guénonon és ismerkedj meg SZEMÉLYESEN egy irányzattal.
Az út attúl út, hogy járnak rajta :) Onnantól lesz SAJÁT tapasztalatod. Mert - mint írták is itt - könyvekkel, irományokkal könyveket, irományokat lehet szembe álítani: ami igazából nulla :)
Ha ennyire érdekelnek a szimbólumok, miért nem mondod el a véleményedet arról, amit betettél? Mert idézetekkel, hivatkozásokkal csak történelemórát lehet tartani, de belső, ezoterikus témáról elég nehéz beszélgetni (csak tradícionalista módon;).
Nem érzem szerencsésnek más fórumon elhangzott kijelentéseket lobogóként továbbvinni más fórumokra, mintha kinyilatkoztatott igazságok lennének. Ezekkel jobb lenne óvatosabban bánni. Az igazság mindenhogy belülről érkezik meg.
Valakire nagyon emlékeztetsz. ;-) De térjünk csak ki hozzászólásaid tartalmára.
"Guénon: "Beavatási láncolat". Ennyire futottam bele. Többre nem is érdemes, a beavatás ugyanis nem egy ember, vagy elméleti irányzat megközelítésétől függ."
René Guénon: "Beavatás és a mesterségek." Olvastad? Feltételezem nem. A beavatás ugyanis egy Vallás, adott esetben Kinyilatkoztatás, nem pedig egy ember, vagy "elméleti irányzat" megközelítésétől függ. Szerintem.
"Akkor már inkább az antropozófia, teozófia. Elvégre ők fedezték fel a Nyugatnak a Kelet tanait (lsd. Mdme Blavatsky)."
Ők tényleg shockmindent felfedeztek "Nyugatnak", csak éppen nem Kelet tanait. Helyesebb volna azt a "lefedték" jelzővel illetni.
Általános bevezetés a hindu doktrínák tanulmányozásához, IV. rész: Nyugati értelmezések — 3. fejezet: Teozófizmus
"De beszélgethetünk a "beavatásról", az ember finomfizikai felépítéséről, stb. Az ui. nem filozófia. Csakúgy, mint a jelképek."
Finomfizikai. Kezd alakulni! ;-) Mikroszkópot hozzunk?
2104. válaszod első felét nem értem. A többi meg egészen egyszerűen "nagyon szar duma". A reiki klubban vsz. szerethetnek.
Hm. A nagyi fánkjáról sem a szakácskönyvben olvasottak alapján beszélünk, hanem : a "puding próbája az evés". A könyvekkel (szerzőkkel) könyveket (szerzőket) is szembe lehet állítani: és történt valami? Maradtuk ahol voltunk.
Sokfélével próbálkoztunk mindannyian, az antropozófia szinte "kötelező belépő" volt mindenkinél, de nagyon szellemesen írtad, hogy mindez csupán "főszentély-előkészítő iskolázás". Mert valóban az, és ebben kezet foghat a teozófiával, stb. Csodás kincseket kapunk általuk, de mégis... érezni, hogy valami hiányzik.
Hogy mi hiányzott, úgy érzem soha nem tudtam volna meg, ha nem találkoztam volna korunk egyik Szellemi Iskolájával: a főszentélyem ugyanis már főtt a sok "bölcsességtől", de hogy lényegi előrelépés, változás történt volna a lényemben, nem éreztem. (Reikiztem én is:)) Ez a lényeg, ami minden kor beavató-iskolájában a lényeg volt: az adott korszak megszabadító erőit hatásossá tenni magunkban. Kizárólag ez lehet a "hitelesség" alapja, és ez volt az "alap" Máni, a katárok, vagy a Vízöntő-kor Gnózisa esetén is. "Ugyanaz és mégse ugyanaz" :)
"A gnózis jelenlegi megnyilatkozása" (mint a könyvcím is mondja ) mindig is létezett az adott korszaknak megfelelően és mindig léteztek csoportok, melynek tanulói képesek voltak ezt az erőt hatásossá tenni magukban, (kihordani, dolgozni vele): ettől "hiteles". És onnantól, ahogyan NagyG írta, tényleg "kár az energiáért" bármilyen más "irányzattal" mélyebben foglalkozni. Hisz ha az esszenciát megtaláltuk, hogy hogyan "cserélődjenek ki a lángok a lelkünkben" (Meyrink), akkor már kezdetét vette az "elváltozásunk". Kinyílt rószaszívünk akkortól "mérföldekre megérzi" mely bölcsesség hordozza azt "amiben örömét lelheti" és az lesz a "hiteles". Üdv!"
"Visszautalnék a topik eredeti témájához, a magyar (és nem magyar)néphagyományokhoz. A népmesékben gyakran visszatérő jelenség, hogy három testvér (gyakran királyfiak, tehát egy magas szellemi örökség jelöltjei) küzdenek valamilyen (szellemi) kincs megszerzéséért, vagy valaki megszabadításáért. A háromság itt is megvan. Mindig a legkisebb fiú állja meg a próbát – az evilági megítélés szerinti legkisebb, leggyengébb. Közönséges mérce alapján az értelem (bölcsesség) és az akarat (erő) előbbrevaló, mint az érzelem (szeretet).
A megszabadulás útja mégis a szívben kezdődik, mert itt, ebben a "gyenge" pontunkban rejlik a szellemszikra, a nem ebből a világból való erő, és az innen kiinduló hatás "váltja meg" a két idősebb testvért."
A Szellemi Iskola fórumán is előkerült ez a téma: "hitelesség". Had idézzek néhány hozzászólást: "Gnosztikus üzenetek a magyar néphagyományban" topik: http://lectorium.hu/forum/59
130. "gogesmagog":
"Mindhárom nagy szellemi irányzat rendelkezik azzal a mélységgel, ami elkísérheti az embert a megszabadulásig, sőt annál sokkal magyobbal is. Hiszen mindhárom ugyanannak a Krisztusnak az eddig kinyilatkoztatott legmagasabb rendű tanításaiból és erőiből született meg. Tehát mindhárom tanításainak színvonala "egy napon említhető", csakhogy egyrészt: - a manicheista vonal időben, kultúrában túl távol van tőlünk, csak mostanában próbálják újra felfejteni, szimbólumrendszerét újra megérteni (emlékezzünk, hogy a rózsakeresztességből sem sokat értenénk, ha nem magyarázzák meg mai nyelven, sőt klasszikus formája ma nem is célravezető); másrészt - a rózsakeresztes vonal tanításainak újra megfejtése megtörtént, számunkra ez időszerű és aktuális, általunk választott és alaposan tanulmányozott; harmadrészt - az antropozófiai vonal időszerű, aktuális és kifejtett, ám más szemszögből és fogalmi rendszerrel van megnyilvánítva, mint a mai rózsakeresztes.
Én mindkettőt komolyan tanulmányztam és sok tekintetben látom ugyanazokat a tanításokat, mint, a LR-nál, csak kevésbé hangsúlyosan. A LR bizonyos elveket, tanításokat soha nem látott precizitással, hangsúlyossággal és kontraszttal fejt ki, ami engem hozzásegít, hogy ezeket az elveket másutt is fölfedezve, más irányzatok tanításait is jobban értsem. A többi irányzat is hasonló abban, hogy bizonyos tanításokat ott fejtenek ki a legérthetőbben. Mindegyik szellemi vonalnak megvan az erőssége a saját nemében. Viszont az antropozófiai mozgalomnak és a most készülődő "bonafid manicheizmusnak" nincs olyan Szellemi Iskolája a jelenben, mint a LR.
Ezért belső iskolázásra a LR tűnika legcélravezetőbbnek."
"Ezért nem értem kedves Mirdad, ha alaposan ismered René Guénon munkásságát, hogy tudod komolyan venni az LR-t."
Guénon, vagy bárki más (intellektuális) munkássága nem összevethető (más szintű valóság), mint "a rózsát a keresztre tűző", a rószaszív erejéből (gnosztikusok "szikrája", a Kabbala szívben lévő pontja) élő rózsakeresztes útja. Értékes kincs minden felhalmozott elméleti tudás (antropozófusok, teozófusok és a többi "ista" irodalma, stb.). De marad elmélet.
Utak vannak kedves Watchman: az utakon pedig járni szokás: onnan tudjuk meg, hogy hova vezet. Többi tanulótársamhoz hasonlóan én is több utat kipróbáltam, a GYAKORLATBAN is, ami az ember fizikailag nem látható részeivel foglalkozik (reiki pl.).
Ha csak látjuk egy út körvonalait, de rá se lépünk, nemhogy pár határozatlan lépést megtennénk rajta, hogyan dönthetnénk el, mi ér minket az úton, hova vezet...? Az útikönyvek nem pótolják az utazás élményét, a térképek pedig csak akkor érnek valamit, ha használjuk :) A spirituális utazás attól szellemi, hogy túlmutat az anyagon, a 3D változó világán és olyan tapasztalatokat, tudást ad, amit könyvekből nem olvashatunk ki. Belső tudás: gnózis: olyan ismeret, amire belsőleg nemesedtük rá, amit "úgy kaptunk, hogy a lehető legtöbbet adtuk érte". Mit kell adni? Időt? Pénzt? Energiát? Ennél többet. ÖNMAGUNKAT. Amit "titoknak", misztériumnak, rejtélynek neveztek, neveznek az csak annak adja oda magát, aki IGAZÁN oda adja magát értük (nekik). Ez NEM elmélet, el is van zárva (szerencsére) az intellektuális leselkedők elől. Minden korban így volt ez.
Akik tanulmányozták a "földalatti kereszténység" mozgalmait (Grál, Katárok, Rózsakereszt, stb. szerzete) ismerik a "láthatatlan szerzet" fogalmát. Az igazi szellemi munka mindig így történt: távol a rivaldafénytől, elméletieskedő vitáktól, vetélkedéstől. Ezt meg hagyták azoknak, akiknek ez fontos :) A szellemi munkás észrevétlenül dolgozik, de hat. Csendesen, de HATározottan. Az embernek ahhoz a részéhez szól, ami VALÓBAN fogékony a szellemi hatásokra.
:) Guénon: "Beavatási láncolat". Ennyire futottam bele. Többre nem is érdemes, a beavatás ugyanis nem egy ember, vagy elméleti irányzat megközelítésétől függ. Akkor már inkább az antropozófia, teozófia. Elvégre ők fedezték fel a Nyugatnak a Kelet tanait (lsd. Mdme Blavatsky).
De beszélgethetünk a "beavatásról", az ember finomfizikai felépítéséről, stb. Az ui. nem filozófia. Csakúgy, mint a jelképek.
chlodvig felkérésére leírhatnánk kinek mit mond a betett jelkép. Üdv!
"A Lassay-féle szimbólumértelmezések tényleg jók, örülök hogy mások is ismerik. :)"
Louis Charbonneau-Lassay katolikus szimbolista volt és a Regnabit c. folyóirat szellemi atyja. Kérésére René Guénon 1925-1927 között publikált a folyóiratban és közel húsz cikke jelent meg benne, ami a legtöbb francia plébániára eljutott. Ezt megelőzőleg René Guénon 1913 és 1914 között "La Sphinx" álnéven írt a (modern)szabadkőműves-ellenes "La France antimaçonnique”" folyóiratba, miközben könyveiben méltatta az 1717 előtti Szabadkőművesség szellemi jelentőségét, hasonlóan a Rózsakeresztesség eredeti formáit, mely a Keresztény tradíciótól elválaszthatatlan. Képviselői közül én hitelesnek tudom be pl. Jacob Böhme és St. Martin szellemi munkásságát. Azt, hogy "Papus" (Dr. Encause) Saint-Martin "igazi tanítványa" már nem tudom elfogadni. Követői közt viszont számos író volt, akik egy "újjászervezet" Martinista Rend keretében a Templomos Lovagrend "szellemi örököseinek" tekintettek magukat. Paródia. Magyar írói vonatkozásban Hamvas Béla tesz említést Böhme és St. Martin ezoterizmusáról, ami véleményem szerint kevésbbé "okkult". Nem tudom a jelen lévők közül ki mennyire ismeri Hamvas Béla életművét, de mivel sokkal inkább metafizikai kérdéseket feszeget, a magam részéről csak ajánlani tudom. Viszont visszatérve kicsit Böhme "világához" mit tapasztalunk? Isten a közzéppont és pl. nem az "ész", de ninccs semmilyen mézes-mázas okkult szinkretizmus sem. Hamvas Béla Böhme világképével a következőkre jutott: "Az ember származásáról autentikus felvilágosítást nem a tudomány ad, hanem a kinyilatkoztatás, és a kinyilatkoztatásnak olyan kommentátorai, mint Böhme." Innentől kezdve pedig nincs más hátra, mint előre, avagy aki reguláris Rózsakeresztes irányzat után kutat félő, hogy el fog tévedni. Kivétel nélkül mindegyik irreguláris. A tendencia pedig, hogy Böhme világképe kevésbbé érthető nem meglepő, ahogy Hamvas Béla fogalmazott: "...a test van fenn és a szellem lenn." Egyik barátom azt mondaná, hogy az (el)Hamvasodás is egy tendencia. Igaza van. Általa csak egy nagyon fontos dologra szeretnék utalni, mint egy, a Nyugat kultúrúját meghatározó Tradíció, a Kereszténység jelenlétére és helyzetére. "A legfontosabb azonban csak most következik."
"Mi ez a Yates-féle vonal? Őt pl. Edighoffer és Faivre ajánlja, Bernard Gorceix sem nyilatkozik negatívan róla, őket pedig hitelesnek tartom ebben a témában."
M. Eliade sem nyilatkozik negatívan róla. Igazából nem is rá gondoltam. Az 1960-as és 1970-es években az Egyesült Államokban és Európában egyaránt, az újjáélesztett okkultizmus üti fel a fejét, amely kf. szektás irányulásokban tör előre, amelyek élén ált. egy-egy önjelölt "próféta" áll(t). Eliade írja a "XIX. századi francia írók és érdeklődésük az okkult iránt" c. fejezetben a következőt: "...említésre méltó, hogy nagyjából ugyanebben az időben angol írók egy csoportja okkult gyakorlatokba fogott és türelmetlenül beavatást akart nyerni titkos hermetikus társaságokba." Hasonlóan volt ez a XX. század közepén is. Eliade "A legújabb keletű okkult robbanás" és a "megújulás reménye" c. fejezetekben taglalja ezt, hozzátéve: "E naív optimizmus számos perspektívából kritizálható - és kritizálják is. Mindazonáltal a racionalista szempontoknál - mint az például, amely az okkult újjáéledésében egy "pop" vallást lát - jelentékenyebb a jelenkori ezoterizmus legkiválóbb képviselője. René Guénon kritikája..." Ezért nem értem kedves Mirdad, ha alaposan ismered René Guénon munkásságát, hogy tudod komolyan venni az LR-t. Vagy bármi hasonlót. Ha pedig magyarázatod van rá (ami nem érdekel) akkor én nem példálóznék René Guénon nevével és munkásságával, vagy mondjuk úgy, nem éppen jó ötlet. Vagy nincs igazam? De.
"Segítenél abban, hogy erről a "light new age"-es rózsakeresztességről írókat egy kicsit elkülönítsük? Nem akarom félredobni, de az "alapozásba" nem szeretném belekeverni őket."
M. Eliade: Az okkult és a modern világ. Tradíció 2001. 15. o.
"Itt ez a jelkep (több is van benne): pl. ez kinek mit mond? Ha mar itt van..:)"
Pont ez a lényege, hogy jelkép, szimbólum és nem egy "szó", vagy "szavak" (ahogy tetszik.) Imagináció. Ami viszont érdekessé teheti számodra, az az, hogy az ilyen és ehhez hasonlatos szimbólumokat 1717 után már nem találjuk meg, vagy együtt legalábbis ilyen közegben nagyon ritka.
"Bolond és a bölcs....ugyanazt fogják elmondani róla annak ellenére, hogy teljesen mást értenek alatta."
Igy van, ez az "őrület", hogy szavaink mennyire nem fedik a Valóságot. Ugyanakkor mégis: a látható-hallható "valóság" (szint) mögött húzódik a lényeg, az, ami a igazán megkülönböztető erejű.
A leírt-kimondott gondolataink ugyanis hordozzák azt az erőt, amit mi szándékoltunk! Pl. itt a fórumon is az érzékenyebbek érezhetik, hogy a feszült, agresszív beírások feszültséget keltenek az olvasóban.
Ha pedig a gondolataink hordozzák személyes (vagy személytelen) erőnket, akkor bár "ugyanazt" a gondolatot mondjuk-írjuk, mégis a saját minőségünket fogja hordozni. Ezért lesz más az, amit a bolond mond a fáról, mint amit a bölcs. Teljesen más valóságból születik a két gondolat, noha szavaiban (formájában) azonos.
... inkább a MI látásunknak, tudati-lelki állapotainknak vannak "rétegei", hisz BElátás híján, amíg fátylaink rajtunk vannak semmi mást nem láthatunk, csak saját magunkat.
"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." - Morpheus, Mátrix I.
Valahogy úgy, hogy mondjuk alapban nem értem h az micsoda, ezért hülyére veszem a figurát. Aztán tanulok egy kicsit, nagyjából értem, hogy mit jelent, és lelkesen magyarázom hogy ez a szimbólum itt azt jelenti, az amazt, az egész meg hűűűű :)
Aztán lenyugszom, és rájövök hogy nem is biztos hogy egészen így van. Meg is mosolygom magam, hogy milyen beképzelt voltam, hogy azt hittem, pontosan ismerem a jelentéseket. Még jobban utánanézek, mondjuk esetleg még plusszba meditálok, kontemplálok rajtuk, hatások is érnek -> ismét "tudom" hogy mit is jelentenek ezek a szimbólumok....de valami még mindig nincs rendben....és újra és újra és újra :))
Szóval vannak az igazságnak rétegei. Talán Blake mondott olyat, hogy "a bölcs nem ugyanazt a fát látja mint a bolond" -hozzáteszem, azért lehet, hogy ugyanazt fogják elmondani róla annak ellenére, hogy teljesen mást értenek alatta.
:) És ezt most ne magadra vedd: Erről Lukiánosz: "Az istenek gyűlése" jut eszembe, amikor Mómosz a gúnyolódás istene nevetséges színben tünteti fel az egyiptomi vallást, kinevetve az állatábrázolásokat (amolyan egyiptológus módon;)). Zeusz válasza erre jól tükrözi a jelképek mögötti mondanivaló fontosságát:
"Valóban visszatetsző, amit az egyiptomiakról mondasz Mómosz. Csakhogy mindez a misztériumok világába tartozik és a beavatatlan ne nagyon nevessen rajtuk."
(Idézi Kákosy Kászló: "Fény és káosz - A kopt gnoszikus kódexek", 27.o.)
Köszi, valamikor olvastam őket. Guénon azért is állt közel hozzám, mert korábban behatóan foglalkoztam az iszlámmal ebből mára csak a szúfi és a "keleti gnosztikusok" (pl. Szuhrawardí) maradt ;)
Szuhrawardí alapvető "meséi" fényről és sötétségről (ishráq: kelet=megvilágosodás) Máni képeit idézik (Gyöngyhímnusz) pl.
Mindez jól jelzi, hogy az igazi "ínyencségekről" alig írnak a közkeletű könyvek: számunkra lesz minden világos, kerülnek helyre a mozaikok és csak a megfelelő időben.
A tradicionalista irányzat alapjai valóban Guenonnál találhatóak, nála azonban inkább a "purgáló" tevékenység a kiemelkedő (doktrinális írásai jórészt későbbiek, és bennük is inkább csak a kérdésfelvetésre és az alapok rendkívül vázlatos kidolgozására szorítkozik -aminél többre kezdetben nem is volt szükség).
Ami a szív és az intelektussal, szeretet és tudás, kegyelem és koncentráció együtt-működése szempontjából problémás, az az Evola-László András vonal, vagy leágazás, amin a hazai tradicionalisták is állnak. A Schuon-féle tradicionalizmus viszont ellenben remek példája annak, hogy hogyan kell szeretni, hinni, szelídnek és alázatosnak maradni úgy, hogy közben az igazságban élsz.
"Ilyen alapon holnap én is alakíthatok egy rózsakeresztes társaságot?"
ILYEN ALAPON IGEN - Guénoni alapokon :) De mint kiderült a korábbiakból is (és ha olvasod a Lectorium oldalát, ki kellett derüljön) a láncot nem kell "felvenni és folytatni". Ami közös, az LÉNYegében közös és a tanulók LÉNYében tárul fel.
Ha megértetted a korabeli "láthatatlan szerzet" fogalmát, akkor tudod miért. (Ha könyveket ajánlasz, feltételezhető, hogy tudod mire gondolok.)
A misztériumok egyetemes törvénye mindenkor: Úgyis csak annyit kapunk amennyit megérdemlünk. Amire méltók leszünk.
Valami nem attól "igaz", mert papiroson kimutatható az 500 éves kapcsolat az időben korábbi csoportokkal. Az, amitől annak lehet nevezni egy-egy belsőkeresztény szerzetet, aminek, az az erő, ami hatásos az egykoriakban és a maiakban. Ez pedig független az időtől és a papírostól.
Ez az, ami igazán közös. Ami LÉNYegében közös, az a misztériumok egykori és mai jelöltjeinek, tanulóinak LÉNYében tárul fel. Csak ott.
Persze ettől még lehet közeledni bármihez, csak ha valamit nem kapunk meg (a módszereinkkel), akkor ne azt okoljuk, ami nem tárta fel számunkra titkát. (Mint Ágoston a manicheusoknál: nem találta meg náluk, amit keresett, nosza ellenük fordult. Az egyszerűbb.)
Előfordulhat, hogy a mi készülékünkben van a hiba".
Ez mind szép, az alapkérdés azonban változatlan: ha egy beavatási lánc megszakad, akkor azt kinek áll jogában fölvenni és folytatni? Ilyen alapon holnap én is alakíthatok egy rózsakeresztes társaságot?
"tudományos tény, hogy teljesen megváltoztak a Földet érő kozmikus hatások"