Az MSTSZ- féle futóverseny rendezői nem vették fel az eredménylistára azokat akik feladták. Az eredmények megtekinthetők: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9152329
jókat röhögtem rajtatok, mikor valamivel a jeges szakasz előtt elhagytatok és csak a nagy kiáltásokra lettem figyelmes:)Néhány pillanat múlva fikáztam akkorát...a könyökemet szépen levertem, mint utólag kiderült.
Mármint ezalatt a futóverseny rendezőit kell érteni, mert Isti oda is nevezve volt. Ők meg gondolom szívesen láttak volna jobb időt a verseny győztesétől, mint ami a sima túrán született... A Hanák-szervezők nem foglalkoznak ugyebár 'győztesekkel'. Egyébként írtunk nekik, hogy szedjék le a listáról.
Sziasztok, most beszéltem Zsebeistivel, hogy gratuláljak, erre közölte, hogy tévedés az egész! Galyatetőnél elesett, térdét beütötte, feladta. Stoppal ment le a célba. Ott mondta a szervezőknek, nem ő a győztes, de nem hitték el neki.... Őt hozták ki győztesnek. Ő azt mondja, nagyon kemény volt, 4.30 körülit talán ment volna, de 3.52-t semmiképpen. Majd beszámol az élményeiről a blogjában. És elnézést kér mindenkitől.
Nem árt,éppen ellenkezőleg! Az ilyen eredmények magukkal húzzák a népet és felgyorsulunk...(én is , nekem is ,mi is, léci léci)Egy ilyen tempó 100kilin hmm...jó vóna.
Vannak furcsaságok, az biztos. Na de egyet se bánkódj Gergő, ez nem az a derbi volt aminek bármi jelentősége lenne a szintfelmérőn és a gyakorláson kívül. A terep ultra szezon a Mátrabérccel indul igazán, aztán Lavaerdoban és a Chamonixban odakenjük a népeket!..
Zsebeisti válogatott tájfutó. Ha nem szeretné annyira a tájfutást, a terepfutó élmezőnyben lehetn tartósan. Néha kipróbálja magát egy versenyen, de inkább csak télen, amikor nincsenek tájfutó versenyek. De akkor sem megy nagyon 50 km felé. Gondolkozott a Mátrabércen is, de azt hiszem kihagyja. Saját blogja van, a www.mtfsz.hu-n (magyar tájfutó szöv.) el lehet érni, biztos ir élménybeszámlót.
3.52!!!??? Az meg mi...ááá ....mer ,hogy számomra kifejezetten kellemetlen volt az egész és a hátam közepére nem kívántam a giga havat , csúszkálást , szelet ,szemüvegen nemátlátást ,bénázást,azért azt nem mondanám ,hogy lazáztunk( sőt). Sajna futóélmény szempontból nem sok jóval gazdagodtam .Talán az egyetlen + ,hogy Pisztrángos felé Carlosal 2méteren belül 2x estünk el .Mint a büdös bogarak:) Az vicces volt. A Kékes előtti gerinc ,az kevésbé. Erőfelmérésnek jó volt ,lényegesen jobb állapotban vagyok ,mint 1 éve ilyenkor. Csak előre... Gratula mindenkinek aki elindult...na de 3.52 az á.
Sziasztok! Nemigen szoktam írni, de folyamatosan olvasom a topikot. TM XL az első teljesítés Elég messze esik tőlünk a Mátra, ezért már péntek este megérkeztem Mátrafüredre és mivel nem volt kollégiumi szállás Pálosvörösmarton aludtam egy vendégházban. Elég speciális táplálkozást folytatok, ezért összekészítettem azokat a dolgokat amiket futás közben akartam enni, de a banánt kihagytam, mert az mindig szokott lenni a frissítőpontokon és most is írták, hogy lesz gyümölcs stb. Reggel időben a rajtba értem, így a 7.10-kor (késett a rajt) a tömegrajttal indultam visszafogott tempóban. A nagy hó nem sok jót ígért és a terep egy része is ismeretlen volt számomra. Szinte észrevétlenül gyorsan 32 perc alatt értem Lajosházára, igaz ezen a részen még alig van szint. A frissítőponton minden volt csak banán nem, így ittam egy pohár teát és mentem tovább. A 24-es út elég nehezen akart megérkezni, de aztán sikerült a 2. pontot is begyűjteni jóval gyengébb idő alatt (8 km 74perc). Galyatető felé igencsak lefagytam én is. A túra ellenőrző pontőrei nem tudták, hol a dugókás ember, de a presszó melegét elhagyva az úton egy behavazott hóember dugókát kínálgatott, így ez is meglett. Még valami cóláról is regélt, de azt mellőztem. Galyatetőt elhagyva megettem a zabos muffinomat és ettől feléledve egész jól esett a futás. A Csór hegy majd Vörösmarty turistaház következett, ahol nagyon tudtam díjazni a forró levest. A Pisztrángos tó felé elég sok túrázót kellett kerülgetni és bár láttam, hogy jeges a terep, azért nekem is sikerült másfél m2 területet letisztítanom. A könyökömet jól megütöttem, de néhány perc múlva már nem is emlékeztem rá. A Pisztrángos tónál a pontőr a saját poharából kínált meg vízzel. Utólag is még egyszer nagyon köszönöm. Jött a nagy menet a Kékesre, ami igen gyalogosra és fagyosra sikerült, de nem volt több erő bennem. Kékestetőn néhány perc üldögélés meleg tea és végre Rhiannon banánnal kínált, örök hála neki. A kőkeményre fagyott széldzsekim is felengedett. A csúcskő megsimizése után már csak lejtő következett. Ezt a szakaszt nagyon élveztem a nagy hó miatt sérülés nélkül lehetett rohanni a lejtőn lefelé. A túrázókkal nagyon jó tapasztalatom volt, ha mondtam, hogy balról jövök akkor szinte mindig elengedtek. Persze ez azért nem azt jelentette, hogy nem kellett egy egy lépést a mély hóban megtenni hiszen mindenki egyénileg döntött, hogy melyik a bal keze, de az akarat megvolt bennük. A köteles részen is gyorsan túljutottam. Az egyik előzésnél jégre léptem, megcsúsztam és begörcsölt a bal combfeszítő, de 10 mp masszírozás után rendbe jött. Eredetileg 5 órán belül szerettem volna futni, de a hó nagyon sokat kivett belőlem. Végül 6.06 lett az időm, ami pontosan tükrözi edzettségi állapotom. Van még mit javítani rajta. Tetszett a pálya, jó volt a rendezés örülök, hogy megvolt az első Téli Mátra teljesítésem, van hóemberem. Útközben sok ismerős arccal találkoztam, de csak kevéssé tudom beazonosítani őket, ezért elnézést kérek, hogy senkit nem említettem.
Igaz sokszor nem voltam a Téli Mátrán, de valahogy mindig is ilyennek képzeltem el.
Az előzetes tervem az volt, hogy megpróbálok pulzuskontrollal futni, aztán pár méter után beláttam ilyen viszonyok között ezt nem tudom tartani. JB-vel indultam, aztán egy rendőr rögtön megállított, ő átszaladt az úton, persze amúgy sem tudtam volna vele menni, így egyedül maradtam. A talajviszonyok sejtették velem, hogy itt most nagy PB-k nem fognak születni ez egy "MUNKÁS" túra. Az volt a tervem, hogy lehetőség szerint mindent megjoggolok. Mivel jól beöltöztem, egyáltalán nem fáztam, csak idő kérdése volt a célbaérkezés. Sajnos 4-5 napja a jobb combfeszítőm felső részét meghúztam, de abban bíztam hogy kis mozgással megjavul. Nagy ötlet :-) Nem így lett... Amúgy tök jó volt. Jó estem párat, volt olyan 10 méter, hogy 3x is, a végén már magamon röhögtem. Aztán a vizes cérnakesztűben fázott a kezem, az ujjaimat kihúztamökölbe szorítottam, erre a kesztyűujjak megfagytak, utána már visszadugni sem tudtam. Néha játszottam, hogy a kesztyű ujjait kopogtattam egymáshoz.... néztem az órát, hogy ez most egy 8 perces kili, ez egy 8:10-es :-) A kékes alatt elfogyasztottam egy műzlit meg ittam egy kis teát. Ekkor találtam magam mögött Olit. A válasz: Néha hátranéztem, hogy mikor előz meg, illedelmesen félreállok, de a pecsétpontra együtt értünk fel. Persze utána elment én meg a szembeszélbe hunyorogva csak egy piros sávot láttam, így én balra el. A lépcsők alján már nem nagyon láttam friss nyomot, úgyhogy vissza. Lefele végig kocogtam, kíméltem a combom, bár akkor már mindegy volt. 5:27 lett 148-as átlagpulzussal. Igen elégedett vagyok, jó volt a ritmus és a kicsi lépéshossz. Kellenek az ilyenek mókák is.
Nem lehetett gyenge a Téli Mátra. Terveztem, hogy elmegyek és kirakom a reklámokat, megnézlek titeket, no meg kirándulok egyet a kölkeimmel, de a hó közbeszólt. Nem járt felénk hókotró...Így bánatomban elmentem a pátyi rengetegbe és futottam egy órát a mély, szűz hóban. Kemény volt. Holnap tolok egy Nagy-Kopasz rótúrt. Remélem valaki járt ma a zöld 3szögön...
Osztatlan sikert aratott a Kékes gerinc.Itt egy kép, csak a szelet kell hozzágondolni.Örülök, hogy a Pisztrángos-tó előtti hátas is sokunknak megvolt:)
Az idén először adtam magamnak, magamról némi életjelet. Tavaly december 19. után rettenetesen össze-vissza alakultak az edzéseim. Január 19-ig szinte több napon nem edzettem, mint amennyin igen.
Azóta elkezdtem magam szépen óvatosan építgetni, tőlem merőben szokatlan módon csak futással. A bringázáshoz nincs megfelelő idő, a görgőzéshez pedig el kellett volna mennem a bringaboltba egy görgőkompatibilis hátsó gyorszárért. Eddig nem sikerült, utoljára december 10-én ültem cangán...
És, az úszás sem megy. Maradt a futás a láb mindig kéznél van jegyében.
De, ezt sem úgy kezdtem, mint aki futott már tucatnyi maratonit, és teljesített féltucatnyi IM-t.
Lassú, óvatos kocogások voltak ezek, kezdetben 40, majd 50 percesek. Amikor kisebb gyaloglásokkal már futottam egy órát, boldog voltam. Két napja jutottam el odáig, hogy képes voltam 1:12 óráig egyfolytában futni...
Tegnap - gondoltam, gombócevő verseny előtt nem célszerű sok gombócot enni gyakorlásképpen - csak szaladtam egy könnyű háromnegyed órát.
Aztán ma reggel némi kalamajka után a Szabó család szíves közreműködésével eljutottam a tett helyszínére. Utólag is köszönöm a fuvart, a jó társaságot, a kalandos, és főleg balesetmentes utazást.
Mivel eléggé Misi mókusnak érzem magam mostanság, úgy gondoltam, bőven elég lesz nekem a 19 kilométer is, meg az ezzel járó 620 méter szint.
Elkezdtem kocogni az elején, és úgy saccoltam, hogy nagyjából a második ep-ig tudok majd futni. Szerencsére a gyalogosok elég megértőek voltak, illetve nekem is volt erőm a mély hóban az előzésekre. Közben ittam szorgalmasan negyed óránként, és eszegettem is. Nagy volt a késztetés, hogy mozgásban maradjak, mert a menetfelszerelésemet úgy állítottam össze, hogy ne legyen rajtam sok cucc. Monjuk Kreszta Zolit ma nem lehetett alulöltözni, ő egy szál hosszúujjúban és rövid nadrágban nyomta a 40-es távot. Majd érdekelne, hogy érezte magát a Kékes gerincén...
Szóval, amíg lehetett, nyomtam fölfelé, de messze nem eszetlenül. Érzésre jó volt a dolog. Pulzusra fogalmam sincs, mert az idén, eddig legalábbis nem használtam még pulzusmérőt. Próbálok belefé figyelni, önmagammal harmóniában lenni. Most egészen véletlenül akadt a kezembe reggel a jeladó. Föltettem, de az órámon a vonatkozó részt leragasztottam, így nem zavart a pulzusom. Mondjuk, így utólag is az látszik, amit éreztem, hogy óvatosan mentem.
A patakon való átkeléseket próbáltam óvatosan megejteni, hogy magamat ne ejtsem bele a jeges vízbe. Ez sikerült, bár szerintem olyan mindegy lett volna, hogy a nyilván már rendesen átázott nyári aszfaltos edzőcipőm mennyire lesz vizes, hiszen az biztosan csurom víz volt a mély hóban való rendszeres csörtetéstől. Viszont fél óra elteltével, amikor a testem elérte a megfelelő üzemi hőmérsékletet, már nem fáztam. Csak a kezem időnként, ha levettem a kesztyűmet, de azért az sem volt nagyon vészes.
A pontokon próbáltam a lehető legkevesebb időt eltölteni, hogy ne hűljek ki. Ez sikerült is. Az utolsó nagy kaptató, a Vörösmarty turistaház után Mátraházáig szinte csak gyalogolni tudtam. De élveztem, mert emlékeztem erre az útra.
22 évvel korábban a katonaságnál a Mátrában töltöttünk másfél hónapot sífutó edzőtábor címen. Akkoriban nagyjából napi 30 kiliket toltunk Visontától Mátraházáig, onnan föl a Kékesre, át Galyára, ott a sífutópályán köröztünk, meg lent Abasár, Markaz környékén. Mikor mit talált ki nekünk az alezredes elvtárs.
Ez a túra az akkori körülményekhez nagyban hasonlított. 1987. december 28-tól 1988. február 11-ig is sok-sok hó volt a Mátrában.
Akkor - bár Bajkán ales nem sokat finomkodott velünk - élveztük, hogy nem a laktanyában, zöld gyakorlóban és bakancsban múlatjuk a napjainkat, henem civilben futhatunk, és emberek között lehetünk, viszonylag szabadon.
Most, amikor elfutottam Házán az étterem előtt, ami akkoriban Detk étterem néven futott, majd megkezdtem az ereszkedést a patakvölgyben Füred felé, újra átéltem azokat a réges-régi pillanatokat. Jó volt, mint ahogy zúzni is lefelé egy sráccal, aki az enyémnél hosszabb távon indult, de a végére összeálltunk. Füreden eltrappoltunk a szanatórium (vagy mi) mögött, ahol először volt sílécnek csúfolt katonai léc (rugós csattal, katonai bakanccsal) a lábamon, és ahol először csúsztam.
A főúton kimondottan jól ment a futás, végül 2:22 óra alatt értem vissza. Hogy ez most jó, vagy sem, fogalmam sincs, senkihez és semmihez nem tudom hasonlítani a túrámat, de ezzel nem is ez volt a célom. Sokkal inkább az, hogy végre ne csak a gödöllői őzekkel és vaddisznókkal találkozzam egy futás során - ezek lassan már előre köszönnek, annyit láttuk egymást - és egy picit hosszabb futásra is rávegyem magam így télen.
Mindkét kritériumnak sikerült eleget tennem, így maximálisan elégedett vagyok.
Ráadásul Repivel a célban megbeszéltük, hogy egy hét múlva a Téli Margitán együtt futunk hasonlóan nyugisan, és nem végig, hanem csak kb. 2 és fél órát.
Nyilván február 6-án sem lesz kevesebb hó, mint ma volt, de jó társaságban mindig könnyebb futni. Így volt ez ma, és így lesz egy hét múlva is :-)
Köszönöm, sajnálom hogy nem találkoztunk! Talán ha Veled tartok - mint a Less Nándoron - összejött volna egy negyedórával jobb idő. Persze ott mások voltak a körülmények...
Én ma még csak az alapozást folytattam a HHH-n, nagyon jó élnény volt, persze szél nélkül. Ha a térdem így viseli továbbra is a fokozatosan növekvő terhelést, akkor hamarosan én is csatlakozok hozzátok.
Na, nekem is megvolt a TM XL, 5:49 a vége. Kabócával mentem, elején a maroknyi futómezőnnyel indultunk elég tempósan, ami egyébként NEM a túrázók előtt indult, így az első félóra a kerülgetés jegyében telt. Nemsokára elhúzott mellettünk a miskolci gyors, ugye. Az emelkedőket kicsit pihenősebbre vettük, a Galyatetőte felfelé elég rosszul esett a jobb orcámba zúduló hó brutál szélhajtással. Sebaj, később a Kékes gerincen szimmetrizálódott... Haladtunk szorgalmasan, a Galyatetőn lehet, h kicsit meg kellett volna állni melegedni, de én a tovabbhaladást erőltettem. Sajnos Kabóca kicsit átfázott, valahogy a mély hóban nehéz is szinkronizálni a hőtermelést - tempót - ruházatot - erőbeosztást nekem is. Szóval Csaba a Vörösmarty turistaháznál a kiállást választja, ezt nagyon sajnálom, de a semleges álláspontot képviselem, nem erőltetem. Szerencsémre viszont Dorner Laciba botlom, és a hátralévő szakaszt vele teszem meg. A Pisztrángos-tótól a Kékes gerincre nagyon szenvedős, aztán ha lehet, még rosszabb lesz a csúcsig tartó szakasz, de innen már csak lefelé. Sok-sok gyalogos előzgetése zajlik, előre szólok mindig: vigyázz, futók jobbról. Tényleg, a legtöbben félreállnak, megköszönjük szépen, bár van aki meg se rezzen (biztos nagyon nehéz egy lépést oldalra tenni, nekünk sokkal könnyebb ötöt-hatot. De a szinte mind nagyon rendesek, ennek örülök. Vegyes érzéseim vannak, elég extrém volt az időjárás miatt (dobtam egy szép hátast is a Pisztrángos-tó felé haladva). De ezek azok az alkalmak, amikre a leginkább lehet emlékezni.
