Mesić [mě:sitɕ]: Mindenekelőtt általam horvát környezetből ismert vezetéknév (vö. Marko Mesić, XVIII/XVIII. sz.). Világosan –ić képzős apanév (patronimikum), a Mes- alapnevet a horvát irodalom a muzulmán Mehmed ’Mohamed’ személynév becézett származékának tartja.
Musić [mǔ:sitɕ]: Közös közép-délszláv (bosnyák-horvát-montenegrói-szerb) vezetéknév, amely a muzulmán Musa ’Mózes’ személynév –ić apanévképzős származéka.
Nesić: Ilyenformán ritka név, amely hiányzik a névtáraimból, de a Google-lal szerb találatok adódnak. Világosan –ić képzős apanév, de az alapnévben bizonytalan vagyok. Mindenesetre a fenti Mesić név mellé i sodaállítható a gyakoribb Mešić forma, és a Tomešić mellett is akad Tomesić. Így a nevünk, lehet, hogy a Nešić [ně:ʃitɕ] névvel tartozik össze. Ez utóbbiról pedig már lehet tudni, hogy alapja a Nešo személynév, amely pedig a Ned(j)elko személynév becézője. Ez mint ilyen, a latin eredetű Dominik ’Domonkos’ név furcsa fordítása, vö. latin dominicus ’az úré, az úrhoz tartozó’ > [dies] dominica ’az úr napja, vasárnap’ ~ szerb-horvát ned[j]elja ’vasárnap’. Persze az is lehet, hogy a latin és a szláv név csak azért kapcsolódott össze később, mert mindkettőt kaphatták vasárnap születettek.
Sölétormos : > A ritka Salétromos még ritkább alakváltozata lenne? a -> ö???
Igen kevéssé valószínű: az /ö/ hangrendileg igen jelölt magánhangzó, így igen nehezen jelenik meg vegyes hangrendű szavakban. (Talán az egyetlen ilyen példa a fiatal sofőr szó.)
Triebel (Tribel, Tribl): Ennek a névnek nincsenek francia kapcsolatai. A www.vervandt.de-n is kiviláglik az, amit az irodalom is említ, hogy elsősorban türingiai névről van szó. Ilyenformán még az sem vázolható, hogy francia-német vegyes lakosságú területhez lenne köthető (mint pl. a 12123-ben említett Laffert).
Ennek a német névnek az etimológiája kettős. Egyrészt a német Treibel ’ütő, fakalapács’ eszköz nyelvjárási Triebel alakjáról vett foglalkozásnév: elsősorban kádáré, aki ilyen fakalapáccsal szorítja a rámát a hordó dongáira. Másrészt a Triebel nevű német települése (Szászország, Luzsice, esetleg Svájc), az onnan történt elszármazásra, az oda való kapcsolatokra stb. utaló, képzőtlen lakosnév.
Tehát, ha van francia kapcsolat, akkor az a névtől független. A többi név is távol van: amelyik nem magyar, az német, ill. szláv.
A népek vándorlásánál és munkavállalási szokásainál vegyük tekintetbe a jobbágyfelszabadítást. Más volt előtte a helyzet és más utána.
S javaslom, hogy nagyon ne kanyarodjunk el a topik eredeti témájától, mivel akkor őskáosz lesz. A néveredet történelmi hátteret mélyebben már nem itt célszerű megbeszélni.
A Magor valóban a magyar népnév változata, a Hunor azonban eredetileg valószínűleg Onur lehetett, s a magyarokkal a honfoglalás előtt nagyon szoros kapcsolatba került török onogur-ok nevéből származik. (Ugyanebből a népnévből származik a magyarok Európában elterjedt neve, az ungar, hungarus is.) A monda nem a hun-magyar, hanem a magyar-onogur szövetség emlékét őrizte meg, a Hunor nevet pedig Kézai alkotta, mert ez pontosabban illeszkedett a hun-magyar azonosságról megalkotott történetébe.
Őseinkre gondolva,hajlamosak vagyunk azt hinni,hogy régen mindenki évszázadokig egy helyben élt.
Holott régen örökölt a legnagyobb fiú,a többiek meg
A lányok férjhez mentek,sokszor másik teleplüésre
A többi fiú meg vagy elment katonának,akik ugye sokfelé megfordultak,hol itt -hol ott szerelmesedtek össze valakivel-telepedtek le.
A többi meg kitanult valami ipart,azok is vándoroltak.
Nagyobb volt a jövés-menés,mint elsőre gondolnánk.
És nagyon sok volt a nincstelen paraszt.
Ők is kénytelenek voltak vándorolni
Nincstelen parasztok. Darab ház, darab föld, számuk magas volt. Anyagi kultúrát nem gyarapíthatták, annál inkább a szellemit. Saját munkaerejüket adták el. Gyakran szervezkedtek is (pl. a kubikosok).
Részes munkások:aratásban segédkeztek, századfordulótól kezdve cukorrépa. Szerződésbe foglalták, meddig kell elvégezni a munkát
Summások: 5-7 hónapra minden gazdasági munkát elvégeztek. XIX. sz. utolsó negyedében alakult ki a réteg. Természetbeni juttatást is kaptak. Egyedüli pihenőnap a vasárnap volt.
Kubikosok: XIX. századi folyószabályozások, vasútépítések - nagy mennyiségű föld megmunkálása. Bandában dolgoztak. A bandagazda velük együtt dolgozott. Ásó, lapát, talicska. Ideiglenes szállást emelhettek nekik. Étkezésükről maguk gondoskodtak. Vasárnap=szünet.
Uradalmi cselédek: Alkalmazásuk egy évre szólt, ha jól megfelelt, tovább maradhatott. legkiszolgáltatottabbak voltak. Közvetlenül a botos ispánok parancsoltak nekik. Zömüket béresek és kocsisok alkották. Cselédlakások az egész országban hasonló elrendezést mutatnak. Kis helyen sokszor 50-nél is több ember. Nagy közös konyha. Munka szigorú rendjét télen-nyáron megszabták.
Nagyanyámék csináltak gyakran, lehet,hogy a felföldi beütés miatt.
És a Jászsághoz ugye elég közel van a Palócföld is.
Szóval csinált sztapacskát,haluskát, sok káposztás dolgot.Tócsni és mindenféle savanyúleves.
És krumpli,krumplival.Nagyon sok krumpli.
Igen,a régi konyhának ez fő alapja volt,de nálunk még inkább.
Ezen szoktak konyhaművészek is vitatkozni,hogy mi a haluska,sztrapacska.Van,aki teljesen szinonímaként használja.
A haluskát, vagy ismertebb nevén galuskát (ami olyan, mint a nokedli) a szlovák konyha juhtúrósan, tejfölösen, szalonnával eszi. Ezzel szemben a sztrapacskát savanyú káposztával és hússal tálalják. A lényeg a hozzáadott burgonyában rejlik. Amiben van, az sztrapacska, amiben nincs, az haluska.
Az étel neve a szlovák strapaty szóból származik, ami borzast, kócost jelent.
Érdekes,de most eszembe jutott,hogy jöhet ebből a strapaty szóból a strapa is?
Igen, a korszakban ( 17.század vége-19.század eleje ) nem létezett normális szárazföldi közlekedés, a nagy tömegű áru ( a telepesek állatai és személyes tárgyai is ilyenek voltak ) szállítására egyedül a folyók voltak alkalmasak nagyobb távolságra. A vasút kiépítése tette lehetővé a 19.század közepétől a nagy tömegű szárazföldi áruszállítást.
Nemrég hallottam,hogy svábok a Dunát használták arra,hogy ezzel jöjjenek a messzi tájakról MO-ra ,így jellemzően Duna-menti területeken helyezkedtek el.
"Az 1870-es évekig még minden nemzedék megélt legalább egy éhínséget. Ezek szinte soha sem terjedtek ki az egész országra, hanem csak egy-egy régiót érintettek. A kereskedelmi hálózat, valamint a közlekedési és szállítási viszonyok fejletlensége miatt egyidejűleg lehetett ínség valamelyik vidéken, miközben néhány száz kilométerrel távolabb eladhatatlan feleslegek hevertek."
A kenéz betelepítést irányító közösségi vezető volt a középkori Magyarországon, aki arra kapott jogot, hogy a neki kiutalt királyi földre – mely általában egy-két patakvölgy volt – vlachokat vagy vlach jogon telepeseket telepítsen. A kenéz ezáltal - kenézi jogon - örökletes birtokosa lett a földnek, de cserébe adóval tartozott az ispánnak. Hasonló szerepe volt a német soltésznak. Románok esetén a vajda és bojár-boér elnevezés is ismeretes
A Triebel név érdekelne és annak lehetséges francia eredete.
Korábban már kérdeztem a Trieber-t, de el volt írva az anyakönyvben, mert a találtam azóta régebbit is, és azok szerint: Tribel, Triebel, Tribl nevű személyek voltak az őseim. Már megboldogult dédnagymamám beszélt francia eredetről, nem konkrétan e név kapcsán, hanem hogy a család-ban volt francia ős. Izgat ez a dolog.
Az ő nagyszülei Mazák, Gáspár, Triebel, és Schekk voltak (ill. dédszülői Mazák, Kovats, Gáspár, Kugler, Tribl, Volf, Schek, Vesztergone).
Lafferton: A délnyugat-magyarországi előfordulásokon (vö. RadixIndex) kívül jelen van Németországban karlsruhei központtal. Ugyanakkor a név nem németes hangalakú. De ha leválasztjuk a végéről az –on-t, akkor a „maradék” Laffert ismert német és francia név. Francia területen a német etnikai hátterű Elzászra koncentrálódik.
Mivel az –on a franciában kicsinyítő képző (vö. Pierron < Pierre ’Péter’), így könnyen elképzelhető, hogy a francia-német nyelvi határon a német Laffert névhez a francia –on kicsinyítő képző járult, kialakítva a Lafferton nevet. Ennek a valószínűségét növeli a mai karlsruhei centrum, az ugyanis nem messze van Elzásztól.
A francia forrásom szerint a Laffert név képzőtlen lakosnév, amely több német településről való elszármazásra is utalhat, ezek: Alsó-Szászországban Groß Lafferde (ma Lahstedt része), a közeli Klein Lafferde (ma Lengede része), Latferde (ma Börry / Emmerthal része), esetleg Észak-Rajna–Vesztfáliában Laffeld (ma Heinsberg része).
