Ma mentem egy óra átmozgatót, a nyári formában 20p es érkezésemhez most majdnem 30p-re értem oda, fáradt nem voltam, a hó volt a ludas. Viszont a népek megrohanták a hegyet, boldog/boldogtalan felment, így legalább az első pár kb-ben le lett taposva a hó.
6:44-et mértek maguknak, mert ahogy Repi is írta, pontban 7-kor rajtoltak végül.
A Csontos Lászlónál meg szerintem a túrába való benevezés vagy a célban a bejelentkezés maradt ki. Engem a 7:22-es rajttal futott 5:56-os időmmel egyetlen ember előzött ki, Galya előtt, gondolom ő volt.
sima cérnakesztyű. Ennél vastagabbat nem hordok soha, belemelegszik a kezem. Az lehetett a baj, hogy nem nagyon mozgattam az ujjaimat, végig a botot fogtam.
Toltam ma egy Nagy Kopasz kört. A szokásos 1.55 - 2.05 helyett 2.45 volt. Szóval ennyit lassít a mély hó. Illetve többet hiszen a fenti "jó" időket valszeg rosszabb állapotomban futottam. Kíváncsi vagyok tavasszal mit fogok produkálni ezen a távon. Kb 18-19 km.
Gratula és meghajlás a mátrai hősöknek. Utólag okosnak tartom magam, hogy nemet tudtam mondani a csúszós-jeges hegy hívó szavának, de jó volt látni a fáradt, boldog mosolyaitokat a célban! Szerelgetem továbbra is a futóakarókámat, tudva a helyemet, várom a keddi lassú szekciós futást. :)) Ma pedig egy offtopic 6 órás spinninggel kerestem az ihletet. ;)
Nem volt egy egyszerű menet... Reggel már az autó hótalanítása miatt kis késéssel érkeztem a találkozóponthoz, de aztán az M3 autózhatósága felülírta a terveket, a gyalogosok előtt szerettünk volna indulni akibacival, larzennel, végül 7:12 lett belőle. A havas, 70-80-nal autózható út keresztülhúzta a tervemet, hogy a szokásos reggeli 3 szendvicset megeszem Mátrafüredig, egyet tudtam lenyomni, utána inkább kapaszkodtam a kormányba. A rajt előtt kicsit vacakoltam a kölcsönbotok beállításával, így egyedül, egy szendviccsel a kezemben indultam. A település szélén felét eldobtam (gyorsan lebomló tartalom, a szalvétát elraktam :-), mert életem második botos futásán nem akart egyszerre összejönni a botcipelés, evés, gyalogoskerülgetés. 25 percig bírtam szemüvegben, már semmit nem láttam a hótól és a párásodástól, megelőzve egy gyalogost megkértem, hogy tegye el a hátizsákomba. Nagyon hozzá vagyok szokva a szemüveghez, folyton rajtam van, így nagyon zavart, hogy alig látok. A kitaposott út megvolt végig, de a talajviszonyokat csak az utolsó pillanatban ismertem fel, amikor a lábam már a levegőben volt. Így néha elég furcsa lépéseket produkálhattam. Lajosháza előtt nem sokkal estem először, csúnyán megzúztam a sípcsontomat (ez már csak itthon derült ki este), fájt de mentem tovább. Meglepően jól ment a futás, Galyatetőig majdnem mindent sikerült megfutni, pedig nem volt cél. Sokat segített a bot, amit a látásom "elvesztésétől" folyamatosan használtam, valószínűleg több eséstől megmentett. Mátraszentimre előtt utolértem larzent, a frissítőnél felolvasztottam egy pohár teában egy powerbar szeletet és megettem, ő szinte rögtön továbbment. Galyatető előtt értem utol újra, azon a részen, ahol jobbról jött a hóvihar és a jobb szememen összefagytak a szemhéjak, az ujjaimmal kellett letakarítani a jeget, hogy újra lássak valamit, közben megint elhagytam larzent. Emlékeim szerint Galyán ittam utoljára a Camelbackből, aztán végleg befagyott. Pisztrángos előtt nem sokkal egy pillanat alatt elfogytam, inni nem tudtam a fagyás miatt, a kezem annyira dermedt volt, hogy nem tudtam elővenni egy csokit az oldalzsebből, amikor a pontőr előzékenyen kivette ugyanabból a zsebből az igazolófüzetemet, eszembe sem jutott kérni egy csokit is.... Az emelkedőn aztán utolért larzen, mielőtt jó tempóban elhagyott, kérdezte, hogy minden rendben van-e. Persze nem kezdtem el panaszkodni neki, csak kértem egy csokit a saját zsákomból. Szerencsére kibontva adta oda, különben kénytelen lettem volna papírostól megenni :-) Ez valamennyire rendbetett, viszont a Kékes gerincen teljesen szétfagytam. A felsőm ujja, a kesztyűm teljesen keményre fagyott, recsegett, ahogy mozgattam a kezemet. Valószínűleg itt szedtem össze két enyhébb fagyási sérülést, a jobb kezem két ujjam elfagyott egy picit, azóta is folyamatosan bizsereg, fáj és kicsit sötétebb az ujjaim hegye. Kékesen bedöntöttem két pohár teát, tudtam, hogy ez már levisz a célig. Jött még egy hatalmas esés pont a könyökömre, így hamar visszavettem a tempóból. Eddigi legrosszabb idővel, 6:09-cel értem be, de ilyen nehéz viszonyok még sosem voltak. A bottal futás jól ment, síkon és felfelé már teljesen biztosan használom, lefelé még sokat kell tanulnom. A hó és a k..va hideg a gerincen meggyőzött arról, hogy nem akarok a Börzsöny Éjszakaira menni.
Teljesen új vagyok itt, a barátom ajánlotta ezt a fórumot. Mindketten neveztünk a Mont Blanc CCC-re, de sajnos őt nem sorsolták ki, így egyedül kell mennem. Mondta hogy valaki szervez szállást Chamonix-ban, engem érdekelne a dolog. Ha tudtok valami többet, jelezzétek légyszíves. Előre is köszi.
Az az érdekes, hogy az előzőek nekem is ennyik lettek. Most max. 200 m-t mentem pluszban (vagy még annyit se), Galyánál a parkolóból egy úttal arrébb jöttem le. Viszont most olyat produkált a Garmin, mint még soha: a szintemelkedés egészen normális érték, 1547 m lett. Máskor majdnem a kétszeresét szokta mutatni...
Bocsi , csak most töltöttem le az órám , és nekem 40,4 km-ert mért . Érdekes , mert mikor a No,megállj csak-on futottunk eggyütt , akkor teljesen egyformát mértünk . Biztos még kirándúltál valamerre....
Téli Mátra helyett nekem elég volt 5km futásnak nevezet csúszkálás és bukdácsolás. Azt hiszem gratulálnom kell annak, aki velem ellentétben nem rettent meg :(
Nekem két okból is kihívás volt ez a túra, egyrészt életemben nem futottam és másztam még ennyit ekkora hóban, másrészt először használtam túrabotot. A lényeg: nagyon élveztem.
Időben érkeztünk, így még arra is volt idő, hogy Carlostól tanácsot kérjek a túrabot beállítását illetően. Köszönet érte! 7:00-kor rajtoltunk és egy kisebb csapatban haladtunk Lajosházáig, az iram elég jó volt, amit a pulzusom is tükrözött, persze ehhez hozzájárult a bénázásom a bottal is, itt még nem nagyon éreztem rá a használatára. A dózerút előtti kaptatón már kezdett jól működni a botozás és a dózerúton már a pulzusom is rendben volt. A "gyorsvonat" a dózerutat elhagyva előzött meg. Mátraszentimrén az EÁ-nál találkoztam Ákibácsival, aki a Darázs hegyen le is hagyott, ha jól emlékszem JB is itt előzött meg. A galyatetői EÁ-on vettem észre, hogy elhagytam a kulacsom. Már indultam volna tovább, amikor az étterembe belépő futótársam - akit a kilátó alatt előztem meg - kezében tartja kulacsomat. Nagyon megörültem, megköszöntem az utánszállítást, ittam egy jót és nyomultam tovább. Innen egy üres térbe kerültem sem előttem, sem utánam nem volt senki. Csór hegy oldalában láttam néhány kapaszkodó alakot. A pisztrángos felé már elkezdődött az előzgetés a rövidtávosok miatt. Ezen a szakaszon már láttam, hogy a hó alatti jég jópár futótásat megtréfált. Elég tipikus nyoma van az ilyen eséseknek, ezért ezeken a helyeken óvatos voltam. A pisztángos tónál kértem egy korty meleg teát, aminek elég sötét színe volt, kérdésemre kiderült, hogy borostea. Nem igazán vágytam rá, ezért a forrásnál meghígítottam, így már kellemes volt. "Gabi halála" után többen megelőztek, köztük Olipapa és Szasza is. Ezután jött számomra a túra egyetlen kellemetlen része. A kesztyűmet már galyán levettem, mert csavarni lehetett belőle a vizet, s azt tapasztaltam, hogy ha nincs rajtam nem fázik a kezem. Sötét lápa-nyeregnél kiérve viszont 5 mp. alatt mindenem megfagyott, annyira, hogy a botot sem bírtam foni, ezért a hónom alá vágtam, így szerencsétlenkedtem felfelé Kékesig. Ezen a szakaszon jutott eszembe, hogy az Everesten lehetnek hasonló helyzetek, így oda biztos nem fogok elmenni soha. :-) Kékesről lefelé jövet megbámultam a csúcskövet, majd a parkoló végén lévő meredek kb. 2 m.-es lehajtónál történt velem a túra legmókásabb része, ugyanis itt fél lábbal lecsúszva jöttem le botjaimmal egyensúlyozva, és legnagyobb meglepetésemre nem estem el. Innentől már csak egy tervem volt, épségben leérni, úgyhogy a kellő biztonsági előírásokat betartva ereszkedtem lefelé. Itt igen sokat beszéltem végig, monjuk nem túl változatosan, a "Légyszíves!Köszi!" szavakat váltogatva, de így legalább jól haladtam. 5:48-al értem be (az én órám szerint), 150-es lett az átlagfrekim. Egyszer sem estem el, csak néhányszor kellemetlenül léptem, de ez még belefért és a végére kellemesen elfáradtam. Úgy éreztem, hogy a bot nagy segítségemre volt, de ezzel még sokat kell gyakorolnom.
szerintem a 3.52 nem lehet valos. Pisztrangos utan felfele egyetlen nyom volt aki elottem fel oraval ment el, es M-es resztvevo volt. Az XL-en a vezeto Nemeth Csabi volt, aki a Kekesrol lefel ert utol. Valami itt nem stimmel
Az én időm 5:13. AZ eredmény listákban 5:03 szerepel. Én 7 órakor rajtoltam el. Ezt megírom a szervezőknek is, ez alapján majd javítják az eredménylistát.
Miért rajtoltam 7-kor? Semmi információm nem volt, hol lesz a rajt. Láttam rajtszámos embereket gyülekezni az iskola kapujához. Én is beálltam. 7 órakor kinyitották a kaput, jó utat kívántak a szervezők, elindultunk. Igaz a futóverseny rajtja 6:55-re volt meghírdetve, gyakorlatilag csak ezért neveztem a versenyre. Nem akartam a gyalogosokat zavarni legalább az elején. Az biztos, hogy a tájfutó csapattal együtt indultam. Mátraszemtimréig látótávolban voltak. Galyatető után előztem meg Istit, segíteni nem tudtam neki, mondta majd stoppal lemegy.
Rengeteg félreértés volt a nem kellő tájékoztatás miatt, mármint a futóverseny oldaláról. Ez a túra szervezőire természetesen nem vonatkozik, mivel mint kiderült, 2 külön rendezésről volt szó!
6,55-re volt meghirdetve a rajt. Hatvantól nyugatra már nehezen volt járható az autópálya. Sokan a tervezettnél később értek a rajtba. Elhúzódott a nevezés. Elektronikus időmérés volt. 7,10 körüli tömegrajtnál indítottam az időmérést. Jók az idők.
Persze teljesen lényegtelen, de az első három helyezettel együtt értem be és 7:10-kor indultam. Célidőm 4:35, az MSTSZ rajt 6:55?? Akkor az ő célidejük 6:50 körüli kellene hogy legyen.
Azt hittem, a már megszokott vaddisznó módszerek meg a talán szöges(?) – egy kis válogatott-lemondás méreggel – ennyire felspanolta Istit. Valószínűleg a másik három tájékozódási futó környékén ért volna be, ha nincs a sérülés.
Jó a srác, dehát akkor sajnos mégsem ennyire, jobbulást neki.
Mindenesetre a két eredménylistát összehasonlítva, mintha a nem minden gyors szekcióst érintette volna meg a bajnokság lehetősége.
Tetszik a sorrend, kár a hogy a duplázás eredményeként én és Gergő is megtörtünk kicsit, persze Csabi egyből kihasználta a helyzetet, hiszen ő egy piruettel megúszta:).
Az eredményekről annyit, hogy szép ez a 4:30-at ment volna, de mi van a hiányzó pecsétekkel és hogy jött ki a 3:52???
Szekeres Tamás nagyot ment ismét, már vártuk a visszatérését.
Gratulálok mindenkinek, mert ez nem egy sima 40-es volt.
Én is csodálkoztam, mert taposott nyom bizonyos részeken lefelé Kékesről már nem volt. Csodálkoztam is, hogy érhetett be valaki előttem, ha nincs nyom. De volt már ilyen...Jobbulást kívánok neki, és várjuk a terepfutó versenyeken !
