Interjú Dr. Henkey Gyula antropológus professzorral
"A magyarság embertani rokonsága Közép-Ázsiában gyökerezik. Dr. Henkey Gyula antropológus professzor etnikai embertani vizsgálatainak több mint ötven éve tesz pontot e kijelentés után. Kutatásairól korábban a Kapuban is olvashattunk.
Turanid, pamíri, kaszpi, mongoloid, török és ujgur és magyar. A magyar fülnek és tudatnak kissé idegenül zárul a sor. Valóban a testvérség közös vére csörgedezik ezekben az erekben?
Már kutatómunkám első 10 évében megállapítható volt, hogy a közép-ázsiai eredetű jellegegyüttesek a mai magyarság többségét teszik ki, s ugyanígy a közeli rokonság látszott a török eredetű népességekkel is. A magyarokhoz közeli népekhez tartoznak még a bulgáriai és romániai, pontosabban dobrudzsai tatárok, a kaukázusi balkárok, karaszájok, oszétek, a kazahok, kirgizek, üzbégek. Minden jel arra mutat, hogy ez a közép-ázsiai elem tovább folytatódik még nagyobb irányban Kína területén, vagyis ahol az ujgur népesség él.
Milyen szempontok alapján állapítható meg embertani rokonság? Milyen egyezések mér össze a kutató?
Összehasonlításra kerül a testtermet, a fejjelző, azaz hogyan viszonyul a fej szélessége a fej hosszához. Ez esetben például mind a magyarokra, mind az ujgurokra jelentős méretű rövidfejűség jellemző; a rövidfejűség az ujguroknál 85.2 százalék, míg a mai magyaroknál 85.3, tehát az arány majdnem teljesen azonos.
S mekkora a hasonlóság a testtermetet tekintve?
Az ujgurok között a magyaroknál is első helyen álló turanid típus a legszámottevőbb. Ezen típuson belül az úgynevezett nagy-magyar-alföldi változat a leggyakoribb, melyre jelenleg a magas, vagy nagyközepes termet jellemző. A Peking és Hsinkiang tartományban vizsgált ujgurok átlagos termete 170,55 cm, csaknem teljesen azonos a mai magyar férfiakra jellemző 170 cm-es termettel. Jelentős hasonlóság van az arcszélesség méretének átlagában is, mely a mai magyaroknál 156,2 az ujguroknál 156,3.
Talán a szemszín, s a hajszín egybecsengése is támpontot jelenthet.
Valóban. Szemszín vonatkozásában mind a magyaroknál, mind az ujguroknál sötét szemszínek (a barna, a sötétbarna és sárga) szemszínárnyalatok a leggyakoribbak. Az ujguroknál 62,7 %-ban mutathatók ki, magyar férfiakban ez az arány 44%. Eléggé gyakori a zöldesbarna árnyalat, a legritkább pedig a kék és a sötétszürke. Hajszín tekintetében mind az ujgurok, mind a magyarok egységesnek mondhatók Az ujguroknál kizárólag a barna-fekete hajszín volt meghatározható, a magyaroknál ez a gyakoriság 98%, a nagykunsági magyaroknál 99%, a vas megyei őriszentpéterieknél 100%-ban csak a barna és a fekete hajszínek fordultak döntően elő.
Tehát mindkét népcsoportnál
a turnaid típus a legjellemzőbb.
A hasonlóság a hozzá nem értő, szakavatatlan szem számára is észrevehető?
A Kapuban megjelent, Horváth Izabella művészettörténésszel közösen írt cikkükben a nagy-magyar-alföldi változatot képeken mutatom be.
A képek alapján látható, hogy mind ugyanolyan kinézésűek amilyen a magyarokra jellemző. Ha itt járnának közöttünk nem lehetne észrevenni, hogy nem magyarokról van szó. A többi változatnál is -mint az észak-kazahsztáni és a közép turnaid- közel azonos arányban mutathatók ki mind az ősi europoid, mind az ősi mongoloid vonások. A másik leggyakoribb típus a pirami.
Mi jellemző erre a csoportra?
A pamiri típus termete átlagban nagyközepes, a fejjelző rövid, azaz közel köralakú, az arc keskenyebb és magasabb, mint a turanid típusnál, a szemszín szintén túlnyomóan sötét sötétbarna, sárga, csak részben zöldesbarna. A pamiri típus az ujguroknál 15,5%-ban mutatható ki, a magyar átlag az őslakos eredetű népességeknél 13,5%, az összes általam vizsgált magyaroknál 12%. A legnagyobb eltérés a mongoloidok előfordulásában van. Mongoloidok, azaz jellegzetes mongolok se a magyaroknál, se az ujguroknál nem voltak kimutathatók.
A Kapuban megjelent cikkének társszerzője, Horváth Izabella fel is kereste az ujgurokat. Testvérüknek tart minket ez a közép-ázsiai népcsoport?
Az ujgurok nagy szeretettel fogadták, nemcsak mint rokont, hanem mint testvérnépet emlegettek minket. Vázolták rövid történetüket is. A hunoktól származtatják magukat, őseik Peking környékéről indultak el dél-nyugat felé, amikor a kínai csapatok erősen szorongatták őseiket. Tudatában vannak annak, hogy a hun eredetű népesség egy része helyben maradt, részben beolvadt a hunokkal, részben összeházasodott a mongolokkal, akiket szintén rokonoknak és hun leszármazottnak tartanak.
Hasznára válna-e a Kárpát-medencei magyarságnak, ha vérfrissítés céljából ujgurok települnének a területre?
Embertani szempontból a genetikusok ideálisnak tartják az egymáshoz közel álló népességek keveredését. Ilyen szempontból az ujgurok magyarrá válása erősítheti a magyarság keleti elemeinek súlyát.
Ezek szerint a régóta köztudatban élő finnugor rokonságnál erősebb az ujgurokhoz való hasonlóságunk?
Az ujgurok a hunok egyenes ági leszármazottainak tartják magukat, és a kutatók többsége ezzel egyet is ért. Az eredmények pedig arra utalnak, hogy ez egyre nagyobb mértékben bizonyítható is. A Kapu idei első számában jelent meg a Kínában kiásott 6000 agyagkatonával kapcsolatos feldolgozásom. A Kínában lévő Sansziban feltárt agyagkatonák közül egy német nyelvű szakfolyóirat bemutatta 69 agyagkatona képét. Ezeknél közel 80%-ban a turanid típus nagy-magyar-alföldi és észak-kazahsztáni változatai voltak kimutathatók. Mongoloidok pedig csak minimális számban voltak észlelhetők. Nagyon fontos embertani adat, főleg magyar szempontból, hogy a finn-ugor eredetű nyelvek együttese az őslakos magyaroknál csak 3,6%-ban mutatható ki. A régi szlávtípusok pedig csak 1,1 %-ban az őslakos eredetű magyar népességeknél. Az összes magyaroknál 2,1%-ban, a vizsgált magyaroknál a legkisebb arányban 0,5%-ban a csallóközi magyaroknál voltak kimutathatók régi szláv jellegegyüttesek. Egyes kutatók elferdített arányban mutatják ki az adatokat, viszont a szabályos embertani vizsgálatok alapján kapott eredmények, ellenkező eredményt mutatnak. Meg kell azonban jegyeznek, hogy egyes külföldi szerzők, politikusok jelentős szláv hatást mutatnak ki a magyarság kialakulásában. Ezzel szemben Tretyakov orosz professzor nézetére tudok hivatkozni, aki elmondta a Budapesten történet konferencián, hogy a Kárpát-medence honfoglalás korában a honfoglalás kori szláv nyelvű népek nem voltak tiszta szlávok, kialakulásában jelentős szerepük volt a közép-ázsiai eredetű lovas állattenyésztő népeknek, főleg az avaroknak.
A fenti adatok lényege megismerhető a 2002-ben megjelent könyvemben, melyben 33 000 magyaron kívül megtalálhatók a környezetünkben élő népek szlovákok, horvátok, bunyevácok, sokácok és németek (németek alatt a magukat svábnak nevező falusi lakosságot értjük) adatai is. 208 oldalas könyvemben öt tanulmány van, az egyes a dunántúli magyaroknak, a második a felvidéki magyaroknak, a harmadik a székely magyarokra, a negyedik az összes magyarokra együtt, az utolsó, pedig a környezetünkben élő népekre vonatkozó adatokat tartalmazza. Etnogenetikai szempontból három olyan munka van amelyik röviden tartalmazza a keleti rokonság embertani kapcsolatait, azaz a Kapu 2000/1 száma a Kapu 2002/3 száma, a Kapu füzetek 7. száma, melyben a felvidéki magyarok népességi története és embertani képe című tanulmányom jelent meg."
A tisztán harcos nők által irányított társadalmakban már én se nagyon hiszek, de a szkíta-szarmata világban női harcosokból álló lovasíjász különítményeket el tudok képzelni.
Lehet,hogy ezeken alapszanak az amazonokról szóló görög legendák.
Én azonban gyanakszom, hogy az ókori források nyomán félreértések is kialakulhattak. Nehéz egy nőkből álló társadalmat elképzelni (hol vannak az apukák?) - akik meghódítottak volna egy másik népet, hogy azután férjet válasszanak maguknak...
Azok a lelőhelyek, amelyek a Kárpátokon túl vannak, és elhangzottakaz órán. (Mivel jegyzetből vannak, ezért némelyiknek a leírása fontikus alapokon történt):
Magna Hungaria:
Volsije Tarhani Volsije Tigardi Tusnarakovo Birsk
Don-vidék:
Kogilnik, Volokovo, Martanosu, Esakon, Kolosovka (bár ezekelileg nem magyar, hanem kazár temetők)
A magyar-szkíta eredetmonda nyomai a magyar ünnepek körében
A magyar ősvallás központi alakja Boldogasszony. Boldogasszony ünnepei: az őrző, és a gyógyító Boldogasszony. Ünnepe a szombat. Ünnepe az évkörben: január a Boldogasszony hava. A gyógyító Boldogasszony ünnepe Karácsony után, aprószentek napja (dec. 28) körül. Ide mutat az aprószentek napján szokásban lévő nyírfavesszőzés. A vesszőzés alatt azt kérdezik a gyerekektől: hányan vannak az apró szentek? Amire reá kell mondaniuk: 144 ezren (122! 12- es számrendszer, káldeus eredet?). Boldogasszony a nőnem pártfogója, védője, de ha kell, büntetője is. Nagyboldogasszony "ez világnak megépítő asszonya", "Föld édesanya". "Kutatásaink legérdekesebb eredménye: a Boldogasszony pohara" (Kálmány Lajos: Boldogasszony ősvallásunk istenasszonya, akad. székfogl., 1885 márc. 2). Anonymus Zulta születéséről írja, hogy népünk elmondhatja magáról, hogy eleinknek régi élő szokása szerint tartja ma is a gyermek születő ünnepét, két ízben, a csökkben (születés) és az avatást követő evés-ivásban, melyet Boldogassszony poharának nevez. Magát Boldogasszony poharát felmutatják és eláldják, mely csakúgy nagy becsben áll a nép előtt, mint a székelyek előtt a székely áldozó pohár. A Boldogasszony poharát az asszony nem ujjaival fogja meg, hanem tenyerére teszi és felmutatja az ajkáig és úgy áldja el.
Herodotosz szkíta eredetmondájában (G.K.E.: Aranykincsek hulltak a Hargitára, 91.o): "...Ha majd a fiúk megemberesednek, amelyikük ezt a nyilat így fogja felajzani, és ezt az övet felvenni, azt ennek a földnek tedd lakójává, aki pedig az elmondottam dolgot meg nem teszi, küldd el a vidékről. Azután az íjai közül az egyiket felajzotta (hiszen két íjat hordott Heraklész), s övét is megmutatván, átadta az íjat és övet, amelynek kapcsán egy csésze vala, s ezzel otthagyta. Agathyrszosz és Gelanosz nem tudta az íjat felajzani, csak a legifjabb fiú, Szkítosz. Szkítosztól, Heraklész fiától származtak a szkítáknak összes királyai. S ama csésze miatt viselnek a szkíták máig is csészéket az övükön. Ez az íj-felajzás persze máshonnan ismerős, Homérosz Odüsszeia-jából, ahol Odüsszeusz otthonába visszatérésekor fordul elő. Az íj-felajzás próbatétele tehát valójában nem görög, hanem szkíta eredetű motívumnak tekintendő, ami érthető is, hiszen a magyar a lovas-íjász nép, nem a görög.
A szkíták eredetmondája szerint az égből, a Napistentől kapták az első földművelő eszközöket: arany eke, járom, harci bárd és ivócsésze hullott le az égből Hargita fiainak uralkodása alatt. A szkíták az égből hullott aranyat szentnek tartották. A szkíta királyok féltő gonddal őrizték a szent aranytárgyakat. Engesztelő áldozatokkal járultak hozzá, évente, a szabad ég alatt. A szkíták minden évben megtartották, pazar külsőségek között, a Napisten tiszteletére rendezett nagyszabású ünnepségeket: ez volt egyik nagy nemzeti ünnepük. Ezekre az ünnepélyekre kivonult a mindenkori szkíta király is, a királyi család tagjaival, s a királyi páholy előtt, bizonyára olymódon, hogy az egész nép megtekinthesse, felsorakoztatták az égből hullott aranykincseket.
Az európai kultúrkör
Az európai kultúrkörben Szaturnusz a földművelés bevezetője. Szaturnusz uralmának ideje az aranykor, a béke, a bőség és az egyenlőség ideje volt. Szaturnuszról az a hír járta, hogy fia, Jupiter, a mindennapi élet rendjének ura atyját letaszította trónjáról, megölte, és így az az alvilágba került. Az Aranykor - az alvilágban! Az Aranykor a Pokolba került! Szaturnusz ünnepei a szaturnáliák, a karneválok, a farsang - vagyis ezek az Aranykor ünnepei! Ezeket az egyház az ördög ünnepeinek tartja. A béke, a bőség és az egyenlőség az egyház szerint ördögi?
Mezopotámiában, Marduk templomában az Enuma Elis legendát olvasták fel, a teremtés történetét, az új esztendő kezdetén. A történet Babilon égi másának felépítésével végződik. Ez biztosítja az új rend állandóságát? Hogyan és hová építhetik fel Babilon "égi mását"? Az égbe építik fel? Mert a Földre nem építhetik, hiszen ott már jelen van az eredeti város. De akkor Babilon égi másának felépítése a társadalom, a nemzet tagjainak elméjében történő felelvenítését és megerősítését jelentheti csak. Ez viszont megfelelhet az égi város felépítésének, ha a Világegyetem egy-lényegű az ember belső világával, ha a Világegyetem is elme-lényegű (erről lásd Grandpierre Attila: A Világmindenség mindnyájunkat érintő, megfejtetlen talányai, KAPU 1998 március). Az aranykort az új, hatalmi korszak ős- zűrzavarnak minősítette át. Az i.e. 2. évezredben a hettitáknál hasonló ünnepségen Terub isten és Illujanka kígyó küzdelméről emlékeztek meg, s e küzdelmet meg is játszották. Az ősközösséget a rabszolgaság váltotta fel, az Aranykort az értelmüket vesztett szaturnáliák, amik a teljes jeltelenségbe és emléktelenségbe, emlékezetvesztésbe zuhannak a mai világban. Peter Burke: Népi kultúra a kora újkori Európában, 226. o.: A farsang az intézményesített zűrzavar, a szexuális és agresszív ösztönök kiélése...a farsang három fő témája: az étel, a szex és az erőszak..."Londonban húshagyókedden ...a furkósbottal, kővel, kalapáccsal, mérőléccel, malteroskanállal és kézifűrésszel felfegyverzett fiatalok feldúlták a színházakat és a bordélyokat...".
Mi az oka a magyarok sajátos tánc-szenvedélyének? Nemcsak Berzsenyi Dániel állapította meg "táncok" című versében, hogy a magyarok tánca szabadabb és lényegi öntörvényűség nyilatkozik meg ebben. A magyar tánc "titkos törvényeit mesterség nem szedi rendbe/csak maga szab törvényt, s lelkesedése határt". A magyarok tánca szabad tánc, teremtő tánc, szemben más nemzetek jóval kötöttebb táncainál (lásd ehhez még Kallós Zoltán írását, Tánctudományi Tanulmányok, 1969/70). A magyarok tánc-felfogása szerint a tánc az élet lényegi megnyilvánulása. Amikor táncolunk, mozgásba jön az a tevékeny, teremtő életerő, ami az ember legönállóbb megnyilvánulásainak egyike. A táncos saját tetszése szerint táncol, saját belső törvényeinek érzékelésére áll át gondolatban és érzéseiben. A táncos a tánccal belső törvényeit nyilvánítja ki. A tánc belső világunk közvetlen megnyilvánulása, belső erőink, szellemiségünk, önállóságunk leghangsúlyosabb megnyilvánulása. És mivel szellemiségünk életünk értelmére irányul, olyan érzések előidézésre való, amiket érdemes megerősíteni, megerősíteni magunkban, mint életünk igazi, égi, megvilágító várát, hogy belső világunkat jobban megismerjük és megtisztuljunk, hogy miket is érzünk, hogy amikor elszabadulnak saját belső világunkat érzékelve érzéseink, ebből világosabban láthassuk saját lényegünket. Ez a tánc igazi jelentősége és értelme. Ezért táncoltak különösen sokat és különösen szilajon a régi magyarok. A tánc eredeti jelentése: megünnepelni, emlékezetben megerősíteni. Zarándokolni viszont azt jelenti, hogy vezekelni a bűnbocsánat elnyeréséért, az úton pedig önmagukat sanyargatni. A magyaroknak I. Lajos király aacheni kápolnaalapítása óta egyik fő zarándokhelye Aachen volt a Rajna vidékén. De miért alapított I. Lajos király kápolnát idegen földön, ráadásul éppen Aachenben? Összefügghet a kalandozásokkal, egy hun- római ütközettel, vagy egy, a magyarok számára fontos történelmi eseménnyel. A magyarok évente július 5.-én délután 2 és 3 óra között Köln felől érkeztek Aachenbe. Itt ünnepélyesen fogadták őket. Aachen városának magisztrátusa öt napon át biztosította ingyenes szállásukat. Első nap a cölesztinusok kolostorának vendégházát s annak környékét, második nap a merienthali kolostort, majd három további napon át Aachen városának vendégházait szállták meg. Ekkor az aacheni tanácsurak szolgálták ki őket kedvelt ételeikkel. Ezek az ételek: borsó szalonnával, zsemle, serital. Hasonlóképpen vendégelték őket Köln városában is. 1524-ben Aachenben 3 000 zarándok találkozott. A magyarok - útjuk egyhangúságának enyhítésére - ekkor is medvetáncoltatókat és muzsikusokat vittek magukkal. Ezek a zenész- , pakócsás emberek, síposok és dudások utóbb a Rajna menti városok utcáin és kocsmáiban mutatták be művészetüket. Meg arról is: a magyarok a búcsú egyházi szertartásokat követő időszakában kemény táncokat roptak Köln és Aachen utcáin. Ezek a "kemény" táncok a magyar tánc szilajságát, elemi erejét jelzik, azt az elemi erőt, ami áthatja a Természet, a Világegyetem egészét. Táncolni úgy is lehet, hogy az élet csillagvilágbani létét megerősítsük. Ehhez pedig a táncosnak ismerni kell az ős-tudást a Világegyetem lényegének lelki és gondolati természetéről.
Pünkösdölés Attila korában - Priszkosz rhétor
i.u. 448 "Amint Attelász e faluhoz ért, leányok jöttek elibé. Egymás möhött, sorokban lépdeltek. Fehér patyolatfátyol fedte fejüket. Fátylaik olyan hosszan terültek el, és úgy lengték körül őket, hogy hét vagy annál több leány is ellépkedhetett alattuk. A fátylakat két felől egy-egy sor asszony tartotta, és sok ilyen fátylat tartó asszonysor volt. A leányok pedig szkíta dalokat zengedezve lépegettek." Szabó Károlyt 1873-ban a palóc leányoknak akkor még dívó pünkösdölésére emlékeztette. Pünkösd napján ugyanis - írja Szabó - hét vagy nyolc palóc leány csapatostul házról házra járt. Egyet magok közül - ki kezében kosarat vitt- amikor a házakba léptek, cifra kendőkkel, fátylakkal lepleztek el. Ezután eldaloltak egy köszöntőt, s csak akkor vették le a kendőt a leány fejéről, amikor azért ajándékokat kaptak. Így mentek házról házra. Keresztényi elemekkel átszőtt pogány köszöntőjük ez volt:
"Mi van ma? Mi van ma? Piros Pünkösd napja! Holnap lesz, holnap lesz a második napja! Jó legény! Jó legény! Jól megfogd a kantárt, ne tipord, ne tipord a pünkösdi rózsát! Szálljon házatokra az egek harmatja, Mint azelőtt szállott..."
Betlehemezés. Regölés. Heltai Gáspár, 1552:
a mi urunk J. K. Születésnapja után következik az ördögnek nagy ünnepe a regölő hét. A mai magyar betlehemesek is csúcsos föveget viselnek, azt a föveget, amit a frígiai Mitrász, a méd süveget. Pásztorbotjukon szalagok és egy aranyozott csillag ékeskedik. A csillag Mitraszt jelképezte, aki Napisten volt. Akkor már párezer éve tudták, hogy a Nap is egy csillag?! Mitrász kultuszában Mitrász emberalakban megöli önmaga bika-alakját. E bika halála "bort, búzát, békességet" zúdít a világra, vagyis békét, bőséget, egyenlőséget - az Aranykort. Lásd népmeséink rőt ökrének szarvát, amit az ökör fia lecsavar, és belőle ménesek tódulnak ki, bőségszaru-kürtből.
Regösénekek: Ó élet, édes napfény, ó édes (Napocska)! Ó élet, ó napfény, Ó édes (Napocska)!
Amott keletkezik Egy kis kerek pázsit Azon legelészik Csodafiú-szarvas ... ahol keletkezik egy ékes nagy út amellett keletkezik egy halastó-állás hej regülejtem, regülejtem! Azt is felfogá az apró sásocska, Arra is rászokik csodafiúszarvas, Hej regülejtem, hej regülejtem! ... homlokomon vagyon fölkelő fényes Nap oldalamon vagyon árdeli fényes Hold jobb vesémen vannak az égi csillagok, hej regülejtem, regülejtem! Szarvam vagyon, ezer vagyon, Szarvam hegyin vannak százezer szövétnek, Gyújtatlan gyulladnak, oltatlan alusznak hej regülejtem, regülejtem!
A szöveggel kapcsolatos sok érdekes kérdés közül az egyik, hogy honnan tudták a régi magyarok, hogy a Tejút ezerszer százezernyi, azaz több-százmilliónyi csillagból áll. Szabad szemmel ugyanis mindössze hatezer (!) csillag látható, és a tudományos világ csak a távcső XVI. századi felfedezésekor vette nagy meglepetéssel észre, hogy a Tejút sávja milliónyi csillagra bomlik fel a távcső képmezejében. Mai tudásunk szerint a Tejút százmilliárdnyi csillagból áll. A régi magyarok csillagászati tudása, úgy tűnik, ennek ismeretével többezer éve már rendelkezett. A magyarok a regös-ének tanúsága szerint az ember és a Természet belső egységét igyekeznek a szertartásokkal erősíteni. Szer-tartás, amikor tudják, mi a módja, szerét ejtik a lényegi élet-feladatnak, szert tartanak. Grandpierre K. Endre: "Szoros kölcsönhatásban álltak a régi magyarok az éggel, a kozmikus dimenziókkal. Kölcsönhatásban? Több volt ez annál: egység, egység a földdel, az éggel, a természettel, a kozmikus világgal, együttható eleven egység. Hadak útja mondánk is ezt az egységet tükrözi. Mindez fokozott óvatosságra kell intsen, s a régi magyarság és a kozmikus világerők közötti mágikus kapcsolatokra. Sajátos kozmikus tükörmonda ez, kozmikus szellem-palota a feledés birodalmában, amely a másvilág- és túlvilágmondák keretein is túllépve, magának az ősidők óta folyó történelmi drámának, a magyar őshaza körüli elképesztő viaskodások sorozatának évezredes léptékű tükörképe. (...) Még Grimm, a nagy német etnográfus is odáig ment, hogy felvetette annak eshetőségét, miszerint a magyarok a Tejútról vándoroltak be a Kárpát-medencébe. (...) Ha elfogadnánk, hogy a szkítamagyarság vagy legalábbis valamelyik ága Galaxisunk egyik központi tartományából érkezett, sok mindenre magyarázatot találnánk..." Vajon azonban kik voltak az ős hitágazatok szerint arra jogosultak - veti fel a kérdést Kandra Kabos - hogy ezen fényes járó utat használják, és különösen, a "kerek udvar" (a Galaxis ág jellegzetes szigete) birtokán, a kerek égen kik osztoznak?" Bhagavad Gítá: "A nemzetségek romlásában elvész az ősi hagyomány...Áldozat híján (a hagyományok elvesztésével) őseik a mennyekből lezuhannak."
Mindezek alapján érdemes fontolóra venni, hogy saját életünk értelmének megtalálásához és érvényre juttatásához mennyire fontos a magyar nemzeti kultúra ismerete, ápolása és újjáélesztése. Azok az ősi hagyományok, amelyek még őrizték a manipulálatlan, természeti szellemiséget, olyan magas kultúrát alkottak, amely a mai kultúrából fájóan hiányzik. Létre kell hívnunk olyan közösségi ünnepeket, amelyek az eredeti hagyományokat minél hívebben megőrizve, annak eredeti lényegét minél élettelibben és teremtőbben megelevenítik. A Titokfejtő- VHK Körök tevékenységének egyik fő iránya a nemzeti ünnepek feltárása és felevenítése lehet.
Grandpierre Attila - grandpierre.hu
Irodalom:
Ákos Károly: Az ördög. Istenek nyomában, Móra, Budapest, 1964 Burke, Peter: Népi kultúra a kora újkori Európában, Századvég Kiadó- Hajnal István Kör, 1991 Dömötör Tekla: Naptári ünnepek - népi színjátszás, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979 Grandpierre K. Endre: Aranykincsek hulltak a Hargitára. Budapest, 1990. Marót Károly: Rítus és Ünnep, Etnográfia, 1940, 143. old. Sebestyén Gyula: Regös-énekek, első rész. A regös-énekek gyűjteménye, Budapest, Athenaum, 1902 Titokfejtő Grandpierre K. Endre: Rögberejtett Isten Kardja, Budapest, 1998 Zolnay László: Kincses Magyarország, középkori művelődésünk történetéből, Budapest, 1977 Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból, Magvető, 1977 Zolnay László: Ünnepek és hétköznapok a középkori Budán, Gondolat, Budapest, 1975
Mármint arra, hogy mit tanultunk a keleti magyarság kultúrájáról? Jelentem, nagyjából semmit... Az ismert etelközi, és al-dunai lelőhelyekről tanultunk, másról, konkrátan régészeti kultúrákról, nem.
Elsősorban kutatás történet alapján volt struturálva az a három félév, ami a honfoglalókról hallgattunk, kezdve a benepusztai lelettől, a karosi temetőkig. Különös hangsúlyt helyeztek az olyan nagy szintézisekre, és kutatóikra, mint pl.: Hampel József, Fettich Nándor, Szőke Béla, László Gyula, Fodor István, Révész László stb., valamint a honfoglalás témájában alkotó nevesebb kutatókra (pl.: Dienes István, Bakay Kornél, Szabó János Győző stb.). Mivel a népvándorláskori régészetet tanító Vida Tivadar elsősorban avar korral foglalkozik, így tulajdonképpen Fodor, és Révész álláspontját adta elő nekünka keleti magyarokkal kapcsolatban. annyi különbséggel, hogy Bóna módszerét alkalmazva elsosorban az egyes lelőhelyeket, és az onnan előkerülő leleteket ismertette, és nem a kultúrákat.
A Kárpát-medencei, vagy a keleti régészeti kultúrákra gondolsz. Előbbi még viszonylag egységesen elfogadott, utóbbi viszont már aligha. Kicsit régen volt már a honfoglalókról szóló utolsó félév, de szívesen utánanézek, ha gondolod.
plusz nem árt megnézni, hogy mi a forrás forrása. az ókori szerzők munkái általában sokszor visszavezethetők egy közös forrásra. ld. Nagy Sándor életrajzai.
Szeretném megkérdezni Tőletek, kik ebben a témában elmélyültetek, hogy beilleszthető-e és ha igen hogyan a szkíta-hun elméletbe az erdélyi örmény és nemes örmények története. Hogy és mikor kerültek ők oda?
Köszönem előre is válaszaitokat, segítségeteket.
Nekem az is jó, ha valami linket vagy forrást adtok, ahol utánanézhetek.
Az ókori források korántsem olyanok, mint teszem azt egy XIX. századi visszaemlékezés. A forrás megírásának célja van. Ezért kell minden forrást kellő forráskritikával kezelni, ez minden kutatónak, legyen az végzett történész, vagy egy lelkes laikus, kötelessége alaposan végiggondolni azt, hogy a forrás miért írja azt, amit. Aki ezt nem teszi meg, végzettségtől függetlenül, pocsék munkát végez. Az ókori források közül nagyon sok egyátalán nem szemtanú leírása a Fekete-tengertől északra élő népektől, hanem többek között más források tanulmányozásából átvett információ. Valahogy így keletkezik a toposz is. Az ókori népek jelleméről szóló információk, legyen az szkíta, pun, perzsa, vagy bármelyik ókori nép, szinte biztosan mind toposznak tekinthetőek.