A mai napon volt szerencsém eljutni egy kirándulás keretében Romhányba és ha már ott voltam gondoltam megnézem a régi vasútállomáson lévő (eredeti) OKT fémbélyegzőt és annak állapotát. (mindkét kéktúránkon eddig a Lillában pecsételtünk)
Mindig elszomorít egy értelmetlenül bezárt és magára hagyott infrastruktúra pusztulásának látványa, ezúttal is így volt mikor megláttam a romhányi vasútállomást és környékét...pedig annak ellenére hogy 5 éve bezárt még tűrhető állapotban van.Mellette -szerencsére- működik még a kerámiagyár, erőteljesen füstölgő kémény és sok raklap kész csempe tanúskodott erről, remélem ezt az üzemet nem söpri el a recesszió.A működő gyár és a közutak errefelé (is) tapasztalható gyatra állapota miatt gondolkoztam hogy talán mégsem lenne annyira deficites ennek a szárnyvonalnak a működtetése?Úgy tudom hogy néha még most is használják erre-arra, teherszállításra...
Na,de maradjunk a bélyegzőnél: üdítő színfoltként ennek dobozkája szép állapotban leledzik még most is az állomás melletti oszlopon, úgy néz ki mint amit nem régen újíthattak fel, és benne a fémbélyegző is egészen jó állapotú.Tintát régen láthatott, készítettem vele pár nyomatot, egészen olvashatóak lettek, természetesen a már megszokott inverz betűk nem maradhattak el.Használja aki teheti, mindig elérhető és bő tintával meghálálja a bizalmat!:-)
Én is szeretnék már egyszer "mozgalom-mentes" (l'art pour l'art) túrára eljutni, az általam még nem járt "fehér foltnak" számitó turistautakon. Ha az idei terveim bejönnek, akkor hamarosan erre is sor kerülhet.
gondoltam rittyentek valami beszámolót a tegnapiról, erre belépve mit látok?
az Olsen banda pont ezt követeli :-)
legyen.
Először egy kis okoskodás. Múlt héten Jani turatars tollából olvastam, hogy nagyon kevesen óhajtják tulajdonképpen a természetet, inkább a hétköznapok elől menekülnek... Ez jutott eszembe mikor az óvónéni reggel beszólt hogy márpedig ez a gyerek még beteg a kezemben levő orvosi igazolás nem ér semmit, aztán mikor öregnéni beszólt a Szentlélek téren mert meg mertem előzni a lépcsőn, hogy jaj de jó, mindjárt itthagyom már ezt az idegbaj várost. Persze azon is elgondolkoztam hogy akkor én most kizárólag menekülök, vagy a természetet "óhajtom"? (a választ a mély önvizsgálat dacára azóta sem tudom)
Szóval, túra. Ugye még pár napja azt kérdeztem jó ötlet volna-e a Prédikálószék, és ugyan volt aki kiröhögött hogy nem esznek meg a menyétek, nem volt még olyan rég az a helikopterezés, maradtam inkább az egyszerűbb verziónál: Pomáz - Salabasina-kút - Dömös. A forrás a PPF része, az útvonalat pedig az általam megálmodott "járjuk be Mo. összes túraútját" mozgalom kiírásának figyelembevételével alakítottam ki :-)
Egyszerűsége ellenére azért biztos ami sicher alapon a lakásban található összes túrabotomat (=1 darab) és a kamáslikat is beraktam a zsákba, de ezekre végül nem volt szükség.
9-re voltam Pomázon, gyorsan kitúrtam egy ládát majd megcéloztam a Z+ jelzést. Egy darabig a főutcával párhuzamosan haladtam, bevásárlóközpont, mediterrán hatású társasház. Egész pofás.
Ady Endre utcán rátértem a jelzésre, minden sarkon volt egy magánbölcsi. Bal oldalt hamar eltünedeztek a házak, sokáig telepített nyár mellett haladtam amiben két fakopáncs beszélgetett morze-jelekkel, kissé jobbra a távolban pedig a Csikóvár nézte mit csinálok. Az eladó 3000 m2-es teleknél betértem végre az igazi erdőbe, az ösvény rögtön emelkedésbe is kezdett. Itt elég sok lábnyom is volt.
Gyopár forrásnál bajban voltam: melegem volt. Mit vessek le? Ha a szöszmős mackófelsőt, akkor kevés maradna. Vegyem le a legkülső réteget, a vékony kabátot? Végül inkább csak lehúzogattam a cipzárakat, úgy mentem tovább.
Innen csak 2-3 ember járhatott előttem, de hétfő óta senki, mert mindegyiken volt egy réteg porcukor. Egyébként kb. 2-3 centis a hó. Otthon több van.. Zöld körtúra jelek elvezettek a Holdvilág-árokhoz (volt nagyon jópofa szabványon kívüli "reciklált" jelzés) lépcsőkön egész egyszerűen bele tudtam ereszkedni. Azért bent az árokban kicsit lecsökkent a sebességem, ennek ellenére jót mosolyogtam mikor megláttam egy hágóvas nyomát, kicsit túlzásnak éreztem egészen addig, míg a kövektező kanyarban meg nem láttam egy torlasz előtt holmi domborúra fagyott patak-alakzatot. Rátértem a piros jelzésre, itt meg szánkónyomot láttam. Volt -szerencsére kerítés mögött- ugatós kutya is, illetve távolabb egy út közepén elhagyott rendszám nélküli terepjáró. Elég sokfelé látszott erdőművelés nyoma, tarvágás, szálalt erdőrész földön fekvő kidöntött fával, út melletti farakások. A forrásnál kalóriapótlás, kortyoltam rá némi forró teát meg hideg forrásvizet. Érdekes, amíg ettem nem éreztem hogy fáznék, viszont mikor nekiindultam csak úgy volt komfortos ha teljesen visszaöltözök, még a kesztyűmet is fel kellett vennem.
Tölgyikreknél sem jártam még soha, sajnos a leírtaknak megfelelően elég szomorú látvány így magányosan. Volt itt 3 favágó is, köszöntem, de olyan gyanúsan méregettek mintha a hátizsákom ölfával volna tele. Kihozták sétálni az útrongáló gépüket is, na nem azt a börzsönyi nagy ronda zöldet, csak a kisebb sárgát. Kopasz-hegy felé tértem a sárga jelzésen, amin érzésre olyan másfélszeres energiabefektetés árán tudtam haladni mint eddig. (fiam ezt úgy mondja: csak úgy szívja le a pucukákat!)
Itt már tíz centi körül volt a hó, ráadásul alul valami régebbi, kásás állapotúról újrafagyott, szerintem ő volt a ludas a dologban. Újból kezdtem kimelegedni, kesztyű is lekerült. Aztán a jelzés újból egy géppel járt, tehát letaposott kitermelő útba csatlakozott, e helyütt embermagas farakás volt végtelen hosszan. Itt megint elgondolkoztam, hogy évente vajon az erdő hány százalékát termelik le? Ha mondjuk 100 évente újul meg az erdő, akkor én az 1%-ot is sokallanám. Hiszen van természetes pusztulás, viharkár, lopás, azokat is bele kell számolni. Fél százalék? 8 ezrelék? Csak az fura hogy mindenfelé ott a kezük nyoma.. Szóval nekem egyértelműen többnek tűnik, de ez csak egy érzés, nem egzakt mérés. (erről nincs esetleg valakinek pontosabb adata?)
Egy mély völgyhöz értem, ezt kerültem meg a K+ illetve Koo jeleken. K+ indulásánál egy szép famatuzsálem, mögötte minden egyes fán jelzés. Egy lapály, aztán balra meredeken fel és már ott is a letolt(!) aszfaltút. Tudtam, hogy innen már a nehezén túl vagyok. Itt még volt egy minimális emelkedő a vörösdagonyás ládáig (itt sílécek nyoma), onnan aztán lehetett lefelé suhanni. Legnagyobb meglepetésemre szánkót maguk után húzó emberek jöttek szembe, ráadásul középkorúak. Aztán elértem a pirosat amin balra fordultam. Mióta aszfalt került a lábam alá kicsit versenyben voltam az idővel, úgy nézett ki hogy el tudom érni a 15:40-es buszt. Az aszfalton jól meg is toltam hogy lássam mi lesz a vége, a P kezdetén a GPS azt mondta 15:07-re Dömösön leszek.
Nekivágtam hát. Vadregényes völgy, köves ösvény, olyan mint egy patakmeder. Azért siettem, csoda hogy ki nem bicsaklott a lábam. (mellékszál: Gy. turatars meg megszólta a hazai hegyekben bakancsban túrázókat, merthogy az felesleges rongyrázás)
De hiába mentem ész nélkül, a GPS egyre romló időt mutatott: 15:17 majd 15:21. Egy idő után a jelzés felvezetett a párhuzamosan haladó makadámra, ott meg lehetett nyomni, és tudtam hogy az utolsó pár km is egyszerű lesz. Szóval bíztam. A meredek hegyoldalban is lefektetett fákat láttam tömegesen, ezeket hogy fogják felhozni? Lent lóval mozgatják egy pontra onnan pedig felcsörlőzik az útra? A híd után újból levitt a jel a makadámról, érdekes módon itt, szinte a civilizációba visszalépés küszöbén haladhattam először szűz hóban. Élveztem! :-) Volt 1-2 jeges patakátkelés, aztán a Kaintz-forrástól lazulás. GPS 15:20-at mutatott, de nem akartam túl hamar se odaérni úgyhogy szándékosan csak bandukoltam. 25 körül érhettem a főúthoz, vettem egy doboz sört, ettem egy picit torokmelengető teával leöblítve, aztán kimentem a megállóba. Megnéztem a táblát és nem hittem el. 15:15-kor ment el a busz, következő 16:15. Az még negyven perc! Valószínűleg a Dömös-Bp viszonylatnak nem az indulási hanem az érkezési idejét vetettem papírra.. Bakker, ha akartam volna, simán elérhettem volna a 15:15-öst, vagy nem is kellett volna rohanni, mert rohanás nélkül a 16:15-ös is pont meglett volna. Egy darabig letörten üldögéltem, még mindig hittem a 15:40-ben, hogy a tábla csak egy galád megtévesztés és egyszercsak úgyis feltűnik a busz, de nem. Bánatomban megettem a libazsíros -ahogy fiam hívja: hattyúzsíros- szendómat is, aztán lesétáltam a hajóállomásra. Kutya hideg lett! Egész nap nyitott kabátban, kesztyű nélkül túráztam, most magamra vettem mindent de irtóra fáztam! Néztem a zajló Dunán a kacsákat, és mégrosszabb lett. Hogy a francba nem fagynak bele?
A jégtáblák különben nem az út és látási viszonyoknak megfelelően haladtak, állandóan kicsúsztak a kanyarban és akkor krrrsssshhhhhhhh, hátborzongató hangon gyűrték egymást miszlikre, vagy csúsztak egymás fölé. Próbáltam kutatni az emlékeimben mikor láthattam én ilyen zajló folyót, de nem ugrott be. Azt pl. nem is tudtam hogy hangja is van.. Beálltam a megállóba, 5 perc volt még, de azt hittem kockára fagyok. Annyira fázott a lábam a bakancsban, hogy fájtak a lábujjaim. Ezt még most sem értem, miért voltak fagyási tüneteim. Csak mert nem mozogtam? Az ennyit számít? Azt gondoltam beázott és nedves zokniban ácsorgok azért, de otthon levéve tök száraz volt minden.
Fél hétre értem haza, asszony épp egy rakpart mellett készült, fácséra linkelt videót hallgatott ami a zajlás hangját lett volna hivatva visszaadni de jobbára csak tovahaladó kamionokat hallottunk. Büszkén húztam ki magam: ÉN hallottam élőben! Biztos nagyon szeretett :-)
Összességében jó túra volt, jó volt újra "szabadon" mászkálni, nem volt kötöttség a mozgalmak miatt, arra mentem amerre akartam. Persze nem szoktam börtönnek megélni azt sem mikor mozgalmi túrát csinálok, de olyan régen nem volt már ilyen amikor úgymond teljesen a magam ura voltam, hogy irtó furcsa volt :-) És azt kaptam a túrától amit vártam tőle, behavazott erdőben mászkálhattam, már attól féltem ebben a szezonban nem lesz benne részem. Bár nem volt akkora hó mint gondoltam, de nem baj, ha kapok eltávot, egy hét múlva megpróbálkoznék a Vadálló-kövekkel.
Szerdán abszolváltuk az Országos Kéktúra Dobogókő és Visegrád közötti szakaszát. Az erről készült beszámolónkban rengeteg képet és információt találtok az etapról.
> Mely jelzésen küldjek fel egy amerikai vérprofi túrázót Pomázról a Kő-hegyre: „green”, vagy „green stripe”, vagy „a horizontal green stripe between two white stripes”?
Maradjon füzet is, hiszen térképvázlat az kell, és pecsételni jó (gyereknek meg pláne) vagy urambocsá vkinek nincs GPS-e, viszont a füzet tényleg elázhat, elveszhet
Úgy képzelném, hogy alap a füzet, de trackkel kiegészíthető lehessen. Tehát ha valahol nem tudok pecsételni akkor ne kelljen már kínlódnom, ott a track, igazolhassak akár azzal is
Jelvény: nehogy gagyi kitűző legyen belőle! Az is fáj hogy a gyermek kéktúra jelvényből a készlet elfogyásával ahogy hallom kitűző lesz :-(
Bocsánat a kérdésért, te valami MTSZ guru vagy hogy ilyeneket kérdezel?
Akkor tőled is megkérdezem, hátha: Sikáros felé menet meddig lesz még terelt jelzés? Régebben arról volt szó hogy 2010-ig, ugye már 2012 van.
Zöld jelzés vs. zöld sáv: nem mindegy? Lényeg, hogy megértse akinek mondják.
(Egyébként szerintem is zöld jelzés = zöld sáv, vagyis ha vkit útbaigazítok, sose mondom, hogy a zöld sáv (jelzésen) menj, hanem a zöldön/zöld jelzésen. Persze ha nagyon precízek akarunk lenni akkor a gyengébbek kedvérért legyen zöld sáv.
Viszont azon csodálkozom, hogy vkinek a köznapi értelemben használt zöld jelzés nem egyértelmű. Én ebből egyből a sávra (csíkra, vonalra stb.) asszociálok, eszembe nem jut, hogy ez hrsz, +, stb. lenne.
Hát persze hogy egyértelmű a számodra, mint ahogy mindannyiunk számára itt a fórumban, de! Elképzelhető, hogy én vagyok pesszimista (vagy rosszindulatú), de számos, a természetjárásban totálisan tájékozatlan embertársamról feltételezem azt, hogy akár az erdészeti dolgozók által festett jelzéseket is turistajelzésnek tekintené. Ha zölddel festették, akkor zöld jelzésnek.
Igen, ezt a kérdést már lezongoráztuk (párszor) és szerintem abszolút van létjogosultsága az elektronikus igazolási módozatoknak, ha jól emlékszem kvte sporttárs már aktívan rajta van az ügyön.
Ezzel együtt -mint tudod- én azért a hagyományos füzetes-pecsételős verziót kedvelem és szerintem lehet azért arra annyira vigyázni hogy ne érjék véletlen balesetek.
A mi füzeteink mindig kettő zacskóban pihentek a hátizsák egy külön oldalzsebében és így becsomagolva még akkor sem áztak el mikor mondjuk éppen a Bükkben szakadó esőben-hóban mentünk (a magasságtól függött a csapadék halmazállapota) és a zsákunkban minden csurom víz volt, a tartalékruháktól kezdve a kenyéren át a cseresapkákig.
a legfelső, legújabb füzet három évig jött velünk két másik ugyanilyen társával együtt és mind ilyen szép állapotban maradt. Vigyáztunk rájuk nagyon...ennyi.
A másik kettő régebbi füzet csak érdekesség, a középsőt használom jelenleg.Ismerek még egy verziót a '60-as évekből, olyanom még nincsen sajnos.
A jelvény pedig mindenképpen maradjon szerintem olyan mint most!
Bár mint az alábbi képen látszik ez is változott minimálisan az évek során, de eddig csak előnyére:
a bal oldali régebbi domborúbb mint a jobb oldali, jelenlegi díjazás és picit más a kidolgozása is.
„Az Infusio név magyarázata kevésbé orvostudományi vonatkozású, sokkal inkább a bencés borhagyományokban keresendő.
A XVIII. sz. elejétől már írásos emlékek is tanúskodnak arról, hogy a szerzetesek három kategóriába sorolták az apátsági borokat: a cselédbor az uradalmi beszolgáltatásból származó bort jelentette, a konventbor megnevezés a szentmisékhez is használt és a mindennapos fogyasztáshoz az atyák asztalára készített bort takarta, míg az infusio névvel a prémium kategóriát illették.
Ez utóbbi sohasem a fajtát, hanem mindig is a legkiválóbb minőségű bort jelölte, amelyet a szerzetesközösség tagjai kiemelt jelentőségű események, nagy ünnepek alkalmával palackból pohárba töltve fogyasztottak. Így válik könnyen érthetővé a latin nyelvben betöltést jelentő infusio név használata.”
A pincészet honlapjáról.
Egyébként az Infusio nem az a bor, amiből túra közben, bélyegzéskor megiszik 1-2 dl-t az ember. Hamvas Béla után szabadon: „Az egyik faluban azt mesélték, hogy a jegyző kolbászos lecsóhoz ó-pannonhalmit ivott. Ha ez igaz, akkor a jegyző gyengeelméjű volt vagy ateista. Nekem az a gyanúm, hogy az utóbbi.”
ON
A menedékházak serpáiról: amennyiben a recessziónak köszönhetően utcára kerülök, ilyen munkakört szeretnék majd betölteni – de valahol az Alföldön.
"ha egy túratárs zöld jelzésről beszél, akkor a fehér alapon zöld sáv jelű jelzést érti alatta."
Kérem, ne fogalmazzunk ennyire pongyolán, ha lehet. A zöld vízszintes sáv jelzést érti alatta. :-)
Amúgy teljesen egyetértek, igen értelmetlen vita kerekedett újfent.
Viszont azon csodálkozom, hogy vkinek a köznapi értelemben használt zöld jelzés nem egyértelmű. Én ebből egyből a sávra (csíkra, vonalra stb.) asszociálok, eszembe nem jut, hogy ez hrsz, +, stb. lenne.
- hányjunk fittyet a média károgására, és megfelelő körültekintéssel, de nyugodtan túrázzunk zordabb időjárási viszonyok között is.
- a turistaúton, amely Pomázról a Kő-hegyre vezet, és rajta fehér alapon zöld sáv jellel jelzett jelzés igazít útba, szabadon kószáló, morcos, területet védő kutyákba ütközhetünk.
- a Kő-hegyi menedékház változatlanul a kedvenceim közé tartozik, és ott a Pannonhalmi Apátsági Pincészet borai (és likőrjei) is kaphatóak, szenzációs áron. Ezeket azonban csak mértékkel fogyasszuk, ellenkező esetben nem csak fittyet hányunk, és nem csak a média károgására.
Aztán egy olyan hasznos eszmecsere alakult ki, amely nagyjából a „Szabad-e dohányozni a Tóra (a pc kedvéért Biblia, Korán, Tibeti halottaskönyv, stb.) olvasása közben, avagy szabad-e dohányzás közben a Tórát (a pc kedvéért a Bibliát, a Koránt, a Tibeti halottaskönyvet, stb.) olvasni?” problematika szintjén mozog. Azaz zöldnek nevezzük-e azt a jelzést, amelynek a jele zöld sáv, vagy zöld sáv-e a zöld jelzés. Sajnos, véleményem szerint nem először indult el hasonló súlyú ügyben parttalan vita (élőszóban valószínűleg cifrábban fogalmaznék) a fórumon.
Utolsó nekiiramodás a „zöld jelzés” problematikájának, aztán a szent könyvek olvasása közben rágyújtok.
Természetesen én is tudom azt, hogy ha egy túratárs zöld jelzésről beszél, akkor a fehér alapon zöld sáv jelű jelzést érti alatta. Egy adott (szak)terület ismerői egymás között nem kell, hogy részletesen kifejtsenek minden fogalmat, félszavakból is megértik egymást. Egy példa: a kollégámnak a napokban ezt mondtam: találtam egy hivatkozást a róka kókusz monitoring cikkünkre. Ebből kettőnkön kívül valószínűleg nem sokan értenek egy büdös szót sem. De ha ezt mondtam volna: találtam egy irodalmi hivatkozást a hazai vörös róka populáció Echinococcus multilocularis fertőzöttségének felmérését szolgáló monitoring vizsgálatáról szóló cikkünkre, a szakterület művelői már értenék. De egy laikusnak részletesen el kellene magyaráznom, hogy mi is az az Echinococcus multilocularis, mi is az a monitoring, mi is az az irodalmi hivatkozás, és ezt az egészet miért is kell végezni. Éppen így a zöld jelzés fogalma egy, a turistajelzéseket nem ismerő laikus számára sem egyértelmű, mint ahogy szerintem egy tapasztalt, de a magyar turistajelzéseket nem ismerő külföldi természetjáró számára sem. Mely jelzésen küldjek fel egy amerikai vérprofi túrázót Pomázról a Kő-hegyre: „green”, vagy „green stripe”, vagy „a horizontal green stripe between two white stripes”? Ezt egyébként tényleg nem tudom. Itten teszek pontot.
Príma dolog egy véletlen elázó füzet... Pecsét VAGY egyéb módon igazolás. A füzet az képes "önállóan" útra kelni, a GPS is, de vannak olyan eszközök, amik kevésbé, de ezt a dolgot már lezongoráztuk, egyelőre várja a jóidőt egy pilot másfajta igazolásos módszerrel kapcsolatban.
A díjazás az más kérdés, az csak akkor változzon, ha nagyon indokolt - az olcsóbb a műgyanta nem ilyen indok.
Zöld turistaút csak "egy" van, a zöld háromszög már nem az. Értem én, hogy technokrata szemszögből nem elég sok embernek a "zöld" kifejezés, de akkor miért "sáv"? Miért nem "csík"? A kettő ugye mást jelent, más a szövegkörnyezete is és a helyzethez jobban passzol a "csík". Sőt! Vizszintes csík!
Az életveszélyes részt nem vágom, abban kéne némi segítség :-)
Én is gyakran megyek egyedűl és persze felszerelkezve bottal, Dazer-el, de néha én is kerülök, jobb a békesség.
Ha ilyen helyeket tudtok akkor próbáljátok a hely koordinátáját megadni, mert a sokak által használt GPS-es térképekre ez elég fontos információ !
Akinek nincs GPS-e azért segíthet azzal is, ha telepíti a gépére a turistautak.hu térképét azon egy kattintással viszonylag pontosan be lehet azonosítani a helyet, főleg ha frissek az emlékek. Ha a túrázó látja a veszély jelzést akkor azért felkészültebb lehet!
recycled
rakodó
a legfelső, legújabb füzet három évig jött velünk két másik ugyanilyen társával együtt és mind ilyen szép állapotban maradt. Vigyáztunk rájuk nagyon...ennyi.
a bal oldali régebbi domborúbb mint a jobb oldali, jelenlegi díjazás és picit más a kidolgozása is.