Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Na várj csak! Én teljesen elnéztem a hivatkozott kérdésben ezeket a számokat. Az a 36 az annyiszor 36, ahány osztály van. Ezen felül volt a Technikai osztályoknál 24 - 24 darab (3 darab Volhov technikai osztály volt.). Ez meg összesen valami 500 darab volt. Azért az mégse 60!
a kérdés: mi van akkor ha egy nagyobb támadás esetén az osztály ellövi az összes rakétáját. Mert ha célonként 2-3 rakétával számolok, akkor a 60 rakéta (36+24) 20-30 cél valószínű lelövésére elegendő. Ha nem az osztálynyi méretű MN repülőezredekből indulok ki, ez azért kevésnek tűnik. Honnan és hogyan jött az utánpótlás? Épeszű elöljáró azért gondolom erre is kellett hogy figyeljen...
Mér is kevés is ez?
Ha hozzáadsz még vagy 60db ruszki MiG-29 -est, 45db MiG-23-ast, 70db MiG21-est, és a várható támadók a következők:
Nem igazán értem a felsorolást. A két első stimmel, de abból mi a fenének kellett 6 darab ahhoz a hatalmas mennyiségű rakétához. (Dvinához sem volt több rakétánk). A két első volt az osztályoknál is, de az meg nem a TÜSZ technikája. A kompresszor egy csőrös ZIL hátulján volt. (egy darab volt belőle) A technikában rengeteg eszköz ette a sűrített levegőt. Ezért kellett a kompresszor, ami nem is közönséges darab, hiszen a berendezésekbe többnyire száraz levegő kellett. (III-as harmatpontú).
Volt néhány olyan jármű is, amiben a már összesűrített levegőt tartották hatalmas palackokban. Ez is ZIL-en volt. KIPSZ-et egyszer láttam, akkor egy ZIL-en volt egy műhelykocsi féle bodega, és abban volt a berendezés. Ebből viszont biztosan nem volt a TÜSZ-nél, csak kettő.
Ezeken felül még volt nekik darujuk is, ugyanolyan, mint az osztályoknak. A kocsiját az előbb mutattam. Volt még darujuk, macskadaru a szerelőcsarnokban. Más technika nem is kellett nekik ezen felül, mert mindent meg tudtak csinálni speciális kéziszerszámokkal.
Találtam néhány érdekes képet. Az elsőn az a Tátra vontató van, ami a Dvina osztályoknál volt. Utána jön egy ZIL-157 (csőrös ZIL), de sajnos nyerges változatot sehol nem leltem, így marad ez a platós. Hogy anélkül mégsem maradjunk, teszek fel olyan csőröst, amin ott a rakéta is. (igaz, ez Volhov rakéta) A harmadik képen egy JAZ-t látsz, erre a kocsira képzelj rá egy darut, na ez volt az osztálynál. A vén szar Csepel K-800-at azért raktam fel, hogy lásd, ezt csinálták a magyarok. ATSZ fotót ugyan találtam, de az egy későbbi változat volt, nem az, ami nálunk volt. De ha ezt a képet nézed, akkor a motortér háromnegyedét levágod, (vagyis csak egy kis kiemelkedés áll ki előrefelé) leszedsz minden kerekítést és ott az ATSZ. Mindezeket azután találtam, miután válaszoltam Neked.
Nekem van egy ilyen ismerős, most a honvéd vezérkarnál dolgozik. Nos ő megígérte, de azt is hozzátette, hogy ilyen hivatalos lista még a HM-ben sincs, csak kint az orosznak. Az meg nem adja oda. Így hát különféle irattárakból kell összeszedegetni. Ezt nekem megígérték, de időbe telik, míg összeszedik. (pedig nem is kértem a teljes listát, csak a helyőrséget, az alakulat jellegét, szintjét, és a hadrendi számot)
Mostmár csak egy olyan valaki kellene,aki meg tudná mondani,hogy az orosznak hol voltak fiksz telepítésű Lv. osztályai Mo.-n(a reptérieken kívül),s azok milyen technikát használtak...valakinek az ismeretségi körében nincs ilyen?
Ha kevésnek tűnik, ha nem, akkor is ennyi volt. Ám nem egy Technikai Osztály volt, hanem négy. Börgönd, Gyömrő, Sárbogárd, Pingyom. Mindazonáltal a kérdéseddel teljesen egyetértek. Ez a mennyiség valóban kevésnek tűnt. Viszont, ha azt nézed, hogy a települt, honi, területvédő, stb. légvédelem közös irányítás alá tartozott (VSZ EFE VP Kijev) akkor már más a helyzet. Az országban a magyar osztályokon kívül volt még itt egy csomó orosz is, és azoknak is voltak rakétáik. A települt légvédelmi rakétaosztályok (M1-es és 2-es Volhovjaik voltak) pedig nem a csapatokat védték, hanem a területet. Szép és jó, hogy sok repülővel számoltál, de mire szegény repülők ezen a tűzrendszeren keresztülvergődtek, azt meg is érdemelték. 1989. után már más a helyzet. Most meg már pláne.
Köszönöm a válaszod és érdeklődve várom én is a folytatásokat:-) Addig nem is akasztanám meg a gondolatmeneted a kérdezősködésemmel, de mint kannibáltól csak megkérdezem: pontosan hogyan kell elképzelni egy KIPSz illetve AKIPSz berendezést?
Volt tüzér, hadd kötözködjek egy kicsit! Hipotetikus a kérdés: mi van akkor ha egy nagyobb támadás esetén az osztály ellövi az összes rakétáját. Mert ha célonként 2-3 rakétával számolok, akkor a 60 rakéta (36+24) 20-30 cél valószínű lelövésére elegendő. Ha nem az osztálynyi méretű MN repülőezredekből indulok ki, ez azért kevésnek tűnik. Honnan és hogyan jött az utánpótlás? Épeszű elöljáró azért gondolom erre is kellett hogy figyeljen...
A szokásos kiszolgálásokon kívül volt náhány komplexumra jellemző. Ezek azok, amik rendszerszintű beállítások voltak. Ilyekor a rakáták is részt vettek a kiszolgálásban. Felhelyezésre kerültek, és fel lettek készítve.
Öthetenként egy AKIPSZ ellenörzést kellett végrehajtani.
Egy úgy történt, hogy a rakétát a K-3 kabin felé kellett fordítani. A kabinhoz rendszeresített sugárzóval a rakátára fordultunk, majd az imitátorral szimuláltuk az összes követő rendszerekre ható változást, ami a start szakaszon éri a rakétát. Utána a robotpilóta következett. Itt a különböző szögeltérésekre adott vezérlő parancsokat ellenőriztük. Ellenőriztük a követés megszakadáskor lefutó parancsok végrahajtódását.
A végén a hajtómű program mechanizmusát ellenűriztük. Az bemenő jele digitális volt.:-) Ezért kapcsolókat kapcsolgattunk, így vittük be a 8 bites regiszterbe amit be kellett.
A másik egy PU - K-3 - RPC ellenőrzés volt. Ez neveztük távolsági "jusztirozás"nak. Gyakorlatilag ra kelle fordulni a K-1-re. El kellett fogni a K-1 adot a rakáta vevővel, majd távolságban egyeztetni. A K-3 kabinban egy fázistoló segítségével korrigáltuk a kábel éslettetéséből fakadó hibát. A A rakáta vevő modulációs tényezőjével ellenőriztük. Ez az elején jó játék volt. Amíg gyakorlatlanok voltunk, volt, hogy egy felkészítési ckilus is kevés volt az elfogáshoz. Pár év múlva 5 perc alatt megvoltunk mindkét csatornával.
Minden ellenőrzés a pirotechnikai áramkörök ellenőrzésével kezdődött. Ez olyan szabály vol, ami be nem tartása fővesztéssel járt!
Majd kis lépésekkel haladunk, hogy ne offoljuk szét a VOLHOV szekciót. Mivel kannibál voltam inkább innen közelítenék. De az általános harci munkáról még van irányítós ismeretem is.
Akkor először is az elvi különbségről. Az SZ-200 doppler elven működő folyamatos üzemű lokátorral volt felszerelve. A távolság mérést fázis kódmodulációval végezték. Az irányító rendszer végezte a cél elfogását, követését, a visszavert jel nagysága és spektuma, vmit a rep. jellemzők alaján a cél típusának meghatározását.
A K-3 kabinban történt meg a szög és távolsági paralaxis helyesbítés kiszámitása. A K-3 kabin vezérelte a szög, távolság, frekvencia, sebesség szerinti rávezetést, és ellenörizte a hajtóműprogram beállítását.
Az indító állványban 2 db generátor és egy amplidin volt elhelyezve. Ezek állították elő az PU és a rakáta működéséhez szükséges egyen és váltó. feszültségeket, mert a különböző rendszerek más más frekvencián működtek.
(A meghajtó motorok általában 3x380/50, a szögkövető és ismétlő rendszerek 3x220/400 Hz-n működtek. A jellemző egyen fesz. a +27V volt.)
A felkészített rakétát folyamatosan szárított levegővel hűtötték. Erre egy zár, levegőrendszer volt beépítve az állványba, egy nagy cilit konténerrel egyűtt. Ezeket rendszeresen ki kellett szárítani. (jegyzőkönyv...)
A VEGA rakétája is vegyes üzemű. A gyorsító rakátak szilárdak, de nem lőporrudak vannak bennük, hanem öntött töltet. Ez azt jelenti, hogy teljes hosszában, belülről kifele ég. Egy inditó hajtómű kb. 40 t tolóerőt ad le. Működési ideje hömérséklet függvényében 3,5 - 8 sec. A leválás a töltet kiégése után párban történik. A szükséges nyomatékot az orrkúp kialakítása biztositja.
A második fokozat a szokásos hajtóanyagokkal működik, csak egy picit több kell belőle. (pl. 1000 l O anyag )
A második fokozat teljesítménye a rávezetéstől függött. Az optimális röppálya eléréséhez az indítás előtt beállították a megfelelő hajtómű programot. Lehetőség volt a hajtómű leállítására is, valamit a találkozási pont közelében a felesleges hajtóanyag leengedésre, a minél nagyobb manőverező képesség elérése érdekében. (pl. volt olyan program, ami a kifogyás előtt csökkentette a tolóerőt, hogy a hirtelen leállásból minél kisebb legyen a tengely irányú negatív gyorsulás.)
Amúgy elég iszákos egy jószág. Teljes teljesítményen a másodperc alatt képes egy mai átlagos személygépkocsi tankját kiszárítani.
Távoli célokra való tüzelés esetén a repülési szakasz nagy része passziv módban történt. Ekkor a rakáta átlagsebessége a MZ teljes tartományára 1200 m/s.
A teljes összeszerelést, ellenőrzést, tárolást az osztálycsoport technikai osztálya végezte. Az osztályokhoz csak a teljesen feltötött rakáta került ki. Egy osztálynál max. 12 db rakátát lehetett ZM-n elhelyezni.
Ezeken a rakétákon az osztályok periodikus munkák keretében rendszeresen müszeres ellenőrzéseket végeztek.
Azt tudni kell, hogy a légvédelemnél minden javításról, ellenőrzésről, mérési, javítási jegyzőkönyvet kellett vezetni. Minden elvégzett munkát aláírással kellett igazolni.
Rosszul tudod, mert ez is folyékony hajtóanyagú utazó hajtóművel ment, csak abban több O és G volt, (tovább kellett tartania) A Nyeva volt a szilárd hajtóanyagú.
A Vega rakétákat (az összeset) az elején összerakták, és valahogy mostanában szedik szét őket. Valaki megvette belőle a robbanó anyagot is meg a lőport is. A Vegának volt külön bejáratú technikai osztálya, ahol kezelték a rakétákat, ott csomagolták ki, szerelték össze, ellenőrizték és ha kellett, töltötték fel. Ott a méréseket egy AKIPSZ berendezéssel csinálták meg.
A Dvina osztályoknál a két nagy kabinhoz volt ATSZ. Én még Börgöndön láttam, amikor leadtuk az osztály utolsó Dvináját, akkor az ATSZ-ek még egy darabig ott maradtak. Aranyos masina volt a maga kis tömpe orrával, kicsi platójával, és azzal a fertelmes zajjal, amit működés közben produkálni tudott. Egy komplett T-34/85 motor volt benne, és ennek megfelelően zabált is rendesen. Abban a járműben a vezetőfülkében csak páncélos fejvédőben, vagy fülvédőben lehetett kibírni. Csepelen nem ezt gyártották, hanem egy Csepel K-800 típusú lánctalpas vontatót. A kettőnek semmi köze nem volt egymáshoz.
Az osztályoknál még ott voltak a T-141 vontatók, a TZM-eket meg csőrös ZIL-ekkel húzták. A Csepel D-705 vontató és a maga kis PM utánfutója a tartalék rakéták tárolására és szállítására szolgált. Volt osztályonként négy darab.
A Volhov ehhez képest majdnem egyforma vontatókat használt. minden komolyabb technikát KRaZ-255B nehézvontatóval húztunk. A TZM-eknek ZIL-131-es vontatóik voltak. A Csepel D-705-öket Rába U-26 nyerges vontató váltotta le. Elméletileg minden közepes osztálynál volt még egy URAL is, amit a Cikloidához kellett volna adni, de általában elmaradt, nagyjaink úgy lehettek vele, hogy elhúzza azt a ZIL is.
Technikai kiszolgálás: Nem úgy voltunk, mint egy TV-vel, hogy ha nézni akartuk, akkor bekapcsoltuk, aztán meg ha elromlott, hívtunk egy szerelőt. A technikának volt egy időszakos ellenőrzés rendszere, ami kezdődött a heti ellenőrzéssel. Ez Varsói Szerződés szerte mindenhol szerdán volt. Ekkor végre kellett hajtani egy mérés sorozatot, ami az üzemeltetési utasításban részletesen le volt írva, és azt akkor is használni kellett, ha kívülről tudtuk. Az orosz megkövetelte, hasonlóképpen, mint a repülőgépek ellenőrző listáját. Azt is olvassák és úgy csinálják a dolgokat.
Minden ötödik héten volt egy ötheti vagy havi ellenőrzés, ami kedd, szerda, csütörtök tartott. Magába foglalta a heti ellenőrzéseket is kibővítve, meg a technikába kissé mélyebben bele kellett mászni. A tortán a hab a féléves ellenőrzés volt, amit téli - nyári átállásnak is neveztek, ilyenkor általában a technika megbontásával járó ellenőrzéseket is csinálni kellett. A PV-n például olyankor az összes csőtápvonalat át kellett mosni 96 %-os orvosi alkohollal. A rakétáknál más volt a helyzet. Az indítóállvány imitátorával lehetett rajta ellenőrzést csinálni, de nagy feneket nem kellett neki keríteni. Rendszeresen ellenőrizni kellett a rakétában a levegő nyomást, de sok gond azzal sem volt. A technikai osztály évente egyszer az összes rakétán végrehajtott egy ellenőrzést, amit a KIPSZ berendezéssel csináltak. Mezőfalván ez AKIPSZ volt. Ott mindig különcködtek. Mindenhol három javadalmazás volt. Volhovnál ez 36 darab, Nyevánál 48 darab, Vegánál meg a két osztályra 72 darab. A Vegának egyébként az összes rakétája teljesen össze volt szerelve. Konténerben jöttek a rakéták, de Mezőfalván összeszerelték. Utána egy 36-os nevű épületbe került, ahol egy sínrendszeren egymás mögött 3 - 3 darab pihent. Erről töltötték át a TZM-re, majd ment tovább a saját útján. Erről egyébként jobb, ha SZ-200VE kollégát kérdezitek, mert ő Mezőfalván valamivel közelebb volt a rakétákhoz, mint én.
Kétszintű targonca tárol targoncának számított, amin két rakéta fért el fejtől lábig helyzetben, vagyis egyik a másik felett, fordítva. Igazából ez egy közbeeső tárolási helyzetre szolgáló eszköz volt, arra szolgált, hogy a szerelő targoncán összerakott rakétát erre rakták addig, amíg TZM-re nem került. KT volt a neve. Érdekes, ezeknek a targoncáknak nem honosodott meg az orosz rövidítése, mert a másikat meg TSZT-nek nevezték. Mindkét fajta targonca kerekeken gurult, mint a bevásárló kocsi, mindegyik kereke arra fordult, amerre ő akart, így a targoncákat össze - vissza lehetett tolni.
Az I anyag (kivételesen ezt tudom, izopropilnitrát) már a TÜSZ-nél bekerült a rakétába, és ott is maradt, amíg el nem lőtték, vagy le nem selejtezték. Ez kb. olyan veszélyes anyag volt, mint a mosóbenzin. Az O anyaggal összekeverve hajtotta a hajtóanyag szivattyúkat. Nyírtelken volt az az üzem, ahová minden honi légvédelmi rakétaeszköz bekerült az osztályba. Kivéve a rakéták. Mert azzal megesett, hogy az orosz közvetlenül a TÜSZ-höz, illetve Technikai Osztályhoz szállította. De hát ezzel nem volt nagy gond, meg nagy forgalom sem volt vele, mert míg egy közepes osztálynál 3 javadalmazás, vagyis 36 rakéta volt, a TÜSZ-nél lévő tartalék csak 24 darab volt. Legalábbis Börgöndön. A csapatlégvédelemnek is volt egy Nyírtelekhez hasonló rendeltetésű bázisa, ami valahol Kaposvár környékén volt. Én csapatlégvédelmi rakétát sose üzemeltettem, következésképpen nagyon nem is érdekelt, hogy mi van velük. Egy - két alakulatukat tudtam, hogy hol van, aztán annyi.
