egy Hennessy függőágy-szet lesz (függőágy+ külön alúl-felül szigetelőrétegek)... kicsit drága, de eladom egy gitáromat, abból megveszem... 400 dolcsiért szigeteljen is :)
A függőágyas megoldást abszolút támogatom! Pláne, ha márciusban indulsz, ugyanis az Álmoskönyv szerint "á" betűs hónapban földre feküdni betegséget hoz.
Bár az a cúg, ami a böjti időszakban fújni szokott vala sem éppen kutyának dobbantó - mennyire hőszigetelt az a lengőderékalj? Eső ellen is véd?
És végül nem tudom, miért, de olvasva az alábbiakat valahogy George Mikes jutott eszembe:
"When I am in the forest at night-time -jumping from one tree to another - I often think Life is so strange!"
és nem is teljesítménytúrára készülök...ha 60 nap lesz a 30-ból, az sem baj.
na jó... kung-fuztam néhány évig, túráztam elég sokat. Dolomitok, Tátra, és a kéktúra nagyrészét már teljesítettem valószínűleg, csak a pecsételgetés nem érdekelt... most sem tervezek pecsételgetni. És bírom a hosszútávú monotonítást ... utóbbi kb fél évben napi 14-16 órákat dolgoztam... volt olyan is hogy 38 órát lehúztam alvás nélkül. (papírmunka - filmes pénzügyes-könyvelő szerű valami vagyok, legutóbb a bradpites zombis filmben dolgoztam) ... volt olyan, hogy Barcelonából hazamotoroztam, 48 óra non stop, alvás nélkül, motoron (pisilni/kajálni megálltam :) ) tehát a monotonítástól nem félek, és van bennem egy egészséges adag mazochizmus is :)
most csak kiszabadulnék kicsit a civilizációból, és márciusban szeretném mindenképpen megpróbálni, max április, mert aztán jön a következő film (remélhetőleg...)
logisztika nem lesz :) felpakolok mindent a hátamra... sátor helyett egy (szigetelt) függőágy lesz a szállásom (+ sátorponyva)...ezen kívül sok mindent nem akarnék vinni, tisztálkodószerek, minimális tábori konyha ... élelemalapanyag-vételezés menet közben a falvakban-városokban ... legalábbies ez az elképzelés. :)
keletről indulnék nyugat felé...így a nehezebb része meglenne az elején. Aztán kitudja...lehet, hogy Írottkőnél kedvem támad továbblesétálni a Mecsek felé... majd kiderül :)
Anno Joeyline 80 nap alatt gyalogolta végig a kék kört, és ebből 36 nap jutott az Országos Kéktúrára. Ha csak az OKT egy szuszra történő bejárása lett volna a cél, valszeg bele tudta volna szorítani egy hónapba. Továbbá ő is február végén kezdte a gyaloglatot.
Ha egy tervet már asciimo is keménynek minősít, azt azért nagyon át kell gondolni. :-)
A többi matematika. 38 km × 30 = 1140 km (kitérő egyes bélyegzőhelyekhez, kis kavarás, és már össze is jön az 1128 km-hez a 12 km plusz). Ha egy pihenőnapot is szeretnél, erős 39 km/nap, ha kettőt, akkor már gyenge 41 km/nap. Állóképesség, a monotonitás tűrése és logisztika. Szerintem ezek a kulcstényezők. Számolj 4 km/h-s „bruttó” sebességgel, ami kb. 5 km/h-s „nettó” sebességet, illetve kajálást, pecsételést-kocsmázást, a kaja utánpótlás beszerzését, némi szusszanást-nézelődést takar. 30 napon át közel napi 40 km-eket gyalogolni nagyzsákkal – eléggé ütősen hangzik, és akkor még pl. az esetleges sátorcipelésről nem is beszéltem. Persze, a nagyzsák is kiiktatható, ha van kísérő kocsid, és te csak egy övtáskát viszel. Ez már a logisztika része. Szóval a fenti sebességgel napi 10 órát kell menned, reggel 8-kor indulva és du. 18-kor érkezve a szálláshely elfoglalása, kaja elkészítése és elfogyasztása, némi mosás, tisztálkodás után sok mindenhez már nem lesz kedved – az alváson kívül.
Hogy ez a terv hiú ábránd? Van, akinek nem (a magyar lakosság fizikai állapotát tekintve, sajnos, ők a kisebbség), és van, akinek az (ők a döntő többség). Te ismered a legjobban önmagadat, ezt neked kell eldöntened. Pl. ha rólam lenne szó, akkor azt mondanám, hogy 18 éves korom óta nem voltam olyan fizikális és mentális állapotban, mint napjainkban, így korlátlan szabadidő esetén (illúzió) talán el tudnám követni az OKT egy szuszra történő bejárását. De nem hiszem, hogy 30 nap alatt, és nem hiszem, hogy minden percét élvezném. Sőt.
Tavaly ősszel abszolváltam ezt a szakaszt. A Prédikálószék alatt bőgött egy szarvasbika, nagyon teccett!!
Apropó, szarvasbika! Hétvégén gyalogoltam egy Sárvár - Szeleste OKT-t. Bögöt és Szeleste között több alkalommal félre kellett lökdösnöm a szarvasbikákat, vaddisznókat és őzeket, hogy tartani tudjam a tempómat és megcsípjek egy korai vonatot Szelestén. :-)
A mai napon volt szerencsém eljutni egy kirándulás keretében Romhányba és ha már ott voltam gondoltam megnézem a régi vasútállomáson lévő (eredeti) OKT fémbélyegzőt és annak állapotát. (mindkét kéktúránkon eddig a Lillában pecsételtünk)
Mindig elszomorít egy értelmetlenül bezárt és magára hagyott infrastruktúra pusztulásának látványa, ezúttal is így volt mikor megláttam a romhányi vasútállomást és környékét...pedig annak ellenére hogy 5 éve bezárt még tűrhető állapotban van.Mellette -szerencsére- működik még a kerámiagyár, erőteljesen füstölgő kémény és sok raklap kész csempe tanúskodott erről, remélem ezt az üzemet nem söpri el a recesszió.A működő gyár és a közutak errefelé (is) tapasztalható gyatra állapota miatt gondolkoztam hogy talán mégsem lenne annyira deficites ennek a szárnyvonalnak a működtetése?Úgy tudom hogy néha még most is használják erre-arra, teherszállításra...
Na,de maradjunk a bélyegzőnél: üdítő színfoltként ennek dobozkája szép állapotban leledzik még most is az állomás melletti oszlopon, úgy néz ki mint amit nem régen újíthattak fel, és benne a fémbélyegző is egészen jó állapotú.Tintát régen láthatott, készítettem vele pár nyomatot, egészen olvashatóak lettek, természetesen a már megszokott inverz betűk nem maradhattak el.Használja aki teheti, mindig elérhető és bő tintával meghálálja a bizalmat!:-)
Én is szeretnék már egyszer "mozgalom-mentes" (l'art pour l'art) túrára eljutni, az általam még nem járt "fehér foltnak" számitó turistautakon. Ha az idei terveim bejönnek, akkor hamarosan erre is sor kerülhet.
gondoltam rittyentek valami beszámolót a tegnapiról, erre belépve mit látok?
az Olsen banda pont ezt követeli :-)
legyen.
Először egy kis okoskodás. Múlt héten Jani turatars tollából olvastam, hogy nagyon kevesen óhajtják tulajdonképpen a természetet, inkább a hétköznapok elől menekülnek... Ez jutott eszembe mikor az óvónéni reggel beszólt hogy márpedig ez a gyerek még beteg a kezemben levő orvosi igazolás nem ér semmit, aztán mikor öregnéni beszólt a Szentlélek téren mert meg mertem előzni a lépcsőn, hogy jaj de jó, mindjárt itthagyom már ezt az idegbaj várost. Persze azon is elgondolkoztam hogy akkor én most kizárólag menekülök, vagy a természetet "óhajtom"? (a választ a mély önvizsgálat dacára azóta sem tudom)
Szóval, túra. Ugye még pár napja azt kérdeztem jó ötlet volna-e a Prédikálószék, és ugyan volt aki kiröhögött hogy nem esznek meg a menyétek, nem volt még olyan rég az a helikopterezés, maradtam inkább az egyszerűbb verziónál: Pomáz - Salabasina-kút - Dömös. A forrás a PPF része, az útvonalat pedig az általam megálmodott "járjuk be Mo. összes túraútját" mozgalom kiírásának figyelembevételével alakítottam ki :-)
Egyszerűsége ellenére azért biztos ami sicher alapon a lakásban található összes túrabotomat (=1 darab) és a kamáslikat is beraktam a zsákba, de ezekre végül nem volt szükség.
9-re voltam Pomázon, gyorsan kitúrtam egy ládát majd megcéloztam a Z+ jelzést. Egy darabig a főutcával párhuzamosan haladtam, bevásárlóközpont, mediterrán hatású társasház. Egész pofás.
Ady Endre utcán rátértem a jelzésre, minden sarkon volt egy magánbölcsi. Bal oldalt hamar eltünedeztek a házak, sokáig telepített nyár mellett haladtam amiben két fakopáncs beszélgetett morze-jelekkel, kissé jobbra a távolban pedig a Csikóvár nézte mit csinálok. Az eladó 3000 m2-es teleknél betértem végre az igazi erdőbe, az ösvény rögtön emelkedésbe is kezdett. Itt elég sok lábnyom is volt.
Gyopár forrásnál bajban voltam: melegem volt. Mit vessek le? Ha a szöszmős mackófelsőt, akkor kevés maradna. Vegyem le a legkülső réteget, a vékony kabátot? Végül inkább csak lehúzogattam a cipzárakat, úgy mentem tovább.
Innen csak 2-3 ember járhatott előttem, de hétfő óta senki, mert mindegyiken volt egy réteg porcukor. Egyébként kb. 2-3 centis a hó. Otthon több van.. Zöld körtúra jelek elvezettek a Holdvilág-árokhoz (volt nagyon jópofa szabványon kívüli "reciklált" jelzés) lépcsőkön egész egyszerűen bele tudtam ereszkedni. Azért bent az árokban kicsit lecsökkent a sebességem, ennek ellenére jót mosolyogtam mikor megláttam egy hágóvas nyomát, kicsit túlzásnak éreztem egészen addig, míg a kövektező kanyarban meg nem láttam egy torlasz előtt holmi domborúra fagyott patak-alakzatot. Rátértem a piros jelzésre, itt meg szánkónyomot láttam. Volt -szerencsére kerítés mögött- ugatós kutya is, illetve távolabb egy út közepén elhagyott rendszám nélküli terepjáró. Elég sokfelé látszott erdőművelés nyoma, tarvágás, szálalt erdőrész földön fekvő kidöntött fával, út melletti farakások. A forrásnál kalóriapótlás, kortyoltam rá némi forró teát meg hideg forrásvizet. Érdekes, amíg ettem nem éreztem hogy fáznék, viszont mikor nekiindultam csak úgy volt komfortos ha teljesen visszaöltözök, még a kesztyűmet is fel kellett vennem.
Tölgyikreknél sem jártam még soha, sajnos a leírtaknak megfelelően elég szomorú látvány így magányosan. Volt itt 3 favágó is, köszöntem, de olyan gyanúsan méregettek mintha a hátizsákom ölfával volna tele. Kihozták sétálni az útrongáló gépüket is, na nem azt a börzsönyi nagy ronda zöldet, csak a kisebb sárgát. Kopasz-hegy felé tértem a sárga jelzésen, amin érzésre olyan másfélszeres energiabefektetés árán tudtam haladni mint eddig. (fiam ezt úgy mondja: csak úgy szívja le a pucukákat!)
Itt már tíz centi körül volt a hó, ráadásul alul valami régebbi, kásás állapotúról újrafagyott, szerintem ő volt a ludas a dologban. Újból kezdtem kimelegedni, kesztyű is lekerült. Aztán a jelzés újból egy géppel járt, tehát letaposott kitermelő útba csatlakozott, e helyütt embermagas farakás volt végtelen hosszan. Itt megint elgondolkoztam, hogy évente vajon az erdő hány százalékát termelik le? Ha mondjuk 100 évente újul meg az erdő, akkor én az 1%-ot is sokallanám. Hiszen van természetes pusztulás, viharkár, lopás, azokat is bele kell számolni. Fél százalék? 8 ezrelék? Csak az fura hogy mindenfelé ott a kezük nyoma.. Szóval nekem egyértelműen többnek tűnik, de ez csak egy érzés, nem egzakt mérés. (erről nincs esetleg valakinek pontosabb adata?)
Egy mély völgyhöz értem, ezt kerültem meg a K+ illetve Koo jeleken. K+ indulásánál egy szép famatuzsálem, mögötte minden egyes fán jelzés. Egy lapály, aztán balra meredeken fel és már ott is a letolt(!) aszfaltút. Tudtam, hogy innen már a nehezén túl vagyok. Itt még volt egy minimális emelkedő a vörösdagonyás ládáig (itt sílécek nyoma), onnan aztán lehetett lefelé suhanni. Legnagyobb meglepetésemre szánkót maguk után húzó emberek jöttek szembe, ráadásul középkorúak. Aztán elértem a pirosat amin balra fordultam. Mióta aszfalt került a lábam alá kicsit versenyben voltam az idővel, úgy nézett ki hogy el tudom érni a 15:40-es buszt. Az aszfalton jól meg is toltam hogy lássam mi lesz a vége, a P kezdetén a GPS azt mondta 15:07-re Dömösön leszek.
Nekivágtam hát. Vadregényes völgy, köves ösvény, olyan mint egy patakmeder. Azért siettem, csoda hogy ki nem bicsaklott a lábam. (mellékszál: Gy. turatars meg megszólta a hazai hegyekben bakancsban túrázókat, merthogy az felesleges rongyrázás)
De hiába mentem ész nélkül, a GPS egyre romló időt mutatott: 15:17 majd 15:21. Egy idő után a jelzés felvezetett a párhuzamosan haladó makadámra, ott meg lehetett nyomni, és tudtam hogy az utolsó pár km is egyszerű lesz. Szóval bíztam. A meredek hegyoldalban is lefektetett fákat láttam tömegesen, ezeket hogy fogják felhozni? Lent lóval mozgatják egy pontra onnan pedig felcsörlőzik az útra? A híd után újból levitt a jel a makadámról, érdekes módon itt, szinte a civilizációba visszalépés küszöbén haladhattam először szűz hóban. Élveztem! :-) Volt 1-2 jeges patakátkelés, aztán a Kaintz-forrástól lazulás. GPS 15:20-at mutatott, de nem akartam túl hamar se odaérni úgyhogy szándékosan csak bandukoltam. 25 körül érhettem a főúthoz, vettem egy doboz sört, ettem egy picit torokmelengető teával leöblítve, aztán kimentem a megállóba. Megnéztem a táblát és nem hittem el. 15:15-kor ment el a busz, következő 16:15. Az még negyven perc! Valószínűleg a Dömös-Bp viszonylatnak nem az indulási hanem az érkezési idejét vetettem papírra.. Bakker, ha akartam volna, simán elérhettem volna a 15:15-öst, vagy nem is kellett volna rohanni, mert rohanás nélkül a 16:15-ös is pont meglett volna. Egy darabig letörten üldögéltem, még mindig hittem a 15:40-ben, hogy a tábla csak egy galád megtévesztés és egyszercsak úgyis feltűnik a busz, de nem. Bánatomban megettem a libazsíros -ahogy fiam hívja: hattyúzsíros- szendómat is, aztán lesétáltam a hajóállomásra. Kutya hideg lett! Egész nap nyitott kabátban, kesztyű nélkül túráztam, most magamra vettem mindent de irtóra fáztam! Néztem a zajló Dunán a kacsákat, és mégrosszabb lett. Hogy a francba nem fagynak bele?
A jégtáblák különben nem az út és látási viszonyoknak megfelelően haladtak, állandóan kicsúsztak a kanyarban és akkor krrrsssshhhhhhhh, hátborzongató hangon gyűrték egymást miszlikre, vagy csúsztak egymás fölé. Próbáltam kutatni az emlékeimben mikor láthattam én ilyen zajló folyót, de nem ugrott be. Azt pl. nem is tudtam hogy hangja is van.. Beálltam a megállóba, 5 perc volt még, de azt hittem kockára fagyok. Annyira fázott a lábam a bakancsban, hogy fájtak a lábujjaim. Ezt még most sem értem, miért voltak fagyási tüneteim. Csak mert nem mozogtam? Az ennyit számít? Azt gondoltam beázott és nedves zokniban ácsorgok azért, de otthon levéve tök száraz volt minden.
Fél hétre értem haza, asszony épp egy rakpart mellett készült, fácséra linkelt videót hallgatott ami a zajlás hangját lett volna hivatva visszaadni de jobbára csak tovahaladó kamionokat hallottunk. Büszkén húztam ki magam: ÉN hallottam élőben! Biztos nagyon szeretett :-)
Összességében jó túra volt, jó volt újra "szabadon" mászkálni, nem volt kötöttség a mozgalmak miatt, arra mentem amerre akartam. Persze nem szoktam börtönnek megélni azt sem mikor mozgalmi túrát csinálok, de olyan régen nem volt már ilyen amikor úgymond teljesen a magam ura voltam, hogy irtó furcsa volt :-) És azt kaptam a túrától amit vártam tőle, behavazott erdőben mászkálhattam, már attól féltem ebben a szezonban nem lesz benne részem. Bár nem volt akkora hó mint gondoltam, de nem baj, ha kapok eltávot, egy hét múlva megpróbálkoznék a Vadálló-kövekkel.
Szerdán abszolváltuk az Országos Kéktúra Dobogókő és Visegrád közötti szakaszát. Az erről készült beszámolónkban rengeteg képet és információt találtok az etapról.
> Mely jelzésen küldjek fel egy amerikai vérprofi túrázót Pomázról a Kő-hegyre: „green”, vagy „green stripe”, vagy „a horizontal green stripe between two white stripes”?
Maradjon füzet is, hiszen térképvázlat az kell, és pecsételni jó (gyereknek meg pláne) vagy urambocsá vkinek nincs GPS-e, viszont a füzet tényleg elázhat, elveszhet
Úgy képzelném, hogy alap a füzet, de trackkel kiegészíthető lehessen. Tehát ha valahol nem tudok pecsételni akkor ne kelljen már kínlódnom, ott a track, igazolhassak akár azzal is
Jelvény: nehogy gagyi kitűző legyen belőle! Az is fáj hogy a gyermek kéktúra jelvényből a készlet elfogyásával ahogy hallom kitűző lesz :-(
Bocsánat a kérdésért, te valami MTSZ guru vagy hogy ilyeneket kérdezel?
Akkor tőled is megkérdezem, hátha: Sikáros felé menet meddig lesz még terelt jelzés? Régebben arról volt szó hogy 2010-ig, ugye már 2012 van.
recycled
rakodó