Én is inkább a beszédtől félek, tehát a tömeggel, az utazással nincs bajom. Mondjuk olykor egy nézéstől, egy tekintettől is ki tudok készülni :) , de alapjában véve a beszéd az, ami nehézséget okoz.
Amúgy szerintetek nálatok mi okozza a szociális szorongást? Hogy álltok a bűntudattal és a szégyennel? Véleményetek szerint bűntudatotok jogos, és van alapja, vagy csupán fiktív és elhitt, vagyis ok nélküli?
Mennyire érzitek felelősnek magatokat a problémáitokért? (Szerintetek inkább ti, vagy a környezet tehet róla?)
Vádoljátok e magatokat, amiért nem tudtok kilábalni ebből az állapotból, hogy kiszúrtok saját magatokkal, amiért nem álltok ki magatokért és véleményetekért, amiért nem vállaltok felelősséget tetteitekért, játszotok meg szerepeket (pl csak a jó oldalatokat akarjátok mutatni), mindenáron meg akartok felelni a környezetnek és mentek bele olyan helyzetekbe, amibe nem akartok, csak nem tudtok nemet mondani?
Feldmár András egyik könyvében fejti ki a következőket, és ennek kapcsán érdekel, nektek mi a véleményetek minderről?
Szerintem soha senki nem szorong akkor, ha nem játszik színházasdit. Tehát abban a pillanatban, amikor látszik, hogy nem tudom azt az illúziót kelteni bennetek, amit valóban akarok, akkor szorongani fogok. Ha egyáltalán nem érdekel, hogy mit gondoltok rólam, ha nem vágyom arra, hogy valamilyen illúziót keltsek bennetek, akkor nem fogok szorongani
A beszédtől én is félek, de leginkább a megnyilvánulásoktól, legyen az verbális, vagy testbeszéd.
Van valaki Pest környéki, aki hajlandó személyes találkozóra? Én hétvégén ráérek. Valaki bográcsozni vagy ilyesmi (Vác mondjuk, közel van Pesthez). E-mailben várom.
Én is tudom, hogy egyeltalán nem jó ötlet rosszullétet színlelni. Ahogy Te is mondod, SzJozsi79, ez nem vezet a gyogyulás felé. És pláne azért sem volt jó ötlet, mert még többször be kellesz majd oda mennem, mivel ez egy lakásközvetitő cég és most intézzük náluk a lakást. Szóval legközelebb nem tudom mit fogok kitalálni.
Miért nem lehet mindent netek keresztül intézni???!!! :D Vagy sms-ben?
Ezt a tánctanfolyam dolgot nem nagyon értem, hogy miért kérdezed. Ha lenne hozzá kedvem, időm és pénzem, akkor szerintem elmennék.
Amugy szerintem én sem vagyok tipikusan Szocfobos, de vannak közös tüneteink. Én kimondottan a beszédtől félek, nem az emberektől, társaságtól. Ezt minek nevezzem? lalofóbia, logofóbia???
A skizofréniát azt kb. lerendeztem, csak épp nem gyógyszerekkel elsősorban, hanem természetgyógyászattal.
Az egyik legjobb barátom skizoid, rengeteget dumáltunk arról, hogy hogyan látja a világot, úgy gondolom van némi betekintésem ebbe, igazából marha érdekesnek találom a világát, okos, öntudatos, jól ismeri magát a saját keretein belül.
Nyilván annak a felismerése, hogy skizoid, az nem megy magától, mert az már a saját keretein kívül esik. Miután felmerült, hogy esetleg skizoid, több hónapba telt, mire elkezdett komolyan töprengeni rajta.
Nincs ebben semmi bántás a részemről ez nekem kb. olyan, hogy valakinek a szeme kék a másiké meg barna, csak feltettem a kérdést, hogy nem-e lehet-e ez Veletek is, ha igen igen ha nem nem, csak érdemes megfontolni szerintem.
Bocsánat ha bántottalak, nem ezt akartam, tényleg.
Kicsit ingerült voltam, amiért így ismeretlenül diagnózisokat állítasz fel rólam, nem is akartam válaszolni, de egyszerre csak rájöttem, hogy te vagy az a szimpatikus fiú, akivel hajdanán együtt magasztaltuk a Burns könyvet...
Azt gondoltam, hogy ezt a skizofrénia dolgot már teljesen lerendezted magadban, különösen hogy nyilvánvalóan semmi nyoma nincs a gondolkodásodban valamiféle súlyos zavarnak.
Igazából kíváncsi vagyok rád, ha küldesz egy mailt (látom, neked nincs címed kirakva), talán össze tudjuk hozni, hogy meghívjalak egy engesztelő sörre...
Ehhez nagyon pontosan kéne ismerni a tüneteket és a személyt, hogy meg lehessen állapítani szerintem.
Ezt a semélyes összejövetelt is azért tartom jónak, mert ott szembe kerülnénk egymással, a problémával és esetleg amit nem jól látunk, tisztázódna.
Én már megzakkanok, hogy évek óta nem csinálok semmit, csak várok, hogy jobb lesz. Hogy csak olvasgatok róla meg magamban őrlődöm. Ezért érzem úgy, hogy ha nem csinlálok semmit, akkor csak sajnáltatom magam és valójában nem akarok kilépni ebből. Most úgy érzem, eljutottam odáig, hogy ha nagyközönség még előtt nem is, de előttetek szeretném megmérettetni magam, elmondani, nekem mi a problémám és meghallgatni, nektek milyen nehézségeitek vannak. Örülnék, ha közületek is találnék olyat, akik úgy érzik, ez segíthetne, és tennénk valamit!
Többen mondtáok már hál'istennek, hogy benne lennétek a találkozóban. Én egy hónap múlva leszek otthon, Budapesten, és remélem addig még gyűlünk. Továbbra is a csokismandula@gmail.com címre várom azokat, akiket érdekel.
Érdekes.. Hát szerintem ahányan vagyunk, annyi félék a tünetek, és nem tudom, mi az a pont, amikor már nem az egyik, hanem a másik kategoriába sorolhatjuk magunkat. Én személy szerint nem is tartom olyan fontosnak, hogy mindenképp pontosan beskatulyázzam magam egy pszichológiai diagnózisba.
Annyit tudok elmondani, hogy a szociális fóbia meghatározása áll legközelebb az én viselkedési nehézségeimhez, ahogy beleástam magam a témába, de orvos még valóban nem jelentette ki, hogy ebben szenvedek, így nyugodtan értékeljétek át az én megállapításaimat.
Szerintem már eleve az okok is teljesen mások egy-egy embernél, így az, hogy mikor, milyen helyzetben jön elő a "para", egyéni.
Mindenesetre skizoidnak nem tartom magam, de mondom, felülbírálhatjátok, biztos van, aki többet tud ezzel kapcs. Szerintem itt a lényeg, hogy rájöjjünk, mitől vannak a tünetek és hogy mindent megtegyünk azért, hogy leküzdjük őket. Azért ezen a topikon írtam, mert nagyon hasonlóak a tüneteim. Úgy érzem, hogy más vagyok, mint a többiek, szégyellem magam, és bűntudatom van, valószínű ezért viselkedek rendellenesen társaságban.
Van, amikor teljesen felszabadult vagyok, és van, amikor nem. De a félelem, hogy olyan helyzet alakul ki, amior előjön a pánik, folyamatosan bennem van, és ez meghatározza majdnem minden cselekedetemet.
Mindenesetre jó megosztani hasonló problémákkal küszködő emberekkel mindezt, mert talán rálátunk olyan dolgokra is, amire amúgy egymagunk nem gondolnánk.
Tehát nem a diagnózis felállítását, hanem a probléma gyökerét és a megoldáshoz vezető utat szeretném megtalálni...
Olvasgattam itt a személyes találkozóról, bár eléggé nagy átlépésnek érzem, de van benne valami, érdeklődnék szóval ez iránt, és ha van valami konkrét adat stb... akkor lécci irjátok már meg mail-ben horusz94@freemail.hu msn is ez.
Egyébként ha rólam akartok tudni valamit elég visszaolvasgatni a régebbi hsz-eimet.
Skizoid: fordított, "invertált" realitásban élnek a többi 99% emberhez képest (számukra mi vagyunk fordítottak és szerintük nekik van jobb dolguk, így nem cserélnének).
Számukra a belső világuk egyenlő az igazi világgal és azon belül mozognak mindig szükségszerűen. A külvilág ehhez lazán kapcsolódik és szűrön keresztül, mintha lenne egy láthatatlan fal a belső birodalmuk és a külvilág között. Effektíve nem éreznek semmit a külvilág felé, csak ott van. Emiatt képtelenek a "közvetlen" kapcsolatokra, "közvetlen" érzelmekre más emberek vagy a világ felé. Túl közül nem lehet kerülni hozzájuk, mert az megviselné a belső világukat és amúgy sem tudják befogadni a másikat úgyhogy ilyenkor eltolják a másikat.
Van köztük sok érzelmes és magányos is, egyik barátom ilyen skizoid pl. Próbál szeretni másokat, de szerencsétlen a fentiek miatt csak olyan dolgokat tud szeretni, ami a belső világán belül van, tehát lényegében nem a másikat szereti, hanem egy a másikról alkotott képet, ami már az ő fejében van. Mondjuk ezzel tisztában is van egy ideje, de előtte nem tudta, hogy skizoid, értelemszerűen ezt "onnan" nem lehet megítélni.
Szerintem a fenti leírásnak semmi köze szociális fóbiához vagy elkerülő személyiségzavarhoz. Legfeljebb következményeiben hasonló lehet ezért félrediagnosztizálhatják.
Szocfób, elkerülő személyiségzavar, skizoid személyiségzavar - ezek nem valamiféle megfogható és fontos dolgok, hanem csak diagnózisok, amiket a fejletlen pszichiátria osztogat jobb híján. Ráadásul folyton változnak is, a pszichiátriai kézikönyvek újabb és újabb kiadásaiban.
Annyira unalmasak ezek a "ha képes vagy arra, amire én nem, akkor nem vagy szocfóbos" beszólások...
A szocfób diagnosztikai kritériumai között nem szerepel, hogy az illető soha nem képes jól érezni magát egy bulin. Mindenki különbözik, rólad is lehetne találni olyan dolgokat, amik alapján egyesek szívük szerint kizárnának a szocfóbosok előkelő klubjából :D
Én már jártam így. Több emberhez beszéltem épp, mikor leblokkoltam, rámjött a pánik és már csak azt láttam, hogy néznek és nem értik mi van. Ki kellett mennem a helyiségből, mondván, hogy rosszul lettem, ami igaz is volt, csak azt nem tudták, mitől. :)
Amúgy én táncolni nagyon szívesen elmennék, gondolkoztam is, hogy idén beiratkoznék valahova. Attól nem félek, az valahogy más.. És bulikon sem okoz gondot. Sőt! Felszabadít. Ott kiélek sokmindent. Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel...
Ügyintézés közben történt. Éreztem, hogy ma egyeltalán nem vagyok jó passzban az intézkedéshez, de be kellett mennem egy irodába és csak annyit kellett volna megkérdeznem, hogy mi okból kerestek a telefonomon. Igaz a legegyszerűbb az lett volna ha visszahivom őket, de a telefonalastól még jobban félek, mint a személyes talalkozástol. Hát bementem.
De amikor meg kellett szólalnom, annyira magambaszorítottam a levegőt, hogy alig jött ki hang a torkomon, és ebben a pillanatban az jutott eszembe, hogy eljatszom, hogy rosszul vagyok és ezért beszélek ilyen furcsán. Makogva el is mondtam, hogy nem érzem jól magam és hogy le-e ülhetek? És igy könnyebb volt elmondanom, hogy miért is jöttem. Végülis elintéztem, amit akartam. De még sosem dobtam be ezt a cselt.
ÉS TI??? SZINLELTETEK MÁR ROSSZULLÉTET, csak azért hogy ne nézzenek hülyének????
Amugy pedig én is olvastam NINA blogját és tényleg nagyon jó. Bárcsak találnák már valami gyógymódot erre a betegségre! Nem akarom igy végigélni az életem!
Hozzátehetném még a "Csak akarni kell!" éleselméjű felszólítást? :) Ilyenkor, amikor megkérdeztem, hogy hogyan kell akarni, akkor rögtön kórházba, pszichokurkászhoz, továbbá a hisztérikus szóözönök kínzókamrájába készültek száműzni engem.