Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Rivalizálás? Na csak az hiányzott volna! A valagunkat úgy rúgták volna szét, hogy össze nem vakartuk volna többé. Egyébként nemhogy rivalizálás nem volt, de volt olyan kolléga is, aki életében sem járt a szomszédnál. A viszonyunkat meg nagyon szigorúan megszabták. A parancsnokok általában szerettek volna a legjobbak lenni, de ez nem mindenkinek sikerült. Én a hasonló technikával felszerelt valamennyi osztálynál (Volhov) jártam, de nem vendégségben, hanem dolgozni. Időnként úgy le volt gatyásodva a légvédelem, hogy alig volt technikus. 1984-ben az egész dandárnál én voltam az egyetlen "tapasztalt" PV technikus. Kölcsönkérni nem kellett, mert a nagy testvér koordinálta a dolgokat, én meg valamikor délután megkaptam, hogy holnap reggel nyolckor jelentkezzek ennél és ennél az osztálynál. Én meg mentem. Egy - egy ilyen kirándulás általában három napig tartott. Családom nem volt, kaját adtak, inni is volt mit, és hamar eljutottam oda, hogy ott volt az otthonom, ahol berúgtam a papucsomat az ágy alá.
Elolvastam ezt a cikket. Én annak idején ott alapító tag voltam, és most is ott lakom, ahol annak idején nekünk építettek lakásokat. Igaz, közben volt két vargabetű. Ez a KOvács Zoltán őrnagy ráadásul a szomszédom, és ha most nem olvasom ezt a cikket, akkor biztos hülyén halok meg. Ez a pók ugyanoda járt középiskolába, mint én, csak kicsit később. A terület egyébként borzalmas. Ami oda be van zsúfolva, azzal egy hadsereget fel lehetne szerelni. Amikor legutóbb arra jártam, akkor éppenséggel annyi llángszóró volt bent, hogy két feltöltött gyalogos zászlóalj minden tagjának jutott volna, még talán az őrkutyának is. Most egyébként a Nyeva komplexumokat bontják. A kabint kibelezik, üresen eladják, a bele meg szemét. Jó mi?
Igen először hülyeséget írtam mert csak egy osztállyal gondolkodtam, de aztán helyesbítettem osztályonkénti 36 rakétára. Egységes tűzrendszerrel már másképp fest a helyzet:-) Ha jól veszem ki a szavaidból, a tűzvezető rendszer számon tartotta a rakétafelhasználást (is). Csak ha a központ Kievben volt, akkor ez ott történt vagy a magyar háp-okon helyben? Vagy ilyesmivel a magasabb elöljáró már nem foglalkozott? Meg a másik jó kérdés, hogy a Magyarországon ideiglenesen állomásozó szovjet osztályok harcát is a magyar Szikla vezette vagy nem voltak ránkszorulva ezügyben?
Az az igazság hogy ezt a felsorolást egy légvédelmi rakéta fegyvernemről szóló újságcikkből vettem még valamikor '99 környékén és örültem is mint majom a farkának hogy végre találtam erről a témáról valamit. Azt nemtom ugyan hogy honnan mert a forrást mint annyiszor nem írtam fel. Amúgy a cikkben volt még szó a Dvina módosításairól, olyan mintha bulletinmunkák lettek volna. Idepötyögöm mindjárt ezeket is, egyrészt azért mert már akkor sem igazán értettem amikor olvastam, meg azért is, mert érdekelne hogy mennyire megbízható. Ami a 6-6 O és G töltőt illeti, volt egy lérakos kollegám aki azt hiszem TZM-ekkel dolgozott, de ne kérdezd melyik alakulatnál-annak idején mint ifjú és bohó ka. erre nem kérdeztem rá. A lényeg hogy ő is 6-ot mondott ezekből-vagy lehet hogy a töltősorra gondolt?
A "közvetlenül" egymás mellé települt osztályok, pl Urak asztala, Lom hegy, Pilistető, milyen viszonyban álltak egymással? Esetleg voltak rivalizálások vagy valami hasonló, vagy voltak egymásnál látogatások, a másik osztállyal közös "programok"? Átjártatok "bratyizni" vagy teljesen elszigetelve müködött minden? Esetleg ha vmi miatt hiályvolt technikusból lehetett e kölcsönkérni egymástól? stb.
Ha megengeditek, folytatom. Tehát Pilis. Az egész technikai terület még csak éppenhogy készen volt, a beton dolgokról leszedett zsaluanyag még ott volt, persze csak tavasszal találtuk meg, amikor elolvadt róla a hó. Az építőknek hétvégi eltávozás előtt adták ki feladatnak a kerítést, ők meg is csinálták. Arról volt szó, hogy amikor készen lesz, akkor mehetnek haza. A betonoszlopokat nagyon sok helyen csak ledöfték a hóba, rá a drótot, és már készen is volt. Ám ez csak tavasszal derült ki, amikor az egész kerítés kezdett kidőlni. (nekünk csak egy kerítésünk volt, nem volt nyomsáv és dupla kerítés, mint a síkvidéki osztályoknak.) Igazából a területet, és a benne lévő létesítményeket csak a technikának és az azt kiszolgáló kb. 40 embernek tervezték. Minden létesítmény erre a 40 emberre volt méretezve. A víz is. Képzeljétek el, hogy odafent volt vízhálózat, csak közben hiányzott a vízvezeték. Így kénytelenek voltunk tartálykocsival felhordani. Ami nem is volt egyszerű, mert akkor még a laktanya sem volt készen, így Csobánkára kellett lemenni vízért, ott volt a legközelebbi olyan vízcsap, ami elbírt bennünket. Így tehát az egyetlen Csepel tartálykocsink már öt órakor elindult vízért, és az utolsó fuvarral este 23 óra körül végzett. Lefelé egy eleven kocsi volt, de felfelé gyalog meg tudtam előzni. Elfogyasztott 100 kilométeren 60 liter gázolajat, 30 liter motorolajat és 2 sofőrt. Felfelé menet egy vastag olajcsíkot húzott maga után, és ez már csak azért nem látszik, mert abban az időben divat volt utat építeni. Saját konyhánk sem volt, a kaját napi három alkalommal az akkor már készen lévő Izbégi laktanyából hordtuk át. Szinte az egész osztály abban a kis épületben lakott. Csak az őrszakaszt és a családokat hagytuk Börgöndön. A parancsnoki állomány a készenléti épületben lévő három irodában lakott, a hivatásos állomány meg az egyik tanteremben. Emeletes ágyakon laktunk, egy nem is túl nagy helyiségben vagy harmincan. (Ott láttam először külföldi TV adót, mert szinte egy szál drótot elég volt kidugni a tetőn, és máris pindent összeszedett. Ha az osztrák TV-t akartuk, azért el kellett menni a P-12-be, mert annak az antennája nagyszerűen fogta a bécsi adókat.) A sorkatonák sem voltak zsúfoltabban. Viszont volt feladat, volt cél, és volt parancsnoki elvárás. Na meg a kaja is jó volt, és meleg volt. Legalábbis bent az épületben. Olajkazánnal fűtöttünk, amiről a készenléti épület és a 7-es épület fűtése ment. Mást nem fűtöttünk. A technika meleg volt, amikor be volt kapcsolva, a fedezékek senkit nem érdekeltek, hiszen nem kellett ott sokat tartózkodni, a harcállásponton meg csináltunk elektromos fűtést. Mikor kezdtünk, akkor odafent még nem volt rendes elektromos hálózat, pontosabban hálózat az volt, csak a távvezeték nem készült el, ami odahozta volna a villanyt. Így saját magunknak csináltunk energiát, volt hozzá aggregátorunk bőven. Tavasszal elkészült a távvezetékünk, és mivel a komplexumhoz közel nem lehetett elektromos távvezetéket vezetni, ezért a kerítéstől két kilométerre eldugták a föld alá. Valami rohadt drága olasz kábelt hoztak erre a célra, ami meg lépten - nyomon berobbant, olyankor aztán a villanyunk is odalett, megint jöttek az aggregátorok. Az élet tehát abban az időszakban kissé zsúfolt volt a területen. Eleinte sem laktanyánk nem volt, sem tiszti lakótelep. A lakótelepet több lépcsőben május végén kezdték el átadni. Először két lépcsőházat, aztán megint kettőt, végül a maradék egyet. Ha valaki járt arrafelé, akkor a falu közepén már messziről lehetett látni a sorházat piros tetővel, ami végül is nem olyan volt, mint a többi katonai lakótelep, mert az akkori Dunakanyari Intéző Bizottság nem engedett oda akármilyen szart építeni. Érdekes, akkor is volt erre szavuk. Így a szentendrei osztályoknak és nekünk valamivel extrább lakásokat építettek. Én akkor nőtlen tisztként az utolsó lépcsőházban lévő szállón kaptam helyet, így bizony emiatt a június még fent talált a hegyen. Mivel töltöttük az időnket? A sorállományból folyamatosan szolgálatban volt vagy hatvan fő. (a fent lévő százból) A csökkentett készültségi váltás, az áteresztő pont szolgálat hetente váltott, minden pénteken. VSZ szerte mindig pénteken délelőtt váltott a készenléti szolgálat, olyankor váltottak az osztályok is készültségi szolgálatba és -ból. Ezen felül őrség is kellett, alegység szolgálat is. Persze a szolgálaton felül is volt mit tenni, nem győztünk barkácsolni. Az építők tulajdonképpen csak egy üres területet, laktanyát és lakóépületeket hagytak ránk, ha valahová valamit akartunk, akkor azt magunknak kellett megcsinálni. Gondolok itt a kényelmi dolgokra.
Fent a Pilisen nagyon nehezen tavaszodott ki. Abban az évben nagyon sok hó volt, verte az egy métert is. Az odavezető útról a havat csak eleinte takarítottuk, amíg az építőknek ott volt egy BAT-M lánctalpas bulldózere. (kb. február elejéig.) Onnantól kezdve a havat csak letapostuk az útra, és annyi. Az, hogy egész télen az árokban jártunk le - fel, az csak akkor derült ki, amikor az árokban összetaposott hó beszakadt az egyik ZIL-ünk alatt. Még szerencse, hogy üres volt.
Mikor lent Pesten már tavasz volt, akkor nálunk még mindig tél volt. Legközelebb azt is elmesélem, hogy miként járt velünk Farkas Berci, a magyar nép friss mutogatni valója. Most abbahagyom, mert holnap sajnos menni kell dolgozni.
Próbáltam rákeresni, de nem igazán értem el eredményt. Abból amit láttam, a régi lánctalpas alvázú FROG lehet a nyerő. Az is valószínűsíti, hogy azoknál daruzták a rakétát.
Annyi utalást találtam rá, hogy a csehek használták, 3 db rakétát szállított (a 3 rögzítő látszik is több képen) és 10X10 hajtású (tehát a tréler kerekei is hajtottak).
Hát nem tudom. A színe és a kinézete alapján ez akár rakéta szállító is lehetne, de nem tudom igazán eldönteni. Hiányolom róla azokat az elemeket, amik stabilan megtartják a rakétát, illetve a kiszolgálást - pl. rátöltés - elősegítik. A stabil tartóelemek leginkább hátulról hiányoznak. A mérete és az elől levő három tartóelem alapján tippelhetnék a KUB szállítókocsijára is, de ha egy ilyen járműről a terepen akarnánk az indítójárműre rakétát rátölteni, akkor még daru is kellene hozzá. Szóval nem tudom.
Érdemes a betűrendes részben szétnézni, fotók tömkelege található (ARCHIV nyomógomb alatt az egyes eszközöknél) sokszor számunkra egzotikus fegyverekről.
A ZIL a képgyűjteményemből való, amit valamikor valahonnan letöltöttem, megpróbálom megkeresni.
Nem hiszem. Nem tudom, Pesten mennyire vagy ismerős. Rákos... határán - most egy felüljáró van ott a vasút felett - van egy ócskavas telep. Az utolsó huszat ott láttam sorakozni, és sajnos nem anyagra vártak, hanem ők maguk voltak az anyag. No ez akkor volt, amikor katonai főiskolás voltam. (70-es évek második fele.)
Attól függött, hogy hol csinálták. Nálunk JAAZ volt a típusa. Lehet, hogy csak a darus változaté? Egyébként tök egyforma volt a kettő, még a bölény is stimmelt a motorház oldalán.
Miután az oroszt "haladéktalanul kizavartuk", nem sok olyan dolog maradt, ami alapján biztosan következtetni lehetett volna. Nagyon sok mindent szétvertek, felrobbantottak, tartályokat megfúrtak, stb. Egyébként meg képzelj el egy laktanyát, ahol hatalmas hangárak vannak lánctalp nyomokkal. Honnan tudod, hogy harckocsi, rohamlöveg, vagy valami önjáró légvédelmi rakéta egység volt-e? Tehát a szakavatott szem sem mindenható. Pláne, hogy igazából ezzel annak idején nem is foglalkozott senki. Volt, aki örült, hogy hazamentek, volt olyan is, aki az íróasztalát és a székét féltette (a páncélszekrényt már nem, mert abban volt a munka).
..gondolom,mikor elmentek,utána volt valamiféle laktanya felmérés,s gondolom ezt nem amatőrökre bízták,hanem a honvédségre,s a szakavatott szem,ha belép egy objektumba,csak van elképzelése,róla,hogy milyen jellegű alakulat állomásozhatott ott..
