Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Hello. Ha jól tudom most a Bolyaiban képeznek ki légvédelmiseket. Mit tudtok erről? Mik a feltételek, és van-e manapság értelme. (mármint van-e igény). Minden info érdekel. Szeretnék majd továbbtanulni.
Az igazat megvallva ez már olyan régen volt, hogy fogalmam sincs. De elképzelhető, ettől függetlenül is. B. tiz. ugyanis nagyon alakias volt mindig. Már a fiúk neveire sem emlékszem, akikkel kimentünk elhajtani a cigányokat, kivéve a pk.t, B. tiz. -est.
Hát én bizony nem vagyok székely, sem sváb, de katona az voltam. Mégpedig Börgöndön.
Azt mondja egyszer az ÜTI az ügyeletes alegységnek:
- Cigányok táboroztak le a laktanya kerítése mellé, el kell őket zavarni onnan, de azonnal. Na, kimentünk néhányan, persze teljesen üres AMD géppisztolyokkal, csak ezt a cigányok nem tudták. Egy ekhós szekér állt félig az árokban, a lovak legelésztek a fűben, félkörben a cigányok heverésztek és piáltak, ordibáltak, veszekedtek egymással.
B. tizedes fennhangon elrikkantotta magát: "Na ganék takarodó, tünés innen vagy kilyukasztom a bőrötöket!!!" és rájuk fogta a töltetlen stukkert, a hatás kedvéért még meg is csettentette a závárzatot. Egy másik katona meg a lóra tartotta a fegyvert: "Na, te virslitöltelék, most már úgysem kellesz senkinek!"
Erre egy nagy kövér cigány nő B. tiz. et. eléborult a földre: "Jaj, kedves vitézs úr, csak az életünknek kegyelmezzen, áldja meg az Úristen mindnyájukat szépséges vitézs uraim!"
Persze, nagy kegyelmesen engedélyeztük nekik az elvonulást azzal, hogy 5 percet kapnak a távozásra.
Az alegység pk. B. tiz. et. még valami jutalmat is kapott, hogy milyen jól megoldottuk a helyzetet.
Induljunk ki abból, hogy az összes közepes technika Sárbogárdon, a kicsik pedig a Vasváriban pihentek. Amiről mesélni akarok, az Sárbogárdi dolog. Ott elméletileg két technika volt telepítve, az egyik elméletileg harcképesen, a mások kiképző komplexum volt. A többi menetkészen a laktanya különféle helyein hányódott. A valamikori osztály-szervezet helyett üteg szervezésre tértek át, mivel az alegységeknek nem volt önálló logisztikai apparátusa, őrzésvédelme és híradása sem. Viszont az nagy haladás volt, hogy az ütegek közül kettő volt (úgy ahogy) személyi állománnyal feltöltve. A többségnél a személyzet két főből állt, többnyire olyan emberekből, akik ezt a technikát az életben nem üzemeltették, de a kerekeket naponta össze tudták számolni. Egyszer csak (1998.) elhatározták, hogy a zászlóalj (hogy ez a légvédelemnél milyen alegység, azt nem tudom) egyik ütege éleslövészetre megy a lengyel tengerpartra. Ennek érdekében a felsőbbség (minden illúziótól mentesen) elrendelte a feladatot. Azzal kezdődött, hogy összevadászták a technikusi állományt. Az érintett üteg volt legjobban feltöltve, de még így sem volt olyan szakember, aki akár egyszer is látta volna (nem hogy csinálta) a PV kabin telepítését. Én akkor már hatodik éve kikerültem a hadseregből (pláne, hogy a technikával meg nem foglalkoztam 1985. óta.) de a csapat parancsnokának megígértem, hogy megtanítom a technikust telepíteni. Mikor már majdnem együtt volt minden, akkor jöttek olyan meglepik, hogy telepíteni kellett volna a kabint, de a speciális emelőszerkezetek ezer éve nem voltak hitelesítve. Hajdanán biztonsági okokból évente hitelesíttettük (Nyírtelken kellett). Ezt az akadályt is leküzdötték, mire nekiláthattunk, nagy nehezen megcsináltuk az első telepítést, még a laktanyában. Nagy nehezen (természetesen a normaidőt el lehetett felejteni) állt a technika, de a szerencsétlen két éve nem volt összerakva, bekapcsolva sem, így előjöttek azok a meghibásodások és beszabályozatlanságok, amik az eltelt idő alatt felszaporodtak. A hadrafoghatóságról nemhogy beszélni, álmodni sem lehetett. az már régen nem volt divat, hogy addig javítunk, amíg nem jó a technika, így csak a munkaidő alatt dolgoztak. Természetesen eltelt vagy három nap, mire minden összejött. Ekkor lehetett azt mondani, hogy a technika harckész, ezután jöhetett volna a többi. Bontás, menetkészültség elérése, majd a menet után a kijelölt tüzelőállásban az alegység eléri a készenlétet. Ám erre már nem került sor, így végül is nem is lehetett megmérni a készenlét normaidejét.
Nos tehát ennyi volt. Bár időt sehová nem írtam, de el tudod képzeni, hogy mindez mennyi időt vett igénybe.
A dologgal kapcsolatban van még egy sztorim, kis idő múlva azt is leírom. Most legyen elég ennyi.
Régen volt, sajnos. De azért nagyon érdekes volt elolvasni ezt a topicot. Végig is olvastam minden hozzászólást! Hát, az én időmben még kezdetlegesebb technika volt ez már egyszer szentigaz! De B. örm. et. néha úgy meghajtott bennünket a gyakorlótéren, mint Zinger a varrógépet!
Bozai Pista bácsit ismertem meg ott először. Ráadásul a felesége meg pont nálunk dolgozott. Most Vajtán polgármester az öreg. Nemrég találkoztam vele egy gyakorlat alkalmával. Polyákról sok élményem nincs, de egy alkalommal, amikor egy értetlen jogász az együttműködési tervünket érthetetlennek minősítette - "ez nem is magyarul van" - és át is fogalmazta, Polyák úr visszadobta az egészet, hogy ő ilyen marhaságot nem hajlandó aláírni. Nekem meg hízott a májam.
Szlávik egy külön kategória. Ha kívánságműsor lett volna valaha is, ilyen parancsnokot szerettem volna magamnak. Igaz, voltak a pályafutásomban nagyszerű parancsnokok, sokukra azóta is csak tisztelettel tudok gondolni, de Szlávik sem lett volna rossz.
Én 1978-ban végeztem. Abban az időben állították fel a Nyeva osztályokat, és a mi csapatunk (volt egy Kubos, egy kannibál, és mi irányító rendszeresek. Ekkor avatták a legtöbb új tisztet) Nevát tanult. Méghozzá Debrecenben, mert akkor még csak ott volt egy oktató komplexum. Aztán megtörténtek az első beosztásba helyezések, és akkor úgy megkavarták a dolgot, hogy szinte mindenki mást csinált, mint amit tanult.
Az én időmben a parancsnoki trió Kőrös, Márkus, Hudra volt. Mi valahogy nem nagyon szerettük szegény Bumbit, de ennek a mi parancsnokaink még alá is játszottak. Fantasztikus csapat volt, ahogy az eltelt harminc év távlatából vissza emlékszem, tűzbe mentünk volna értük.
Az osztálynál az életforma ismerős. Ám a számok számomra nem stimmelnek, mert nálam a plafon egy hónapban 16 volt. És akkor még egy fillért sem fizettek érte. Mikor elkezdték, akkor is eleinte csak évente 12-t. A többi meg ment csak úgy. Pedig milyen szép dohány lett volna. Mikor meg már nem volt korlátozás, akkor meg már olyan helyzetben voltam, hogy kevés szolgálat jutott rám.
Lövészet: Na én voltam helyetted is. Többnyire PV technikusként saját osztállyal és vendégmunkásként, de egyszer (1984-ben, mert akkor olyan is volt,) beugró embernek vittek ki, ha valami gond volt a PV kabinokkal, akkor én segítettem. 1987-ben a Vegához is volt szerencsém.
Mi még 6 perc alatt tüzet tudtunk nyitni, de már a szakmán kívülről volt olyan élményem is, hogy a riasztás után az osztály 2 hét alatt érte el a készenlétet.
A jugó háborút - legalábbis egy kis részét - Beremend alatt töltöttem egy 23-as üteggel. Utána aztán már nem sokáig tartott számomra a hadsereg. Most, hogy a jelenlegi is hamarosan véget ér, azt kell mondjam, még időben váltottam.
Látod ezt nem tudtam. Azt igen, hogy érdekes egy figura volt, és sokat tanultam tőle (mármint azt, hogy hogy nem szabad egy szd-t vezetni). Akkor gondolom emlékszel még a Konchidaira is (ha jól emlékszem, és jól írom a nevét), Ő se volt kismiska.
Egyébként a kép jó amit a Bumbiról feltettél, valahol a fősulin láttunk egy képet valamikor a 60-as évekből, a Bumbi már akkor is őrnagy volt. Az a hír járta, hogy valamikor régen szántott egy lóval, amikor a mellé érő katonák megkérdezték tőle, hogy "akarsz-e őrnagy lenni?", akart, és az lett az is maradt.
Csak azt sajnálom, hogy nem tudtam kimenni lövészetre, pedig egész lérakos életemben arra készültem. Vizsga vizsga hátán, aztán renccer váltás, pénztelenség, felszámolás.
Sajna már nem vagyok ezen a területen, de nagyon tetszett az az élet (akkor fiatalon).
Jó volt az az érzés, hogy nagy felelősség van rajtam, megemberesítette a katonát, és engem is. Mondjuk készültségben ügyeletes parancsnokként, amikor még a tűzparancs kiadása az előljáróval való kapcsolat megszakadása, és a meghatározott helyzet esetén az én jogkörömben volt.
A készültségi szolgálatban tanultam meg, hogy 30 mp alatt teljesen éber legyek amikor felébredek.
A mai katonák el sem tudják képzelni, hogy milyen volt az amikor az osztálynál mondjuk volt 2 ember akinek 2. fokra vizsgája volt, és csak ők lehettek szolgálatban, billegtetve. Ha jól emlékszem 13 szolgálatot nem fizettek, az "kötelező" volt, csak a felett volt valami pénzmag. Azt hiszem volt olyan évem, amikor kopasz rávti-ként 72 szolgálatom volt egy évben. az mondjuk ugye minden 5 nap, hozzávéve, hogy nem tudtál hazamenni, mert akkor ki dolgozik?
Az otthoni ügyeleteket nem is említem, amikor 3. fokban otthon ültem 30 perces készenlétben.
Maga a lérak technika pedig szerintem csodálatos volt.
Emlékszem amikor kitört a yugo háború, és Barcson volt egy kis pity-puty, azonnal elkezdtek minket szeretni, és milyen jó, hogy a falunak saját "légvédelme" van szlogeneket gyártani.
Ja apropó éppen 2 fokban voltam amikor a szemét yugó gép megszórta Barcsot, a P-18 -on néztem mint ÜOPK amikor kiment. Sajna még passzívon se tudtam volna leszedni. :-(
A kép 2003. december 03-án készült. Azt egyébként tudod, mit jelent egyáltalán a Bumbi? Nekem az én elődeim mesélték. Egyszerűen a bunkó becézve. Már amennyire a bunkót becézni lehet.
Igen. Majd írok, csak egy kicsit frissítteni kell a memóriámat.
Például, hogy 85-ben kezdtem a főiskolát, és 88-ban kerültem ki csapathoz. A jó öreg Bumbi kezei alól. Igen néztem a képeket, vannak ismerősek.
Sajna a TÁS-ba nem voltam fenn régóta, meg nem is szeretnék felmenni, mert iszonyat milyen pusztulás van ott. A laktanya szintúgy ebek harmincadjára megy tönkre. 3 évvel a zárás után az épületek olyan mértékben áztak be, hogy a lámpabúrákban állt a víz a nyáron, télen meg szétrepedtek. Erre nem vagyok kíváncsi.
Azt sajnálom, hogy nincsenek képeim arról az időszakról, mert ugye rezsim terület volt.
Üdv a fedélzeten! Ha gondolod, Te is megoszthatod az élményeidet velünk, ahogy Volt tüzér is tette..:))
Nézz be katomo honlapjára, a képtárakban a lérak. emlékek között biztos találsz érdekes fotókat, mintha a 18.,19. fotó Zsámbékon készült volna? Azt gondolom, tudod mi egykor volt TÁS-od manapság: színházi bázis..:)
Nagyon jó volt nosztalgiázni, mert ma végigolvastam a topikot az elejétől a végéig. Magamról csak annyit, hogy 1985-ben végeztem a Zalkán honi lérakon (VOLHOV). Majd Zsámbék a kulcsrazárásig. (Én voltam az utolsó szolgálat, aki a polgári őrségnek átadta) Voltam 1 évig rávti, majd kannibál szdpk. Végül humanitárius tiszt lettem. Szinte nem is tudok mit írni, mert annyi emlék jött elő.
Pl. nekünk voltak gumirakétáink, komplett PV dombbal, nálunk forgatták az angyalbőrben című filmet.
Nekünk voltak a mozgatható álcák az indító állványok fölé (amikor én átvettem a századot, már csak kocsival lehetett rájuk húzni).
Én is szolgálatban voltam akkor, amikor az ominózus VSZ cél felszállt, és nem azt az útvonalat repülte, amit a VEKTOR kiadott, hiába mondtam mint rávti, hogy látom a célt, és azonosítottam, csak amikor a dd is rájött a tévedésre, akkor adta ki utánlövésre (3-al).
Én vettem fel videóra amint az osztály a C-130 ra tevékenykedett tv üm-ban.
Részt vettem egy teljes kitelepülésben Madocsára, úgyhogy csak az íróasztalok maradtak Zsámbékon (meg a rakétahajtóanyagok, amit nem voltam hajlandó elszállítani, mert nem biztosították a feltételeket hozzá). Meg ezer dolog jut eszembe.
Szóval jó volt, szép volt, még benézek ide egy párszor.
Tegnap, pont mikor ide írogattam du. hallottam, hogy gyorsít egy 29-esre emlékeztető gép, még meg is jegyeztem az öcsémnek, csak nem megint eltévedt egy kis gép, s emelték a készültséget, úgy látszik szombat lett a készültség napja...:)))Nyertem, további hírek itt..
Nézz be a képtáramba, ott vannak légifotók Taszárról is, kicsit nagyobb felbontásban, de ha nagyon érdekelnek légifotók, használd a maps.google.com-ot, szülővárosod(Szentes) is utcaszintig nagyítható majdnem...:))
Pintér egyetlen dolog miatt menthető: Egyáltalán hajlandó bemutatni ezeket a dolgokat. De ész nélkül. Igaz, hogy laikus, de még tanácsot sem fogad meg. Sok egyforma zöld dolog ott van nála anélkül, hogy értelme lenne, de benézni nem nagyon lehet, így meg a sok zöld kívülről egyformának tűnik. Össze van zsúfolva nála minden, fényképezni nem lehet (nem érdemes). Egy olvtársat idézek innen, "a kevesebb több lenne nála."
A Palócnak sose voltam hadművésze, mert mire neki olyanja lehetett, addigra én már nadrágszínt váltottam. Annak idején Temesvárival egy osztálynál dolgoztam, Palóccal meg más eredetű az ismerettség.
