Mint Alaszkában mikor téli álmából felébred a szürkemedve, s a tavaszi szellőt ízlelgeti, úgy pezsdíti meg véremet, érzékeimet, a friss nyári zápor után mélyen beszívott kritálytiszta levegő. A yachtkikötő fái alatt felállított kerti asztalok egyikénél, üldögéltem, egy pohár pezsgőt iszogattam, miközben a zenekar bécsi keringőt játszott a kékszalag verseny győztesének tiszteletére. Az estélyi selyemek suhogása, és az ímmár szélcsendes kikötőben jobbra-balra imbolygó árbócok, és kötelek összeütődésének fémes csilingelése, érdekesen kiegészítette a hangzást, s ez az én füleimnek nem kevésbé kedves. Visszagondoltam a versenyre. Az idén nem sikerült az első hely. Az ok itt ül velem szemben testhez tapadó selyemruhájában, csodálatos mosollyal az ajkán, és a szemében.
Elmerülök ezekben a szemekben, és látom, amint fürge ujjaival a fordulóhoz állította át a kötélzetet, én pedíg izmos karjára, combjaira vizuális orgazmusként ráfeledkezve elvétettem az utolsó fordulót. Az ellenfél igy előnnyel tudott az utolsó szakasznak nekivágni, amit már képtelenek voltunk behozni. Ő is tudta a hiba okát, de nem bánta. Végül a mólók labirintusában kikötőhelyünkre siklottunk "Ariadne" nevű hajónkkal, s ő frissen jókedvűen kiugrott a partra, lekötötte a hajó elejét a bika vaskeresztjéhez, én pedig a tatot az előzőleg kidobott horgonyhoz feszítettem.
Most kicsit csalódott lennék, hogy az idén nem lesz kékszalagavató, de kedvesem mosolyát, és kissé kihívó mozgását látva, olyan örömök igérete
suhint meg ami mindenért kárpótolni fog. A zenekar újabb talpalávalót húz, s az eddíg zsibbadó lábujjak feléledhetnek, jöjjön a tánc a repülés, a szédülés, a csók a simogatás. Aztán a fődíj az én kékszalagom, az öböl vizén ringatózó yach belsejében, kétszeresen ringatózva, a szent önkívület.
következik tehát - tánc, szédülés, önkívület -.
