A kódokat, ahol jártunk, lefényképeztük, sőt nekem meg is van kinyomtatva az igazolólap, már korábban az első vértesi OKT-bejárásomkor pecsételtem is bele, de igazság szerint most csak a kékezés volt a cél. Eleve úgy terveztük, hogy a Várak a Vértesben miatt visszatérünk még ide valamikor nyáron, zöldben, és végigjárjuk azt is, még ha sok is az átfedés, de szívesen jövünk ide vissza, jól éreztük magunkat nagyon.
Vitányvárhoz tettünk kitérőt, a kód megvan, Csókakőnél is rendben, de Gerencsérvár kimaradt, nem lenne korrekt a díjazás (még), egyébként köszönöm a felvetést :-)
Kedves Szervező Úr, ha már itt vagy, had kérdezzem:
Mennyire ragaszkodtok az igazolólapon levő útvonalhoz? Én is néztem ezt a mozgalmat, nagyon jól passzintható az OKT-hez, kivéve az Általad is említett Gerencsér-vár. Ezzel az a baj, hogy Mindszentpusztától viszonylag könnyen elérhető lenne, de ha ragaszkodnék az OKT útvonalához is, akkor erre kellene visszajönnöm is, hogy tovább mehessek Gánt felé.
Szemléletesebben: én így terveztem a mozgalmat OKT-vel együtt, csak nem tudom, hogy ez szabályos-e.
1. Szárliget-Várgesztes-Kőhányás (tiszta sor, OKT, minimális kitérőkkel)
A döntő szempont mondjuk az volt, hogy most is ugyanazzal a társasággal voltunk, akikkel előző évben Bakonybélben félbehagytuk a szakaszt, és kézenfekvő volt együtt folytatnunk. Errefelé majd máskor, talán jövő télen, talán hamarabb. Eddig kétszer voltam itt, tavasszal illetve ősszel, és mindkét alkalommal nagyon tetszett, ezért voltam kíváncsi milyen amikor jég alatt van.
Ha itthon lettem volna szombaton, akkor sajnálnám, hogy nem tudtam a gesztesi Vagdalthús-jelenésről, így viszont mindegy, mert természetesen én is a havat tapostam valahol máshol :)
De legalább nem volt hiába az a sok hólapátolás, hiszen komoly kéktúrázóknak csináltam az áhított civilizációt :D
Szerdán megyünk erre a szakaszra, csak fordítva, ilyen maximumhőmérsékletek mellett én már sok-sok nedvességre számítok :) Egy hónapja viszont azon a környéken törtük mi is a havat:
A Tés-Zirc szakasz sem volt rossz tavaly télen, sőt, az eltévedések szempontjából kritikusnak mondható Veimpusztai rész ilyenkor sokkal jobban is járható mint a vegetáció teljes pompájában, és a jelzések is jobban észrevehetőek.
Mi is úgy érkeztünk Várgesztesre, mindössze 13,6 km után, hogy jaj, üljünk már le pöttyet, elég a hóból, civilizációt akarunk :-) Nekünk volt szállásfoglalásunk Gánton, ezért sem fordult meg a kiszállás a fejünkben, bár ekkor még több, mint a fele hátra volt, és a kocsmából 14:30-kor indultunk tovább, még kitérőt tettünk a sziklában lévő Máriához, mindennel együtt délután 3-kor vágtunk neki a Gántig maradt 18 km-nek.
Bakonybél és Városlőd között is hasonló volt a (hó)helyzet szombaton...
A tervezéskor még szemeztem ugyan a Zirc és Tés közötti résszel, elsősorban a Római fürdőt szerettem volna látni télen, de szerintem ezzel végül jobban jártunk, mivel jól jelzett, és jobban is ki volt járva. Már ami az erdészeti utakat illeti, a többi szakaszon mi voltunk aznap először. Kezdetnek több kilométeres szakaszt sikerült Pápavárig megtenni az erdészeti úton letaposott hóban, ami ugye egyébként aszfalt lenne. Alig olvadt, így szerencsére még nem csúszós latyak volt. Pápavártól Németbányáig volt aztán bokáig érő hó. A falu központjába is besétáltunk, a lakókocsi-büfé nem volt nyitva, de a vele szemben lévő faépítményben az asztalokhoz leülve meg tudtunk ebédelni.
Innentől maradtunk az erdészeti úton, bár a vadászház előtt a jelzés a völgy aljában, a patakmederben folytatódik, az út pedig 50-100 méterre tőle, kicsit magasabban megy. Ahol ennek vége, onnantól megint járatlan utak jöttek a Városlőd feletti nyílt terepig. K
ülönösebb probléma nélkül így 6 óra 45 perc alatt tettük meg a Bakonybél és Városlőd északi része (Fenyő kocsma) közötti szakaszt, amiben benne volt egy szűk egy órás kitérő is Németbánya központjába. Logisztikai szempontból Városlődtől most jobb volt a busz, és sikerült megértenem a 8-as és 83-as út elágazásában lévő megállók rendszerét is..:-)
A WEB-es tervező is figyeli, mert más itinert készít most, mint a "javítás" előtt.
Az SG és az Sg között tehát van különbség, ami nem jelenti azt, hogy ha a beállításoknál megadom az SG-t, akkor azt a "select" figyeli, hisz a 'K' és a 'k' között pl. nincs különbség.
OKT Szárliget-Csókakő, egyelőre csak dióhéjban: ahogy látom, mások is küzdöttek hét végén az elemekkel, konkrétan a hóval. Bizony mi is két napig tapostuk a szűzhavat hosszú
km-eken át a Vértesben, s olykor elegünk is volt belőle :-) Méghogy nem jó aszfalton-dózeren túrázni... dehogynem! Áldás volt, ha ilyen etap jött, amit lejártak az erdészek-vadászok. Az átlagunk olykor átlagon aluli volt :-) No de nem is rohanni mentünk, mindenesetre beszédes adat, hogy az első napi, kitérőkkel kb. 32 km-es penzumot (Szárliget-Gánt) 10,5 óra alatt tettük meg, ebből érdemi megálló a várgesztesi bélyegzés volt 30 percen át. Jó is volt, hogy tegnapra kevesebb jutott, Csókakő a várral, emlékművel, bányaudvarral, a borpincékkel, a Kemencés Udvarral pazar befejezése volt egy nagyon szép hétvégének. A Gránás th. kifogástalan volt, miként a vendéglő konyhája is, a pecsétek is mindenhol rendben.
OKT Bányahegy-Szárliget , avagy ismerkedés a szűz hó vendégszeretetével
Reggel nyolc óra, Tardos, Bányahegyi utca:
A félrekotort hótól nem tudtam leparkolni, így becsöngettem egy házhoz, sűrű elnézések közepette hogy leparkolhatok-é az eltakarított részen. Engedélyt megkaptam egy rokonszenves helybélitől, majd rövid készülődés után el is indultam, irány a Bányahegy!
Ez a másfél km a pecsételőhelyig mint tudjuk bónusz, amolyan bemelegítésféle, annak jó is volt, a letaposott havon gyorsan felértem az elhagyatott erdészházig, kétszer kellett félreugranom a duplahúzós kőszállító Actrosok elől, de ilyen helyeken én ennek már örülök, mert ez azt jelenti hogy van élet, működik a bánya.
Hamarosan megpillantottam a leégett egykori öreg csertölgyet, majd 15-20 méterrel mögötte a nem kevésbé mutatós társát amely jelenleg otthont ad a bélyegző ládikájának.
a leégett fa egykori pecséthely, mögötte távolabb látható a bélyegző új otthona
Bélyegeztem majd nekivágtam...most már a szűz hóban, amelyet csak itt-ott tarkítottak állatnyomok, egyébként érintetlen volt a táj.Tetszett nagyon, ropogott a kissé olvadó hó a talpam alatt, de pár száz méter után elgondolkoztam, te jó ég ez lesz végig? Lényegesen nehezebb volt a haladás itt mint a letaposott felvezető úton, elég sok erőt kivesz pluszban az emberből a szűz hóban való lépkedés.Na mindegy, hajrá, előre, majd kiforrja magát a dolog, legfeljebb kiszállok Koldusszállásnál ha nem bírom szusszal.Rövidesen a létrás kerítésekhez értem, ezekből ha jól emlékszem volt négy is, egy-két kilométeren belül, az utolsónál -a bekerített tisztás "túlsó" feléről- visszanézve egész jó kilátás nyílt a nagy Gerecse tömbjére és a Bányahegyre.
Negyed óra múlva a vértestolnai műúton megszaporáztam a lépteimet, itt lehetett picit átlagot javítani, de ez nem tartott sokáig, az ösvény befordult a Pes-kő sziklatömbjének oldalába, így ismét érintetlen hóban lépkedtem.A Pes-kő oldalban többször megálltam, olykor becsukott szemmel hallgattam a csendet, felemelő érzés volt, ezért (is) érdemes túrázni járni, továbbmegyek ezért érdemes egyedül járni túrázni, bár mi tagadás Tavaszi Széll picit már kezd hiányozni...:-))
Koldusszállásnál rám sütött a tavaszias napsugár, végre előbújt a felhők mögül az ebadta! Bélyegeztem, ettem, lovat etettem müzliszelettel (finnyáskodott, nem ette meg mindet, pedig nagyon nyújtogatta a nyakát érte) , majd néhány fotó készítése után irány tovább a Somlyóvár felé!
Koldusszállás...
A Tornyópusztai bekötőúton ismét belehúztam, picit emelkedik ugyan de jó tempóban lehetett haladni a letaposott havon.Nem úgy az ösvényen, amelyre befordul a kék...itt életemben először örültem egy motorosnak az erdőben, aki nem sokkal előttem járhatott erre, mert így -Vviktorhoz hasonlóan- a keréknyomokat használtam könnyítendő az előrejutást, amire nagy szükségem is volt, mert itt éreztem először komolyabb fáradtságot.
A kulcsosháznál -ugyebár mint már írtam- nyalókáztam egyet, nyitva volt az ajtó, megpihentem, eszegettem, és eközben neszezésre lettem figyelmes, lám egy pici egér szaladt el előttem a kis helység egyik sarkába. Nem bújt el egyből, megsajnáltam, odadobtam neki pár kis kocka csokit, így ezután ketten eszegettünk tovább.:-)) (ekkor már nem láttam,csak hallottam hogy neszez, akkora volt amúgy a csend.)
érkezés a kulcsosházhoz... majd távozás onnan...
Leereszkedve a Somlyóvárról ismét nyomokra bukkantam, ez egy traktor volt hála istennek, majd kerítés megint és vadetető.Éppen gondolkoztam hogy elő kéne venni a gépet, három éve a fiammal itt rengeteg állatot láttunk, de ezt kigondolni sem volt időm, előttem 5 méterre két nagyobb őz ugrott ki a cserjésből és az ösvényen szaladtak vagy 10-15 mp-ig, ami nekem mindössze arra volt elég hogy előcibáljam a fényképezőt, de bekapcsolni már felesleges volt...így jobb híján lefotóztam a vadetetőt.:-)
Lassan előjött a "mikor érek már oda, hol van már Szárliget??" érzés és innen már csak mentem előre egyre fáradtabban, de a tavakat elhagyván elmondhatjuk hogy nem is ez a legszebb része ennek a túraszakasznak.
Fél hatkor bélyegeztem a szárligeti vasútállomás ablakában lévő pecséttel, majd a 18:03-kor érkező vonattal távoztam Tatabánya irányába.
Összességében nagyon jó nap volt, elfogadható időben, de egyetértek valamelyik előttem szóló kollégával: Nyíljatok keltikék, fújjon már végre a Tavaszi Széll!:-))
Holló-kőtől - Vörös kőiga pirosonMárianosztra - Nagymaros szakasz.
Pénteken reggelre álmodtam meg, hogy szombaton merre is menjek túrázni, mivel jelen mozgalmárkodást tavaly óta nem folytattam így itt volt az idő. Gondoltam a saras bakancsnak a takarításához a legjobb a hóban való menetelés, és úgyis régen voltam már igazi havas túrán így irány a Börzsöny!
Reggel 8.30 körül vonat+busz kombinációjával jutottam 'Nosztrára. Az idő napos volt és az utóbbi hideghez képest trópusi hőség ( 0 fok fölött :-) fogadott. A faluból kiérve és a Kálváriát megcélozva ládázás miatt már kezdtem gyanakodni, hogy ez a nap welnessezés lesz...lábáztatós :-)
A Kálvaria domb ajlától Kóspallagig szűz hó, amely jobb esetben csak a bakancsomat lepte el, rosszabb esetben a térdemig ért :-) alaposan megnehezítve ezáltal a haladást.
Kóspallagon a kocsmában bélyegzés, Márkameggy 190ért és tápolás után indultam már erős hóóolvadásban. A faluból kiérve örömmel vettem, hogy nem sokkal előttem egy traktor és vontatmánya kellemes utat "taposott" nekem, ám örömöm nem tartott sokáig, mert a nyomok balra el, én meg a völgyben újra utat taposva tovább.
A sárga-piros elválásnál a túranapon először nyomokkal találkoztam, megnyugodtam, hogy nem csak én járom a Börzsönyt hóban. Itt meglepetésemre csatlakozott a már említett gépes nyom is. Kicsit később tarktornyom újra el másfelé mint a piros, de szerencsére "elődeim" is a piroson jártak, így a lábnyomokban lépkedve haladtam. Jól jött ez a már csurom vizes lábamnak, bár léphettek volna kicsit nagyobbat is :-) Több patakátkelés is volt napközben, de én még ott is majdnem beszakadtam, ahol előtte valamilyen gépsárkány átment a jégen...
Bibervár előtt a nyomok a közút felé kispistáztak el, így újra hótaposás a vár szélén és a tetején ládázás céljából. A közúttól Törökmezőig letaposott út és az erős olvadás miatt néhol sát fogadott.
Törökmező után ott ahol a piros párhuzamosan megy a betonúttal ismét szűz hó és nyomtaposás volt a program. A parkolótól Nagymarosra (ahogyan azt az egész túrán reméltem) már kitaposott úton haladtam "alkalmi patakok" közepette.
Nagymaroson még kitérőt tettem kincskeresés ürügyén, majd vasúti jegypénztárban a pecsét valamint a hazaúti jegy megszerzése után (mintegy becsületbeli ügyként) lesétáltam a piroson a Dunáig, hogy nem maradjon ki 1 méter sem. :-)
22 km lett a kitérőkkel és a néhai elbizonytalanodásból adódó oda-vissza járkálásokkal. Alaposan elfáradtam a nagy hóban. Néha a hótaposás olyan monoton volt, hogy többször jutott eszembe a fenti mottó mondata.
A fotó tudtommal megfelel, amennyiben látható rajt a pecsételőpont és a túrázó maga. Nekem Gömörszöllősnél és Kabhegyen van ilyen fotóm, de mindkét helyre vissza fogok menni a pecsétért is.
Amúgy meg egy másik fórumon leírtam Hobo-nak, hogy sztem az ilyen esetekben, amikor nincs elég nyalóka eleve, akkor talán nem az a megoldás, hogy a még kint levőt is felmarkoljuk, hanem mondjuk előtte az MTSZhez becsattogunk és felajánljuk, hogy arra megyünk, ki tudnánk vinni plusz nyalókát.
A másik dolog, ami itt is eszébe jutott másnak, hogy ezzel az erővel a dobogókői pecsétet is magamhoz vehetném, mert az is el szokott tűnni, így viszont mindig nálam lesz és aztán ha valaki akar vele pecsételni, dob egy emilt nekem és küldöm a nyomatot.
Az, hogy ez nekem mibe fog kerülni posta költségileg, még nem tudom, de gyanítom, hamar eljutnék arra a szintre, hogy a nyomatot idővel PDF formátumban tolnám vissza boldog-boldogtalannak. :D
Másik megoldás - tényleg ki kellene már rakni normális pecsétet a nyalókás helyekre is!
Nem muszáj teljesen megszűntetni a nyalókát, mert mégiscsak kul-túra történeti jelenség, de a nehéz pótlás miatt jobb lenne, ha mellette lenne egy opcionális állandó lehetőség - a pecsét.
Fotó miért nem felel meg? ("Felismerhető -a pontot és a személyt együtt ábrázoló- fotók ugyancsak igazolásul szolgálhatnak.")
Oké, kicsit rosszulesik az embernek ha Kisgyónon vagy Somlyón épp nincs nyalóka, de szóljon már akinek a gonosz és szigorú ellenőrbácsi emiatt dobta vissza a füzetét.
Nemá a 80 éves bácsit szidjuk.. Szerintetek hány nyalóka lesz majd, ha ő már esetleg nem lesz?
Jásd felől érkezve lementünk itt is...
és a zuhatag felőli részen is
a leégett fa egykori pecséthely, mögötte távolabb látható a bélyegző új otthona
Koldusszállás...
érkezés a kulcsosházhoz... majd távozás onnan...
