"Stumpf István próbálta benne minden erővel politikai állásfoglalásra kényszeríteni Magdit. Aki nagyon ügyesen és korához képest meglepő érettséggel nem hagyta magát."
Ez csak azért volt így, mert Magdi balos, a a kérdés meg "jobbos" volt. Ez persze semmit nem von le Magdi érdemeiből.
Mármint hogy nem gondolod néha, hogy Magdi népszerű?
A népszerűségnek is vannak fokozatai, vagy nem is, inkább különböző típusai. Amikor Magdi megnyerte a versenyt, az ország a lábai előtt hevert, a csapból is ő folyt, kisgyerekek sikítoztak, ha meglátták, tömeghisztéria volt. A lemeze hónapokig első volt a Mahasz listán, több mint 70 ezer példányban kelt el, amit azóta sem tudott tehetségkutatós produkálni. (Az X faktorosok első lemezei kétplatinások, de az új számolás szerint, tehát 20-30 ezer példány között fogytak).
Ez az idő elmúlt. Törvényszerűen múlt el, s talán nem is baj, hogy így történt. Ma már nem róla beszél mindenki (engem kivéve :)), nem neki van a leghangosabb és legnagyobb rajongótábora, nem őt lájkolják legtöbben a facebook-on és így tovább. Csak ritkán látni, de amikor megjelenik, annak valahogy súlya van. L. a Fábry-showban, rögtön az lett a cikk konklúziója, hogy Magdi és Markovicék (meg a hegedűművész házaspár) kiemelkedtek a műsorból. A Megasztár 5-ben való megjelenése is jó példa, valahogy kiragyogott a mezőnyből, és minden kritika megemlítette, hogy ő volt a műsor egyik emlékezetes momentuma (Shook Me All Night Long).
A Magdaléna előadására 3 évet kellett várni, mert nem volt rá elég pénz. A neve nem nyitotta meg a szponzorok pénztárcáit, amit én nem is értek. De végül elkészült, és látod, hónapokra előre nem lehet jegyet kapni rá. A műsorból készült lemez ismét hónapok óta tartja magát az eladási listák élmezőnyében, túlélte még az X Faktorosok nyomott árú, újságmelléklethez csomagolt lemezét is, és ezen a héten újra második helyen áll. Nyári koncertjein ha énekelni kezd, besűrűsödik a tömeg, egy-egy nagyobb településen akár 6-8 ezer ember is összegyűlik, Kolozsváron talán 10 ezer ember várta.
Kolozsvár
Mosonmagyaróvár
Azt gondolom, egy előadóművésznek ez az igazi elismerés, valódi megbecsülés, nem az, hogy hány bulvárműsorban jelenik meg.
El lehet gondolkodni azon, hogy miért nem lett belőle nagyobb sztár (amolyan SP szinten, csak nagyobb zeneiséggel), miért nem megy a Viván, miért nem hódította meg a világot, miért nem tudta vagy akarta meglovagolni azt az első hisztériát, amit a Megasztáros győzelme idején éltünk át. Csak az a helyzet, hogy én elfogult vagyok - nem csak Magdival, hanem azzal az értékrenddel kapcsolatban, amit ő képvisel. Nekem az, ahogy láttam/látom őt lépésről lépésre építkezni, saját útját keresni, tehetséges kislányból művésszé érni, többet ér, mintha közben világhírre tett volna szert (bár ha úgy történt volna, akkor lehet, hogy most másképp beszélnék ;)).
Abszolút egyetértek veled. Ha már politika, Heti válaszos interjúját olvastad annó? (2010.-ben, választások előtt készült, Stumpf István próbálta benne minden erővel politikai állásfoglalásra kényszeríteni Magdit. Aki nagyon ügyesen és korához képest meglepő érettséggel nem hagyta magát.)
Minthogy tavaly kapta meg a magyar állampolgárságot, idén első választó Rúzsa Magdolna. A vajdasági énekesnő nem veszi félvállról a választást, s szeretné, ha a következő kormány állampolgárságot adna a határon túli magyaroknak.
hirdetés
- Tavaly kapta meg a magyar állampolgárságot, így most, 24 évesen lesz első választó. Várja április 11-ét?
- Persze, hogy várom! Nem csupán azért, mert minden dolog izgalmas, amiben először vehet részt az ember. Más oka is van. Amióta ugyanis Magyarországon vagyok, itt adózom. Nem is keveset. Egyrészt tehát szeretném tudni, hogy mire költik ezt a pénzt, másrészt nagyon várom, hogy végre egy kicsit bele is szólhassak abba, mi legyen vele - már amennyire egy aprócska szavazat beleszólásnak minősül.
- Mivel ismert, beleszólhatna máshogy is: ha beállna kampányolni. Palcsó Tamás exmegasztáros kolléga például hétfőn a Fidesz rendezvényén énekelte a Nemzeti dalt. Ön mit csinált 15-én?
- Sétálgattam, nem vállaltam fellépést. Távol tartottam és távol is fogom tartani magam a kampányoktól. Különben sem tartom szerencsésnek, ha egy művész a közönsége előtt, nyilvánosan politizál.
- Amerikában, ahol kialakult a pop-rock műfaj, ez természetes.
- Az más világ. Nálunk, ha valaki egy párt mellé áll, biztosan lesznek, akik attól fogva csak azért nem fogják hallgatni a zenéjét, mert nem rokonszenves nekik az adott párt. Amerikában is biztosan van ilyen, de ott százmilliók laknak - annak a fele is hatalmas piac. A magyar meg kicsi, nem ildomos megosztani a közönséget. Én szeretném, ha a dalaimra tudnának figyelni az emberek, és senkinek sem kötődne a hangomhoz egy párt logója, ami akár el is ronthatja a hallgató kedvét.
- 2005-ben jött Budapestre. Néhány hónappal azelőtt az MSZP-SZDSZ-koalíció keményen kampányolt a kettős állampolgárság el len. Foglalkozott ezzel akkoriban?
- Hogyne. A határokon túl mindenki foglalkozott vele. Akkor is úgy gondoltam és most is úgy gondolom, hogy minden határon túli magyar ember megérdemli az állampolgárságot, hiszen megtartotta a magyarságát, nem olvadt be a többségi nemzetbe.
- Ez teljesítmény?
- Egyfelől nem, hiszen ha ma egy másik államhoz tartozik is a település, ahová születsz, mégiscsak magyarnak születsz, amiről nem tehet az ember. Másrészt például a Vajdaságban egyszerűbb lenne, ha szerbbé válnál. A felsőoktatásban például sok tárgyból nincs magyar nyelvű óra. Mégis vannak, akik ott maradnak, és amit lehet, magyarul tanulnak. Mert fontos nekik. Az is igaz, hogy ez nem mindig tudatos döntés: egyszerűen nem mindenkinek van arra pénze, hogy elinduljon Magyarországra szerencsét próbálni. Nekem sem volt egyébként.
- A délszláv háború alatt szegényedett el a családja?
- A családomat is megviselte a háború. Voltak azért barátaim, akik Szegeden tanultak, mindig ábrándoztam is róla, hogy milyen jó lehet, de nem volt rá keret. Ahhoz sem volt egyszerű összeszednem a pénzt, hogy el tudjak jönni a megasztáros meghallgatásokra.
- Nem ürülne ki a Vajdaság, ha mindenki automatikusan megkapná a magyar állampolgárságot?
- Dehogy. Kevesen jönnének el. Ezek az emberek nem azért vágynak állampolgárságra, hogy jogokat szerezzenek Magyarországon. Érzelmileg fontos ez a kérdés, ugyanazért, amiért örültek a magyar igazolványnak is. Jóleső hátba veregetésként élnék meg, ha megkapnák. Magyarország annyit mondana vele: köszönjük szépen, hogy ott is őrzitek a nyelvet, a kultúrát, ti is a történelmünk részei vagytok. A politikába persze mindenki ott szóljon bele, ahol él, ahol adózik - a kettős állampolgárság sem járna szavazati joggal. Én végigcsináltam a három évig tartó hercehurcát a magyar állampolgárságért, számítottam is rá, hogy nem lesz könnyű. Mindenesetre az lenne a legjobb, ha a határon túli magyarok is alanyi jogon élhetnének magyarságukkal.
- Itt töltött öt éve alatt a határokon belül mennyit változott az ország?
- Budapesten nem látszik annyira a változás, mint vidéken. Ott szembeötlő, hogy kevesebb a pénz. Nekem például egy koncertnél nagyon ki kell számolnom, hogy mennyit kérhetek el a belépőért ahhoz, hogy családok is el tudjanak jönni. Viszont, még ha sokat romlott is a helyzet az elmúlt években, nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek. Olyan jó átélnem, hogy ha akarok, átmegyek a Lánchídon, s ha kedvem szottyan, mindennap átmehetek rajta. Mert már itt vagyok, és hozzám is tartozik a Lánchíd. Óriási érzés.
- Tavaly szeptember 17-e óta lehet ez az érzése, akkor kapta meg az állampolgárságot. A magyar közéletben is fontos ez a dátum.
- Miért is?
- Az őszödi beszéd kiszivárgásának évfordulója.
- Észre sem vettem! Nem hiszem, hogy van összefüggés a kettő között.
- Azt mi sem. 2006-ban viszont már itt volt. Mit gondolt az akkor történtekről?
- Ahogy mindenki, úgy én is érzékeltem a megrökönyödést, számomra is egyértelmű volt, hogy azok a napok mélyen megrendítették az országot. De megmondom őszintén, nem különösebben érdekelnek a politikai oldalak, sem az ideológiák. Az érdekel, hogy mindenki, aki teheti, menjen el szavazni, s olyan ember vezesse az országot, aki a nép gondjait igyekszik orvosolni. Az érdekel, hogy ha már rengeteg adót szednek attól, aki dolgozik, ne fordulhasson elő az, amit nemrég a Moszkva téren tapasztaltam.
-Mi történt?
- Álltunk a pirosnál az autóval. Jött egy bácsi. Kéregetett. Adtunk is kétszáz forintot, a barátom pedig odaszólt neki: tessék azért keresni valami melegedőt - nagyon hideg volt aznap este. Erre a bácsi elkezdte mesélni, hogy hely az van, az asszony az egyik szobában alszik a családdal, ő meg a kisszobában. Értetlen szemeket meresztettünk rá. Akkor mondta, hogy lakása van, nem hajléktalan, csupán nyugdíjkiegészítésért jár le kéregetni a Moszkva térre. Mert drágák a gyógyszerek, máshogy nem tudná megvenni őket. Lesokkoltam. Nekem az a fontos, hogy azok, akik most kerülnek hatalomra, végre odafigyeljenek ezekre az emberekre. Ez egyszerűen nem állapot.
- Hobó legutóbbi, igencsak politikus lemezén, a Circus Hungaricuson ön is énekel egy dalt. A lemez sötét képet fest Magyarországról. A saját dalaiba is beszüremkedik majd idővel az, ami körülveszi?
- Ez a Moszkva téri történet egy impulzus. Ha az ember megtalálja a megfelelő szavakat, lehet alapja egy dalszövegnek, ha nem, akkor nem. Nem biztos, hogy mindenkinek mindenhez értenie kell. A hajam égnek áll attól, ha valaki csak azért, hogy ő legyen a szerző, kigörcsöl magából tizenkét borzalmas dalszöveget. Én annyit írok, amennyi jön. Ha három, akkor három, a többit pedig odaadom másnak. Hobó lemeze pedig az ő lemeze. Hogy miről szól a többi dal, nem rám tartozik - arra összpontosítottam, hogy a duettünk jó legyen. Tehát nem a lemez üzenete miatt vállaltam a felkérést, hanem mert óriási megtiszteltetés, hogy Hobó rám mutat, és azt mondja, szívesen dolgozna velem. Nem lenne normális, aki ezt visszautasítja.
- A szakmába egyébként sikerült beilleszkednie? Sok képzett zenész fitymálta le az amatőr megasztárosokat...
- Tényleg előfordult, hogy a képzetlenséget, a tévés feltűnést az arcomba vágták olyanok, akik egy sor zenei egyetemet elvégeztek. Csak azt tudtam mondani: tudod, ha annyi pénzem lett volna, hogy csak elkezdhetem azokat az egyetemeket, amelyeket te be is fejeztél, már attól nagyon boldog lettem volna. De nem volt. Sokan hajlamosak elfelejteni, hogy a Megasztár az esélytelenek versenye volt. Azoknak adott lehetőséget, akiknek semmilyen lehetőségük sem volt ezen kívül - ráadásul az országhatárokat is kinyitotta. A beilleszkedés mindenesetre azt hiszem, sikerült. Most például Geszti Péterrel és Novák Péterrel dolgozom egy színházi produkción.
- Ugye nem musicalen?
- Nem. Én sem vagyok nagy híve a műfajnak. Színházi dalest készül. Régi, szinte elfeledett magyar és külföldi dalokból, meg-megszakítva prózai részekkel, stand-upokkal, úgyhogy belekóstolhatok a színészetbe is - remélem, menni fog. Ebből az anyagból aztán szeretnék majd egy lemezt is kihozni. Budapesten ősszel mutatjuk be az estet, a premier viszont Szabadkán lesz tavasszal. Hazamegyek egy kicsit - jól fog esni. Jövőre persze lesz saját rocklemez is, és a rockos bulikkal addig sem állok le - ezek nélkül nem is tudnék meglenni. Csupán megmutatom, hogy van egy ilyen oldalam is.
Persze, szerintem is, de ugye, én is elfogult vagyok.
Ilyenkor mindig eszébe jutnak az embernek politikai hátterű dolgok is, mert sok művészt lehet ide-oda sorolni. Én pl. Magdit nem tudom hova tenni és ennek nagyon örülök. Valahogy úgy gondolom, hogy ő valóban nem is azonosítja magát egyik oldallal se a másik ellenében. Külhoni magyarként láthatóan mindig is fontos marad számára a nemzeti érzés, beszélt is erről az első, Kárpátaljára vezető útján, de láthatóan élvezi a talán inkább a bal- vagy liberális értelmiség egyes tagjainak a szimpátiáját is. Bár leginkább olyanok mellett látom, akik azért szintén többdimenziósak, mert szerintem ilyen Novák, Presszer és Geszti is. Hobót se tudom egyértelműen belőni. És nem olyan egyoldalúan az egyik, nem feltétlen párthoz, hanem inkább értékrendhez köthető emberekhez, mint Keresztes vagy Mester T.
Itt esetleg érdemes figyelni Eszenyi arcát. Én elismerést látok rajta (persze a sok idióta meghallgatása után bárkit értékelne, aki tud énekelni), és rokonszenvet, de ez persze nem zárja ki, hogy Caramelt még Magdinál is jobban kedvelje.
Geszti megint nagyon jókat mondott, s pont így érzem én is. Mármint, hogy ő és Ibolya az, akikben, illetve akik hangjában van valami ritka drámaiság. Csak Magdi szorgalmas, kitartó és megbízható is, ezért van nagy esélye a hosszantartó sikerre.
Nagyon tetszik benne az is, hogy úgy van önbizalma, hogy ettől még nem válik nagyképűvé, pont, hogy elkerüli az egyesek szemében kötelező álszerénységet. Igenis, ő nagyon is lehet példakép, bőven van már miért, eddig is.
És helyes, hogy Koncz Zsuzsa-i célokat tűz ki maga elé, csak így van erre esélye. De neki van, ilyenkor valahogy mindig bízok az ország népének ítélőképességében, hogy ő népszerű is. Pedig néha már nagyon nem így gondolom.
Én is úgy éreztem annak idején, hogy Magdi annyira egyértelműen a legjobb, hogy el sem tudtam képzelni, hogy más ezt ne így gondolná. Aztán itt a fórumban be kellett látnom, hogy elég sokan másképp voltak ezzel - főleg azok, akik Esztert szerették jobban abból a szériából, de Angéla hívei közül is volt egy-kettő, aki Magdit tehetségtelennek próbálta beállítani (egy még mostanában is felbukkant a másik fórumban, talán Te is találkoztál vele).
Utána, ahogy Magdi megpróbált fokozatosan függetleníteni magát a kereskedelmi csatornától, a műsor emlékétől, a "jóakaróktól", a zenei piac hiénáitól, bizony sok kritikát kapott, sokan mondták, hogy nagyképű, elszállt. Szerencsére kitartott, és ma már egyre többen elismerik a tehetségét - még azok is, akik nem annyira kedvelik őt vagy a stílusát.
Hogy Eszenyi hogy volt ezzel a dologgal, azt nem tudom, pont lemaradtam arról az adásról, amiben ezt mondta. Ilyen kevésből nem tudom eldönteni, mennyire szimpatizálnak egymással, de szerintem a kölcsönös tisztelet megvan köztük és ez a lényeg.
Én azt gondoltam, hogy Eszenyi nem szereti Magdit. Most se lehet még ezt ettől tudni, de azt mondta egyszer, hogy neki Caramel a kedvence a megasztárosok közül, s valahogy úgy éreztem, hogy akinek nem Magdi, az akkor kifejezetten nem szereti valamiért. Talán ez túlzás, de őt annyira kiemelkedőnek éreztem! Ma már olyan arculata van Magdinak, ami miatt már jobban el tudom fogadni, hogy az a zene és művészet amit ő ad a közönségnek, ízlésbeli okok miatt se tetszik valakinek úgy mint egy másik, de a megasztáros jelenségét annyira kiemelkedőnek, annyira kivételesnek éreztem, s gondolom ma is, hogy, ha valaki azt nem tartotta a legjobbnak, akkor valamiféle ellenszenv miatt gondolta így.
Aztán, lehet, hogy mégsincs így, de amit az eladott lemezekről írtál lent, s ami még mindig megdöbbentett, az mégse teszi annyira megalapozatlanná ezt.
A héten a rádiók már játszani fogják Magdi új számát, ami egyben az áprilisban megjelenő lemez címadó dala is. Én még nem hallottam (nagyon keveset rádiózom), ha valaki találkozik vele, írja meg, milyen!
Még mindig a Magdaléna, abból az alkalomból, hogy a február 14-i előadáson Eszenyi Enikő átadta Magdinak az aranylemez emlékplakettet. Több riport is született az eseménnyel kapcsolatban, de ez talán az egyetlen, ami nem próbálta bulvár-cukorsziruppal leönteni azt, amit Magdi mondott.
Nézem a Megasztár 6. elején a korábbi szériák összefoglalóját. "Több, mint 60 ezer jelentkező; 59 versenybe jutott tehetség; 550 nagyszerű dal; közel negyedmillió eladott album." S ami nincs benne, de azért jó tudni: ebből a majdnem 250 ezer eladott albumból _több, mint 155 ezer_ Magdié! (Tavaly a Megasztár 5. extra produkciójában becsülték 150 ezerre az eladott lemezei számát, azóta kijött a Magdaléna is.) Több, mint 3/5-e az összesnek. Mit lehet ehhez hozzáfűzni? :D
Nem biztos, mert a szöveg improvizáció, adott kereten belül, megadott témáról a saját szavaival beszél. Néha el is kalandozik. Könnyen lehet, hogy amikor Te láttad, akkor épp nem volt topon, amikor meg én, akkor jobb volt ezen a téren. Persze az is lehet, amit Te mondasz, hogy csak az ízlésünk tér el ezen a téren.
Nem fogunk összeveszni, hogy 90% vagy 100% :P (Mondjuk én Fábián Julira gondoltam, pont azért, mert ő teljesen más stílusban van, és a maga nemében egész jónak tűnik. Személy szerint nekem Magdi sokkal jobban tetszik, de úgy látom, azért színvonalas, amit Juli csinál.)
Magdi Boban és Marko Markoviccsal a Fábry Showban:
A Népszabadság igen érdekes kritikát írt az eseményről, de csak egy részletet mellékelnék belőle:
"Ám kétségkívül voltak jó pillanatai is a műsornak. Azt nem sorolom ide, amikor a Zelnik-gyűjtemény bemutatásakor a műsorvezető otrombán figurázta ki a feliratokat betűző idős tárlatlátogatókat, azt viszont igen, amilyen méltósággal és eleganciával Kokas Katalin és Kelemen Barnabás hegedűművész házaspár szerepelt. Boban és Marko Markovic zenéjéért érdemes volt végigülni a több mint egy órás adást, az est fénypontja volt Rúzsa Magdolnával közösen előadott Ederlezijük: abba beleborzongott a lélek.
Kevesebb Fábry, több Rúzsa és Markovic – ez lehet a siker receptje."
A MIX Online még meg is fejelte ezt:
"A műsor egészen tragikusan kezdődött és később sem állt fel. Szőke és Badár próbálta a közönséget feldobni, de a helyzetgyakorlatok unalomba fulladtak. A Putyin hasonmás bevonulása testőrökkel szintén harmadosztályú ötlet volt, és hiába vártuk, hogy később valami szerepet kap. Boban Markovic zenekara viszont túl jó volt, ezért lógott ki a műsorból, s aztán amikor Rúzsa Magdi énekelt velük, azt aztán még sokáig elhallgattuk volna, ezért nagyon megharagudtunk amikor visszajött Fábry és lelőtte a showt. Bizony az sem használ a műsornak, ha a vendégek leéneklik a showmestert. Fábrynak két hét múlva sem DTK lesz az ellenfele, hanem a saját árnyéka."
Érdekes, amit mondasz, mert nekem annó (én a premiert láttam) éppen az összekötő szövegek tetszettek legjobban, a zene megszeretése csak később, lassanként történt meg. Kérdés, hogy ez az eltérő ízlésünk miatt történt így, vagy a két előadásban volt valami különbség? (Ezt ugyen aligha tudjuk eldönteni, hisz egyikünk sem látta a másik előadást.)
Voltam a Pesti Színházban Magdi műsorán, és vegyes érzések vannak bennem az estével kapcsolatban. A zene kitűnő volt - cd minőség+az élő előadás varázsa - az összekötő szövegek - vagy betétszövegek - viszont nem volt jó. Összeségében persze nagy élmény volt, de a szöveg rontott egy kicsit a varázson.
Úgy tűnik, a szerzőnek is tetszett. (Amióta nem a kis hordozható CD lemezjátszómról megy vasalás és takarítás közben, hanem az mp3-lejátszóból egyenesen a fülembe, azóta egyenesen beleszerettem ebbe a lemezbe is, a szerző megjegyzéseivel teljesen egyetértek. Talán csak a Gabrielt illető kritikát hiányolom belőle.)
