Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Régóta meg akartam kérdezni, hogy mit csináltatok a 80-as évek végén a polgári bámészkodókkal. Nyilvánvalóan egy VEGA rendszer telepítése nem maradhatott titokban mindenki előtt, és biztosan volt már akkor is néhány szaki, aki mondjuk távcsóvel, vagy más eszközzel szerette volna megfejteni a titkot.... :)
Volt-e erre vonatkozóan nektek különleges szabályzat. Jelenteni a rendőrség felé, egy kis megfélemlítés, netán komolyabb intézkedés?
És mondjuk volt-e arra precedens, hogy egyértelmű kémkedést füleltetek le.
Nem csak Mezőfalván, hanem máshol is...
Én már csak az enyhe időszakra emlékszem a 90-es ével elején, amikor az Urak-asztalán láttuk heverészni a sok kiskatonát, és igazából nem zavarta őket az, hogy ott vagyunk. A neten a geocaching.hu-n olvastam ennél sokkal erősebb fellépést is, de az a nyolcvanas évek elején volt.
Jómagam egyszer Zsámbékon már a kiürítés után szívtam egyet.
Nagyon érdekelt, hogy mi lehet a kerítésen túl, láttam a kiírást, hogy honvédségi terület, de mivel már nem láttam a lokátort, meg az álcázott a rakétákat így bementem az egyik fedezékbe. Pechemre, pont akkor volt ott egy tiszt, aki a családjának éppen nosztalgiát tarthatott. Elég rendesen leszídott, én akkor kb 18-voltam. És nagyon nem értettem a szigorú eljárást. Felírta az adataim aztán kiküldött.
Anno még 1988 körül voltam Apámmal Zsámbékon, távcsóvel néztük a technikát...
És akkor nyolcévesen, nagyon izgalmas volt látni a sok álcahálót. Apám javasolta, hogy megy ez katonáéknál jobb lesz ha elhúzzunk minél előbb. Így is tettünk.
A nagy titok a Pilis volt, oda a bázis aktívidőszakában sajnos nem jutottam el.
Sokat kirándultunk, és a mászkálós gyaloglós körökben elég jó híre volt.
Sokan említették, hogy érdemes kikerülni, mivel úgyis elzavarnak...meg nem tudják mi van ott....
Amikor 98-ban először megnéztem a Pilist, tél volt, és tömör köd, olyan mint amiről a Volt tüzér írt (Kraz tetején bekapcsoltátok a lámpát és gyalogolni kellett előtte, hogy lássatok és szembjövővel ne ütközzetek), szóval óriási köd volt, és csak a lokátor földpúpja látszott ki. Magyarul úgy ültünk a bázis tetején, hogy csak mi lógtunk ki a "tejföl-tengerből":) Bazi jó volt.
Sajnálom, hogy nem láttam élőben a rendszer munkáját....
Ami mai napig is nagyon úrja az oldalam, hogy a magyar néphadsereg miként tartotta a kapcsolat a Ruszikkal.
Bicske és Szárliget között a nagyapán tesója vett egy erdőt, és egyszer kivitt.
És igen meglepődtem. Hatalmas termek a földalatt, nem nagyon magasak, de mindenütt szelvényes megoldás, mint a metróban. Sok ilen terem van, és némelyik nagyon hosszú, lámoatesteket nem is láttunk sehol a bázis területén. A bázison a Földmérés úgyanúgy betontornyot épített, mint a Pilisen, és Panoráma ilyesztő. A beton szintetzési kilátó teli van orosz felíratokkal, név, város, évszám...
A termek telis tele számítógép munkahelyekkel, töménytelen telefonkábel, és egy rakás jó alkar méretű nagyfesz kábel.
Ivánék onnan anno mindenkit elzavartak.
Szerintetek honnan a szurtosból lehetne megtudni, hogy mi volt ott?
Egyáltalán nektek magyar tiszteknek volt-e fogalmatok arról, hogy Budapest környékén milyen szovjet egységek államásoznak...
A mai ismereteid szerint szerinted milyen hatásfokkal lettek volna képesek zavarni a a lérakos egységeinket a NATO erői mondjuk a 80-as években.
Legnagyobb gond a zavarás szempontjából a légvédelmi rakéta ezredek széles felderítési frekvencia tartománya.
Ha csak a közepes komplexum (SA-2 Volhov) ellen kell tevékenykedni, akkor is a következő frekiket kell lefogni:
Volhov rávezető lokátor G sáv (ε antenna)
Volhov rávezető lokátor G sáv (β antenna)
P-18 felderítő lokátor A sáv
P-15 felderítő lokátor C sáv
Vagyis egyetlen osztály 4 frekvencián tud felderíteni.
Budapestet 12 osztály védte (6 közepes, és 6 kicsi), vagyis legalább 24 frekit kellett volna elnyomni, hogy a rávezetést zavarjuk. Ha pozíciónkat is rejteni akarjuk akkor az már 48 freki.
Másik probléma, hogy megfelelő teljesítménnyel kell zavarni, ahhoz hogy elnyomjuk a gép felületéről visszaverődő jelet.
A 600KW-al adó Dvina pl 12 mérföldről már "átégeti" a B-52G zavarását, egyszerűen nincs elég teljesítmény a fedélzeten...
Ráadásul az integrált irányítási rendszernél (Budapesten 1981-től) még nehezebb a támadó dolga:
Ha lefogja a rávezető lokátorok frekijeit, azok passzív módban elég jól ki tudják háromszögelni ahhoz, hogy vizuálisan (TV) lehessen rakétát indítani.
Mi van akkor ha az ellenséges géppár olyan közel repül, hogy a lokátor egy célnak méri. Gondolom ilyenkor a rakéta az energiaközpont azaz a két gép közé repül. Ilyenkor elképzelhető, hogy a két rakéta elrepül a gépek között, illetve hogyha már elég közel repül, hogy csak az egyiket mérje akkor már nem tud "ráfordulni" a közelség miatt?
És akkor képzeljétek el, hogy a hang 80 %-át a kamera elektronikája letompította. Mert azért ez nem így szól ám.
Nem tudom, felfigyeltetek-e arra, hogy a hangban időnként ismétlődő csipogást lehetett hallani. Na az volt a P-15 lokátor. Minden audio berendezéssel ezt csinálta.
Minden technikának volt valamilyen aktív és passzív zavarás elleni védelme, az esetek többségében többféle. Voltak különféle harceljárások is, amik segítségével a zavarást ki lehetett cselezni. Ám ez abban az esetben, ha egy egész légierő egy komplexum ellen támad, akkor nem ér semmit. Ha egy teljes fronton megindított légicsapás ellen kell védekezni, akkor nem lesz akkora a célsűrűség, hogy a zavarással valahogy ne tudtunk volna megbirkózni. És végső soron még akkor is ott volt a TV. 1983. óta minden komplexumban benne volt.
A Vega viszont teljesen más. Annak teljesen mindegy volt, hogy a rakéta a célról visszaverődött jelre, vagy visszasugárzott zavarjelre megy. Mezőfalváról az M3 fölött Gyöngyös környékén repülő, és intenzíven zavaró C-130-ast röhögve mérte, vagyis lőni is tudta volna.
Egy KRUG komplexum - parancsirányítású - nem ellenfél egy AWACS-nak. Ami eszköz azon van, az egy - két technikának bőven sok annak ellenére, hogy nem is zavaró gép elsősorban.
Nem tudom volt-e már ez a link fenn a fórumon, de mindenesetre jó minőségú és vicces videók vannak fenn az s-125 modernizált változatáról a Pecsora-ról.
Éleslövészeten készült videók, zenei aláfestés nélkül, sokszor még a radarok szisszegését is hallani lehet.
Ajánlom mindenkinek.
Az oldalon angolul is lehet böngészni, van rajta elég csemege.
A mai ismereteid szerint szerinted milyen hatásfokkal lettek volna képesek zavarni a a lérakos egységeinket a NATO erői mondjuk a 80-as években.
Mennyire tudtuk volna a zavarást hárítani? Ismerve az elektronika területén akkor is és most is meglévő szerintem óriási különbséget. ( csöves technika vs mikroelektronika )
Egy ismerősöm KRUG-on szolgált, még a Jugó háború idején. Ő mesélte, hogy poénból megvilágították a felettük repkedő AWACS-et. Állítása szerint olyat zavart hogy a javításra kellett vinni utánna a technikát.
Nem csak kapcsolgattunk, hanem időnként gombokat is nyomkodtunk. Méghozzá keményen, mert azok a gombok bizony szovjet eredetű gombok voltak, nem pedig szenzorok. Na persze ez vicc volt. Örülök annak, hogy ez a véleményed.
"Azt persze nem tudom, hogy ez a szófolyam, amit itt időnként megengedek, az kinek segít és miben.
"ÉLMÉNNYÉ teszik"... Képzeld el, hogy mekkora élmény volt ezeket annak idején átélni.
Ne tarsd vissza magad, mert egészségtelen !!! :-)))
Amúgy olvasva írásaid most már teljesen más kép alakult ki bennem a lérakossokról. Korábban azt gondoltam, hogy csak űlnek az indikátorok előtt, és kapcsolgatnak.
Nem kishitű vagyok, csak amit annak idején egy parancsnokom mondott, (az a technikus, aki két mondattal mondja el, amit egy mondattal is lehet, az egyéb gazságokra is képes) rám nem igazán érvényes. Amit itt és másutt leírok, azt meglehetősen "kimerítően" teszem. És ami igazán a gondom, hogy ezek a dolgok számomra annyira egyértelműek, hogy néha magam sem veszem észre, ha valamit esetleg más számára érthetetlenül magyarázok el.
Osztálytalálkozó? Ja. Néhány éve volt a 25 éves találkozóm.
Az írásaid informatívak és kimerítőek, a topic szinvonala messze az átlagos felett van (még ha volt is olyan érzésem nemrég, itt olvasgatva, mintha egy katonai főiskolás osztálytalálkozó végére csöppentem volna be!
:o)
Nos, csak így tovább!
Egyébként OFF:
Írnál nekem a tiger205_kukac_freemail.hu címemere???
Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de örülök, ha segíthettem valamiben. Azt persze nem tudom, hogy ez a szófolyam, amit itt időnként megengedek, az kinek segít és miben.
"ÉLMÉNNYÉ teszik"... Képzeld el, hogy mekkora élmény volt ezeket annak idején átélni.
Képzelheted, hogy nekem az összesen eltöltött 17 évem alatt mennyi emlék jött össze. Én egyébként Sárbogárdon 4 évet töltöttem 1987. és 1991. között. Azóta teljesen más területen dolgoztam, de időnként még kapcsolatba kerültem a régi kollégákkal. Néhányszor már jártam is azokon a helyeken, ahol valaha dolgoztam. Bizonyos helyekre eléggé el nem itélhető módon engedély nélkül is bepofátlankodtam. De valahány helyen jártam, mindenütt a pusztulás fogadott. Leginkább a Pilis állapota ütött szíven, mert az a hely nőtt a szívemhez legjobban az eddigiek közül.
A javításközi üzemidő, mint fogalom nálunk nem forgott közszájon.
Az úgynevezett "időszakos munkák" egy rendszeres tevékenység volt, amit állandóan csináltunk, ha kellett, ha nem. Kezdődött a "heti ellenőrzéssel". minden héten szerdán volt az ideje. Nemcsak nálunk, hanem egész Varsói szerződés szinten minden légvédelmi eszközön akkor történt. Ekkor csak olyan munkákat lehetett csinálni, ami nem járt nagy beavatkozással, pillanatok alatt abba lehetett hagyni, vagyis nem járt a készültségből kieséssel.
A következő fokozat a "havi ellenőrzés" volt, ami addigra, amire én rendszerbe kerültem, addigra öthetes ellenőrzéssé változott. Állítólag a technika annyira stabil lett, (???) hogy elviselte a ritkított beavatkozást is. Az öthetes rendszernél egyébként könnyebb volt a készültségi szolgálatokat tervezni, ugyanis ez már nagyobb mérvű beavatkozásokkal járt. Ezt az ellenőrzést eleinte kedd - szerda - csütörtöki napokon csináltuk, később már csak kedd - szerdán. Ilyenkor már mélyebb dolgokba is belefogott a technikus, ezért az az osztály, amelyik öthetit mért, az nem lehetett készültségi szolgálatban.
A féléves ellenőrzés volt a következő fokozat, ami eleinte 10 napig, később már csak egy hétig tartott (nem azért, mert annyival ügyesebbek lettünk), általában tavasszal, és ősszel csináltuk, ilyenkor történt meg a téli - nyári átállás, a technikát bizonyos mértékben meg lehetett bontani, és ilyenkor cseréltünk fagyálló folyadékot, felraktuk a téli dolgokat és viszont.
Ezek a mérések minden évben rendszeresek voltak.
Távoli katonai főiskolás koromból még rémlik egy grafikon, amit fürdőkád görbének neveztek, a meghíbásodások gyakoriságát ábrázolta az üzemidő függyvényében. Eleinte marha sok hiba volt, de amikor a berendezés "beállt", akkor a - természetesen szakszerű kezelés mellett - meghíbásodások egészen alacsony szinten állandósultak. (majd a görbét a végére beteszem) Amikor bizonyos üzemidő elteltével a meghíbásodások száma elkezdett nőni, akkor kivonták a technikát a harcrendből, és üzemi körülmények között hajtottak végre rajta bizonyos dolgokat. Kicserélték az összes elektroncsövet. Mivel az egységek hajlékony kábelköteggel csatlakoztak, hogy ki - be lehessen őket huzigálni, az összes belső kábelköteget kicserélték. Kicserélték az összes kisebb - nagyobb jelfogót, mágneses kontaktort. Kicserélték az összes olyan elemet, amiben állandó mágnes volt. (például magnetron egység) Végül általában ilyenkor csinálták meg a soros korszerűsítéseket is. Például nálunk azokat az M2-es Volhovokat, amik a 70-es évek végén jöttek be az országba, 198... ban alakították át középjavítás keretén belül M3-as technikává. Ez kívülről csak annyiban látszott, hogy a komplexumra felkerült a TV. Belül már lényegesebb változások voltak. Akkor rendszeresítették a 20 DSZU típusú rakétaák helyett az 5JA23-at. Ez a meló eltartott vagy három hónapig, és nálunkj Nyírtelken csinálták.
Ez a munka egyébként a fürdőkádgörbe dolgait figyelembe véve előre be volt kalkulálva, általában 5 évenként.
Nagyjavítás az én emlékeim szerint nem volt. Amikor még leheett volna - gondolom 10 év elteltével, addigra a már felújított Volhovokat kicserélték azokara az eredetileg is M3-asnak gyártott komplexumokra, amik a 105. ezred felszámolása nyomán felszabadultak. Mikor a Vegának következett volna el a nagyjavítáása, akkor meg már nem volt pénz, így egyszerűen leszerelték.
És egy pillanatra térjünk vissza a javításra. Amikor én még benne voltam a szakmában, akkor a technikája üzemképességéért minden egyes technikus felelős volt. Ezért ha volt valami meghíbásodás, akkor addig ment a javítás, amíg helyre nem állt a hadrafoghatóság.
Szeretném nagyrabecsülémet kifejezni ezen topic azon személyeinek akik magas szakmai szinvonalon, és a "buta civil" kérdéseket eltűrő, és megválaszoló emberi hozzállásukkal egy ÉLMÉNNYÉ teszik a topic olvasását.
94-95ben vonultam sorkatonaként Sárbogárdra, onnan az alapkiképzés után átvezényeltek a Vasiba, hogy Érden tanuljuk a P18at 4 hétig. Én ott is maradtam Biai oroszlánként a Vasiban. Jó volt, szerettem, történtek dolgok, de a hadrafoghatóságot erősen kérdőjeleztem máar akkor is magamban. Volt 1-2 tiszt, aki szívén viselte a dolgokat (erről írtam régebben ide), de a többi a leszereltetésre hajtott a szolgálati lakás megtartásával. 95 nyarán szereltem le. 98ban felballagtam Biára, de a pusztulás látványára könnybe lábadt a szemem. Pedig szerintem jó kis hely volt, kár volt így a cigányok martalékává tenni. Szép emlékeim vannak azokról az időkről.
Közepes rakétánál a starthajtómű 600 kg préselt lőport tartalmaz. Az a mennyiség nem robbanásszerűen dolgozik, hanem meglehetősen nagy intenzitással ég el kb. 3,5 - 4 másodperc alatt. Ez a jelenség ez alatt az idő alatt hangos dübörgéssel járt. Nevezhetném üvöltésnek is. Még a 3-mal arrébb lévő osztály rakétája is igen hangos volt. Mire az a vacak kiégett, és a hang elhalkult - volna - addigra a rakéta már régen túl volt a hangsebességen. A "volna" meg azért volt, mert még a starthajtómű leválása előtt beindult az utazó hajtómű, az pedig ugyanolyan hanggal járt.
A Vegánál meg képzeld el ugyanezt 3,5 tonna öntött lőporral. És az is kiégett 4 másodperc alatt. Amikor a Vegával voltam lőbi 1987-ben, akkor a tüzelőállásunk kint volt azon a távolságon, ahová a Nyevákkal lőttek. Ám az tőlünk olyan távol volt, hogy csak valami távoli dübörgést lehetett hallani, azt is már csak jóval később. Hogy aztán a sok hang közül melyik volt a rakéta, melyik a hangrobbanás, azt nem tudom.
Más országokról nincs információm, Magyarországon viszont nem történt rakéta indítás. Ezt csak azért írom, hogy csak lőtéri adatom van. Elvileg lehetséges lett volna, de... A lőtéren a komplexumok többsége egy vonalban van - csak a Vegák vannak valami 20 kilométerrel előbb - tehát a másik komplexum rakétáját elvileg elfoghatták, de gyakorlatilag meg az utólag indított rakéta fizikailag képtelen volt elfogni az előbb indított rakétát, éppen a hasonló mozgás-paraméter miatt. Ez egy. A tapasztalt rávezető tiszt - amelyik eljutott a lövészetig, az már annak számított - könnyedén azonosította a célokat az indikátoron látható jelek alapján. A rakétának nagyon jellegzetes látható jelei vannak. Végül, de nem utolsósorban a lőtéren olyan komoly rendszabályok voltak, meg az orosz annyira komolyan a nyakunkon ült, hogy ilyen el sem volt képzelhető.
UFO: Nem tudom. Én 1979-ben Börgöndön a saját szememmel láttam egyet, de hiába kapcsoltattam be az osztály felderítő lokátorát, az semmit nem látott. A dandár a szomszéd osztályokat is riasztotta, ugyanis az a valami Budapest felé haladt, de más sem látott semmit. Én ugyanakkor a PAB-2-vel folyamatosan közöltem a hozzám viszonyított szög adatait. Mégsem látta semmiféle lokátor. Én viszont láttam, és a késő délutáni lenyugvó nap fényében az a valami borzalmasan világított. Azt hozzá kell tennem, hogy nekünk akkor még nem volt TV-nk. A kis osztályoknak volt, de azokat elkerülte az a szar. Végül is Veszprém rázavarta a pápai készültségi géppárt, akik szétlőtték azt a vacakot. Kiderült, hogy egy hatalmas fólia zsák volt valami gázzal megtöltve. Néhány nap után azt is megtudtam, hogy tréfás kedvű ifjak a székesfehérvári Lövölde-úti lakótelepről engedték fel. Tehát én nem láttam UFO-t. Más nevében meg valahogy nem nyilatkoznék. A tiszt lehet, hogy kirögött, én nem teszem.
