mert erre megoldás lehet ha csak simán cserhátsurányra keresel, belekattintasz az egyikbe (mondjuk a település, község stb típusúba) aztán pedig a közeli pontokra
ebből pl az is látszik hogy hev már megcsinálta amiről az előbb beszéltem (túramozgalom típusú pont ugyanarra a koo-a mint a Vadász-presszó)
ha azt akarnánk hogy rajta legyen a pecsét helye is a tuhun, akkor egy túramozgalom poi-t kéne lerakni a presszóhoz közel vagy pont ugyanarra a koo-ra (bár szerintem igazán nagy jelentősége kültéri pecsét esetén van)
már csak az a kérdés, ha ez így meg lett volna csinálva, akkor ez Güszinek segítség lett volna vagy úgyanúgy probléma?
Mindenesetre, szerntem a Vadász Presszó elsősorban vendéglátóhely, másodsorban kéktúra-bélyegzőhely. Pl. egy kültéri pecsétnél egyértelmű, hogy nem szerepelhet ott más.
Node.
Hajlok arra, hogy átnevezzük, ill. hogy kiegészítsük - de hogyan?
Vegyünk fel egy új poi-t ugyanolyan koordinátával?
Még nem néztem meg, Magyarkút és Gánt hogyan változott, de ugye ott is a pecsétek helye elsősorban vendéglátóhely (Kocsma a pipáshoz ill. a gánti vendéglő, amelynek már nem is Vértes Vendéglő a neve), vagy éppen szálláshely (Gránás th.), mivel Gánton két helyszínen is fellelhető az OKT-pecsét, mondjuk mindkettők ugyanazok üzemeltetik.
csak a thread miatt neked, tartalmilag inkább Güszinek
vannak ún. térképszerkesztési konvenciók, amiket odaát a tuhu aktívabb szerkesztői szoktak megbeszélni/kidolgozni és utána mindenkinek ahhoz kell(ene) tartania magát
OKT pecsétre -pontosabban túramozgalmi igazolásra- van külön POI kategória, azt kell akkor a presszó mellé (vagy presszóra) tenni
nem a kocsma nevébe kell rakni hogy milyen pecsétek érhetők el, mikor van a nyitvatartása, kapható-e alkoholmentes gyümölcsös ízesítésű sör
mert ezeknek az infóknak is mind megvan a saját helye (és az nem a név mező)
Most már látom, sajna néha teljesen logikátlanul pakol a levrendszer maileket a spamek közé, olykor olyanokét is, akikkel már x levélváltásom volt. A spameket pedig kevésbé nézem, így is már színültig vagyok a különböző kör- és hírlevelekkel, ill. a továbbított anyagokkal. Ezért is hoztam létre egy új fiókot is: forgacs2638@gmail.com erre is írhatsz nyugodtan!
Szerintem teljesen nyilvánosan reagálhatok, hiszen közérdekű a dolog, s ráadásul már itt taglalt kérdéskör. Én mértem be a cserhátsurányi Vadász presszót a tuhun, s ennek megfelelő nevet adtam neki.
A véleményem, hogy alapvetően a turistautak.hu egy olyan adatbázis, amely elég széles rétegeket szolgál ki, s relevánsabb, ha a poi neve az, ami a valóságban is, azaz Vadász Söröző. Az indokolt lehet, hogy szerepeljen a poi tuhus nevében az OKT ph. vagy OKT pecsételőhely kifejezés, de szerintem ne azzal kezdődjön. Szívesen betoldom ezt a kiegészítést, de nem ezzel kezdeném a poi nevét, pláne nem érzem szerencsésnek, hogy csak ez legyen a neve. Sok gps-t, tuhut használó azt sem tudja, hogy pl. a kéktúr a világon van...
volt olyan OKT szakaszom amire 2.3-as átlag jött ki
biztos ebbe a vontatottan haladásba fáradt bele egyik túratársunk, úgy szólt utánunk Tapolca előtt egy biciklis hogy menjünk már vissza mert egy darab turista fekszik az árokparton :-)
Több oka is volt annak, hogy elindultam, de ahogy az lenni szokott, a túra közben alakul a "menetrend".
Arra a kérdésre kellett válaszolnom valahol Döröske és Döbörhegy között, a szőlőhegyen, hogy mi a teendő akkor, ha a szomjas turista találkozik a boros gazdával, aki metszegeti a szőlőt, megpihenne, szomjas, de nem szeret egyedül iszogatni.
Nagyon szomjas, és nagyon nem szeret egyedül iszogatni.
A válasz egyszerű, azért van a túraterv, hogy lehessem mit módosítani.
Megálltam hát, és iszogattam a jó öreggel.
Fiatal, üde borral kínált, kellemes volt a környezet, és a társaság se volt rossz.
20 percet "vesztettem", de a lendülettel sikerült behozni a "hátrányt".
Sőt.
20 perc késéssel érkeztem a 12:00-kor nyitó kocsmába (a kocsmáros hamarabb is ott van, de az nem hivatalos nyitva tartás).
Kicsit aggódtam, mert mint tudjuk, borra sör, meggyötör.
De nem.
A hatás kiment a megtett 2-3 kilométer közben, és a sör is jó volt, a változatosság kedvéért üveges KOZEL.
Ja, a pecsét rendben:-)
Végső soron ezért is mentem, de ami OK, arról sokat nem érdemes írni.
Figyeltem az útvonalat is, arról majd máskor.
Eseménytelem bandukolás, leginkább aszfalt, vagy kavicsos, sóderes út.
Nem túlzok, talán 1 kilométer vold a földút a nádasdi kereszteződés után, Halogy előtt.
Halogyon is rendben van a pecsét, na és üveges KOZEL is volt.
Maradt még:-)
Bőven elértem a 16:05-ös buszt, a kocsma Halogy, iskola megállónál van.
Kicsit noszogattam a sofőrt, hogy érjünk be 1-2 perccel hamarabb, mert megy a vonatom.
Be is értünk, de ha az ellenvonat nem késik csöppet, akkor bizony elhúz előttem a fürge szerelvény.
Egy kis futás, kapaszkodás, kétségbeesett integetés, de elértem.
Hasonló élmény volt Szombathelyen, ott az IC-t kellett "levadászni" néhány perc alatt, ebbe még a pótjegy megváltását is be kellett illeszteni.
Mérhetetlenül lassú kiszolgálás a pultnál, pedig az összeget előre kiszámoltam.
A vonat pontosan indult, de 10 perc késést Budapestig "összeszedett".
Végső soron 4 órán belül hazaértem.
Ja, az idő csodálatos volt, és azt hiszem, a TUHU távolságadatai is rendben vannak.
20,7 kilométer nettó kicsit kevesebb mint 5 óra alatt rendben lévőnek tűnik.
Idén mi is inkább a kéktúrára ill. egyéb túramozgalmakra helyeztük-helyezzük a hangsúlyt, és messze nem olyan sebességgel haladunk, mint teljesítménytúrákon szoktunk. Meg aztán, hó és sár is vagyon a terepen, így ha akarnánk sem tudnánk begyújtani a Palóc Expresszt :-)
De nem is akarjuk. Élményfaktor és spontaneitás is van a világon.
megcsináltam a Markaz-Markazi vár-markazi kapu-OKT-Sirok túrát (24,5km/1100m).
9 óra 5 perckor indultam a markazi postától, és 17 óra 30 perc körül értem az első siroki buszmegállóba. nagy sár volt a füldutakon, és sok helyen volt még nyomokban hó, illetve le volt fagyva, pl. a domoszlói kapu előtti lejtőn nagyon
kellemetlen volt.
a részidők: 10:05 Markazi vár 11:58 markazi kapu 12:30 Hármashatár eh. (egyedüli kitérő a K-ről, itt pihentem kb. 10 percet) 14:09 domoszlói kapu 15:02 Szederjes-tető
Az elmúlt hetekben felkerültek a DDK2012 Vándorlás somogyi szállásainak adatai, a túravezetők nevei és a napi rajthelyek megközelítésének menetrendje. Ma feltettem a zalai részek szállásait Galamboktól Rádiházáig, illetve az étkezési lehetőségeket.
Már hét elején tudtam hogy szombaton szeretnék egy egynapos túrát nyomni, pár napig tanakodtam hogy melyik is legyen az, a Dobogókő-Rozália volt a nyerő éppen mikor megkaptam Tavaszi Széll levelét. Csuklóból válaszoltam rá hogy akkor én megyek! Pár napig levelezgettünk, folyamatosan változott a létszám, utolsó nap (pénteken ) derült ki hogy Oláhtamásék is jönnek hárman. Egy látássérült lemondta, egy kísérő elaludt, szóval valójában csak a buszon derült ki a túra tényleges résztvevőinek kiléte! Az isztiméri kis programom után (lásd lentebb) teljes menetfelszerelésben vártam őket a buszmegállóban, pontosan érkeztek, bemutatkoztunk, majd elindultunk. Egyel több kísérő lett mint látássérült, de ez így volt optimális, ez a túra folyamán derült ki igazán, sőt Tamással együtt kettő szabad ember is volt. Mikor nekivágtunk egyből megkaptam Szilárdot a technika megszállottját, aki fejből vágta az autók tengelytávját, lóerejét, hengerűrtartalmát, ez akkor derült ki mikor elmentünk a kocsim mellett, megkérdezte hogy milyen típus, majd sorolta hogy 4m akárhány centi hosszú, ennyi meg ennyi a tengelytáv , ennyi lóerő stb...! Ebbe a témába többször is belebonyolódtunk, miközben elég hamar kiderült számomra hogy nem is olyan egyszerű dolog ez a kísérő szerep, gyakorlatilag egyből a Bakonykuti utáni sáros földúton, ahol kerülgettük a tócsákat, libasorban mentünk egymás mögött, miközben egy pillanatra sem lehetett elengedni egymás kezét vagy karját! Így értük el a Burok-völgy melletti fenyvest, nem mentünk le a völgybe, Tamás GPS felmérést is tartott a kéken és hát haladni is kellett hogy elérjük a buszt Tésen.( Amiről én lemaradtam hála egy kutyának... ) Még a fenyves előtt egy nagyobb réten csatlakozott hozzánk két eb, az egyik rövid időn belül visszafordult Bakonykuti irányába, a másik viszont csak nem akart fordulni, jött velünk.Ha jön hát jön...szép ápolt kutya volt, nyakörvvel, de azt csak sejtettük hogy Bakonykutiból való, lehetett volna kitett jószág is éppen! A Burok-parti fenyves volt talán a legnehezebb kísérő szempontból, mindenhol ágak, alul, felül oldalt, nem győzte még egy látó ember sem kerülgetni, nemhogy egy látássérült. Itt okított egy kicsit Tamás mikor én sokadszorra nyögtem ki hogy "közepesenvastagfatörzsazútonkeresztbeelőttünk" erre ő morózusan : KROKODIL!!
Ők ilyen szavakkal jelzik ezt, mint kígyó (kisebb ág) krokodil (nagyobb) vagy éppen rutinból belerúg az elöl haladó a fába vagy kőbe és az utána jövő a hangról tudja hogy milyen akadály és hol! Még a fenyvesben találkoztunk egy madárfogó hálóval az úton kifeszítve, majd pár tíz méterrel arrébb a Madártani Egyesület embereivel akik gyűrűzték a madarakat...és éppen iszogattak is, egyikük már alig bírt beszélni. Valahol errefelé váltott engem Zoli, ő vezette tovább Szilárdot, de mások is váltottak, ez így volt jó mindenkinek.Tamás mondta is hogy elsőre éppen elég ennyi, nagyon fárasztó tud ám ez lenni, mit mondjak egyetértettem, de tetszett azért valahol a dolog, később megint én mentem Szilárddal, majd egy szakaszon Anikóval is, a fiatal látássérült lánnyal, akié a fehér labrador volt amelyik minden tócsában megfürdött.(lásd képek) Erdőkön, mezőkön, tarvágásokon át értük el a Kisgyón Természetbarát telepet ahol először tartottunk hosszabb pihenőt, beszereztem a matricákat, fotózgattunk, ettünk ittunk. Innen Hamuházig végig én mentem Szilárddal aki sziporkázott, lexikális tudása az autókról elképesztő...itt derült ki miután leszólta a 60 lovas Astra Classic-okat hogy Oláhtamásnak is az van! Megnyugtattam Tamást hogy Hörpölinnek is. Na jó azért annyira nem izgatta fel magát, őt annyira nem érdeklik az autók. Az Erdei Szentély után hosszan emelkedett az út, szinte végig a Tűzköves-árok mentén, itt éreztem egyszer hogy társam lelassul, mintha picit elbizonytalanodott volna, gyorsan megálltunk, nem vertük nagydobra, ivott, majd evett csokit, cukrot rendbe is jött hamar, de érezhetően már elfáradt.Jól is esett neki ezután hogy elfogyott az emelkedő, majd rövidesen elértük a Hamuházat ahol megint hosszabban pihentünk.Innen tovább egyedül mentem, láttam már hogy a kutya az én feladatom lesz, sajnáltam szegényt, olyan szép volt és okos,de tudtam hogy így innen nem fog hazatalálni... Már korábban mondtam Tavaszi Széll kérdésére hogy a kocsihoz való visszajutásra van "A" "B" és "C" tervem is, és ha így marad akkor a "B" terv lép életbe.Az mi?? Visszamegyek gyalog...! Már otthon kinéztem magamnak a Mellár-dűlőt, amely a Burok-völgy mentén vezet a Mellár-fennsíkon vissza Bakonykuti felé, kihagyván Kisgyónt, kb 5-6km-rel rövidebb mint a kék...
A túra legsarasabb része volt a Hamuház-Csőszpuszta szakasz, a kutyák mint a disznók úgy néztek már ki... Csőszpusztát elérve már egyedül mentem a kutyával, jött Zoli, hogy mi van, mondom aggaszt a kutya, mi lesz vele.Eközben Anikót is aggasztotta ez a dolog nagyon, ez kötötte le a gondolatai nagy részét, sőt mikor szóba került hogy visszaviszem akkor ő is el akart jönni első felbuzdulásában! Zoli mondta, vidd akkor vissza, ezzel mindent megteszel amit tehetsz, így is lett, röviden elbúcsúztam , majd a nyakörvénél fogva visszafelé kezdtem el vezetni a kutyát, míg el nem hagytuk a többieket, akik rövidesen ellepték a tési Erdei Büfét! Karamell (végül megtudtam a nevét!) nem nagyon foglalkozott azzal hogy mi történik körülötte, berohangált az erdőbe, kergette a nyulakat, ment a szag után, de ha hívtam mindig visszajött, sőt ha elment egy útkereszteződés mellett akkor megállt és várta hogy én mit teszek, merre megyek...okos kutya volt, na! Nagyon jól járható út volt a Mellár-dűlő, a '80-as évek elején a kéktúra is erre jött pár évig, egy-két kopottas jelet is találtam az út menti öregebb fákon.Majd' három órás erőltetett menet (nekem volt az, a kutyának nem, néhol kocogtam is, úgy húzott Karamell) után egy rövid megállásnál először feküdt le a jószág pihenni, de ekkor már megpillantottuk Bakonykuti templomtornyát... lefeküdt, megnyalogatta a kezem, felállt, odabújt, sokáig simogattam, beugrott egy gondolat... búcsúzik!! Előtte alig bírtam megsímogatni néha pár mp-ig, most meg... Mondtam neki: bárcsak meglenne a gazdád is, nem sok esélyt láttam erre azért ekkor, de vannak még csodák! Bementünk a faluba... Bekopogtunk az első házba ahol fényeket láttunk, azt hittem elájulok mikor elkiáltotta magát a hölgy "Megvan a Karamell!!" Ekkora mázlit...beszélgettünk egy negyedórát, kiderült hogy Franciaországból hozták haza mikor hazatelepültek, sőt előbb-utóbb valszeg meglett volna, mert csipje is van! De ezt ki tudta? Mutattam a GPS-en hogy 34.4 km-t ment minimum, de inkább többet a rohangálásaival! Elbúcsúztam a kutyától, gazdától, majd megkönnyebbülten és elégedetten indultam haza, olyan élményeket adott ez a nap amilyeneket nem is gondoltam volna!
Március első hétvégéjén börzsönyi kereszteket hajkurásztunk 2-3 napon át (egyikünk 3, én 2), bár ebben volt egy kis börzsönyi kékezés és emlékhelyezés is. Elvileg kész vagyok a Börzsönyi kék első teljesítésével - már csak a diósjenői pecsét hiányzik, a szakasz már bejárva, majd megkezdtem a másodikat is. Továbbá az Emlékhelyek II is jól áll, már csak pár pont hiányzi a kész állapothoz.
Keresztek a Börzsönyben: Bíbor már féltávnál jár több mint 20 találattal, én még közelebb járok a 10-hez. Folyt. köv.
Nagy köszönettel tartozom mindenkinek, akivel együtt túrázhattam ezen a hétvégén. Bizonyos érzéseket nehéz szavakba önteni, pedig meg kellene próbálnom. Talán holnap nekifutok, bár az élmények addigra már halványulnak egy kicsit.
Nem akartam a véletlenre bízni, így meglehetősen korán indultam autóval és így korán is érkeztem a Bakony keleti lábához, volt még majd másfél óra 9:15-ig Oláhtamásék buszának érkezéséig.Mit csináljak? Na nem kellett sokáig gondolkoznom, régóta tervezgettem hogy alkalomadtán megkeresném a régi kéktúrás bélyegzőt Isztiméren, amely még a kéktúra 2001-es elterelése előtti időkből maradt itt.
Mit tesz az ember ha valamit meg akar tudni egy faluban? Bemegy a kocsmába...Bingó!
Amíg lefőzték az 5 adag kávét a kis termoszomba addig megtudtam hogy 20 évig őrizték itt a kéktúrás pecsétet, de volt a falu felső végén is kihelyezve a szokásos szelencében.Pontosan meg is mondták hogy a kápolnától számolva az ötödik háznál kellene lennie, ha megvan még...
Buszfordulónál leparkoltam, felsétáltam a házig és lőn! Ott volt a jól ismert szelence, benne a bélyegző amely az idő múlása miatt erősen repedezett állapotban van, de kis jó nagy jóindulattal kivehető feliratú lenyomatot produkált!
Több próbanyomat után beütöttem a füzetbe az "Isztimér" feliratú rubrikába ezt a régi pecsétet, majd visszamentem a kocsihoz, átautóztam Bakonykutiba, rövid készülődés után lesétáltam a buszmegállóhoz és vártam a leendő túratársaimat...
a jól ismert ládika...
nem is annyira rossz egy minimum 11 éves kültéri bélyegzőtől
A KDP teljesítőknek egyébként ez csak szükség esetén javasolt, a kocsmában készségesen adnak céges bélyegzőt, a kiszolgálás pedig nagyon barátságos és készséges!
Én is sajnálom, hogy nem tudtál velünk maradni a kocsmázásra és lemaradtál a beszélgetésről.
Pedig a GPS karbantartást is megejthettük volna.
A mai gmasupp.img-t feltöltöttem a http://olahtamas.atw.hu/ honlapomra, azt a térképrajzolás utáni pontra klikkolva le tudod tölteni.
Azt kell a GPS Garmin könyvtárába bemásolni.
(előtte az ott meglevőt érdemes átnevezni, hogy visszaállítható legyen az eredeti állapot.)
Persze mindezt a turistautak.hu ról is elérheted, csak több lépésben, mert egy MapSource programot kell telepítened, meg regisztrálnod kell, majd akkor letöltheted a térkép telepítőt ami beteszi a friss térképet MapSourceba. Ezzel nézegetheted is a térképet, és fel is küldheted a GPS-re a megfelelő térképszelvények kiválasztása után.
Most visszakerestem a felméréshez tartozó leírásomat, mert nem rémlik, hogy feltűnően nagy eltérés lett volna, de mi fordított irányból haladtunk, mint Güszi és hatalmas szembeszélben. Úgy emlékszem, hogy ezen a szakaszon már csak a lassan közeledő templomtornyot szuggeráltuk és kevésbé koncentráltunk a műszerezésre :(
(a DDK bejárásunk dokumentációja még teljes volt, felazso mindig feltöltötte a TUHU-ra a trackek-et, én pedig mindig megírtam hozzá ide a beszámolót és igyekeztem kiemelni, ha valami nagyobb eltérés volt a térkép/terep közt, vagy ha elkavartunk, vagy kerülni kellett stb. Esetleg ez is segíthet, ha valakinek van kapacitása kigyűjteni és összepárosítani)
Annak idején (még kicsi voltam) mi egy Zebegény-Törökmező túrán (Z- a völgyben) kaptunk kísérőnek egy csapódott kutyát. A kutyus ment előre (láthatóan ismerte az utat), egész addig, míg meg nem talált az egyik patakátkelőnél egy kisebb darázsfészket. Onnantól minden átkelésnél mi mehettünk előre :))) Később kiderült, hogy turistaházi kutya.
Azért voltam szűkszavú mert nem tudtam sikerül-e a link.
Remek nap volt valóban, hála mindenkinek, különösen az ötletgazda Tavaszi Széllnek.Rengeteget tanultam, tapasztaltam, sokkal többet adott ez a túra mint gondoltam volna előtte...és sokkal tovább is tartott, hála Karamellnek!:-))
Egyébként hivatalosan "C"-vel írják a nevét, ugyanis ő egy franciaországi eb, onnan települtek haza a gazdái...vele együtt!
Oláhtamásnak köszönet a tanításokért, mire kinyögtem volna a társamnak hogy milyen akadály jön addigra éppen neki is ment rendszeresen, ezt egyszerűsítette Tamás félszavakra...krokodil... és a többiek.:-))
Beszámolót nem akarok írni, mert reménykedve -de nem presszionálva!!- bízom Tavaszi Széll bejelentkezésében ez ügyben.:-)
A hamburger miatt van azért némi hiányérzetem...:-))
Reggel végül heten jöttünk össze a busznál plussz 1 kutyus.
Bakonykútiban még Hobobobo csatlakozott hozzánk így szép nagy csapattal vágtunk neki az OKT eme kellemes szakaszának.
Eleinte enyhén saras utakon haladtunk, majd egy szűkebb ösvényen gyakorolhatták újdonsült kísérőink a terepen való mozgás apróbb trükkjeit. Még egy helyi kutyus is hozzánk csapódott, aztán egyszer csak szó szerint csapdába kerültünk, ugyanis egy madárfogó csapda volt felállítva a turistaösvényen keresztbe. Gondolkodtunk is, hogy ez most vajon milyen céllal van itt, de hamar találkoztunk néhány természetvédelmi munkatárssal, akik épp madarat gyűrűztek.
Kissé furának találtuk, hogy a szél ellenére tüzet raktak, de aztán tovább léptünk. A földek között vezető út elég gyengén volt kijelezve, itt nem ártana egy kis felújítás. A fennsíkról Kisgyón felé ereszkedve favágókkal találkoztunk, de ők nem ismerték a hozzánk csapódott kutyát.
Leérkezve a padoknál megpihentünk, és elemózsiánkat is csipegettük míg Hobobobo akkurátusan behelyezte füzetébe a kéktúrás matricákat. Pihenés után megindultunk, hogy újra felmásszunk a fennsík magasságáig. Egyre jobban fogytak a hátra levő kilométerek, és már nagyon vártuk az Erdei büfé közeledtét. Mielőtt beértünk volna Tésre, Hobobobo elindult a hozzánk csapódott kutyussal, hogy visszavigye Bakonykútiba, így gyorsan elbúcsúztunk, és reménykedtünk, hogy sikerrel jár. Miután látótávolságon kívülre kerültek, bezúdultunk Tésre és letámadtuk az erdei büfét, ahol valóban jó volt a hamburger így mindjárt repetáztam is belőle.
Hazafelé szerencsénk volt a buszokkal, az első nem késett 10 percnél többet, a második pedig pontosan indult és a végén még korábban is ért be. A buszon kaptuk a hírt, hogy Hobobobo sikerrel hazavitte Karamellt, a gyakran elbóklászó kutyust.
a jól ismert ládika...
nem is annyira rossz egy minimum 11 éves kültéri bélyegzőtől
