Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
A nem megerődített TÁS a tábori települési hely volt. Minden osztálynak volt kijelölve ilyen, de az én emlékezetem szerint egyszer sem került sor a kitelepülésre. (Egyszer a dunaföldvári osztállyal az előkészítést megcsináltattuk, de ki ők sem települtek.)
A gyengén megerődített TÁS a 60-as évek elejétől épített tüzelőállások voltak. Ez általában csak némi földhányást jelentett, de arra elegendő volt, hogy 10 - 15 méterre becsapódó valami esetén már megfogta a repeszeket. Ebből volt több fajta, mert a börgönydi tüzelőállásban a kabinok némi kis föld alatt voltak.
A közepesen megerődített TÁS a 70-es évek második felében épített tüzelőállások voltak. Itt különféle képeket már láthattála témával kapcsolatban, a 11. dandár valamennyi új tüzelőállása ilyen volt.
Nehéz erődítést nálunk nem alkalmaztak. Ahhoz az kellett, hogy a tűzvezető lokátort is és az indító állványokat is el kellett dugni a föld alá, vagy legalábbis valami védő létesítmény mögé. Ilyet én csak képen láttam.
A Dvinánál majdnem ugyanolyan könnyű volt észrevenni a leváló célt, mint a Volhovnál. Ha a kézikövető figyelt - és miért ne figyelt volna, hiszen az volt a dolga - akkor azonnal észre is vette, és jelentette a rávezető tisztnek. Az ellentevékenység viszonylag könnyű volt, mert AGM-45 SHRIKE esetén csak szépen lassan félre kellett fordítani az antennát (kb. 1 - 2 fok/sec sebességgel) majd amikor már volt 10 fok körül, akkor hirtelen ki kellett kapcsolni az adót. Nem volt elég az antennát kikapcsolni, az adót is ki kellett. Ekkor a SRIKE rakéta képes volt néhány 100 métert is tévedni. Az AGM-78 STANDARD ARM rakéta esetén már nagyobb volt a gáz, annak volt egy kis memóriája, ami megkísérelte az eredeti irányban tartani a rakétát. Ám az előbbi módszerrel annyit el lehetett érni, hogy a rakéta 10 - 20 méter tévedéssel csapódott be. Az pedig már elég volt.
A későbbi REL rakétákról nincs ismeretem.
Egyébként ha a mi rakétánk már közel volt a célhoz, akkor folytatni kellett a rávezetést, és a rakéta robbanása után kellett azt megcsinálni, amit az előbb leírtam.
Ha megláttad az ellened indított rakétát, akkor menekülni már nem nagyon volt idő. De nagyon nem is kellett. A nálunk lévő újonnan telepített osztályok közepesen megerődített tüzelőállásban voltak, csak a PV kabin lógott ki. A régi tuzelőállások is rendelkeztek valamilyen védelemmel, ha mással nem, akkor némi földhányással a technika körül. És akkor elég volt 5 méter mellélövés.
Vagyis leváló cél esetén mi volt a teendő?
Folytatni a célravezetést, vagy le(át)kapcsolni a kisugárzást?
Valahol (azt hiszem, TopGun egy régi száma) olvastam, hogy valamelyik dél-amerikai háborúban Rapier-rel lelőttek egy szabadesésű bombát is. Persze gondlom, inkább a véletlen műve volt.
Csak a Volhovról van ilyen jellegű tapasztalatom. A lőtéren többféle célanyagra lőttünk, többek között az RM-207 és RM-209 rakétákra. Ezek a rakéták a régi SCUD-A rakéta indítóállványáról indultak, és egyes vélemények szerint a SCUD-A rakétái, mások szerint meg az SA-1 (Sz-205) légvédelmi rakéták. Akármelyik is volt, nagyon kooly jellemzője volt az, hogy a függőlegeshez közel indították a felderítési zónánk távoli határán, majd nagy magasságban elkezdett toronyiránt az osztály tüzelőállására zuhanni. Mi ezt az esetek többségében tudtuk, hiszen az orosz vezető instruktor már eleve abba az irányba állította a lokátorunkat. Így tehát viszonylag könnyű dolgunk volt. Viszonylag könnyű volt felderíteni a célt, legalábbis addig, amíg felfelé ment. Viszont amikor már lefelé fordította az orrát, akkor már csak meg lehetett tartani, az akkori felderítésnek nem látom lehetőségét. Az a rakéta valami 2 tonna volt, az átmérője meg 50 - 70 cm. Annak tehát szerintem még kisebb a valószínűsége, hogy egy 500 kg súlyú eszközt fel lehessen deríteni. Ha rakétáról van szó, az természetesen más káposzta, mert az a hajtómű csóva miatt az indikátoron viszonylag jelentős felvillanásként jelentkezik. Legalábbis az indítás pillanatában. Később már nem nagyon lehet észrevenni. Ez a jelenség természetesen csak akkor látszik, ha pont azt a repülőt követjük, amelyik ellenünk indított valamit. A Vietnami háború idejét a kis sárgák a AGM-45 SHRIKE és az AGM-78 STANDARD ARM rakétákat is így derítették fel.
Ha megláttad az ellened indított rakétát, akkor menekülni már nem nagyon volt idő. De nagyon nem is kellett. A nálunk lévő újonnan telepített osztályok közepesen megerődített tüzelőállásban voltak, csak a PV kabin lógott ki. A régi tuzelőállások is rendelkeztek valamilyen védelemmel, ha mással nem, akkor némi földhányással a technika körül. És akkor elég volt 5 méter mellélövés.
Hát a kamera felbontásához nem tudok hozzászólni, arra is csak tippelni tudok h milyen fegyver orrában volt. ha Maverick, akkor gyors, de volt az amiknak akkoriban egy AGM-62 Walleye típusú bombájuk, amit HOBOS-ként is emlegettek. Na az például siklóbomba volt TV rávezetéssel. persze nem biztos hogy így hirtelen jól tudom.
viszont két kérdés: egy 500kg körüli méretű bomba v rakéta látszott-e az indikátoron? Ha igen akkor mennyi idő volt menekülni a kabinból?
Ez kb. olyan, mint Seagal Pista akciófilmjein a lövöldözés. Semmmi egyéb nem kell hozzá, mint egy jó trükkmester. Nehogy nekem valaki megmagyarázza, hogy a jó néhány 100 m/s sebességgel haladó rakéta kameráján így látszik egy faszi. Na meg azt sem veszem be, hogy az ürge megpillantásától a találatig ennyit képes szaladni valaki.
Ha már szóbakerült a szerb válság meg a videók itt egy link.
Volt tüzér! Bár lehet hogy már láttad, de kíváncsi lennék hogy mint hozzáértőnek mit mond a képsor! Az oldal legfelső videójáról van szó (Szerbia leggyorsabb embere).
Ennyire azért nem volt rossz a helyzet (SZDC) ill. a dandáron, ill. ezredeken belűl elhelyezkedő osztályok átfedése komoly fegyvertény volt. Lásd. A Bp.-i lérak DD. kettős gyűrűvel védte a fővárost. Külső gyűrű Volhov, belső gyűrű Nyeva.
Persze nem lett volna sétagalopp.
Pont azt mondom, hogy egy VSZ-NATO összecsapásban a 11. dandár még mellékszereplő sem lett volna...
A Sztrela-2 nem sokkal gyengébb ám, mint az Igla. Kb. 500 méterrel rövidebb, és nincs rajta saját gép felismerő berendezés. Bár az nem sokat ér, amióta szétrúgták az VSZ SZRO-NRZ rendszerét.
Annak idején a lengyelek meg akarták venni a Vegát, cserében átalakították volna az összes Nyevánkat mobillá. Csak valami miatt nem jött össze a biznisz. A Vega kábeleit sem tudtuk kibányászni a helyükről, meg azt hiszem, az orosz is beleköpött a boltba.
A KUB igencsak fogós ellenfél zavarási szempontból.
Szerintem egyetlen szomszéd ország sem tudná (beleértve magunkat is) eredményesen zavarni a rávezetését, az ütegeket alacsonyan támadni (25m alatt) pedig egyrészt nehéz, másrészt az Iglák miatt öngyilkosság is egyben.
Még ehhez a bámészkodó témához hzzátartozik, hogy amikor a Vegát 1986-ban letelepítettük, akkor rendkívül nagy volt az érdeklődés a környéken. Ráadásul a tüzelőállás nyugati kerítésétől néhány 100 méterre ott húzódott egy műút, ami a Bernátkúti és Mélykúti börtön előtt ment el. Ott nem volt semmi korlátozás. Amikor Mezőfalván megjelent az első technika, akkor rengeteg diplomáciai kocsi mászkált arra. Mi meg különféle bokrokban, szalmakazlakban katonákat bújtattunk el, akik fényképeztek minden arra járót. Amatőr fotósként ezeket a katonákat én tanítottam meg fényképezni, és a kész képeket is én dolgoztam ki. (Az elhárítással a kapcsolat alapja az volt, hogy az alakulat akkori elhárító tisztje a főiskolán osztálytársam volt. A "fogással" sok mindent nem lehetett csinálni, de egy - egy fényképpel már lehetett a "diplomáciai" tevékenységet bizonyítani, és akkor már lehetett balhézni.
Annak idején a Pilisen is folyamatosan figyeltük Dobogókőt.
Az ilyen vizuális kíváncsiskodás egyébként sok kárt nem okozott. Az igazi titok meg nem az volt, hogy ott mi van, hiszen az műholdról is látható volt. Az igazi titok a komplexum frekvenciája volt. Legalábbis előttünk. A pontos frekit csak saccolni tudtam, mert bár volt frekvencia mérő műszerem, de annak csak az osztásait ismertem, a pontos értékeket nem. A műszer gépkönyve Veszprémben volt. Azzal a műszerrel egyébként egyszer fogadásból megmértem a komplaxum frekvenciáját 300 méterről. Ha 1982-ben lett volna annyi eszem, akkor Moszkvából hozok egy olyan műszert, ugyanis kint lehetett kapni. Mekkora balhé lett volna belőle, ha kitudódik.
Mi van most??? KUB (ami ugye funkcióját tekintve csapatlégvédelem) és ugye a "híres" Mistral.
A dandárt meg kellett volna tartani még, amíg ki nem tudjuk váltani .
Nyílván egy ezredet fenntartani olcsóbb mint egy dandárt, és a KUB igencsak fogós ellenfél zavarási szempontból.
Attól még hogy a ruszki csapat légvédelmi eszköznek minősítette, képességeit tekintve valahol a Nyeva környékén van, csak zavarvédelme több nagyságrendekkel jobb.
Az osztályhoz tartozó Iglák jó védelmet jelentenek, szóval ha csak egy egység maradhatott meg (pénzügyi okokból), akkor logikus a mobil KUB-ot megtartani.
