Az én esetemben alkoholizmus, dührohamok, hallucináció, skizofrénia, öngyilkosság és egyéb nyalánkságok voltak a felmenőknél. Nyilván nem tudom bizonyítani, de igencsak esélyes, hogy ez nagyrészt genetika nálam, főleg úgy, hogy soha nem volt okom egyébként szorongani, elméletileg a világ egyik legboldogabb embere lehetnék. És végülis az is vagyok. A magam módján. Elfogadtam, élek. Amúgy mindhárom gyerekem szorongós valamilyen szinten, és nekik sincs rá semmi okuk, jól, szépen élünk minden tekintetben. Ez van.
Minden szavaddal egyetértek, jól összefoglaltad. No és a genetikai, amire hajlamosak mostanság mindent ráfogni. Csakhogy kezdek vele szembesülni, hogy hát igen...egyet említenék, nyugtalan láb szindróma. Megnyertem. És az sem kizárt, sőt...hogy magát a mentális állapotomat is az egyik szülőmnek köszönhetem. Aztán mit kezdjek vele? Az én háziorvosom is ad előszeretettel nyugtatót, de egy mondata igaz volt, amikor meglátott pár napja: van az a pont, amikor az élet felülírja a félelmet a függéstől. Mert tudja, hogy nálam ez van. És sajnos igaza volt.
Hát igen. Én mostanra halott vagy alkoholista lennék, ha anno nem segítem ki magam a benzóval. Ami egyébként minden démonizálás ellenére jó és hatásos gyógyszer.
És jól hangzik a sport, egészséges táplálkozás, teljes életmódváltás (ezt egyébként a legtöbb ember nem is tudja megtenni, hiszen munka, család, és millió dolog miatt "bele van szorítva" egyfajta életmódba), csak éppen ha genetikailag, látszólag minden ok nélkül úgy szorong, hogy közben nem képes 10%-on sem élni, akkor ezekkel nem sokra megy. Ilyen vagyok sajnos én, dehát mindenkinek megvan a maga keresztje, nekem ez. Mára elfogadtam (ez segít a legtöbbet), és elvagyok, nem panaszkodom. Járhattam volna sokkal rosszabbul is (az antidepihez nem volt türelmem, kitartásom, szarul voltam tőle).
A benzókkal a nagy problémák a következők:
1. Indokolatlan felírás. Az ideges vagyok, nincs pénzem a számlákra, megcsalt az asszony, hülye a főnök, sőt a "rosszul alszok" sem indok ilyen gyógyszerre, a háziorvos viszont már írja is, majd szépen rajta hagyja a pácienst azon a cuccon, amire amúgy semmi szüksége. Évekig, évtizedekig....
2. Sokan nem tudják tartani a terápiás adagot, és hamar 1.5 mg lesz az 1 hete még 0.5-ből, aztán 2.5 mg, és így tovább. Aztán a pokol.
3. Elhagyásnál be kell tartani a kb. 10%-os csökkentést, erre nincsenek az orvosok által felkészítve a betegek.
Indokolt esetben (amikor a szorongás, pánik olyan, amivel nem lehet mit kezdeni), ésszel szedve, az adaggal nem elszaladva ezek jó gyógyszerek. Elhagyásnál szigorúan betartani a nagyon lassú csökkentést!
És egy story a végére. 1 hónapja erős derékfájdalommal ment a feleségem a nagyon jószándékú, korrekt, szimpatikus, jóhírű háziorvosunkhoz. Beszélgettek, szóba került, hogy a feleségem sokszor rosszul alszik, olykor ideges, feszült, aggódik. A legtöbb emberrel ez elő szokott fordulni. Felírt neki 1mg-os! Xanax SR-t, hogy szedje 1 hónapig (ez ugye 30 db-os), aztán ennyi, nem is kell majd többet felírni neki. Nem vett be 1 szemet sem, szerintem jól tette.
Ahogy mondtam tökéletesen egyetértek veled, 46 kilósan nem opció belenyúlni az étrendembe és egyáltalán nem tudom mitől vagyok ilyen állapotban. Azt azért nem hiszem, hogy a tavaly januári leszokást nyögöm, mert ez most visszatért. Irigylem aki ezt sose tapasztalja meg.
Nagyon sajnálom, tudom hogy a szorongás és a pánik rettenetes, ismerek ilyet.
Van, aki a gluténmentes vagy tejfehérje mentes diétára esküszik
(átállítja a talalkozását gyökeresen.) Van aki a testmozgásra.
Én továbbra is úgy gondolom - főleg ezután a horror élmény után/közben - hogy ezek a gyógyszerek rengeteg gondot okoznak elhagyás után még hosszú távon is. Meg kell nézni az embernek a tünetei profilját, és bár a szorongásos betegségek gyakran átfednek ezzel, van pár jellegzetes elem: hajnali ébredés szívdobogásra, esetleges rémálmokra, szúró-égő bőrviszketés, zsibbadás, fülzúgás, deperszonalizacio, derealizazáció, debilizáló szorongás,lásd a leírásokat. Ezek hosszú hosszú ideig fennállnak, csak itt direkt a gyógyszer (elhagyás vagy tolerancia) következményei lehetnek.
Sajnos nagyon igaz és keményen tapasztalom mit művelnek az orvosok. De mit tegyen az ( én ) aki tisztában van a dolgokkal, de a szorongásos tünetei elveszik az életét, az életminősége a béka feneke alatt. Voltam terápián, túl vagyok gyógynövényeken, relaxálni ugyan nem tudok, de ezt alátámasztotta két terapeuta is, hogy nem mindenki tudja megtanulni. Itt állok megoldatlanul és kiszolgáltatottan. Nem jobb az antidepresszáns, de mindegy is, nem bírom őket a mellékhatások miatt.
A szerencsések közé tartozol, vagy inkább én tartozom a pechesek közé... Az elhagyás ütemét illetően teljesen igazad van, van aki még ennél is lassabban halad.
Na igen, 2 mg kb. az a határ, amit -főleg hosszútávon - már nem ajánlott elérni.
Ha te ennyit szedtél több mint 10 évig, akkor nagyon lassú, egyszerre 10%-os csökkentéssel szabadott volna csak elhagyni. Persze utólag könnyű okoskodni, nem is azt szeretnék, ez ténykérdés.
Én napi max 0.5-el elvoltam, volt amikor ez felment 0.70-1mg-ra (hosszú utazásnál pl.), de minden további nélkül el is tudtam hagyni (szintén évekig szedtem).
Magasabb dózis alprazolam (Frontin, Xanax), kizárólag orvosi vényre, körülbelül egy évtizeden keresztül. Egyenesen bizarr a tünetek teljesen "idegen jellege" és a tünetek sokasága, de teljesen megfelel a videókban elhangzottaknak (és pár könyvben leírtaknak, pl. A The Maudsley Depescribing Guidelines (Horowitz, Taylor, 2024), vagy Ashton kézikönyv.).
Sajnos elég sok sorstársam van a világon, aki így járt mint én. Hatalmas probléma, az ellátástól érdemi segítséget kapni gyakorlatilag lehetetlen. És elgondolkodtató, hányan járhatnak még ebben a cipőben, tudtokon kívül "új betegséggel" (pszichoszomatikus jelenségnek betudva) , a régi visszatértével, stb.
Már 16. hónapja tartanak a tüneteim, amik a túl gyors elhagyás után-közben alakultak ki. Szerencsére enyhülnek. Nem tudom mihez kezdtem volna, ha nem találok rá a BenzoBuddies weboldalra (https://benzobuddies.org/).
Megtapasztaltam a nyugtató és az antidepresszáns elhagyás nehézségeit, ez utóbbi ha nem évtizedekről van szó, esetemben 1 év, nem vészes. Ellenben 3 hónap nyugtatót ( a rosszabbikat) megszenvedtem, pedig mindössze 2X0,25ről volt szó. A lényeg, hogy nem szabad egyiken sem rajta maradni. Megnéztem a facebookos oldalt, sajnos aki nem tud angolul annak nem opció, viszont Ashton elérhető akit magára hagynak az orvosok. Mi azt hiszem egy életre tanultunk, de nekem van még egy nagy ugrásom, de hogy mikor és hogyan azt nem tudom. Minden jót kívánok Neked!
Szia, nagyon szépen köszönöm a válaszodat. Igen, sajnos én gyorsan hagytam el a gyógyszert, nagyon helytelenül. Sokkal lassabban kellett volna. Nem volt más választásom...
Az altatókat ugyanezen módon kel elhagyni. Természetesen mindennek van egy megfelelő ideje, teljes mértékben egyetértek.
A pszichiáterek dobálják az embereket gyógyszerről gyógyszerre, miközben fizikai dependencia alakul ki velük szemben, sokszor nagyon hosszú idő (évek) alatt. Ők emelnek, csökkentenek, gyogyszertipust váltanak napok alatt..
Ami érdekes, hogy nagyon sokan az antidepresszánsokról való "lejövetel" közben tapasztalnak hasonló szindrómát. A weboldal: survivingantidepressants.org..
Olvastam egy fórumon pszichiáterek hozzászólásait, hogy biztosan nem elvonási tünetekről van szó, mert az nem tart két hétnél tovább. Pedig, dehogynem.... :/
Szia! Én olvasom az oldalt ha van mit. Köszönöm a tanácsot, bár magam altatóban utazok, érdekes volt múltkor a pszichiáternél, megjegyeztem, hogy szedem, a válasz csak annyi volt, hogy már rég el kellett volna hagyni. Azt hogy hogyan tegyem...bár nem vagyok most erre felkészülve. tapasztalom én is, hogy az orvosok rajtahagynak a szeren, magam vagyok már annyira "tudós", hogy ezen kívül mindent letettem időben. Az azért meglepő nálad, hogy ennyi évig szedted, de erről beszélek, sajnos általános. Ki tudja velem mi lesz...12 év után szerintem túl gyorsan hagytad el, de nyilván már magad is tudod. Remélem tanulságos lesz a beírásod másoknak.
Mivel ez az oldal már leginkább inaktív, a jövőben idelátogatóknak szeretném leírni:
Magyam is az egészségügyben dolgoztam. 12 év után, a terapeutám halála miatt el kellett hagynom gyógyszert (alprazolam). A csökkentés fokozatos volt a megmaradt gyógyszereimből, 3,5 hónapig tartott.
Sajnos a helytelen csökkentés miatt nagyon rossz állapotba kerültem, 13 hónap elteltével is vannak tüneteim (korábban egyáltalán nem tapasztaltam ilyeneket, mind fizikai, mind pszichikai tüneteket sokaságáról van szó(!), amely miatt nem tudok munkát sem vállalni.).
A hosszan benzodiazepint használók esetében, akik helytelenül hagyják el a gyógyszert (recept és orvosi utasítás szerint használva is) - 10-15% -ban kialakulhat ez a szindróma (benzoinfo.com).
Miután nem értettem mi történik velem, kizárólag online és angol nyelven találtam segítséget:
- a BenzoBuddies fórum (benzobuddies.org),
- a Benzodiazepine Information Coalition honlapja (benzoinfo.com),
- és a facebookon a Benzo Warrior Community.
Ha csökkented a gyógyszert: ne csökkents gyorsabban, mint a megelőző adag 5-10%-a 2-3 hetente (!). Nem a kezdő adag szerint, lineárisan kell csökkenteni, hanem "hyperbolikusan", egyre kevesebbel, különösen lacsonyabb dózisokhoz közelítve. Ugyan a csökkentés így esetlegesen egy évnél is hosszabb ideig tart, megéri, hiszen megelőzhető vele a fentebb említett szindróma. Sokan használnak digitális precíziós mérleget a csükkentés pontos kiszámításához.
Az interneten a fenti közösségeknek több tízezer tagja van, az említett fórumnak 100 ezer regisztrált felhasználója. Ők segítettek nekem, végzettségem ellenére.
Szakirodalom, ami segíthet: The Ashton Manual (Ashton kézikönyv, 1994), The Maudsley Depesrcibing Guidelines (Horowitz, Taylor, 2024).
Ha az orvosod ennél gyorsabb, számodra kellemetlen csökkentést javasol, feltétlenül tájékozódj a fenti kiadványokból és beszéld meg vele a csökkentés ütemét.
Sziasztok! 13 hónapja tart nálam az "elvonási szindróma". Rengeteg angol nyelvű anyagot olvastam, tagja vagyok a BenzoBuddies Fórumnak is, sokat olvastam a The Maudsley Depescribing Guidelines-ból. Nagyon fontos volna a problémára felhívni a figyelmet.
Emellett nagyon érdekelne ki, hogy van? Sajnos magyar nyelvű anyagot, fórumot igen nehezen találni.
42 éves vagyok.10 éve kedzodott a bal kezem es labam zsibbadasaval.Akkor elkuldtek koponya mr vizsgalatra,negativ lett.Ez a zsibbadas elmult kb 2-3 hónap mulva.Na most 10 év utan ujra kezdodott:( Ugyanugy.Bal kez majd a bal lábam zsibbadt,mostmar neha a jobb oldal is,a fejem is szokott..Neha erzek egő erzest a labaimba.Megijedtem nem e SM,ujra elmentem nyaki gerinc,lumbalis gerinc ,koponya mr vizsgalatokra. Koponya mr lett 2 pici goc (3’mm) a neurologus azt mondta hogy ez vascularis goc,ami pl migrentol is lehet.A nyaki es agyeki gerincemen kisebb meszesedesek lathatoak csak.Elvileg kizartak a sclerozist,de en nagoyn nagyon felek,mert hiaba szedem a milgammat nem mulik el,mar 4.honapja🥹 Rettegek mi van ha megis Dm,mi van ha meg nem latszik🥹cukrom rendben van,pajzzsmirigyem rendben,akkor megis mitol van ez a neuropatia?Valaki tudna nekem segiteni,vagy esetleg van e valakinek ilyen?
