Nem tudom, hogy mennyire lesz sikeres, de minden bizonnyal hiánypotló szerepet fog betölteni ez a topik. Célom, hogy a szakmáját nem kellő elhivatottsággal űző orvosoktól kedvenceinket megkíméljük. Tehát: hulljon a férgese!
Én ezt valahol meg is értem, hogy addig "nem ruháznak bele az orvosok, amíg meg nem éri nekik"..
De ezt hogy magyarázzam el a görimnek, hogy azért, mert "nincs fizetőképes kereslet" és nem tudom kivinni az USA-ba megmüttetni, ezért el kell pusztulnia????? (mivel ő a jobb mellékvesés göri, akiről jerzsa is beszélt...)
Bár számtalan telefonbeszélgetésünk során általában egyetértettünk , de most szeretnélek pontosítani:
A Gould által leírtakkal egyetértve az orvosi munka maximálisan teljesítményorientált, vagyis önmagában a páciens halála nem minősíti azt. Ez nem szerecsenmosdatás, ez tény. Ha megfelelő diagnózis (szükséges laborvizsgálatok, stb) hiányában kezdjük el a kezelést, vagy ha rossz kezelést választunk, akkor természetesen mi is elítélhetőek vagyunk, de a páciens halála nem jelent semmit. Nekem évekkel ezelőtt volt egy esetem, amikor egy meleg nyári napon behoztak egy véglegesen kiszáradt, sokkos állapotban levő macskát. Én azonnal infúzióra tettem, de amint beleszúrtam a vénájába a tűt, az állat egy utolsó "drámai" sóhaj mellett elpusztult. A szomszédoktól a mai napig hallom, hogy ha szóba kerül a nevem, a gazdi fennhangon hangoztatja, hogy én "megöltem" a kedvencét. Arról, hogy előtte vagy egy hétig nézte a szerencsétlen kisállatot, hogy folyamatosan hasmenése van és hány, na arról sosem esik szó.
A megfelelő kiegészítő vizsgálatok kérdése sem könnyű ügy. Én nagy híve vagyok ezeknek, ezért minden olyan esetben, amikor kétségem van a diagnózist illetően, felajánlom a laborvizsgálatokat, illetve az ultrahang lehetőségét is. Mivel ezek akár meg is háromszorozhatják a vizsgálatok árát (egy "sima" kezelés 3-4 ezer forint, laborral+UH-val ez elérheti akár a 15 ezret is), a legtöbb gazdi azt az opciót választja, hogy majd akkor visszatérünk rá, ha nem javul a beteg állapota. Pedig a mi rendelőnk Buda "gazdag" részén van, de még itt is csak 10-20%-ban vállalják már az első vizsgálat során a teljes költséget. Persze, ha az állatorvos ezeket a lehetőségeket meg sem említi, akkor szakmai hibát vét.
Ez külön tetszett. Szerinted ha lemész a körzeti orvosodhoz azzal, hogy fáj a fogad, akkor ő kihúzza a beteg fogadat? Szerintem inkább elküld egy fogorvoshoz, pedig az emberorvosok is tanulnak fogászatot. Az, hogy egy állatorvos nem vállalja a görényed műtétjét, az nem azért van mert sohasem hallott még erről az állatról, hanem azért, mert nem ebbe az irányba specializálódott. Igen, vannak olyan műtétek, amik Amerikában akár rutinszerűnek is tekinthetőek (persze ezeket ott sem a "sarki" rendelőben végzik), nálunk viszont csak nagyon nehezen találsz megfelelő szakembert. Ez egyszerű piacpolitika: ha lesz rá elegendő fizetőképes (!) kereslet, akkor lesznek ehhez értő szakemberek is. Ne felejtsd el, hogy a görénytartás csak az utóbbi 5-10 évben jött divatba. 20 éve, amikor én kezdtem a szakmát, egy kezemen meg lehetett számolni, hány jó kutya-csontsebész van az országban, ma pedig már a közepes méretű városokban is vannak ilyen szakemberek.
Szerintem elég nyilvánvaló, hogy egy végleges elaltatás előtt minden szakember igyekszik meggyőződni a diagnózis helyességéről, vagyis a Ti esetetekben elvégeznek egy szív-ultrahang vizsgálatot. Az ajánlott gyógykezelést pedig nem lehet értékelni, hiszen az állat még a gyógyszerek hatásának kialakulása előtt elpusztult, valószínűleg épp a hurcolás és a vizsgálat által okozott sokk miatt.
Az pedig, hogy Te nem hiszed, hogy egy "sima nyomkodással" ki lehet szűrni valamit, nem épp releváns vélemény, hiszen nem vagy állatorvos. Egy hasüreg alapos áttapintásával rengeteg információhoz juthat egy szakember, ez már elegendő ahhoz, hogy eldöntse, szükség van-e további vizsgálatokra. Ha pedig műtétre van szükség, akkor nyilvánvaló, hogy kontrasztröntgen vagy esetleg ultrahang-vizsgálatot is végeznek, mielőtt kés alá kerülne az állat.
Így van.Mondom lehet nekem van szerencsém de az orvosommal mindent meg lehet beszélni.Az egyik kutyám fülét műtötte.Előtte elővett egy könyvet és képen elmutogatta mit is fog csinálni műtét során.Mikor menthetetlen állatot vittem hozzá azt is megmondta,hogy ezt és ezt adhatja neki ennyiért de mennyi ideje van hátra kb. és rám bízta a döntést.Egyszerűen partnernek kezel.Nála nem ciki azt mondtani,hogy egy műtétet tegyünk át jövőhónapra,mert akkor jön össze a pénz rá.Természetesen nem életbevágó műtétre.A másik amit szeretek benne,hogy tényleg alapos.Sok gazdit kisértem el hozzá és az új beteget mindig átvizsgálja, kikérdezi milyen betegségei voltak. Ha sima oltásra visszül akkor is.
Ha valami nagyon komoly betegséget fedez fel akkor vannak kollegái ahova továbbküld.Ilyen volt pl. egy idős kutyust vittünk .Szívzörejt fedezett fel nála.Elküldte a Lehel útra,mert ott van nagy teljesítmányű ultrahang és szívspecialista orvos.Majd a leletek alapján kezdett a kutyussal foglalkozni.Szerintem a legtöbb orvos elkezdi kezelni, aztán majd lesz valami.nehogy kiadja a kuncsaftot a kezéből.És még egy .Műtét után az utókezelés.Főleg görényeket hordunk műteni hozzá.Minden görike ivartalanítás után megkapja az infúzióját.Másnap visszarendeli és állapottól függően kaphat még.Addig a kanünt ki sem veszi.Addig ki sem engedi az állatot a kezéből míg nem megfelelő az állapota.Ha kell hazaviszi magával.Ja és mindez megfizethető áron.Nem kér pénzt azért,mert csak ránéz az állatra vagy megnyomja a hasát. Csak ha kezeli is.
Tavaly volt egy csúnya bélfertőzés a görik között.A jelzésünkre,hogy több helyen történt megbetegedés felvette más kollegákkal a kapcsolatot akiket említettünk,hogy szintén ilyen eseteket kezelnek.Végül is a cél az volt,hogy minél gyorsabban kiderüljön a fertőzés oka.Igazi csapatmunka folyt.Én csak egyet sajnálok. Esküszöm irigylem az állataimat.Velem nem foglalkoznak így ha lemegyek az orvoshoz.
És az lenne a legkevesebb hogy az orvos (emberorovos is) tájékoztasson a diagnózisról.És a felírt orvosságról gyógyuási eséylekről stb.Hát ez nagyon kevés helyen van így.Jó esetben a kérdésre azért válaszolnak, de maguktól ritkán bökik ki a dokik.Ez így enyhén szólva nem helyes.
Akkor ez a Juhász féle klinika volt a Beagle-os dolog? Ha igen kiírhatod a címüket legyen meg gould kollegának is az öröm hogy immáron szaporodnak a pozitív élmények is.
Mosdatjuk a szerecsent? Az álatorvosi rendelő az olyan hogy fogom és odaviszem a beteg állatot.Mert ki van írva hogy állatorvos és feltételeznem kell hogy szaxerűen el fogja látni a beteget a nem kevés pénzemért.Ha ez súlyos kívánnivalót hagy maga után azt publikálni kell,és tán ettől(talán) nem lesz neki több kuncsafjta nem az úgymond általad kinevezett szájhagyomány útján.Azt szabad, topicot nyitni róluk meg nem? Mint írtam sajátos a logikád.
Nem vagyok állatorvos, az igaz, de nekem vadászgörényeket gyógyító állatorvos mondta, hogy kb maximum 2-3 órát szánnak a prémes állatokra, és ebben nem csak kifejezetten a vadászgörényekről van szó. Ha viszont az állatorvosok TÉNYLEG ennyire komolyan tanulják a vadászgörények gyógyítását, akkor kérlek áruld el, hogy 10 állatorvosból 7 miért nem tudja az egyik legfontosabb dolgot, hogy a lakásban tartott vadászgörény nőstényeknél (amennyiben nem pároztatják) előfordulhat a túltüzelés, amiben elpusztul, ha nem veszik komolyan és nem kezelik - ja és nem úgy kell kezelni, hogy "várjunk, majd elmúlik magától, mint a kutyánál, macskánál".
Ez érdekes. Ugyanis most rohangálnak a gazdik a mellékvesedaganatos görikkel. Ami ugye nem igazán fordult nálunk elő eddig,mert csak kb. 5 éve elterjedt a vadászgörény ivartalanítása.És most ér be ez a generáció. idén egyre több mellékvesés göriről hallottam már.pl. a jobb mellékvesét nem tudják műteni,mert ugye az egy fővénával van összenőve.Kint amerikában simán megműtik az ilyen görit is.Kérdem én itt ki tanítja meg az orvosokat az új dolgokra?Nyáron hajtottuk az orvosokat ki az aki elvállalja a feltáróműtéteket.2-öt találtunk csak.A többi mit tanul?Egyetem után nem kéne továbbképezniük magukat?
A felvett hallgatók jelentős része azért akar állatorvos lenni, mert valóban szereti az állatokat, és az a célja, hogy meggyógyítsa az állatot. A lelkesedés megvan bennük. Az elején az alapozó tantárgyak, fizika, kémia, biomatek sokuknak elveszi a kedvét a továbbiaktól, mert látszólag semmi köze nincs az állatokhoz. Aki az első 3 évet (pláne a kórbonctant) kibírja, annak már félig kezében van a diploma.
Az állatok ugyanúgy választanak állatorvost, mint mi emberek. Minden embernek van valamilyen kisugárzása, vagy ilyen, vagy olyan, ezt ők pillanatok alatt leveszik. Ez az én állataimnál is így van. Amikor más doki jött, nem az enyém, mind elbújt, ha a mienk jön, csóválnak, megnyalogatják a kezét.
És még egy fontos dolog:
AZ ÁLLATORVOSI MUNKA NEM VÉGEREDMÉNY-, HANEM TELJESÍTMÉNYORIENTÁLT.
SajnoS sokan félreértik, mit is jelent ez.
saját példám: Egyik kutyusom hirtelen belázasodott, 41 C láza volt, persze mikor, szilveszter éjjel. Dokimat felhívtam, hogy sorry, de ez van. Ő tudja, hogy apró-cseprő dolgokért nem hívom, azokat magam is meg tudom oldani. Szegény fáradtan feküdt otthon, ráadásul már pezsgőt is ivott, de azt mondta, ha elmegyek érte, eljön. Beadta neki vénásan lázcsillapítót, az antibiotikumot, majd bekötötte az infúziót, amit én tartottam, majd amíg az lecsorgott, (2,5 óra) végig ott gubbasztott szerencsétlen állat mellett. Már csak pár milliliter maradt az infúzióban, amikor szegény kutyusom ugatott egyet, majd kimúlt. Szegény doki nem jutott szóhoz, de mindent megpróbált. A végén nem akart semmit sem elfogadni. Én ezt nem engedtem, hiszen kijött, nem érdekelte, hogy jó műsor van a tévében, küzdött az állatért, nem sikerült. Természetesen búsásan fizettem, mert ezt nem sok mindenki tette volna meg. Bár nagyon fájt a kutya elvesztése, de mindent megtett érte. Később kiderült, hogy a kutyámnak áttétes tüdődaganata volt, tehát alapjáraton menthetetlen volt, de ezt akkor, és ott nem lehetett tudni.
Ebből a történetből csak az a tanulság, hogy sokan úgy gondolják, hogy ha a kezelés ellenére az állat elhullik, az azt jelenti nem kell fizetni. Az állatorvosi munkának nagyon sok közvetlen (gyógyszerek méregdrágák!!) és közvetett (eszközök, rezsi, fizetés, kamarai tagdíj, felelősségbiztosítás, benzin, stb.) anyagi vonzata van, amit sajnos nem támogat a TB.
Az én dokim kiherélte a fehéregeremet, mert olyan kanos volt, hogy na. Kész lepedőbajnok! :) Már elegem volt a sok szaporulatból, de nem akartam szétszedni őket, mert akkor meg búskomorrá váltak. Szegény, mint mondja 5 perc alatt kiherél egy macskát, de egy egeret... Nos , nem küldött el a francba, hanem megbeszéltünk egy időpontot, és megcsinálta. Igaz 45 percbe telt, de nem azért, mert béna volt, hanem azért, mert olyan pici az egér. Ott voltam végig, láttam hogyan csinálja, mindent elmagyarázott, én fogtam a kis lábát, mert kikötni ugye nem lehet, leragasztani sem, így kispárnát hozott, amit előtte megmelegített a fűtőtesten, nehogy kihűljön a kis szerencsétlen, én tartottam végig. A műtét sikerült, "Béla" azóta is tök jól van. Már nem kanos, kicsit meghízott, de ez legyen a legnagyobb baja.
Sajnos cáfolnom kell a megjegyzésedet, mert az állatorvostanhallgatók negyedéves korukban "Kedvtelésből tartott állatok betegségei" tantárgyat Beregi dokitól ötödéves korukban gynecológiából Dr. Thuróczy Júliától (szülészet), az idősebb, szakosodni vágyó állatovosok pedig a szakállatorvosi kurzusokon (Kisállatgyógyász klinikus szakállatorvos) tanulják meg a vadászgörény gyógyítás csínját-bínját.
Annyi igazság van a dologban, hogy ide azért sem tenném fel a dokim nevét, mert a végén mind őhozzá mennétek, és akkor rám, illetve az állataimra kevesebb ideje lenne, mert olyan sok lenne a pacientúrája. :)))))))
Szia! Az állatorvos, mint "INTÉZMÉNY" ajánlás alapján működik, azaz egyik gazdi ajánlja a másiknak, hogy ő meg volt vele elégedve. Ha valami bibi van, ne félj, pillanatok alatt körbemegy az infó. Kutyás is vagyok, minden nap viszem a 6 kutyámat sétálni, a kutyafuttatón mindent megbeszélünk.
- 1, éjjel biztosan nem fognak sürgőséggel felkelteni
2, bőrbetegségben csak legritkább esetben lehet meghalni
3, viszont meggyógyítani sem lehet őket egyik napról a másikra, így mindig lesz munkád.
:)))
Mérgezésre hánytatást alkalmaznak, ezután sok-sok tejet kell adni, hogy a méreg ne a gyomrot macerálja meg, hanem a tej fehérjéit csapják ki. Ha fennáll a patkányméreg lehetősége, akkor K viitamin is kell (Konakion inj), valamint aktív szén, az esetleges mérgek megkötésére, valamint - ha kell, infúzió.
Abban egyetértek, hogy beteg állatnak nem adunk Parvo elleni oltást. (Mást se.)
A lányodnak sok sikert kívánok, ha most harmadéves akkor most van neki a kórbonctan kollokviuma, ezt nevezik vízválasztónak. Kérdezd meg a lányodat, Ő tudni fogja miről beszélek.
Jó akkor erre most rácáfolnék ha lehet. Mármint,hogy a pénztárcámat kímélték.Ugyanis a kutyán kívül egy szívbeteg görit is vittünk pont akkor.Őt a nyaralás előtt már altatni akarta a saját orvosom.A gazdi nem engedte.Neki új gyógyszereket javasoltak, elvitték ultrahangra.A barátnőm otthagyott x ezer forintott és a görike másnap meghalt.Na most a kutyánál az elején tisztáztuk,hogy látta már orvost nem javult az állapota. Jeleztem,hogy gyerekeim vannak és lehetséges megevett valami.Én nem hiszem,hogy ezt egy sima nyomkodással kitudják szűrni.Vittem ismerős kutyáját úgy orvoshoz, hogy a bele volt kiszakadva és ott sem csak nyomkodással diagnosztizálták.És nem egy bélezáródásos görikét láttam. Én nem akarok okoskodni de az orvos felületes volt.Szerencsére az állandó orvosom nem az.És ha beteg állatot viszek elvárom,hogy figyeljenek rám és legyen ideje az alapos vizsgálatra.
Mesélek egy másik történetet.Az is szerencsésen végződött. A most 14 éves kutyámmal jártam hasonlóan.Még 1-2 éves lehetett. Megevett egy gumijátékot. ugyanez a székelési probléma volt.Elvittem az orvoshoz .Ránézett a kutyára megnyomkodta a kutya sírt itt is.Elmondtam nem tud wc-ni. A válasz igen bélgyulladása van.Felírt antibiotikumot.Hazaérve beadtam a kutyának és sugárba kihányta a gyógyszerrel együtt a gumibaba darabjait.Majd a többitől kínkeservesen sikerült megszabadulnia.Történhetett volna másképpen is.Szóval elhiszem,hogy idegesítő ha egy gazdi vizsgálatot kér de azért lehet jók a megérzéseink.És ne azért szenvedjen az állatom ,mert az orvosnak nincs ideje vagy esetleg úgy gondolja nem ér meg nekem pár ezret egy vizsgálat.
Nekünk most jelenleg 1 kuttyunk van és egy makkánk.
A makkánkat is és a kutyánkat is a Juhász Tamás féle állatklinikán gyógyitották meg, nekik köszönhetem, hogy élnek.
A makka egyszerűbb eset volt, de én életem végéig hálás leszek a gyógyitásáért.
A kutya sajnos nagyon pórul járt, kinn a kertben megevett valami mérgező növényt. Este elvittük a helyi állatorvosunkhoz, aki azt mondta, hogy kullancscsipéstől kapott sokkot. Hiába mondtam neki, hogy nincs benne kullancs, viszont kihányt valami levélféleségeket. Hiába mondtam neki, hogy egy beagle kutya mindent feleszik amit talál, mindent megrág, úgyhogy szerintem tuti, hogy valami mérgezőt evett...Adott a kutyának hányáscsillapitót (!!!) meg még 2féle tablettát. Mivel szerencsétlen kicsi ebem egyre rosszabbul lett, éccaka kénytelen voltam az egyik szomszédot felkelteni, hogy adjon epilepszia elleni nyugtatót, hogy egyáltalán elvihessük az ügyeletre a kutyát. De addigra szerencsétlen folyamatosan hányt, fosott, örületes izomrángásai voltak, gyakorlatilag egyfolytában le kellett fogni, mert ugyan lábra nem birt állni, de fektében is annyira rángatózott, hogy szanaszét verte magát a földön.
Nagy nehezen az epilepsziás gyógyszertől kicsit nyugodott legalább annyira, hogy be tudtuk vinni a klinikára. Ott 5 perc alatt megkezdték az ellátását... Sajnos ott is kellett hagyni Zsebit a kórházban. Viszont másnap csináltak vérképet, amiből kiderült a májértékek alapján (minden értéke kb 100x-osa volt a normálisnak), hogy tényleg mérgezés. Egy hétig volt náluk a kórházban a kutyám. Minden este majdnem 8--ig ottvoltam "látogatni". Sose szóltak rám, hogy húzzak már el, megdöbbentően segitőkészek és rendesek voltak. Minden egyes ottani emberen látszott, hogy szeretik az állatokat.Napokig semmi jóval nem biztattak, mindig összugrott a gyomrom, akárhányszor csörgött a telefonom. Rettegtem, hogy azért hivnak, mert Zsebi meghalt.
Amikor végre hivott a doki, hogy akkor hazavihetjük, kivettem a számlámról 100 ezer ft-ot, én ennyit saccoltam, hogy tuti lesz a kórházi tartózkodás (szállás, kaja, orvosságok, orvosi-asszisztensi munka, takaritás, mittomén) Ezzel szemben Zsebi össz gyógyitási költsége nem érte el a 30 ezret. Nem akartam elhinni, kifejezetten kevésnek tartottam ahhoz képest, amit a kutyámért tettek.
Az otthoni állatorvosunkról azóta kiderült még egy pár turpisság és én is nagyon nagyot csalódtam benne. Azt hittem, hogy egy 70 körüli orvos már olyan tapasztalt, hogy az általam elmondott tünetek és a kutya vizsgálata alapján meg tudja gyógyitani. De nem. Ha biztam volna benne és a tanácsaiban, Zsebi ma nem élne. Hálistennek jobban féltettem a kutyát, mintsem hogy vártam volna reggelig.
Úgyhogy -bár voltunk már több állatorvosnál attól függően épp hol laktunk- eddig ez az egy rossz tapasztalatom volt.
Viszont a mai napig végtelen hálával tartozom a Juhász Tamás állatklinika összes dolgozójának azért amit tettek. Soha nem fogom tudni nekik eléggé megköszönni, hogy Gomoly makkát és Zsebi kutyát megmentették nekem.
Innentől kezdve én sehova máshova nem fogom vinni se a kutyát se a macskát csak hozzájuk. Nem érdekel, hogy csak kocsival tudok odajutni, nem érdekel, hogy mennyibe kerül az oltás, ellátás, stb. Azt hiszem, hogy az a szinvonal amit ott nyújtanak, nekem minden pénzt megér az állataim egészsége érdekében.
Úgyhogy lehet, hogy vannak kóklerek (és ez sajna az állatkák életébe is kerülhet), de nekem eddig 90%-ban jók voltak a tapasztalataim az állatorvosokkal.
Én is állatorvos akartam lenni, csak nekem gyenge a lelkivilágom Nem birok szenvedő állatot látni. Egy állatorvosnak valszeg 100x nehezebb dolga van, mint egy emberorvosnak. Sokkal többet tesznek a betegeikért sokkal kevesebb pénzért, mint az emberi eü-ben. Amit én nap mint nap látok.
Hamár ilyen yól felpörgött a topic én írok konkrétat is, pereljenek csak ha tudnak az eseteket bizonyítani is tudom. "NONSTOP" álatklinika Pestszentlőrincen ha még léteznek.Az eset pár éve volt 2 bélgyulladásos cicámat is vesztettem el ott.Hát először is lehúzós.Másodszor meg kóklerek.Amíg ott voltunk a rendelőben és fogtuk le a cicánkat(igen mi fogtuk nem az asszisztencia) amíg kapta az inflúziót addig 3 kutyatulajdonos fordult meg a rendelőben kutyikkal.2 esetben nagyon idős (12-13 éves kutyikkal).Mind a 3 esetben sürgős műtétet javasolt a doki! Biztos véletlen.Na nem is azért mert ezen jót lehet kaszálni.Aztán minket is levettek merthogy bent kelett lakni a cicáinknak a saját(!) keeperünkben és az akkor napi 5000 pénzünkbe került.és ugye 2 cica../nap....Mind a kettő belepusztult.Mai eszemmel már látom hogy normális diagnózist se kaptunk a pénzünkért csak a számlát.Még akkor se amikor éltek a cicák de azok a viszonyok...A rendelő melett nem igazán szeparált helységben állatpanziót is működtettek.No comment. Hát így tanultunk mi. (ma már simán ellátjuk a bélgyulladásos macsekot ha van eszközünk, így sokkal jobb ellátást és esélyeket biztosítunk mint náluk,de ehhez okulni kelett szegény párák még csak az se maradt meg nekik hogy cslaádi körben hunyjanak el,ámbár ez az utsó órákban már nem szokott számítani mert nincs magánál a cica na ilyenkor kell elaltatni ehhez sajnos nincs eszközünk pedig meg tudnánk/tudtuk itélni hogy mikor kell/kellene ezt tenni.Persze sok esetben elég a fájdalomcsillapítás is hogy legalább békében menjen el az állat.
MOst már csak 2 cicám van.( plusz 2-3 kóbor cica akiket etetünk)és ez részben a kókler állatorvosoknak is köszönhető. 4 (lassan 5 ) éves cicatartás után eljutottunk odáig hogy oltásra van egy állatdokink,(de arra mást nem nagyon van értelme bízni viszont házhoz jön,vidéken lakunk ugyanis) a kisebb problemákkal már mi is megküzdünk(egy inflúzió vagy injekció beadás rutinmunka nehezebb beszerezni a gyógyszert illetve a helyes diagnózist,bár egy jópár betegséget élből diagnosztizálunk) ha komoly a gond akkor viszük megbízható orvoshoz a cicát,de ezt elérni bizony nem egy cicánk életébe került.A kóklerek miatt is.Hisz nehéz volt rájönni gyakorlati alapon hogy ki a megbízható,nem pénlenyúlós ésatöbbi.Na pont ez az értelme a topicnak is. Nálunk a macsek családtag.Hát nem kívánok senkinek sem ennyi halált a családban.
Biztosan azt mondjátok majad, hogy csak a mundért védem, de azért szeretnék pár dolgot a kollégáim védelmében is elmondani:
Jerzsa! Azzal a "drága" tapintással a kolléga az életveszélyes betegségeket (pl. gyomorcsavar, ileus) zárta ki. Mivel semmi súlyosat nem állapított meg, ezért a további (sokezer forintos) vizsgálatokat a tünetek alakulásától tette függővé. Nyilván ezt sokkal jobban is el lehetett volna mondani a tulajdonosnak, de egy olyan nagy forgalmú helyen, mint pl. az Egyetem erre nincs mindig idő, illetve a nem túl tapasztalt kollégák még nem ismerik ennek a fontosságát. Mivel ezt nem tanítják az egyetemen, ezt az ember csak a saját praxisában tudja elsajátítani.
Csöszke 63! Az én időmben az anatómia 3 féléves tantárgy (1,5 év) volt, szerintem ez ma sem változott 8 félévesre (4 év). Élő állatot először harmadéven vizsgáltunk. Viszont az egyetemi klinikákon bárki állhatott az asztal mellett, nézve-tanulva, hogyan csinálják ezt a nagyok. Bizony sokszor éjjel 2-3-ig is ott maradtunk ügyeletben, mert itt sokkal többet megtanultunk, mint a könyvekből. Ez a tanulás ma a rengeteg állatorvosi rendelő révén csak könnyebb lett. Nálunk is rendszeresen vannak olyan középiskolások, akik az Állatorvosira szeretnének menni és így ismerkednek meg közelebbről a szakmával.
Sokszor ér a vád minket, hogy anyagiasak vagyunk. Ennek az éremnek is két oldala van: egy balesetes kutya ellátása komoly szakértelmet kíván, így például ha nics aki lefogja az állatot (erős fájdalom!), akkor eleve reménytelen ezzel próbálkozni. A legtöbbször valamilyen szinten bódítani is kell hozzá a kutyát-macskát, ehhez viszont elengedhetetlen a tulajdonos beleegyezése. Enélkül később a bíróságokon minden további nélkül elmarasztalnák az orvost (és azt sem árt tudni, hogy ilyen perek egyre gyakrabban vannak, arányban nem sokkal állunk jobban, mint a humán kollégák). Sajnos nincsenek titkos praktikák, amikkel egy többszörös csonttöréses, belső vérzéses állatot hip-hop talpra lehetne állítani. Viszont több állatorvosi segélyszolgálat is létezik, akik a mentőkhöz hasonlóan a helyszínen stabilizálják a neteg állapotát és aztán elviszik kórházba. Sajnos országos reklámkampányra nekik sem telik, viszont minden tulajdonos tájékozódhatm hogy hol talál ilyet, ha a kutyája bajba kerül. Mivel ezeknek a költségeit nem a tébé állja, ezért arra számítani kell, hogy az anyagiak is szóba fognak kerülni. De egy csőtörésnél sem számíthat arra senki, hogy a gyorssegély-szolgálat ingyen megoldja a bajt és csak akkor kell fizetni, ha majd előkerül a lakás tulajdonosa. Pedig egy lakás sokkal kevésbé tud eltűnni, mint egy kutya.
Bocs, ha kicsit hosszúra nyúltam, de igyekeztem kicsit "árnyalni" a kérdést.
Akkor én is mesélek egyet doki neve nélkül.Nyaralni ment az dokim. Előző nap a kutyám hasa bekeményedett.Írt fel diétát elsőre.Másnap a kutyus mindig rosszul volt.Mivel dokim már nem volt bevittem az Egyetemre.Másfél órát vártunk.Bejutottunk végre, feltettem a kutyát az asztalra.Elmondtam az előzményeket gondoltam csinálnak neki egy ultrahangot és kizárják a bélelzáródást vagy hasonló problémákat. De nem.Két ujjal megnyomta a kutya hasát a doki.megállapította,hogy igen puffadt kemény.Majd közölte hozzam vissza másnap ha nem múlna és akkor csinál röngent vagy ultrahangot. Mind ezt 2000-ért.Kérdem és mit javasol diétának? Erre semmit. egye amit akar ha begörcsöl vigyem azonnal vissza.Hát nem vittem.hazafele vettem joghurot és vártam a hatást.Nyertünk. 3 nap után képes volt üríteni.Ma sem tudom mi volt a baj.De 2000-ért én is megnyomkodom bárki kutyáját és megmondom,hogy kemény vagy puha a hasa.
hát azt én is remélem...nagyon...:-)))))))))) ha visszaolvasol írtam hogy mért ment oda tanulni... sztem az orvosoknak biztos nagyobb %-a kezdi úgy hogy ő lesz az igzán lelkiismeretes orvos...csak aztán kitudja hol, valamiért elqrvulnak.... bár írttam azt is már, hogy szerintem minden orvosnak megvannak azok akik szeretik és sokra tartják a munkájukat, megint mások ugyanazt az orvost kóklernek tartják.... asszem ez az orvoslás minden területén így van.. kevés lehet az az orvos akinél ha megfordul 100 beteg abból 90 100%-ig meg van elégedve..
Gyerekkoromban nekem is volt hullámos papagájom - én is átéltem ezt. "vegyen újat, ezek pici állatok, nem lehet gyógyítani őket.." ezt kaptam válaszként:(
Hidd el, hogy nem jobb az, hogy "legalább próbálkoznak".. Ebbe a "legalább próbálkoznak"-ba, már ahogy írtam elég sok kedvenc göri pusztult el:(
De az biztos sokat jelent, ha egy jó állatorvos mellett szerezhet gyakorlatot. Reméljük, hogy a lelkes és a tényleg az állatokért dolgozó állatorvosok csapatát fogja gyarapítani:)
a görényekkel legalább próbálkoznak.... a lányom barátnője 5 évesen kapott egy hullámos papagájt eggyütt nőttek fel. 18 éves volt a lány, mikor a papagáj megbetegedett. nem volt a városban / nem kisváros !!/ állatorvos aki vállalta volna...5-ből 4 azt mondta hogy "ugye viccel?? vegyen inkább másikat magának" mire talált orvost aki madarakkal is foglalkozik, addigra elpusztult szegény :-( szerintem az oktatással is probléma van... /a lányom az állatorvosin tanul / 4 évig álltalános anatómiát tanulnak, és élő állatot nem is látnak, csak boncolnak..utolsó évben lehet szakosodni...madarak, hüllők....haszonállatok...lovak...kutyik..macskák...stb...és egy év van erre...... A lányom úgy szerez gyakorlatot, hogy mellette rendelőben dolgozik...hál ist nagyon rendes orvosokkal..." nem csak a kór asztalt takaríttatják vele ". bevonják, magyarázzák...mit-miért....
