Néhány éve Valkonyán szálltunk meg a turistaházban. Én csak a többiek után, estére tudtam odautazni, és úgy terveztem hogy Borsfán szállok le a buszról és onnan gyalogolok át. Szerencsére leszállás előtt pár perccel felhívtak, hogy eszembe ne jusson ez a megoldás, mert ők is majdnem két órát tekeregtek ezen a szakaszon, és akkor még nem is volt teljesen besötétedve...
Így hát a valkonyai bekötőút elágazójáig utaztam tovább, és onnan gyalogoltam be a faluba.
Felteszek egy képet, mert ezzel kapcsolatban lesz majd megjegyzés.
"Borsfáról Valkonyára jutni a térkép alapján triviális feladat. Átvágtunk a szántókon, megtaláltuk a jeleket, mígnem a Borsfai hegyhátnak arra a pontjára értünk, ahol a térkép szerint a pincék és az erdők találkozásánál balra kell fordulni és a jel tesz egy felesleges kitérőt. Ezt a kitérőt a TÉRKÉP (Déldunántúli kéktúraatlasz 2oo5-ből) szerint az igazolja, hogy nincs egyenes út. És itt jött a csapda: mi követtük a térképet és találtunk kopott és kevésbé kopott jeleket, két feketével átfestett jelet (de nem az összes lett átfestve! Ez zavaró). Mentünk, büszkén, hogy mi most már egy-két kilométer múlva Valkonyán leszünk és lám, a terveknél gyorsabban. Azután egy jel sem lett, viszont bozótos a jobb oldalon, ahol valahol az egyik ösvényen be kellett volna fordulni. Mi nem fordultunk be és jutalmunk egy kb órányi kevergés lett, aminek a végén furcsa módon megtaláltuk mégis Valkonyát. Valkonyán azonnal útbaigazítottak, a feltűnően zöld házban, ami valóban kirí a többi közül ott volt a turistaház gondnoka. Ő mondta, hogy a kitérő helyett a térkép és a jelek ellenére egyenesen kellett volna jönni a földúton (azt láttuk, de mi nem akartunk rövidíteni)."
Az előző hozzászóló által inspiráltam Borsfa után a hegy tetején az erdő előtt nem fordultam balra, hanem mentem egyenesen. Az út egy idő után ketté válik, a bal oldali ágán haladva hamarosan "belebotlottam" a Kékbe ami keresztben tartott lefelé a falu felé."
Március 15-én nem dolgozom és tüntetni sem megyek, így marad a túrázás :-) Szentbékkálláig autó, onnan tömegközlekedünk Nemesgulácsig, és a zöld jelzésen megyünk a kékig, onnan vissza Szentbékkállára OKT-n. Ha valaki szívesen csatlakozna, hajrá!
Olvastam Hörpölin beszámolóját, és úgy döntöttem, a rendházat és környékét nem lehet "túra közben" "felfedezni", meg aztán a Valkonya felőli megérkezés után az ember fiának nem sok kedve van nézelődni.
Azt is olvastam, hogy van vendéglátóipari egység (panzió) is a "közelben (Fűzvölgy).
Egy leendő "bázis" felfedezése" is szerepelt a tervek között, meg aztán kettesben más a nézelődés és az unalmas homokos-sóderes úton bandukolás.
Az elgondolást tett követte, tegnap reggel jó korán elindultunk, irány a panzió.
Odafelé lemértük a Nemesvid és Zalakomár közötti szakaszt, mára maradt a folytatás.
Szépen sütött a nap, a busz is időben érkezett (12:41).
Homokkomáromban csak 10:00-ig van nyitva a bolt, kajánk volt, vizünk nem, de sebaj, irány a templom.
Mindent megnéztünk, még a kis kápolnát is.
Nyugalom és csönd honol arrafelé, és nem mellékes, hogy a fáradt, sátorozó vándor itt megpihenhet.
Csoportok számára van szállás is.
Kaptunk bélyegzést, majd irány a település, sok-sok aszfalt.
Kényelmes tempóban haladtunk, élveztük a csöndet és a kellemes napsütést.
A homokos 1 kilométer feledhető, utána részben sóderes út, de van földút is.
Megpihentünk az erdészháznál, megnéztük az emlékkövet.
Erzsébet királyné emlékére állították, jó rég.
Megtudtuk, hogy az egykori kulcsosházat eladták, az új tulaj épp csinosítgatta.
Nagy mák.
Átkeltünk a csatornán, a forgalmas 74-es - elkerülő - úton, majd a nyílegyenes síneken.
Láttuk a motorvonatot is:-)
Kapaszkodás a régi 74-es útra, majd jó 500 méter aszfalt, balra a rég várt kocsma, a sör, na és a pecsét.
Átellenben indul a kék felfelé a szőlőhegyen és ott volt a buszmegálló is.
Mákunk volt, a zalaegerszegi busz megállt (az internet szerint nincs megállója) és elvitt bennünket a panzióig.
Kellemes környezet, némi unszolásra bekapcsolták a fűtést is.
Finom reggeli, korai indulás, hisz mára volt más programunk is.
Lemértük a távot Zalakarosig, felfedeztük a Tourinform irodát, majd irány Zamárdi.
Mindent sikerült elintézni, egy gyors bevásárlás, és ebédre már itthon is voltunk.
Sikeresen "elfeleztem" a túrát, a Nagykanizsától keletre lévő útvonl elérhető a Balatontól, ha a zalai út is belefér, akkor kell szállás, és sok-sok nap, ha nem akarok / akarunk rohanni.
Jelenleg csak annyi a terv, hogy Halogy - Ivánc, de még nagyon fiatal a tavasz.
Remélem, a 4 napos ünnep után folytathatjuk a túrát.
Előre kell bocsátani, hogy autóval "teljesítettük", a cél csak annyi volt, hogy ellenőrízzük a pecséteket és mérjük a távolságot.
A TUHU adata:
16.965 méter.
A mi mérésünk eredménye:
17,3 kilométer.
A 300 méteres eltérés ok, hogy mi Zalakaroson a Tourinform irodáig mértünk, az 300 méterrel északabbra van, mint az a pont, ahol a kék eléri a főútvonalat és "indul" dél felé.
Az eltérés tehát elhanyagolható.
Nem hiszem, hogy kell GPS-es mérés ezen a szakaszon:-)
Nemesvid (Flamingó söröző)
Szombaton és vasárnap 12:00 és 15:00 között zárva, egyébként nyitva.
Ormánd
Egy tábla oszlopára van erősítve, a fanyelű bélyegző, az M7-es kereszteződése előtt.
Eltéveszthetetlen.
Zalakaros
A Tourinform irodában megvan a hivatalos bélyegző, 9:00-től nyitva, szombaton is.
Pár hét múlva már vasárnap is nyitva lesz.
300 méter kitérő, észak felé.
Ezzel a szakasszal tehát rendben lennénk, ha már csak ez hiányzik, akkor szervezek egy sétát.
Előző alkalommal a vasútállomástól indultam Nemesvid fel, az 9 kilométer, a maradék az Öröm-hegy felől érkezést követő "levezetés" volt.
Mivel Zalakaros és Budapest között igen jó a buszközlekedés, ott érdemes megszakítani, a vonat, igen lassú.
Én a Foltán/Fultán/Boltán kereszttel vagyok így (hagyományosan Foltán, az új térképeken már Fultán, a kereszten magán Boltán - szerencsétlent nem elég, hogy agyonütötték, de még a nevét sem tudjuk :)) )
Már régebben is felvetült a kérdés amikor Vagdalthússal beszélgettünk, hogy vajon mi az oka az ilyen átnevezgetéseknek, amikor az összes falubéli öreg a régi nevén ismeri a helyeket, te meg ott téblábolsz a hátizsákoddal, meg a friss térképeddel és hiába kérded hol van ez meg az, csak néznek rád, mint borjú az újkapura.
A '78-as és '82-es térképeken még Barok-völgy néven szerepel ez a gyönyörű jégkorszaki növényeket megőrző szurdok, majd a '90-es évek elején már Burok-völgy lett belőle minden látható és követhető ok nélkül.
Azóta így hívják.
A Másfélmillió lépés Magyarországon c. sorozatban (1979) mindkét név előfordul.
A bejárásnál (Eszterhás tanár úr tartott a csapattal) Burok-völgy néven említik.
Majd a film végén, amikor a kérdéses szakaszt (Bodajk - Zirc) Sinkó László össszefoglalja, Barok-vögy néven említi.
Szerény véleményem szerint a Burok-völgy név simán csak elírás valamikor a '80-as évekből egy térképszerkesztő tollából. Előtte évtizedekig, sőt valszeg évszázadokig Barok-völgy volt a neve,a Tavaszi Széll által leírt okokból, helységnévből eredően.
A '78-as és '82-es térképeken még Barok-völgy néven szerepel ez a gyönyörű jégkorszaki növényeket megőrző szurdok, majd a '90-es évek elején már Burok-völgy lett belőle minden látható és követhető ok nélkül.
A túrót! Vannak-voltak nekibuzdulásaim, különösen az OKT első bejárása során, igyekeztem olvasni, többet megtudni az aktuális szakasz településeiről, a természeti és épített környezet látnivalóiról. De nem tettem olyan szívós kitartással, szorgalommal, mint te.
És természetesen nincs meg nekem lefűzve az Erdészeti Lapok 1933-as évfolyama sem. :-) A gugli dobta fel némi keresgélés után. Már annak is örültem, hogy tudtam, ki Dornyay Béla, illetve hallottam Barok település nevéról. Utóbbiról már szombaton is beszéltünk, de a sváb névadás teljesen új volt a számomra.
Vaskosnak tűnik ez a Turisták Lapja évfolyam, egyelőre eltekintenék a cipelésétől. Készíts mikrofotókat 007-es módra. :-)
És Czigány Ildikó tényleg MALÉV pilóta volt, a házunkban lakott egy másik pilóta jelölt hölgy - feleségem egyszer repült is vele valami kávédarálón - tőle hallottam először róla.
Ezt a művet ismeri valaki? Még valamikor egy kirándulásunkon figyeltem fel Bánkon az írónő egy előadásának reklámplakátjára, azóta kacérkodok a gondolattal hogy megveszem ezt a könyvet.Most megtettem, megvettem a neten.
A borító:
A mű rövid leírása:
"A természetközeli szemléletéről, meditatív írásairól ismert pilótanő újabb könyve a kék túra útvonalán elhelyezkedő kedves kis falvakhoz fűződő emlékeit idézi fel. Az alsópetényi, bánki-tavi, pilisszentléleki vagy csekei kirándulások azonban inkább szellemi kalandozásra invitálják az olvasót. A szerző olyan dolgokra tanít a csodaszép színes fotókon is megjelenített tájakon szerzett élmények, táborozások, beszélgetések kapcsán, mint a boldogságkeresés, a derű, a feltámadás, a hétköznapi tevékenység mellett is megtalálható nyugalom, az igazi, természetes vegetarianizmus vagy a harmónia. Az állatokhoz, növényekhez fűződő bensőséges viszonyról árulkodó, a szerző édesapja, Czigány György előszavával ellátott, meditatív írások a természetes életmódra, a keleti életszemléletre fogékony, vallásos olvasók számára kínálnak lelki-szellemi felüdülést."
Állítólag Malév pilóta volt a hölgy, mindenesetre jónak ígérkezik a könyve...
"Ezt a vadregényes völgyet sokan Burokvölgy névvel illetik, de dr. Dornyay Béla kimutatja, hogy ez az elnevezés helytelen, és a "Baroknak" a környékbeli német lakosság által Wuruk-nak ejtett szavából keletkezett, amelyet a katonai térképészek ebben az alakban vettek át, holott a Barok szó ősi eredetű és már a XIV. században ezzel a névvel említik az itt létezett s a fejérvári keresztesek birtokában volt községet."
Földváry Miksa: A Bakonyhegység és Bakonyalja természeti értékei. Erdészeti Lapok, 1933. 72. (1.) 20-35.
