Ez az E1-G6 terjedelem, nagyon béna volt pl. az A33-omon. A semminél több persze. Sokat gondolkodtam, hogy tudnám fizikailag átrendezni, legfeljebb 4 félhanggal letranszponálom az egészet. Ami hiányzott, az a C7, ami teljes szélességű. Annyit nem ért meg.
Ez a Studiologic 73 már majdnem jó. Igaz, itt is át kellene rendezni, de legalább az E1 jó lenne C7-nek :-)
A 76 bill. E-G terjedelemre meg tán Rátonyi Robi írta jó rég a Zenészmagazinban, hogy ezen már komolyabb zongoradarabok is megszólaltathatók.
Érdekes, a Nord Electro is tudja orgonában az utolsó C feletti hangokat mint szimulátor. Sztem elfér, nem kár érte, de Rhodesoknál pl. már néma billentyűk vannak túl egy oktávval.
Múltkor elővettem, mert lakásfelújítás miatt egy ideje pormentes karanténba részesült a piroska és újra megtetszett a játék rajta meg a hangja is. :) Gondolkodtam is, hogy fej-fej mellett össze kéne ereszteni a haverom 5D-jével nagyobb hangerőn...
Mert ugye tán a Rhodesoknál ment a 6 okt. F-F-ig ha jól m-léx-m, az meg talán a terchatárral van összhangban... nem tudom pontosan, csak innen-onnan hallottam.
Érdekes, hogy az 5 oktávostól eltérő cuccok (4 vagy 3 okt. billencsek) mind a fentebbi hangmagasságokat preferálják alapbeállításban. Pl. van itt egy Yamaha MX49 jópofa kis cucc, az is és ezért mindig nyomogatni kell az oktáv -1 gombot. Alapból pedig sokkal profibb megszólalású, mint a Korg Microstation pl.
Nem is értem igazán miért nem a 73 bill. manualok terjedtek el a szintikben. Lent az a +1 oktáv úgy igaz, sokkal jobban kell, mint akár egy 76 billentyűsben a fölső +½ okt.!
Is - is. Mind a kettőt tudja majd, ha elkészül. :)) A preset váltás egy kicsit más lesz, mint a Hammondon, mert a C=0, D=1 ... A=9 még megeggyezik, de a B és H billentyűk nem a Drawbarokra kapcsolmak, hanem "cancel" és "enter" funkcióval bírnak. Így a drawbart (11) C#C#H kombinációval érem el. Viszont így az enter lenyomásával visszavált normál billentyűzetre, adva a 6. oktávot.
Egyébként egyszer valaki azt mondta nekem (Szia János!), hogy ha nagyon csúszik a szíj, akkor dörgöljek rá viaszt (csak óvatosan), ha pedig nagyon nincs csúszása, akkor viszont olajjal lehet segíteni a dolgon. De úgy tudom, hogy mindenképp kell, hogy legyen valamennyi csúszása a hajtásnak, pl. beállítani is csúszásra kell az alsó hajtást (finoman hajtva forgat, megrántva elcsúszik), de tudom, hogy ez itt mindenkinek evidens.
Főleg azért osztottam meg a dolgot, mert a Soltonon ha egyszer elfárad a hajtógyűrű anyaga, akkor tuti, hogy nem fogok találni pótalkatrészt. Akkor marad az, hogy valamivel ki kell váltani. Ha pedig a Soltonon működik, akkor a Leslieken is működik, és mindenki boldog.
Rendeltem a kötélgyűrűkből, és kb fél éve vettem a tonewheel generalról alsó-fölső hajtásokat. Összehasonlítom őket, és leírom a tapasztalataimat. A szétesés problémáját írta más is a videó alatt, de írt rá egy megoldást ami működhet (villanyszerelésben használatos zsugorítható műanyag henger).
Hát ez elég innovatív megoldás, csak két nagy baja van. Nagyon csúszik, a másik , hogy az "összeforrasztásnál" mikor szakad el. Nem véletlenül készül pamutból az eredeti szíj. Persze egy próbát megér. Valahol van két garnitúra új alsó-felső szíjam.
Nekem is van érdekességem. Talán mindenki fog tudni profitálni belőle.
Ha valaki Leslie hajtószíj csere előtt áll, és sokallja Kanadából, vagy az USA-ból hozatni, akkor van megoldás.
Nejlonból készült kötélgyűrű. Olvasztásos módszerrel lehet végteleníteni.
Pl. a Soltonba 5 mm átmérőjű hajtás való, míg a Lesliembe fölül 3 mm, míg alulra 5 mm. A legalsó youtube videó mutatja be, hogy hogyan lehet elkészíteni.
Megdöngettük ezt az A100-ast. A 142-es lezli hátul van. Érdekes darab. Eredetileg 1968-as és durva, visítós hangja volt. Kiiktatva a későbbi gyártás +1 oktávnyi szűrőjét, sőt, még továbbiakat is, továbbá a jelszintet lejjebb véve tökéletesen sikerült a hangját a hatvanas évek elejére jellemzőre hangolni. Az vastagabb, gazdagabb, melegebb.
Koncertre jó a durvább, keményebb, jobban kijön a dob-gitár-fúvósok közül, de otthonra a meleg hangzás magában kellemesebb. Állapotra hibátlan.
Valahol azt írták, hogy a mélynomónál arra kell törekedni, hogy a lehető legkisebb legyen a tekercs ellenállása. Így azt választottam amelyiknek a legalacsonyabb volt.
Köszönöm mégegyszer a segítséget.
Amikor majd elkészülök a projekttel, feltöltök néhány képet, hogy miért is van ez a felhajtás most nálam.
Passz, tekercsekhez nem értek. De tényleg jó bolt és jó árakon. Ha pontosan azok az értékek már nem is kaphatók, de régen legalább 10%-os szórása volt az alkatrészeknek. Most meg szinte nincs szórás, úgyhogy könnyű találni valami teljesen korrekt helyettesítő értéket ami benne van a régi 10%-ban.
Ez az oldal jó! Még tekercseket is lehet itt venni a megfelelő induktivitással (3,2, és 5,2 mH). Ebből is látok több fajtát. Van jelentősége annak, hogy melyiket veszem meg az 5,2-esekből? Van több is.
Azért ilyen pipás modulra rendkívül egyszerű mód is van helyben tartani, ha van az alsó hangszeren hely és sík felület. Szilikon lap (jól tapad), esetleg öntapadósan rögzíthető tépőzáras alátétek, külön rögzített állvány...
A nagyobb gond inkább: külön kütyü, külön táp, külön zsinórok, külön otthagyható véletlenül... :)
Épp keresztváltó építése a téma. A közkézen forgó Leslie 122 keresztváltó sémakép szerint szükség van egy 3,2 mH, és egy 5,2 mH értékű tekercsre. Ezen kívül pedig egy 7,8 mikroF, és egy 12,5 mikroF értékű kondira. Van valakinek tapasztalata azzal kapcsolatban, hogy milyen forgalomban lévő, szabványos alkatrészek használhatóak az imént említett elemek a kiváltására?
