Adobe Walls, 1874.06.27. A fehérek 4 halottat veszítettek (egyikük saját magát lőtte le véletlenül, amikor lemászott a tetőről és közben elsült a fegyvere :-) ) Kb. 7 csejenn, 6 komancs halott és 20 sebesült.
Egyébként a Second Seminol War melletti egyik legvéresebb, legtöbb halálos áldozatot követelő indián háború, az ún. Northwest Indian War (1785-1795) volt.
Itt a Northwest alatt még a régi északnyugatot kell érteni, a mai Ohio és Indiana területét.
Ez volt az a nevezetes háború, ahol a Little Turtle (Kis Teknős, saját nevén Michinikwa) főnök vezette északnyugati indián konföderáció két ízben is súlyos csapást mért az amerikai csapatokra, a végén persze elbuktak a többszörös számbeli és technikai túlerővel szemben.
A Wikipedián lévő elnagyolt adatok szerint az USA 1.221 halottat és 458 sebesültet veszített a 10 évig tartó háborúskodás alatt, míg az elllenséges indián törzsek is több mint 1.000 halottat veszítettek.
Tehát - mint mondtam - ha csak a halottak és sebesültek számát nézzük, akkor valószínűleg a második szeminól háború és ez a háború voltak az USA történelmének legvéresebb indián háborúi.
Ez is csak megerősíti, hogy bár kb. 20 kisebb-nagyobb összecsapás volt a hadsereg alakulatai és az ellenséges indián harcosok között, ezek relatíve nagyon kevés halálos áldozatot követeltek.
Érdekes összevetni az 1876-1877. évi sziú háborút a két évvel korábbi, 1874-1875-ös Red River War-ral, ahol az utolsó szabad komancs és kajova csoportok, valamint a hozzájuk csapódott néhány déli csejenn próbálták megvédeni az utolsó bölénylegelőiket a Red River menti prériken.
Összességében az mondható el - szerintem - hogy a komancsok és a kajovák, bár kiváló lovasok voltak, létszám, elszántság, szervezettség és harci fegyelem tekintetében elmaradtak a lakoták mögött.
Ebben a Red River menti háborúban tkp. egyetlen sikeres ütközetük sem volt az őslakóknak.
Igazándiból tkp. csak két nagyobb ütközetre került sor, az egyik az Adobe Walls nevű megerősített bölényvadász-telep sikertelen ostroma volt, a másik pedig a Palo Duro Canyonban vívott csata, amikor is Ranald S. Mackenzie őrnagy hadoszlopa sikeresen pusztította el a szabad komancsok és kajovák téli táborát a sátrakkal, lovakkal és téli élelmiszerkészletekkel egyetemben.
Volt egy honlap ennek a háborúnak az ütközeteiről, de most a linket nem találom.
Mindenesetre úgy emlékszem, hogy a reguláris katonaságnak nem voltak komolyabb veszteségei a Red River Warban, eltérően az 1876-1877. évi sziú háborútól.
Azért kíváncsi lennék, hogy a Michno könyve milyen veszteségi adatokat hoz a Red River Warra.:-)
Mondjuk én egy másik forrásból úgy tudom, hogy Muddy Creeknél a lakoták 20 halottat veszítettek. Michno könyve 30-at hoz, ahogy Tibb írja.
Valószínűnek tartom, hogy pontosan senki sem vette számba a lakoták halottait, ezért lehetnek az eltérések.
Ennek az ütközetnek az egyik érdekessége egyébként, hogy a megtámadott minnekonzsu-lakota falu főnöke egy bizonyos Sánta Őz (lakota Tahcsa Husté, angol Lame Deer) volt, aki történetesen a nagyapja volt egy másik, még nála is híresebb Sánta Őznek, annak a Sánta Őznek, aki a magyar származású Richard Erdoessel közösen írta meg a híres, magyarul is nagy sikert aratott könyvet:
Sánta Őz, a sziú indián sámán.
Olvastátok?
Alapmű szerintem azoknak, akiket érdekel a téma:-)
Közben utánanéztem, Slim Buttes-nál tulajdonképpen 2 összecsapás is volt, mert a menekülők fellármázták a közeli táborokat és az onnan érkező harcosok lecsaptak a faluból visszavonuló hadseregre és ott is volt 7-8 halott indián, valószínűleg így jön ki a 15 halott.
Hozzáteszem, hogy az 1876-1877. évi sziú háborúban olyan nagyon nagy falumészárlásról nekem nincs tudomásom.
Leszámítva persze a csejenn Tompa Kés falujának elpusztítását 1876. november 25-én.
Az igaz, hogy több esetben is próbálkozott az amerikai hadsereg lakota falvak lerohanásával, de ebben a háborúban ez valahogy kevésbé jött be, mert az indiánoknak többnyire sikerült elmenekülniük vagy éppen ellentámadást indítaniuk, mint pl. amikor megverték J. Reynolds őrnagy előőrsét a Powder Rivernél 76 márciusában.
Igaz, hogy a sátrak és az élelmiszerkészletek nem egyszer a hadsereg prédája lettek.
Ebből a 140-ből viszont, szerintem, legfeljebb 30-40 lehetett a harcos! Tehát, azt lehet mondani, hogy a Nez Percek harcoló egységei jóval nagyobb veszteségeket okoztak a hadseregnek, mint azok nekik.
Köszönhetően az appaloosa lovaknak és a Nez Percek jó céllövő tudományának.
Ezek az indián veszteségek csak a harcosokat tartalmazzák, vagy a nőket, gyerekeket is?
Mert az összecsapások nem kis része a táborok megtámadása volt, ahol nem csak -és nem is elsősorban - a harcosok estek áldozatul. Nekem úgy rémlik, hogy azt olvastam, hogy Slim Buttes 15 halottjából csak 5 volt harcos.
Little Big Hornnál pedig eddig úgy tudtam, hogy összesen 266 katona és indián felderítő esett el.
Az ún. Great Sioux War vagy más néven Black Hills War után már csak a Nez Perce War volt olyan indián háború, ahol a reguláris amerikai csapatokat komolyabb veszteségek érték.
A Wikipedián lévő statisztika szerint az US Army ebben a háborúban 115 halottat és 142 sebesültet veszített, míg a Nez Percek vagy Nimipuk közül kb. 140-en vesztek oda a háború során.
Ami az apacsok gerillaháborúit illeti, bár nincs pontos adatom, de úgy vélem, hogy eléggé kevés reguláris USA-katona esett ott el, mert az apacsok inkább a civileket támadták, meg egy-két esetben Victorio a mexikói hadsereg alakulatait.
Annyi azért látható ezekből az adatokból, hogy a korábbi indián háborúkhoz képest az erőviszonyok kiegyenlítettebbek lettek.
Legalábbis olyan értelemben, hogy az indiánok a korábbiakhoz képest jobban felfegyverzettek, szervezettebbek és fegyelmezettebbek lettek.
Ennek köszönhető, hogy a Little Bighornt nem számolva majdnem hogy egálban voltak a veszteségi adatok az egyes ütközetekben.
A lakoták nyilván nem ezen bukták el a háborút, hanem mert egyrészt fokozatosan elfogyott a lőszerük, szétforgácsolódtak, míg az amerikaiak újabb és újabb friss csapatokat tudtak vezényelni a térségbe.
Az is érdekes azért, hogy erre a "vadnyugati" legalja söpredékre bizonyos amerikai történetíró körök a mai napig úgy tekintenek, mint az amerikai Nyugat meghódításának bátor élharcosaira, rettenthetetlen hőseire....
"A civilek viszont kerek perec megtagadták, hogy részt vegyenek a vállalkozásban,"
Korábban is előfordult nem egyszer, nem kétszer az indián háborúk történetében, hogy a reguláris hadsereg mellé csapódó milicisták és civilek inkább csak az indián nők, gyerekek és öregek elleni attrocitásokban jeleskedtek, de ha jól felfegyverzett, elszánt indián harcosokkal kerültek szembe, akkor bizony gyorsan elszeleltek vagy megkushadtak.
Ezek többnyire az ún. "véresszájú kocsmai söpredék" soraiból kerültek ki, ahogy te nevezted őket, akik - bár a protestáns fehér angolszászok legalja söpredéke voltak - mégis sokkal magasabbnak hitték magukat a színesbőrűeknél és mindig kaphatóak voltak egy kis hajtóvadászatra indiánok vagy mexikóiak ellen...
A 23. gyalogezred A százada Hartsuff erőd egyik kihelyezett őrállomásán teljesített szolgálatot, a North Loup River északi partján, Nebraskában. Az őrállomást a közelben élő telepesek megnyugtatására hozták létre és a katonák élete eseménytelenül zajlott. 1876. április 28-án egy, a rezervátumot elhagyó kis lakota csapat láttán a telepesek riadóztatták az őrállomást. Charles H. Heyl hadnagy nyolc emberével és egy kis csapat civillel a nyomukba eredt és 20 mérföldön keresztül üldözte őket a Gracie Creek-ig, ahol napnyugtakor az indiánok elsáncolták magukat egy dombtetőn. Heyl tudta, hogy ha nem támadja meg őket, az indiánok az éjszaka leple alatt el fognak tűnni. A civilek viszont kerek perec megtagadták, hogy részt vegyenek a vállalkozásban, ezért Heyl néhány katonáját a lehetséges menekülési útvonalakra állította, ő maga pedig mindössze három emberével megrohamozta a dombot. Folyamatosan tüzelve nyomultak előre, de amikor William H. Dougherty őrmestert halálos lövés érte, Heyl és megmaradt két embere visszavonult. A katonák egy indiánt öltek meg, egyet megsebesítettek. Hajnalra a lakoták felszívódtak. Heyl és két embere bátorságukért megkapták a Becsületrendet.
A Wikipedián a katonaságnak egy kicsit magasabb veszteségeket hoz a szerző, így jött ki nekem, hogy az US 316 halottat veszített ebben a háborúban, de ebben benne vannak a hadsereggel szövetséges indiánok is.
Érdekes tehát, hogyha csak a harci cselekményekben elesett amerikaiakat vesszük (circa 450 fő), az nem sokkal több, mint a nagy sziú háború egy éve (1876-1877) elesett amarikaiak.
Meglepő viszont, hogy a síksági indián háborúktól eltérően itt az amerikai veszteséglista nagy részét a betegségben elhunytak teszik ki.
Nyilván a szubtrópusi mocsárvidék, a malária meg a hasonló nyavalyák, amik viszont a prériken és a Sziklás-hegységben lényegében hiányoztak.
Szia Tibb!
A Dillon-könyv most nincs nálam, de az angol nyelvű Wikipedián van egy meglepően alapos ismertető a Second Seminole War-ról.
Ebből most csak a Costs című alpontot másolom be.
Ami lényegében kihámozható belőle:
Anyagi költségek: 30-40 millió US-dollár.
Halálos veszteségek:
Army: 1.466 fő (nagy része betegségben)
Ebből fegyveres összecsapásban:
Army: 328 fő
Navy és Marine Corps: 41 vagy 69 fő
Volunteers: 55 fő
Összesen: 452 fő
Civilek: ismeretlen
Costs
Mahon cites estimates of US$30,000,000 to $40,000,000 as the cost of the Second Seminole War, but knew of no analysis of the actual cost. Congress appropriated funds for the 'suppression of Indian hostilities', but the costs of the Creek War of 1836 are included in that. An inquiry in extravagance in naval operations found that the Navy had spent about US$511,000 on the war. The investigation did find questionable expenditures. Among other things, while the Army had bought dugout canoes for $10 to $15 apiece, the Navy spent an average of $226 per canoe. The number of Army, Navy and Marine regulars who served in Florida is given as 10,169. About 30,000 militiamen and volunteers also served in the war.[70]
Sources agree that the U.S. Army officially recorded 1,466 deaths in the Second Seminole War, mostly from disease. The number killed in action is less clear. Mahon reports 328 regular Army killed in action, while Missall reports that Seminoles killed 269 officers and men. Almost half of those deaths occurred in the Dade Massacre, Battle of Lake Okeechobee and Harney Massacre. Similarly, Mahon reports 69 deaths for the Navy while Missal reports 41 for the U.S. Navy and Marine Corps, but adds others may have died after being sent out of Florida as incurable. Mahon and the Florida Board of State Institutions agree that 55 volunteer officers and men were killed by the Seminoles, while Missall says the number is unknown. There is no figure for how many militiamen and volunteers died of disease or accident, however. The number of white civilians and Seminoles killed is also uncertain. A northern newspaper carried a report that more than eighty civilians were killed by Indians in Florida in 1839. Nobody was keeping a cumulative account of the number of Indians killed, or who died of starvation or other privations caused by the war. The Indians shipped west did not fare well, either. By the end of 1843 3,824 Indians had been shipped from Florida to what became the Indian Territory, but in 1844 there were only 3,136 left. As of 1962 there were only 2,343 Seminoles in Oklahoma.[