Remek hír, legutóbb Karácsonykor árulták a Corvin előtt egy kinyitható kempingasztalról, akkor vettem pár vöröst és barnát, meg kölesest. S ha már magyar termék, - ez itt a reklám helye - a Mester utcában nyílt egy söröző - folyékonykenyér blogon írtak róla - csak sörkülönlegességek kaphatók, s van békésszentandrási üveges fekete sörük (7 %-os). Zseniális. :)
Sajnos nem tudtam becsatlakozni Szucsati mellé a mai napra, így ez kimaradt.. elfogyott jelvény a később érkezőknek? Ilyen sokan voltak?
Meg van egy bizonyos "emléktúránk" talonban, amit illene folytatni :)
-Csinálnátok rólunk fotót a bélyegzős dobozzal, mert nincs benne a bélyegző?
-Igen, hogyne. (A "nincs bélyegző-n csodálkoztam, de túratárs megcsinálta a fotót)
-Köszi.
Azért nem hagyott nyugodni a dolog, odamentem, és természetesen ott volt a fém bélyegző a helyén, úgyhogy szóltunk a két srácvnak, hogy jöjjenek vissza, mert ott a stempli a helyén. Visszajöttek, párna, tinta, bélyegzés, öröm - és remélem, megtanulták, hogy a vésett fém valami is bélyegző :-)
Utána Virágos-nyeregnél visszaraktam a dobozba a szabadon lógó bélyegzőt.
Gratulálok és egyetértek a véleményeddel: az Encián nagyon jó mozgalom, érdemes belevágni (még akkor is, ha - jelzésed szerint - egyelőre elfogyott a jelvény).
Nekem már csak az utómunkálatok maradtak, vsz. szeptemberben lezárul az Encián-történetem.
Kismaroson a vasútállomás melletti ABC-ben Palóc Barna, Palóc Vörös illetve Palóc Búza kapható 185 Ft/palack egységáron.
Utóbbi kettő tesztelve, mondhatom, hogy bejön a vörös :-)
ON
A mai emlékbélyegzésen sikerült megszereznem az Encián emlékek jelvényét. Ehhez az kellett, hogy a régi idő szerint 4:40-re állítsam az órát (brr) mivel a fiam is elkísért és nem volt benne biztos hogy a 8:50-re érkező vonattal 10:30-ra fel tud érni a Julianus-toronyba (most már tudom, sikerült volna)
Nade így legalább beelőztük szucsatit, így jutott a jelvényből :-)
Hazafelé a metrón egész úton a füzetet lapozgatta, mondjuk volt benne pecsét gazdagon. Nekem is jó volt látni a világoszöld pipákat, végre egy mozgalom ahol a kiíró veszi a fáradtságot hogy ellenőrízze a teljesítést (mostanság volt szerencsém több díjazást "on-the-fly" beszerezni, még csak rá sem pillantottak az igazolásokra.. hát ezért dolgozik vele az ember? :-)
Érdemjegyet nem kaptam, ha kaptam volna valószínűleg ötös alá lett volna, mert egyik kódot nem teljesen szakszerűen másoltam le, ott a pipa mellett némi javítás is látszott :-)
Száz szónak is egy a vége: Enciánozzatok, mer' jó!
Köszi a választ! Fel fogom venni velük a kapcsolatot, mert érdeklődünk a túra teljesítése iránt. Veszely és Békéscsaba között 3 színvonalasan kivitelezett táblát láttunk és voltak pihenő padok is. Póstelek és Veszely között a piroson mentünk, ott viszont nem találkoztam ilyesmivel. (Annak viszont örültem, hogy a honlapotokon leírt útvonalhoz képest a pirosat Széchenyi Antal sírja felé tereltétek/terelték.) Egyébként is az a terv, hogy bejárjuk Békés megye turistaútjait, így viszont még mozgalmárkodhatunk is közben. ;)
Azt nem tudom hogy maga a mozgalom beindult-e már, de be fog indulni valamikor. Egy pályázaton a Natúrpark Egyesület nyert pénzt a táblákra, kiadványra, hajó átemelő helyekre, pihenő padokra.
Az útvonal a TTT naptárból ismerős lehet, ez a mi (Körösök Völgye T.E.) májusi Három Város túránk résztávja, amely Csabai kör néven fut, 27 km hosszú körtúra. Útvonala: Békéscsaba - Bandika-fa - Sikkony - Gerla - Póstelek - Veszely - Békéscsaba.
Az ötlet nem eredeti, nyilván az alábbi képek formátuma is ismerős lehet pl. a Börzsönyből. A mozgalom kiírását én szorgalmaztam, hogy ne csak annyiról szóljon a dolog, hogy nyernek pénzt, kitesznek x szórólapot az Utazás kiállításon, és ennyi. Két kép a gépemről, de engedelmeddel a fájl további részét nem tenném közre... ;-)
Már megint (még mindig?) dolgoznak a jelzésvésők a Budai-hegységben. Normafa környékén ezzel a képpel találkozik a kiránduló, Makkosmária viszont már hatótávolságon kívül esik, úgy látszik.
Ha már a mozgalmaknál tartunk, a hétvégén Gyula és Békéscsaba között túráztunk a zöld és piros jelzéseken. A Veszely-csárda magasságától láttuk a Körösök Völgye Natúrpark tájékoztató tábláit, melyeken egyúttal egy túramozgalom kódjai is szerepeltek. A 3 táblából egyen tartalom, így kód sem volt, de nem látszott rongálásnak, inkább úgy tűnt, mintha még nem lenne kész. Békéscsabára érve nem volt időnk elnézni a Natúrpark Látogatóközpontjába további információért, ezért kérdezlek titeket, hogy tud-e valaki erről valamit? A honlapjukon én nem találtam erre utaló infót.
Tegnap én is hozzájutottam az első egyszámjegyű teljesítésemhez. Kedden adtam fel elsőbbségivel az igazolófüzeteket (Templomromok a Dunán innen és További templomromok Magyarországon), mindkét mozgalomból az első fokozatot sikerült teljesíteni. És csütörtökön már kezemben a füzetek és a díjazások! Első osztályú "kiszolgálás".
Ezek a mozgalmak egyébként nagyon közel állnak a szívemhez és szerintem több érdeklődőt, teljesítőt érdemelnek. (TDI-ben 39., TTR-ben 4. a sorszámom.)
Lebeszéltem a szervezőkkel, kedd délután én is megyek be az adminisztrációt intézni, és a jelvényeket átvenni, állítólag mi vagyunk az első dupla teljesítők :-)
Ez az első jelvényszerző túramozgalom, ahol bekerültem az egyszámjegyű sorszámú teljesítők közé. Az olimpiákon már pontszerző hely a hatodik, és a helyezésem különösen annak a tükrében értékes, hogy a dobogón csak hazai versenyzők végeztek. Gyors vagyok! :-)
Komolyra fordítva: természetesen semmi jelentősége nincs a sorszámnak. A jelvény viszont - ahogy a mellékelt képen is látszik - gyönyörű! Kemény munkának édes a gyümölcse! :-) Mindezek mellett találkozhattam Thuróczy Lajos bácsival is, bár sok esélyem nem volt, hogy közel kerüljek hozzá, mivel egy méretes hölgykoszorú övezte személyét.
Hogy megdolgoztunk-e a jelvényért? Ahogy vesszük. Jöjjön egy OFF példa.
Pályám elején egy fiatal kolléganő, és egy, pozícióban és elismertségben egyaránt tekintélyes, 50 körüli kolléga kapcsolatáról élcelődött néhány munkatársam foci után, egy sör mellett. Naivan valahogy így reagáltam: Nem is tudtam, hogy Gizike együtt dolgozik Rezsővel (a nevek természetesen fiktívek). Harsány röhögés közben az egyikőjük benyögte: Gizike korában azért AZ még nem tekinthető munkának.
Tulajdonképpen a mai napon zárult számomra az egyébként is jól sikerült (lekopogom) zempléni túránk...
HEV múlt héten betett linkje a Lokomotív által kiírt "Kéktúra 60" túramozgalomról a legjobbkor talált meg minket, az általunk tervezett Encs-Sátoraljaújhely táv éppen meghaladta a 60 km-t, és bőven 60 órán belül terveztük a teljesítést...
Így is lett, bár fontosnak tartom megjegyezni hogy az időt is igazolni kell! A kiírásban ez benne is van, de valahogyan nekem nem tűnt fel, szerencsére megőriztem a vonatjegyet is amely percre pontos idővel szolgál.
Nagyon készséges az ügyintéző úr, így rövid egyeztetés után ma átvehettem a jelvényt is a füzet és a jelvény árának leszurkolása után.Fogadó órájuk egyébként keddenként van 16-17:30-ig ha jól emlékszem.
Ludovicus barátommal és fiammal (nevezzük csak kispapinak) hármasban vágtunk neki szombat reggel a Kéktúra nyugati vége teljesítésének. A kocsit Kőszegen a szállásnál tettük le, ami a Família vendégház volt. Csak jót tudok a házigazdákról mondani, akik megemlítették, hogy kéktúrázókat szívesen átvisznek más kiindulópontokra, ami nem hátrány, mert – ahogy kipróbáltuk – nem kifogástalan a buszközlekedés arrafelé (se), főleg hétvégén. A szállás pótágyas, fürdőszobás szobában 2000 Ft/fő, ez nem túl sok, finoman szólva.
Első napra az odaút miatt mindenképp kőszegi indulást terveztünk, így kb. 800 méter után a 87-es út mellett rácsatlakoztunk a Kékre, és átsétáltunk a városon. A piacon megvettük az utolsó két lángost, majd tovább mentünk volna a Kéken, ha lettek volna jelek, de innen a vár utánig egyet sem láttunk. A vár melletti tourinform irodában pecsételtünk, majd megittuk a start-házmestereket (kispapi a start-üdítőt) a szemben lévő pince-borozóban. Lett is dél, mire elindultunk. Punnyadt testemnek nem esett jól a Kálvária-hegyre az emelkedő, mint ahogy a Pintér-tetői sem.
Hétforrásnál megtörtént a bélyegzés az egyedi megoldású fémbélyegzővel , itt más kéktúrázókkal is találkoztunk. Iszonyú sok kiránduló volt, úgy kellett arrébb küldeni őket, hogy a forrást le tudjuk fényképezni. 10 perc után indultunk is tovább, otthagyva kb. 50 kirándulót, köztük azt a családot, aki hangosan hallgatta Demjén Rózsitól a Hogyan tudnék élni nélküled? c. örökzöldet. Elgondolkodtam ezen a kérdésen, de azt hiszem, megpróbálnám.
Hörmann-forrástól megint túristák tömege egészen az Írott-kőig, mintha az ember a Váci utcán sétálna (beleértve néhány kiránduló itt nem feltétlenül ideális ruházatát is). Stilizált pecsétek rendben. Lefelé kettéváltunk Ludovicusszal, ő belekezdett a DDK-ba, kispapival pedig lementünk Velem felé, útba ejtve a Szent Vid kápolnát, és – végre – megtaláltam a kéktúra emlékművet is. Velemtől a Kék+ jelzésen átsiettünk Bozsokra, ahol az étteremben sikerült bélyegzést szerezni a Várak a Kőszegi-hegységben mozgalom igazolólapjára.
Nagyon szép a Kőszegi hegység, sok kiránduló is volt (túl sok is), azt viszont nem értem, hamár kitesznek vadiúj(nak kinéző) irányító táblákat, az időn kívül miért nem raknak rá használható infót? Szvsz a jelzés, távolság sokkal használhatóbb lenne, mint az, hogy „Írottkő 5 óra”.
Másnap reggel – pontosabban délelőtt - bevonatoztunk Szombathelyre (jééé, így is lehet kis hazánkban vasutat üzemeltetni? Ki gondolta volna! Nem ehhez vagyok szokva!), majd átszálltunk az Abláncmajor felé induló falujáró buszra. Féldélben érkeztünk a megállóba (ami Csepreg irányában ki sincs táblázva), majd (a pecsételést másnapra hagyva) elindulva Szeleste felé mindjárt két veszprémi kéktúrázóba botlottunk. Megelőztük őket, majd követtük a Mária-út betontábláit. Ez hiba volt, mint kiderült, mert az út elkerüli Szelestét, mi jól be is néztük, de aztán a helyes irányt sejtve sikerült visszatalálni a Kékre. Amúgy praktikusak ezek a Mária-út táblák, és – ahol együtt halad – a Kéket is jelzi. Erre azonban itt még nem figyeltünk. Kis kurflival sikerült tehát Szelestére beérnünk, aholis természetesen – csakis a bélyegzés miatt :-) - beültünk egy seritalra a Máté vendéglő fantázianevű kocsmahivatalba. Úgy emlékeztem, Bögötön 5-kor nyit csak a kocsma, úgyhogy nem igyekeztünk nagyon, de aztán csak elindultunk az új kék útvonalon Ölbő-Alsószeleste állomás érintésével Bögöt felé. Kicsit féltem ettől a szakasztól, de nem volt miért, végig jól jelzett. Bögötre h5-kor értünk, a kocsma már nyitva (4-kor nyit egyébként), a kocsmáros szó nélkül rakta ki belépésünk pillanatában a bélyegzőt a párnával. Nem is tudtam neheztelni rá, hogy a sört hogyhogy nem :-). Porpác vasútállomás párszáz méter kitérő, nincs jegykiadás, viszont a kényelmes motorvonat pontosan (sőt, 2 perccel korábban) jött. Átszállással együtt háromnegyed óra alatt visszaértünk Kőszegre, ahol a szívemhez közel álló Állomás sörözőben öblítettünk egyet az út porára.
3. napon a kedvezőbb logisztika miatt büki átszállással mentünk Abláncmajorig (vagy Ablánc malomig, ahogy tetszik), megirigyelve a buszos kéktúrázókat. Az előkerülő vérmacska őrző tekintete mellett nyomtunk pecséteket a füzetbe, majd az Ablánc-patak völgyében elindultunk ezúttal Tömörd felé. Töménytelen hóvirág szegélyezte az utat. Egy helyütt kicsit félrevezető a jelzés (kétfelé van felfestve a kék), de végülis térkép nélkül megtaláltuk a jó utat. Már nem tévesztettek meg a Mária út oszlopok, így nem kanyarodtunk le Csepreg felé, hanem Kincsédpuszta lepusztult épületei között elhaladva egy régi országúton értünk be Tömördre. A félig-meddig sikerült bélyegzés után az Aroma házban akartunk megpihenni, ami azonban a faluban elhelyezett nyitva tartás tábla tartalma ellenére zárva volt. Így csak egy kékkútból merítettünk vizet s erőt a következő 14 kilométerre. Kifejezetten jót tett az útvonalnak, hogy kivitték a határszélre, és nem kell kilométereket az országúton gyalogolni.
Így visszagondolva, 1994 nyarán teljesítettem ezt a szakaszt az első OKT-m alkalmával. Lehet, hogy öregebb lettem azóta (ezt a feltételezést gyorsan el is vetem), lehet, hogy most jobb volt az idő (akkor legalább 30 fok volt), lehet, hogy fogékonyabb lettem az apróbb szépségekre, vagy tudja Isten, hogy miért, de valahogy most a Kőszeg-Bögöt szakasz is szebbnek tűnt, mint annó.
Mi január 7-én böcsülettel kompoztunk kérem szépen, mikor elkezdtünk nagyüzemben kékezni idén, igaz, épp logisztikai okokból: Vácról adja magát Nagymarosig a vonatozás, majd a komp :-)
A négy napos ünnep alatt efemmel felújítottuk a Vinye - Kőpince-forrás - vinyei gyaloghíd közötti részen a P jelzést, valamint a Vinye - Kőpince-forrás - SZ P+S+ elágazás között az SZP+ jelzéseket. (Az SZ további közös szakasza, majd az S Csesznek felé az erdőbe való újbóli betérésig már tavaly felújításra került.)
A fenyőfői műútról a Kőris-hegy felé való P letérés a 2011-es térképnek megfelelően lett kialakítva, a régi járhatatlan útra vezető jelzések megszüntetve, ezzel remélhetőleg egy régóta fennálló problémát sikerült megoldani.
Remélem nem baj, de megpróbálom behatárolni e szép virágokat.
Sorrendben; Erdélyi májvirág (nagy valószínűséggel), Salátaboglárka, Odvas keltike (utóbbi kettő tuti)
A fehér virág pedig így látatlanba Galambvirág is lehetett, hiszen e növények kora tavasszal az üde talajú lombelőző erdőkben, társulást, virágszőnyeget alkotnak.
Odafele Ómassa - Bánkút
Visszafelé a Piroson és a P+-n Ómassa felé