Hahh, leküzdöttem. Higgadt voltam, logikus és segítőkész. Mint Piszkos Fred.
Aztán nem tudtam elaludni. Ekkor megittam egy ujjnyi konyakot. Attól éhes lettem. Akkor megettem egy halkonzervet. Elaludtam, majd másfél óránként felébredtem arra, hogy szomjas vagyok. Most reggel van, alig látom a billentyűket, és 10-kor okosnak kell lennem. Zakóban és nyakkendőben. És még csak mást sem hibáztathatok, csak magamat. Ez az igazi szopás. Grrrr.
A jó k... a...-t az utcavégi hülyegyereknek, meg a szüleinek is!
Vasárnap délután kettőkor a saját ablaka előtt, apuci fülébe túráztassa a rohadt minirobogóját! Ha meg fel-alá robogni akar - ahogy most teszi - akkor menjen valami elhagyott bányavidékre!
Mi a f...-ért kell az egész utcának ezt élvezni?
Oké, hogy az ötödikes kispöcs hétközben suliban van, meg esett is az eső hetekig, node muszáj ezt ilyenkor? Az embernek ez az egy pihegős napja volna, amikor egy picit ejtőzhet (már aki éppen nem tanulna ezerrel), és akkor az okostojás tökiggázzal repeszt!
Húúúú! Azt hiszem, a következő körnél felhívom a té szülőket és megkérem őket, hogy nyissák ki az ablakot, a kölköt meg odapofozom alá!!!!!!!!
Ó, de átkozottul sok van még, s milyen rohadtul hiányoznak a vesszők ebből a nyamvadt szövegből! Bár jönnének már a növényes tárgyak, a részfaszú bagolyát neki...!!!
Nem elég, hogy egy órán át molyoltam a papírokkal, aztán negyedórán át nyomtatott az a segghülye APEH-program, de még az is kiderült, hogy majdnem százezer forint adót be kell fizetnem. Grrrrrrr.
Hogy a lepra rohassza le annak a kocsognek a fejet! Amikor mar azt hittem, hogy az onimado pofatlansagatol mar eleget kavargott a gyomrom, szetbassza az autonkat ezer kilometernyire mindentol, majd, bar hozza sem szoltunk, valaszol egy nem neki irt emailre, miszerint semmi baj, nem haragszik rank, hogyaszongya, masnak mar komolyabb dolgokat is elnezett. De dogoljon meg az a redves picsa baratnom is, nem normalis, hogy elcseszi az eletet ezzel a kocsoggel, de attol meg az autonkat mi a fasznak kellett titokban odaadnia neki?!!
Köszönöm a bíztatást. Mi múlik rajta? A jövőm... A nyomás ott a "főnökség" részéről...Szó szerinti tanulásra, magolásra pedig nem elég ennyi idő, s nekem semennyi sem elég, mert nem tudom úgy "beseggelni" a szöveget, hogy nem értem. Ez nem én vagyok, s erre alapesetben büszke is vagyok. S ezért vagyok dühös azokra,, akik most 10 percből, idézetek kikérdezésével akarják eldönteni, alkalmas vagyok-e vagy sem a szakmára. Úgy, hogy ők nincsenek is "helyzetben". MIndegy, ez van. Értelmetlen az egész, de meg kell csinálni. Ha legalább egy ki szerencsém lenne, de sajnos nincs. Nálamnál ezerszer ostobább emberek gáncs nélkül veszik az akadályokat, jó bizottsággal...Én meg...És ezért is dühös vagyok, magamra. Na, mentem vissza görnyedni s telíteni elmém "bölcsességgel". Még egyszer köszönöm.